Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-06 / 55. szám, hétfő

A testnevelés a helyes szellemi nevelés fontos tényezője Pavlis egy kis ukrajnai város. Nincs sok nevezetessége, de is­kolájáról mégis messze földön híres. Az iskola igazgatója ugyanis Szuhomlinszkij, a Szov­jetunió Pedagógiai Tudomá­nyok Akadémiájának levelező tagja, a szocialista munka hő­se. A Szovjetszkij Szport mun­katársa meglátogatta a pavlisi iskolát és a helyszínen tanul­mányozta Szuhomlinszkij peda­gógiai módszereit. Ennek a lá­togatásnak néhány részletét idézzük fel most következő írá­sunkban. Szuhomlinszkij jóságos, ked­ves, lassú mozd ulatú ember, azok közül való, akiket az első pillanattól kezdve megkülön­böztetnek és megszeretnek a gyermekek. Ráadásul még hí­res tudós és kutató, köztársa- ságszerte ismert újító, aki a Nagy Honvédő Háborúban mint katona teljesítette kötelességét a Moszkváért folyó harcokban. Látszatra most is olyan fiatal, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Megőrizte a fiatalság minden frisseségét, a katonaember dél- cegségét és — amit az ember nem szívesen jegyez meg egy akadémikusról — arcának eny­he pírját. Az iskola is olyan, mint ő maga. Pavlis felé utazóban egyre azon járt az eszem: most egy egész különleges világot látok meg, ahol minden más­képpen van, mint másutt, ahol minden különös és sajátságos, de legfőképp sajátosak a ne­velési és oktatási módszerek. Ha utólag összegezem benyo­másaimat, inkább azt mondom, nem is annyira más, mint in­kább teljes világot ismertem meg. De látogatásom legfonto­sabb célja az volt, hogy választ tudjak adni egy kérdésre: Ho­gyan tudják itt beilleszteni a testnevelést az iskolai nevelés általános rendszerébe, milyen helyet foglal el a testnevelés az oktatás rendszerében? — Ami a sportot illeti — hangzott Szuhomlinszkij vála­sza —, semmivel sem tudok önnek eldicsekedni. Nincsenek híres bajnokaink, s ez áll a re­kordokra is. Bezzeg a kijevi Dinamó, az más. Szuhomlinszkij ezeket a sza­vakat harsány kacagással kí­sérte, majd komolyan így foly­tatta: — De az ő játékukban is a lélek ereje, az ész a döntő, nem pedig a lábak izomzata. Sokat beszélnek manapság ar­ról, hogy hetenként tanrendbe iktatott két testnevelési óra nagyon kevés. De ugyanez a helyzet a fizikával, a matema­tikával, az irodalommal és a történelemmel, hiszen ezekre a tantárgyakra sem tudunk ele­gendő időt fordítani. De mit is adhat egyetlen plusz óra, vagy akár kettő is, ha nem tudjuk a tantárgy tartalmát megfelelően módosítani, ha nem tehetjük gazdagabbá új öt­letekkel, ha nem tudunk neki új irányt szabni. — Véleményem szerint — folytatta — a testnevelés lé­nyege abban áll, hogy elősegít­jük a gyermekek helyes szel­lemi felkészítését, nevelését. A testnevelés, a fizikum meged- zése segítségünkre van a szel­lemi állhatatosság, a kitartás, és más belső erkölcsi tulajdon­ságok kialakításában. Régi köz­mondás: Ép testben, ép lélek, de az abban foglalt igazságot ma sem fejezhetnénk ki kor­szerűbben. Éppen ezért van olyan nagy szükség a gyerme­kek egészségére és ezt az egészséget már óvodás korá­ban meg kell szereznie a gye­reknek. Szükség van az edzés­re, a megfelelő terhelésű mun­kára, de mindez csak akkor vezet megfelelő eredményre, ha figyelembe vesszük a külső és belső körülményeket, ha gyer­mekeinket legendás hőseink és mai hőseink példáján neveljük. SPORTOLOK a Februári Győzelem tiszteletére A csehszlovák dolgozó nép győzelmének 24. évfordulója tiszteletére a Járási Sportszö­vetség Komárnóban (Komá­rom) több sportversenyt ren­dezett. Az ifjúsági téli olimpia ke­retében a talaj, és szertorna bajnokságon 23 csapat küzdött az arany-, ezüst-, illetve bronz­érmekért. A mindvégig ki­egyensúlyozott versenyen a leg­jobb eredményt Zvoda Janka tanárnő fiú- és leánycsapatai érték el. 104,50, illetve 102,55 ponttal a II. lakótelepi magyar iskola tornászai végeztek az első helyen. A fiúk versenyé­ben a 2.