Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-28 / 74. szám, kedd
Hogyan teljesülnek az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai Ml VAN A TARSOLYBAN? Niniil ÍHIUJIK Nálunk nem lesz vadnyugat A TERVEZÉS, a prognóziskészítés, az álmodozás hazája ez, aliol Majakovszkij a húszas években így zsörtölődött: „Cementünk sehol sincs, pedig Gladkov ájtatos litániát írt rója.“ Ma a Szovjetuniónak van cementje, s Gladkov „ájtatos li- tániájának“ is szerepe volt ebben. De még nagyobb szerepe volt a tervgazdálkodásnak, amely a Goelro-tervvel kezdődött, s ma azzal folytatódik, hogy a szovjet gazdaságtervezők sürgős szükségét látják a részletes népgazdaság-fejlesz- tési prognózis 1990-ig való ki- terjesztésének. Azt mondják, hogy a tervezés « szovjet életformák egyik legfontosabb alkotóeleme, s ez minden bizonnyal igaz. A holnap és a holnapután ismerete nélkül nehéz megbecsülni, értékelni és helyére tenni a mát. Csakhogy a jövőről oly sok szó esik, hogy a külső szemlélő számára úgy tűnik, mintha ebben az országban senki se törődne a jelennel. Pedig ez nem így van. A szovjet átlagpolgár (ha szabad ezt az ostoba, de pótolhatatlan kifejezést használni) igenis számontartja, hogy ml van a tarsolyban, mi van az üzletben. Tudatosan és aprólékosan számon tartja és számon kéri azt is, mi van az országban. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amely ugyancsak a (loelro — Oroszország villamosításának lenini terve óta egyszer s mindenkorra magára vállalta az össz-szövetségi főtervező szerepét, legutóbb kerek egy esztendeje, a XXIV. kongresszuson adott átfogó programot az ország és benne az egyén gyarapodásának a kilencedik ötéves terv irányelveinek megfogalmazásával és annak a fontos tételnek a kimondásával, hogy az új fejlődési szakaszban a fő feladat: minden eszközt latba vetni a népjólét emelése érdekében. Iparfejlesztés, automatizálás, nagyobb termelékenység, offenzív békepolitika — mind ugyanezt a célt szolgálják. Feltételekről van tehát szó, amelyek ma már semmiképpen sem válhatnak öncéllá, de amelyeket semmiképpen sem lehet elhanyagolni. Ezért ha megannyira érdekesebb lenne is belépni a Gum-áruház három boltíves kapujának egyikén, avagy a szovjet átlagpolgár lakásába, nem árt előbb egy pillantást vetni a gazdasági térképre. A SZOVJET ÁLLAM 15 köztársasága és 20 autonóm köztársasága közül egyetlen olyat sem lehet találni, amelyben ne épülnének új fogyasztási cikkeket gyártó nagyüzemek. Tavaly az országban hatszáz köny- nyű- és élelmiszeripari üzemet avattak fel. A szovjet közgazdászok számára is teljesen ismeretlen hangzású cég-nevek kerültek forgalomba: Sahtyinszki textilkombinát a rosztovi területen, gyapjúfonoda a Moszkva melletti Gluhovoban, új szövő- dék a távol-keleti Blagoves- csenszkben, a szibériai Csi- tyinszkben és Csernogorszkban. Ukrajnában Ternopol és környéke a könnyűipar fejlesztésének egyik országos jelentőségű központja. Néhány hónappal ezelőtt indítottak be itt is egy új szövődét — kezdetnek kétezer szövőautomatával. Ugyancsak sikerült időben üzembe állítani a szmolenszki kötöttárugyárat, s egy-egy selyemszö- vödét a belorussziai Mogil- jovszkban, illetve az örmény fővárosban — Jerevánban. Országos viszonylatban egy év alatt 390 millió méterrel nőtt a textíliák termelése a Szovjetunióban, azaz egy lakosra tavaly másfél méter plusz ruhaanyag jutott. Ha ezt a növekedést nagyon durván s az egyéb felhasználási területek teljes elhanyagplásával vizsgáljuk, akkor bizony azt is jelenti, hogy a szovjet átlagpolgár jövőre eggyel több öltönyt, vagy kosztümöt vásárolhat, mint tavaly. Ez persze csak kiragadott példa. Az iparfejlesztés és telepítés nem ilyen egyszerűen függ össze az anyagi javak sokasodásával. Vegyük például a cipőipart. Tavaly a termelés 23 millió