Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-06 / 55. szám, hétfő
ROMANIA 1971-ÖEN Tíij)!i avatás, mint nap Vajon az elmúlt esztendő melyik napjára esett a felvételünkön látható új termelő- egység üzembe helyezése? Joggal kérdezheti ezt bárki, hiszen tavaly több átadott beruházás, vagyis üzembe helyezés volt, mint nap. Az esztendő háromszáz és egynéhány munkanapján 400 fő termelő- kapacitás átadására került sor országszerte. Volt közöttük áramfejlesztő csoport, a vaskapui, dévai, Palas-Constanta-i és más erőművek gazdagodtak sokszáz megawatt beszerelt teljesítménnyel, a szilvölgyi, bánáti, moldovai szén- és lignitbányákban új üzemegységek kezdték meg a termelést, nagyot nőttek egy esztendő alatt hazánk hagyományos kohászati üzemei, a resicai és vajdahunyadi kombinát, és meleg lemezhengerművel gyarapodott az acél új, korszerű fellegvára: Galati. Az új termelőkapacitásokkal gazdagodó gépgyárak közé először is a nagyokat sorolhatjuk: a brassói traktorgyárat, a fővárosi 23 August, a Timpuri Női, a Vulcan üzemeket, a brailai Progresul nehézgépgyárat. De persze egészen új egységek üzembe helyezését is feljegyezhetjük az esztendő krónikájába, méghozzá olyan vidékeken, ahol eddigelé soha nem volt ilyen iparág. Alexandria, Karánsebes léptek a gépgyárakkal rendelkező vidékek sorába. Turnu-Magureletől Victoria-városig és onnan a tengerparti Navodari-ig számos új berendezéssel és komplex gyártási vonallal növelték a termelőképességüket a vegyi üzemek. Felépült és termel a faliceni préseltlemezgyár, a ka- ránsebesi bútorgyár. És emlékezetes esztendő marad 1971 az ország könnyűiparában, különösen olyan vidékeken, ahol a múltban legfeljebb hírből ismerték a gyári, a nagyüzemi fonás-szövés szép mesterségét az asszonyok, és legfeljebb vágyakoztak arra, hogy maguk is ilyen gyárakban dolgozzanak, keresetükkel egészítsék ki a családi költségvetést. Nagykárolyban, Székelyudvarhelyen, Zilahon, Csíkszeredában avattak új gyapot- és gyapjúfonodákat, ugyanilyen eseményre került sor a Duna melléki Giurgiuban. Gyulafehérváron háztartási porcelánárugyár épült, megújult az öreg lugosi textilgyár, új részlegek kezdték meg a termelést a iasi, a botosanl textilüzemekben. Hogyan használhattuk volna lel jobban a nemzeti jövedelem felhalmozásra szánt jelentős részét, mint így? Hogyan gyümölcsöztethetnénk jobban a továbbra Is magas hányadot, mint azzal, hogy az idén majdnem másfélszer annyi avatás lesz, mint nap. Nem kevesebb, mint 500 új termelőegység átadását látja elő az idei beruházási terv, ami azt jelenti, hogy az Ipari Építkezések Minisztériumának nagy építőtelepein a dolgozókra mindennap csaknem másfél termelőegység üzembe helyezése vár. Tavalyról „áthozott“ építkezéseket avatnak majd, a lotrui vízierőműnél csakúgy mint a rovi- nari és brailai hőerőműveknél, a fővárosi elektronikus számítógépgyárban vagy a Sa- dova-Corabia, Valea Carasu és más öntözőrendszereknél. Esemény lesz ott is, ahol, bár nem avatnak, csak előkészítik a majdani avatást, ahol ebben az évben az ötéves terv újabb jelentős termelőegységeinek * építése kezdődik meg. Mert továbbra is, egész öt esztendőn át, az anyagi termelés ágazatai lesznek abban a szerencsés helyzetben, hogy legtöbbet kapjanak az ország beruházási alapjaiból. A tavalyi 90 százalék színvonalát tartja az idei is, az elsődlegesség az iparé, aztán következik a mezőgazdaság, a szállítás és más tevékenységi területek. Nem azért, mintha az anyagi termelésen kívül nem