—3. helyért egyforma, 101,10-es pontaránnyal a Ha­tárőrség utcai szlovák és a Ja- roš kapitány utcai magyar is­kolák osztoztak meg. A lányok versenyében a második a Mun­kás utcai szlovák iskola. A Járási Sportszövetség meg­bízásából a hurbanovói Strojár ifjúsági súlyemelő-szakosztá­lya rendezte met? az idei súly­emelő ifi-bajnokságot. Nyolc súlycsoportban öl versenyző állt rajthoz. Nyertesek: 52 kg-ig: Kovács (Strojár Hurbanovo J 200 kg. 56 kg-ig: Antal (Strojár Hur­banovo) 207,5 kg. 60 kg-ig: Vendégh Pál (Stro­jár Hurbanovo) 220 kg. 67.5 kg-ig: Vendégh Béla (Strojár Hurbanovo) 250 kg. 75 kg-ig Kántor T. (Strojár Hurbanovo) 255 kg. 82.5 kg-ig: Havlifika (Stech- nik Komárno) 290 kg. 90 kg-ig: Cserge (Strojár Hur­banovo) 295 kg. 90 kg felett: Méhes (Strojár Hurbanovo) 315 kg. Egy járás legjobbjai 1972. III. 6. A Veľký Krtíš-i járásban is kiértékelték az elmúlt év leg­eredményesebb sportolóit és együtteseit. Első ízben ítélték oda a sportszerűségi díjat is. Az 1971-es év járási legjobb sportolójának díját az erdei fu­tásban szlovákiai bajnok Mari­an Tonkovics kapta, aki a Ba­ník Veľký Krtíš versenyzője. A további sorrend: 2. Tonko­vics Katalin (erdei futás), 3. Szalatnay Aliz asztaliteniszező (Vinica), 4. Fecso József atlé­ta, 5. Kamenszky István erdei futó, 6. Csizsmár Pál röplabdá- zó. 7. Penksza Milan labdarú­gó, 8. Szuja Marián labdarúgó, 9. Stefanec Pál labdarúgó, 10. Vaculovics Zdeno sakkozó (mind Veľký Krtíš-i versenyző). A legjobb kollektívák: a Ba­ník Veľký Krtíš labdarúgó-csa­pata, 2. a TJ. Mladosť Veľký Krtíš atlétacsapata, 3. a vinicai (ipolynyékij labdarúgó-együttes. A legjobb edzők sorrendje: 1. Bencso Milan, a Baník Veľ­ký Krtíš edzője, 2. Bugyi Ferenc, a TJ Mla­dosť atlétaedzője, 3. Kusicky Ernő, a vinicai labdarúgó-csapat edzője. A sportszerűségi díjat Tucsek István, az Internacionál Báto- rová (Bátorfalu), a járási II. osztályban szereplő labdarúgó­csapat játékosa kapta. A járás életében jelentős az asztalitenisz-sport, amelynek bajnokságát nemrégen rendez­ték meg. A férfiaknál Gros- schmidt Sándor, Opatová Nová Ves (Apátújfalu) versenyzője szerepelt a legjobban. Minden ellenfelét legyőzve lett járási bajnok. 2. Mészáros Marián Sklablná (Szklabonya), 3. Mar- kő Helmuth Veľký Krtíš (Nagy­kürtös). PÁSZTOR JÓZSEF Veľký Krtíš A pavlisi iskola növendékei sokat dolgoznak nyáron a kol­hozmezőkön és tanyákon, vagy az iskolaudvarban, télen pedig a politechnikai műhelyekben. Szuhomlinszkij azonban tagad­ja azt az egykor még minden­ki által elfogadott véleményt, hogy a munka mindenekelőtt a test edzésére szolgál. Ö úgy tekinti a testnevelést, mint fegy­vert, amelynek segítségével va­lódi lelki értékeket szerezhet az ember. Ebben az iskolában a testne­velés mindenekelőtt annak a küzdelemnek egyik láncszeme, amely a gyermekek testi és lel­ki egészségéért folyik. A test­nevelés az általános harmoni­kus fejlődés alapja — ez Szu­homlinszkij tanítási módszeré­nek egyik alapvető tétele. Eb­ben az iskolában a gyermekek rendkívül sokat olvasnak — Homéroszt, Euripidészt, Shakes- pearet, Tolsztojt, Gogolt, Maja­kovszkijt —, hogy csak néhá­nyat soroljunk fel azok közül a szellemi nagyságok közül, akiknek a könyvei nélkülözhe­tetlen darabjai az iskolai könyv­tárnak. Természetesen rajtuk kívül még számtalan más ha­zai és külföldi író műveit is megtalálhatjuk. A növendékek ezenkívül állandóan képzik ma­gukat, rajzolnak, fogalmazáso­kat készítenek, sakkoznak és természetesen mindnyájan spor­tolnak. Sportolnak azért, mert a spor­tot és a testedzést napi lét- szükségletnek tekintik. Termé­szetesen nem egyedüli