párral emelkedett, azaz a fenti leegyszerűsített számítási módszerrel vizsgálva a helyzetet, még tíz év is beletelik, míg az átlagpolgárnak évi egy plusz pár cipője lesz. Igenám, de nem az a probléma, hogy mennyiségileg kevés az áru, hanem inkább az, hogy nem elég divatos, nem elég jó minőségű a szovjet gyárak termékeinek egy része. Erről szó volt legutóbb a szovjet szak- szervezetek kongresszusán is, amikor Leonyid Brezsnyev figyelmeztette a termelőket, hogy az ötéves terv első esztendejében alaposan felhalmozódtak a raktári készletek eladhatatlan holmikból. EZZEL ELJUTOTTUNK a mai szovjet gazdaság és egyben az életszínvonal politika-kardinális kérdéséhez. Sikerül-e viszonylag rövid idő alatt végrehajtani az ipar technológiai megújítását, amivel biztosítani lehetne jó minőségű termékek tömeges előállítását 246 millió ember számára. A fundamentális kutatásokban a Szovjetunió ma is, ha nem is olyan mértékben mint régen, messze „önmaga előtt jár“. Sok területen az egész világot megelőzi. Az utolsó egymásfél esztendő eredményeinek mérlegelésekor azonnal szembetűnik az alapkutatások ágazati kiszélesedése. Ha a termeléstől látszólag legtávolabb álló szféránál, az űrkutatásnál kezdjük a vizsgálódást, kitűnik, hogy a vezető szocialista hatalom tartja világelsőségét az égitestek úgynevezett műszeres kutatásában, s — a Szojuz-11 pilótáinak katasztrofális balesete ellenére — a földkörüli űrállomások építésében. Az atomfizika naptárában az utóbbi hónapok több nagy eseménynyel szerepelnek: a szurpuhovi részecskegyorsító két buborékkamrájának beállítása, az anti- helium-3 felfedezése. Az energetikában: januárban Sevcsen- ko városban felavatták az első szovjet-tervezésű gyorsított neutronos atomreaktort. Moszkva környékén a világ első kísérleti-ipari magnetohidrodina- mikai generátorát helyezték üzembe, amelyet plazma-generátornak is neveznek, s amelyről Kirillin akadémikus, az új generátor-típus „megálmodója“ azt mondja, hogy ez a jövő áramfejlesztő berendezése, mert tíz-húsz százalékkal több energiát képes termelni azonos fűlőanyagfelhasználás mellett, mint a „klasszikus“ hőerőművek. A kibernetikában a belorusz és ukrán intézetek a „negyedik nemzedékhez“ tartozó elektronikus számítógép prototípusának kidolgozásán fáradoznak. KIBERNETIKA, TUDOMÁNYOS MUNKASZERVEZÉS, automatikus irányító rendszerek — a szovjet gazdasági irodalomban, de a napisajtóban is gyakori kifejezések ma, s távolról sem az előbb említett fundamentális kutatásokat értik alattuk. Egyáltalán, az igazi gond ott kezdődik, amikor a legszélesebb értelemben vett tudományt a legszélesebb értelemben vett technikában kell újrateremteni... Tavaly december óta Moszkvában, a tengeri flottaügyi minisztérium Zsdanov utcai székhelyén szükség szerint egy perc alatt megmondják, hogy a minisztériumhoz tartozó 1500 teherhajó valamelyike ebben a percben a világóceán mely pontján tartózkodik, milyen terhet szállít, honnan, hova. Az elektronikus számítóközpont arra is tanácsot ad, hogy ugyanezt a hajót hová és milyen áruval érdemes továbbküldeni. Ezt nevezik ágazati automatikus irányítási rendszernek, de ilyen ma még csak egy van az országban. A REGIONÁLIS AUTOMATA irányítási rendszerek száma a gépgyártásban, az energetikában, a könnyű- és az élelmiszeriparban ma négyszáz körül van, s még több ezernek kell elkészülnie, amire hozzá lehet fogni a szovjet gazdaság egészét ellenőrző elektronikus rendszer kidolgozásához. Az iparban a második nemzedékbeli, tranzisztorokkal működő elektronikus számítógépek felszerelése folyik. Az év elején elkészült az ES-1020-as kibernetikai masina is: ebben a kristályok alkalmazása tranzisztorok helyett megsokszorozza a műveletek számát és sebességét. E hatalmas, gúlaszerü technológiai építkezés alapját alkotják az új és a rekonstruált gyárak, a bennük levő okos és pontos gépek. Ilyenek például a Csehszlovákiából és NDK-ból mind nagyobb mennyiségben importált szövőgépek, vagy az SZTB típusú szovjet szövőautomaták, amelyek hozzáértők szerint a világszínvonalat jelentik. MINDEZT EGYÜTTVÉVE pedig tudományos-műszaki forradalomnak is nevezhetjük, amelyben a Szovjetunió az utolsó év folyamán ismét több fontos lépéssel jutott előbbre. Az egyre okosabb, egyre pontosabb gépek mögött pedig ott áll az ember. A bűnözés elleni harc az egész társadalom kötelessége — ez a címe dr. J. Némec cseh igazságügy miniszter cikkének a Zemédélsfcé noviny múlt szombati és hétfői számában. A miniszter rámutatott azokra a jelenségekre, amelyek társadalmunkban elősegítik a bűncselekmények elkövetését. Az első helyen áll az előírások semmibe vevése, a hanyagság, a másodikon a szeszes ital hatására elkövetett bűncselekmények (főleg az a körülmény, bogy a vendéglőkben a megengedettnél több italt szolgálnak fel a már beszeszelt személyeknek és fiatalkorúaknakj. A harmadik ok elsősorban a fiatal korúakra vonatkozik. A fiatalkorúak bűnözése főleg a hiányos nevelésre vezethető visz- sza. A család, az iskola, a la- noncintézetek céltudatos nevelésének hiányában a nevelő hatást a fiatalkorúakra a különféle galerik gyakorolják, olyan csoportok, amelyekben istenítik a tőkés országokban garázdálkodó különféle bandákat. — Mindezekből kitűnik, hogy a törvények széles körű ismerete, a törvénytisztelet elmélyítése jelentős feladat állami és társadalmi életünk minden szakaszán. Az emberek többször bírálják azt a tényt, hogy amíg a tettest bíróság elé állítjuk, túl sok gondol fordítunk az ügy felderítésére. Ez így van, mi minden vádlott esetében következetesen betartjuk azokat a jogszabályokat, amelyeket a büntető törvénykönyv előír. Nyugatról támadnak, szidalmaznak bennünket, közbiztonsági és igazságügyi szerveinket és kifogásolják, osztályszempontjainkat. Nem tagadjuk, igazságszolgáltatásunk osztály- jellegű, éppúgy, mint az ő igazságszolgáltatásuk. A döntő különbség azonban abban van, hogy a mi igazságszolgáltatásunk szocialista, a szocialista államot és polgárait védi, viszont az övéké a burzsoáziát védelmezi és a régi tőkés rendszert akarja konzerválni. Senki előtt sem titkoljuk, hogy nálunk is vannak bűnözők, hogy társadalomellenes tevékenységük gondokat okoz. Azt azonban nem engedjük meg, hogy egyes burzsoá államokhoz hasonlóan, nálunk is a vadnyugat törvényei uralkodjanak, azt, hogy pl. a városban egy nő este ne mehessen ki az utcára egyedül. Nem engedjük meg az amerikai életmódot, ideértve a bankrablást, a kábítószercsempészést és a bűnözés különböző válfajainak rendkívüli elterjedését — írja Némec miniszter. Az újságíró ne csak a mikrofont tartsa — A tömegtájékoztatási eszközök hatékonyan hozzájárulhatnak a népgazdaságunk fellendítéséhez szükséges légkör kialakításához, azonban a gazdasági publicisztika célja nem lehet az, hogy az országban a közgazdaságtudomány 2 ezer új docensét képezze ki — írja a Tvorbában Rudolf Kostka, a Hospodárske noviny főszerkesztője. A továbbiakban, a gazdasági propaganda időszerű kérdéseivel foglalkozva megállapítja: még mindig tanúi lehetünk olyan elképzeléseknek, a gazdasági propangada lényege az, hogy a gazdasági irányításért felelős tényezők az időszerű kérdésekre válaszolnak, miközben az újságíró szerepe csupán az lenne, hogy tartsa a mikrofont, illetve szorgalmasan jegyezze a hallottakat, hogy a kapott szöveget a szerkesztőségben ,,átpofozza“ közérthető nyelvre. A gazdaságpolitikai publicisztikának tevékenyen be kell kapcsolódni a cikkek és rádióadások tartalmába. Igaz az is, hogy egyes gazdasági vezetők sok esetben azt szeretnék, ha a sajtó a termelés olyan ágazatának növekedését is dicsérné, amely a