lenne szükség a gyors fejlődésre. De az alapot ehhez az elmúlt évi 90 százalék beruházás, az idei és az elkövetkező hasonló arányú beruházások teremtik meg, ezek gazdagítják az országot, teszik lehetővé, hogy gazdaságából többet adhasson a dolgozó embernek. Az sem mindegy, hogyan használjuk fel a milliárdokat, csak tavaly 75,8 milliárd lejről volt szó, amelyet kétségtelenül jobban gyümölcsöztettek a tervezők, építők, mint a megelőző esztendőben vagy azelőtt, hiszen az építkezésszerelés előirányzatai 100,5 százalékban valósultak meg, rövidült a kivitelezési idő, nagyobb teret nyertek az ipari módszerek, kevesebb pénzt fektettünk épületekbe és többet a termelést közvetlenül szolgáló berendezésekbe, felszerelésekbe. Az is igaz, hogy még mindig megzavarta nem egy helyen a munkát a nein eléggé alapos szervezés, hiányoztak egyes építőanyagok, a műveletek torlódása miatt nem volt elég munkáskéz, nem érkeztek idejében a szereléshez szükséges gépek, berendezések, és elmaradt elég sok építőtelepen az igazi ünnepnek számító avatás. Mi mást követelhet ez az esztendő, mint azt, hogy minden ilyen helyen mielőbb feledtessék a tavalyi megtorpanást, mindennap vehessünk részt, úgy ahogy a beruházási terv előírja, másfél átadáson. BARABÁS GIZELLA (Megjelent az ELÖRÉ-BEN) 1972. III. 6. A. BXiKX! KÖZÖS CÉLT TALÁLTAK Az alakulatnál elválaszthatatlan barátoknak tartják őket. Mindenütt találkozhatnak velük, az utcán, amikor együtt sietnek a moziba, vagy az ebédnél, esetleg a klubhelyiségben, ahol szabad idejüket töltik. Miroslav Ondejka szakaszvezető michalovcei születésű, barátja, Ivan Benčaj tizedes pedig a változatosság kedvéért Szlovákiának éppen az ellenkező csücskéből, Banská Štiavnica mellől való. Mindkettő érettségizett, párttag és jelenleg már a csehszlovák néphadsereg új utánpótlása közé tartoznak. Ugyanis mindkettő úgy döntött, hogy továbbra is hű marad az egyenruhához. Hivatásos katonák lesznek. Hogy miért? — A hadseregben való to- vábbszolgálattal még Michalov- cén, a középiskolában foglalkoztam, de meggondoltam a dolgot. Befejeztem az iskolát, bevonultam, és amikor kissé körülnéztem, újra eszembe ötlött, hogy éppen itt lenne a helyem — mondja Miroslav Ondejka. Barátja a következőkkel toldja meg: — Az én apám katonaember volt, százados. Most már természetesen nyugalmazott. Tehát apám után már félig- meddig katona voltam — mondja nevetve. — Nemegyszer meggyőződtem arról, hogy ez valóban férfias hivatás. Az apámért gyakran éjjel is eljöttek, ha szükség volt rá, és ilyenkor ő felkelt a meleg ágyból, még akkor is, amikor már egészségi állapota elég rossz volt. De egyszer sem hallottam, hogy apám tiltakozott volna. — Amikor barátaim odahaza megtudták, hogy katona akarok lenni, gúnyolódtak. Állítólag azért határoztam így, mert másutt nem tudtam érvényesülni. Nem akartam velük polemizálni, ezt teljesen feleslegesnek tartottam. A katonaság előtt ugyanis a Stará Ľubovňa-! Járási Nemzeti Bizottságon testnevelési előadóként dolgoztam. Ez nem volt rossz állás, és a munka is tetszett, tehát egyáltalán szó sincs arról, hogy a polgári életben rossz dolgom lett volna. — Én ugyanezt mondhatnám, mondja Ivan Benčaj. Banská Stiavnicán kohász voltam és minden hónapban legalább 2400 koronát kerestem. Ám úgy vélem, hogyha az ember a hadseregnél marad, kell, hogy valami magával ragadja, olyan, ami több a pénznél, az anyagi előnyöknél. A tiszti iskolában egy parancsnok mindig azt mondta, hogy a rendes katonaság rendes férfinek való. És talán ebben rejlik az egész igazság. A két fiatal katonáról az alakulatban, amely még csak három évvel ezelőtt született, nagyon dicsérően nyilatkozott Vasil Rabajda őrnagy, az alakulat pártszervezetének elnöke is. Az elsők között vettük fel őket a pártba, még mielőtt eldöntötték volna, hogy a hadseregnél maradnak. Már ez a tény is lelkiismeretességükről, munkaszeretetükről tanúskodik. Remélem, hogy továbbra is olyanok maradnak, mint amilyeneknek eddig ismertem őket. Bár a további alakulatok is ilyen erőket nyerhetnének — mondotta jóhiszeműen. ŠTEFAN KOCUTA TELJESÍTETTE ÁLLAMPOLGÁR KÖTELESSÉGÉT Pár nap múlva immár két éve lesz annak, hogy P e t hő Ferenc tizedes, a „Példás katona“ jelvény tulajdonosa átlépte a lakta nya kapuját. Tényleges katonai szolgálatra Samorínba (Somorjaj vonult be, ahol a Nyugat-Szlovákiai Energetikai Üzemek šamoríni áramelosztójában körzeti technikusként dolgozott. Az altiszti Iskola elvégzése után rajparancsnok lett. Eddig őt nevelték, ám ezután reá hárult alárendeltjeinek a nevelése. Es hogy jeladatát — rajparancsnoki tisztségét — kitűnően végezte, azt az a tény is bizonyítja, hogy a raj elnyerte a „Példás raj“ címet. Mindez sok munkába, időbe és lemondásba került. Ám Pe- thő tizedes ezt véghezvitte, természetesen az egész raj segítségével. Közel az idő, hogy Pethő Ferenc tizedes, példás katona elhagyja a laktanyát és visszatér újra a polgári életbe. Életének ez a két éve úgy elfolyt, mint a víz. A gondok és az örömök, a vidámság és a komolyság egymást váltotta. Amikor Pethő tizedes — példás katona — leveti a csehszlovák néphadsereg katonájának egyenruháját, megnyugvással értékelheti majd a katonaságnál töltött két évet. Elnyerte a „Példás katona" jelvényt, „Példás rajt“ nevelt, ezenkívül alárendeltjeivel együtt szakemberré vált. Életéből két évet a hadseregben hagyott, de egyben jó érzés tölti el, hogy példásan teljesítette állampolgári kötelességét. —g. f — Készül az óriási méretű, de mint a resitai szakemberek mondják, a legfinomabb ötvösmunkát igénylő diesel-motor« Kívülről nem látunk mást, mint egy szerény bejáratot, egy még szerényebb feliratú táblával: Helyőrségi Klub. Bratislavában a 8-as villamossal és a Miletičová utcán autóbuszokkal közlekedő utasok jól ismerik ezt a házat. A volt Hotel Tvarožek épületben táborozott le Szlovákia fővárosának helyőrségi klubja. Egy év telt el a klub ünnepélyes megnyitása óta! És mi történt ez alatt az egy év alatt? Hát bizony ennek az újságoldalnak a fele sem lenne elég arra, hogy felsoroljuk mindazokat az akciókat, amelyeket a klub dolgozói előkészítettek a bratislavai katonák — és egyben a polgári lakosság számára. Ezért inkább csak az érdekes rendezvények megemlítésére szorítkozunk. Zapletal alezredes, a klub parancsnoka és kollektívája büszke lehet, hiszen az elmúlt napokban fejezték be ünnepélyesen a parancsnoki kar tagjai számára rendezett első pedagógiai tanfolyamot. Ezután következnek a klub krónikájának további pontjai: a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére rendezett filmfesztivál. A CSKP és a Szlovák Nemzeti Felkelés küzdelmei emlékezetes helyeinek megtekintése. Különböző témájú előadássorozatok, és a hatalmas választás előtti kampány. A választás előtti kampánynak e klubban rendezett akciói rendkívüli figyelmet érdemelnek. A helyőrségi klub a térHELYŐRSÉGI KLUB meket az agitációs központ rendelkezésére bocsátotta, és így itt találkozhattak a katonák a környék