létszük­ségletnek és ezt többször hang­súlyozza Szuhomlinszkij is: — Mindennél fontosabb, hogy a gyermekek semmi iránt se veszítsék ei érdeklődésüket. Talán éppen az iskola fizi­kai nevelésének a lényege ez. A sportot, a testnevelést kora gyermekkortól kezdve életszük­ségletté tenni, olyanná, ami az embert egész életében végig­kíséri. A Santos csapata még mindig kapás világszerte és népszerűségét továbbra is a labdarúgás valaha is játszott legnagyobb egyéniségének. Petének köszönheti. A San­tos május 26-án Tokióban vendégszerepei, ahol a ja­pán válogatott ellenfele lesz. Japán a labdarúgásban is mérföldes léptekkel ha­lad előre, s nemzeti tizen­egye a Mexikóban lebonyo­lított olimpiai tornán hívta fel magára először a figyel­met. Beavatottak úgy tudják, hogy május 1-én Hamburg­ban már a klubszerepléstől is búcsúzik Uwe Seeler, a világhírű csatár. Ezen a ta­lálkozón a világválogatott­ba a következő játékosokat hívták meg: Moore, Hurst (West Ham United), Banks (Stoke City), Bobby Charl­ton, Law. Best (Manchester United), Cruyff (Ajax Amszterdam), Van Himst (Anderlecht), Schnellinger, Rivera (AC Milan), Facchet- ti és Mazzola (Internaziona- le Milano). Kubala László, a spanyol válogatott szövetségi kapi­tánya érdekes húzásra szán­ta el magát. Legalább egy alkalommal igénybe veszi Luis Suarez, a jelenleg már 37 éves labdarúgó váloga­tott szolgálatait. Suarez 1956 és 66 között 32-szer öltötte magára a címeres mezt, majd tíz esztendeig Olaszországban kergette a labdát. Sorrendben volt az Inter Milano és a Sampdoria Genova játékosa. Luis Sua­rez eleget tesz Kubala ké­résének és vállalja a játé­kot. Hatvan év telt el azóta, hogy Galantán megalakult az első labdarúgó egyesület. A krónika eseményekben gazdag múltról ad számot. Megtalálhatók ben­ne a gazdagabb évek, meg a kevés örömet hozók is. A fiatal munkások és diákok kezdeményezéséből 1911-ben alakult meg a GISE (Galántai Ifjúsági Sport EgyesületJ. Tevé­kenységét hamarosan lehetet­lenné tette a világháború kitö­rése. A frontról visszatérő ifjú­ság aktivitása a háború utáni nehézségek ellenére új egyesü­letet hozott létre. A 20-as évek­ben e városnak már két csapa­ta volt. A Galántai Futball Club az MLSZ-ben, az ŠK pedig a ČAF-ban szerepelt. Nemzetiségi kérdés nem volt a játékosok kö­zött. A város színeiért szlovákok és magyarok együtt küzdöttek. A két klub hamarosan egyesült. Jól szerepeltek a bajnoki mér­kőzéseken és egynéhány kül­földi csapattal szemben is meg- állták helyüket. A város idősebb lakói még mindig emlegetik a híres Ligeti legyőzését, amely évek hosszú során át verhetet­len volt. A második világháború kitö­rése ismét félbeszakította a sporttevékenységet. A felszaba­vítanivaló, itt elsősorban az ed­zők szerint az egyes játékosok magánéletére, tapasztalatlansá­gára kell rámutatni. Az egyesület anyagi helyzete nem a legjobb. A járásban jó né­hány egyesületnél kedvezőbbek a feltételek. Itt az edzők nem is Salára, és Seredre akartak rá­mutatni. Igaz, Galántán is van­nak üzemek, amelyek valamics­kével hozzájárulnak az egyesü­let működéséhez, ez azonban kevés. Nagyon sok azonban az olyan üzem, amely nem látja szükségesnek a támogatást. Az ifjúságiak Saás edző irá­nyításával az 1970/71-es bajnoki évben a járási bajnokságban csoportgyőztesek lettek, majd sikeresen vívták a selejtezőt Šaľa és Sládkovičovo együttesé­vel, úgy jutottak a kerületi baj* nokságba. Ott az őszi idényt a második helyen fejezték be, és lehetőségük van a felsőbb cso­portba jutáshoz. Kitűnő a diákcsapat, amely Schenk Sándor testnevelő tanár személyében nagyon jó szak­emberre talált. A téli alapozás legalább 20 százalékkal igényesebb volt, mint a tavalyi. Heti négyszeri edzést folytattak, s összesen 10 előkészületi mérkőzést játszot­A TJ Slovan NV Galanta felnőtt labdarúgó-csapata. Az ülő sorban balról Cziglert, a csapat edzőjét, jobbról pedig helyettesét Czafik segédedzőt láthatjuk. (Csóka felv.) dulás után az egyesület gyakran változtatta a'nevét. Az ŠK-ból Üsvit lett, utána Spojené závo­dy, majd később a Tatran ne­vet vette fel, míg végül egyelő­re a Slovan NV-nél állapodott meg. Öj egyesületek keletkez­tek, mint a Slávia, a Dynamo és a Kovo. Ezekben az években gyakran látogattak el ide a kül­földi csapatok (Ferencváros, Vasas, Székesfehérvár stb.J. A felszabadulástól az 50-es évekig jól szerepelt az együttes. A divízióban játszott, méghoz­zá nem is alárendelt szerepet. Két csapat képviselte a várost, az említett Slovanon kívül a TJ Kovo, amelynek soraiból néhá- nyan az I. ligás Jednota Tren- čínhez kerültek (Rihošek, Če- mez). Sok átszervezés, főleg az a tény, hogy a város nem ren­delkezett nagyobb üzemekkel, ahol el lehetett volna helyezni a tehetségeket, az itteni labda­rúgás pangásához vezetett. Si­kertelenséget sikertelenség kö­vetett, s a csapat az I. osztály­ba esett vissza. Ott sem sike­rült megkapaszkodnia és csak a csoportátszervezésnek kö­szönhette, hogy nem zuhant vissza még alacsonyabb osztály­ba. Az együttes két új edzővel kezdte meg a munkát, Czigler Sándor testnevelő tanárral, és Czafik István másodedzővel. A játékosállomány alig változott, mégis úgy tűnt, mintha az egész csapatot kicserélték volna. A Slovan Galanta a bajnokság fe­lénél a második helyet foglalta el, 3 ponttal lemaradva az éllo- vos Stúrovótól. Az edzők szerint nagyon so­kat jelentett az önbizalom visszanyerése, a töretlen küz­deniakarás, a határozottság és a fegyelem. Már nem fél a csa­pat idegenben győzni, otthoná­ban meg egyenesen magabizto­san játszik. Nagyon fontos tényező a kö­zönség visszanyerése. Az ered­mények igazolták a szívós mun­kát, mindannyiunk akarását, s így az elhűtlenedett szurkolók visszapártoltak. Voltak mérkő­zések, amikor a játékosok szin­te egy emberként mindvégig hajtottak. Persze akad még ja­tak, illetve játszanak. Lehetősé­get kapnak az ifjúságiból kiké» rült legjobbak is a felnőttek kö­zött. Az őszi idény megkezdése előtt azt a célt tűzték ki, hogy az első öt csapat között végez az együttes. A jelek szerint a labdarúgók kellemes meglepe­téssel szolgálnak szurkolóik­nak. Kár, hogy a labdarúgó-egye­sület vezetősége Kolenčík és Bá­nié kivételével, kevesebb figyel­met és időt szentel a csapat­nak, mint azt megérdemelné. Ezért hárul az edzőkre a kelle­ténél is több munka, felelősség. Az egyesület vezetősége hamaro­san értékelni akarja minden tagjának munkáját, mert esak így várható el javulás a labda­rúgó-szakosztályon belül. Galantán remélik, hogy az eddig elért sikerek ösztönzően hatnak és a helyi labdarúgás újra elindul a felemelkedés tút­ján> CSÖKA ISTVÁN Az Afrikai Kunéért Kamerunban rendezik meg a válogatott labdarúgó-csapatok Afrika Kupája nyolcadik kiírá­sának küzdelmeit. Ezt a tor­nát első alkalommal 1957-ben rendezték meg. A csapatokat most két csoportba osztották. Az egyikben Kamerun, Kenya, Mali és Togo, a másikban Kon­gó, Marokkó, Szudán, Zaira szerepel. A csoportokon belül mindenki mindenkivel játszik. Mindkét csoport első két he­lyezettje az elődöntőbe jut, hhol átlós alapon (az I. csoport győztese a II. csoport második helyezettjével stb.) folytatják a küzdelmet. A beavatottak Ka­merun együttesében látják a torna nagy esélyesét, mivel Af­rikában különösen jelentős n hazai pálya előnye. Az előző évi torna során a jelenlegi In­dulók közül csak a bajnoki cím védője, Szudán, valamint Ka­merun és Zaira nemzeti tizen­egye vett részt a küzdelemben. A döntőt akkor Khartum váro­sában játszották és hazai' >81* kert hozott. HATVAN ESZTENDŰ TAVLATÁBÓl

Next

/
Thumbnails
Contents