minőség rovására, a munkások keresetének hátrányára történik. A komoly problémák közé tartozik pl. az, hogy a gazdasági szervek és vezetők nem adnak elegendő tájékoztatást a konkrét bíráló cikkekhez. Elegendő alapanyag áll rendelkezésre arról, hogy ez és ez az üzem pl. februárban megszegte az árelőírásokat. Az Ilyen kihágások ellen Is harcolni kell, megfelelő kritikában részesíteni azokat. A valóság azonban az, hogy a XIV. párt- kongresszus igényes határozataihoz viszonyítva az említett hiba részletkérdés. Mert hát vannak üzemeink, ahol nem követnek el árpolitikai kihágásokat, de mégis megérdemelnék, hogy bírálják őket, mert nem teljesítik a pártkoirgresszus határozatát. Sőt előfordul az is, hogy az előbb említett árelőírások megszegői más területeken példás eredményeket mutatnak fel. Ez is jelzi, hogy a gazdasági propaganda nem lehet felületes, formális szemlélet kérdése. Nem arról van szó, hogy levonjuk a következtetést: a kritika ugyan gyenge, de a pozitív példák közzététele szerint jó a helyzet. Az a helyzet, hogy a tájékoztatásokat adó vezető és gazdasági szervek, meg a szerkesztőségek is óvatosak, ha bírálni kell. Ez éppúgy káros jelenség, mint az, ha csupán a pozitív példáikat emeljük ki, ha csupán ezekről írnának a gazdasági sajtó és a napilapok gazdaságpolitikai rovatai. Az elkötelezettség többletmunka is Jirina Svorcovát, a prágai VI- nohradyi Színház művésznőjét, nemcsak a főváros színházlátogató közönsége, hanem a mozilátogatók és a tv-nézők százezrei is ismerik. A művésznő tevékeny társadalmi munkát is végez, a XIV. pártkongresszuson beválasztották a KB póttagjai közé. Azok közé a cselt művészegyéniségek közé tartozik, akik az elsők közt vállalták az elkötelezett pártos művészetért folyó küzdelmet. A művésznővel a plzeni Pravda, a nyugat-csehországi kerületi pártbizottság lapja készített interjút, amelyből az alábbiakban ismertetünk néhány gondolatot. Milyen legyen manapság a szocializmus ügye mellett elkötelezett művész? — erre a kérdésre Svorcová így válaszolt: — Véleményem szerint az elkötelezettséget minden művész egyéniségének megfelelően juttat hat ja kifejezésre. Ebben nehéz tanácsot adni. Jól mindenki csak azt végezheti, amiben valóban hisz, amit átérez. Ezen felül többet nyújtani, többet a művészi pálya kötelességeinél, elkötelezetten bekapcsolódni a politikai életbe — sokban függ a tehetségtől, a rátermettségtől, s nem utolsó sorban a művész állampolgári lelkiismeretétől is, az elkötelezettséghez nemcsak jóakarat kell, hanem elsősorban többletmunka. A művészeti alkotás minden területén dolgozó művésznek ajátil- hatjuk, hogy „ne zárkózzanak el“ szakterületük elefántcsont tornyába s találják meg a legszorosabb kapcsolatot az emberekkel, polgártársakkal. Jirina Svorcová szívesen jár a munkások közé, •véleményüket meg is szívleli. íme egy példa: 1971 novemberében az ostravai VŽKG nagykohóban járt. Nagy élmény volt ez számomra — emlékezik vissza. Utána úgy gondoltam, hogy az egyes bemutatók és szereplések előtt nem kell félnem, mert mi történhet akkor, ha az előadás sikere egy századnyival kisebb lesz, a veszteség sohasem lehet annyi, mint ameny- nyit a kohászati műhelyben gyártott selejt jelent. És mit mondtak erre a munkások? — Nem úgy van az, elvtársnő, ha mi selejtet gyártunk, azt elintézzük magunk közt, de ha a művésznő követ el hibát, airról tud az egész ország, s az ön selejt munkája bennünket is elszomorítana, megkárosítva éreznénk magunkat. Beismertem, hogy a munkásoknak igazuk van — mondta nyilatkozatában Jirina Svorcová. Ism). BOKOR PÁL Az Ukrán SZSZK harkovi térségében kresztyiscsenskói új gázlelöhelyen naponta 11 millió köbméter földgázt nyernek. Képünkön: a szivattyúállomás, ahonnan vezetékek szállítják a gázt az ukrajnai városokba, (Felvétel: ČSTK — APNJ