polgáraival. Közösen vettek részt az agitációs központ rendezvényein, kiállításokat, megbeszéléseket és társadalmi rendezvényeket szerveztek. És a különféle akciók közül melyiket is említsük még? A klub dolgozói nagy mértékben kivették részüket az 1971. évi katonai-művészi, alkotóverseny országos bemutatójának előkészítésében. Az alkotóversenyről a kiállítást a Barátság Házában rendezték meg, amelynek 20 ezer látogatója volt. A klub munkájának súlypontLeszerelés előtti gondck Civil. Ez a szó még a leg- példásahb katonának is a leszerelés utáni életet, a rá váró feladatokat juttatja az eszébe. Előzőleg azonban még sok teendője van a leszerelő katonának. Először is a funkciót, és az anyagi felelősségről szóló egyezmény alapján a katona hasznáJatára és gondozására bízott dolgokat, felszerelést adja át. A személyi használatra kiadott tárgyakon kívül vissza kell adni mindent. Akinek nines rendben minden holmija, felszerelése, számolnia kell a kár megtérítésével. A katona az adminisztratív formaságok elintézése után megkapja menetlevelét, mely feljogosítja őt a tömegközlekedési eszközök igénybevételére a hazafelé vezető legrövidebb és legelőnyösebb útvonalon. Személyvonaton csak másodosztályon, gyorsvonaton pedig legkevesebb 101 km-re utazhat. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat autóbuszain csak korlátozott mértékben utazhat — rendszerint az alakulatától a legközelebbi vasútállomásig, vagy a vasútállomástól a lakhelyéig, amennyiben nincs közvetlen vasúti összeköttetés. Más esetben kizárt dolog az autóbusz igénybevétele. Az autóbuszkalauz kiadja a menetjegyet és átveszi a menetlevélhez csatolt hitellevelet. Az indulás előtt a jegypénztárnál keltezési bélyegzővel lepecsételteti a menetlevelet. Ahol nincs jegykiadás és a ČSAD autóbuszaiban a kalauz igazolja az utazás kezdetét. A vonat és az autóbusz kombinált igénybevételénél az első rendelkezés más közlekedési vállalatnál is érvényes. Az út megszakítása tilos. Az alakulattól az utat hazáig megszakítás nélkül kelil megtenni. A katona a fegyveres erőktől való távozása ntán 24 óráig még a katonai szervek alárendeltje. Szükséges, hogy a leszerelt katona otthon haladéktalanul elintézze a további formaságokat, mint a személyazonossági igazolvány kiváltása, ezenkívül jelentkezzen a járási (körzeti) katonai parancsnokságon és három napon belül munkába llépjen. in) tt * iim—w Iliim nm m ~~rr « ját természetesen a katonai egységek, alakulatok és intézetek körébe helyezte, így az egy évi munkásságból nem hiányzik a különböző rendezvény, estély sem. Ilyenek voltak például „Az ezred játszik a zászlóaljnak“, vagy „A zászlóalj játszik az ezrednek“ jelszó jegyében megrendezett estek. A klub kezdeményezése folytán itt rendezték meg a tartalékba vonuló katonák búcsúztatását is. Egy hét sem telik el anélkül, hogy ne lenne valamilyen műsoros est. És most, a klub egyévi munkája után valamennyi dolgozója (valamennyi — ez erős szó, hiszen csak hárman, illetve öten vannak) megelégedéssel jelentheti ki: Minden tőlünk telhetőt megtettünk. Ám ők nem így beszélnek. Ellenkezőleg, további lehetőségeket, munkaformákat, munka- módszereket keresnek. Mert állítólag a klub tevékenységének második éve még gazdagabb, ötletesebb és érdekesebb lesz. Nincs más hátra tehát, mint hogy drukkoljunk nekik — és időt szakítsunk a klub megtekintésére, mert a vendégeket itt mindig szívesen fogadják! V. VLADÁR ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI