Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-22 / 69. szám, szerda
A vörös arany Ha az ember Santiago Központjában a sok ajándékbolt egyikébe belép, azonnal világossá válik előtte: Chile a réz országa. Falitányérok, hamutartók, pipaszurkálók, láncok, gyűrűk, babák, táncmaszkok, mindmind rézből készültek. Az átutazó turistának csak rilkán nyílik alkalma a vörös csillogást! chilei rézről többet megtudni, mint azt, hogy csinos emléktárgyak készíthetők , belőle, és — amit egyébként már az iskolában is tanultunk — hogy Chile a világ legnagyobb réztermelő és exportáló állama. A mai fejlett iparú világban a kőolajhoz hasonlóan a réz a legfontosabb nyersanyagok egyike. A réz „stratégiai nyersanyag“. A rézbányák államosítása a chilei haladó erők egyik központi követelése volt már régóta. Eduardo Frei kereszténydemokrata kormánya a néptömegek nyomására megkísérelt egy látszatmegoldást találni. Ez azonban csupán a chilei nagyburzsoázia érdekeit szolgálta, nagyobb részesedést biztosítva számára az amerikaiak profitjából. A probléma továbbra is fennmaradt, a nagy rézbányák továbbra is az Egyesült Államok kezében voltak. Az amerikaiak állították be a vezető személyzetet, ők őrizték gondosan a termelési titkokat, és ők fizették kemény dollárral a kiváltságosok szűk rétegét és megkíséreltek egy munkásarisztokráciát felnevelni. Ha az ember Antofagastából a sivár part menti úton felfelé Chuquicama- ta felé tartott, még egy évvel ezelőtt gyakorlatilag exterito- riális területre lépett. Chuqui- ban (röviden így nevezik ezt a körzetet] a chileiek csak dolgozhattak, de a parancsolás joga a jenkiké volt; a „felsőbb régiókban“ angol volt a hivatalos nyelv. Igaz, hogy a sivatagban kevés volt a munkaerő, és a dolgozókat a kemény munka elvégzéséhez jó hangulatban kellett tartani. Ezért a bánya urai egyszerű kis házakat, sportstadiont, mozit és kórházat építettek a bányászok számára, és a chilei viszonyokhoz mérten jól fizettek, habár csak egyötödét adták annak a bérnek, amit egy bányász az Egyesült Államokban keres. Ugyanakkor Chuquiban volt legmagasabb a baleseti arány a tőkés világ összes bányavállalata közül. 1971 júliusa óta a chilei állam a nagy rézbányák egyedüli tulajdonosa. Még a reakciós pártok sem tagadhatták meg a parlamentbe« a népi egység kormánya törvényjavaslatának támogatását. Természetesen várható volt, hogy az amerikai monopóliumok nem engedik át harc nélkül pozícióikat. Minden eszközzel: a mérnöki és műszaki személyzet teljes kivonásával a dokumentáció és technológiai alapiratok elrablásával a termelés szabotálásával akarták térdre kényszeríteni a népi egység kormányát. Mindez azonban^ nem csökkentette a „mine- rók“ elszántságát, hogy a termelést a nép érdekében tovább növeljék. A chilei bányászok elegendő tapasztalattal rendelkeznek az osztályharcban, a rézmunkások többsége az amerikaiak minden korrupciós kísérlete ellenére is mindig a szervezett munkásosztály magvát alkotta. A Chilei Kommunista Párt az ország északi részében a rézbányászat központjában született meg s mindmáig itt vannak a legerősebb pozíciói. A fényűző kormányzói palota termei Antofagastában ma egy elvtárs,__ bányász székhelye. Most már megvannak a lehetőségek ahhoz is, hogy a „pirquinero- sok , azok a bérlők, akik csákánnyal, talicskával ôs lapáttal bányászták a rezet, a Kordille- rák kis rézereit igyekezve kiaknázni, ezentúl jobb sorsban éljenek. Csak aki maga is felmászott e kemény férfiak közé, akik a sivatag perzselő napja alatt néha hónapokon át kutattak kiadós rézér után, csak az tudja felmérni, milyen árat fizetnek itt a „vörös aranyért". Az Enami állami társaság a jövőben hitelekkel és műszaki segítséggel biztosítja majd ezek szociális biztonságát. Santiago fővárosában mindjárt az ajándékbolt mellett, ahol a chilei rezet olyan tetszetős formában kínálják, nagy tábla hirdeti a ház falán: „Corporacion del Cobrere de Chile“. Ez a neve a chilei rézhivatalnak. A tábla rézből készült — hogy is lehetne másból — éppúgy, mint a felvonó és a lépcső karfája is réztől csillog. A hivatali helyiségekben azonban jelenleg csata folyik. Többé nem a monopóliumok képviselői ülnek itt, hanem a nép fiai, akik naponta minden erejüket megfeszítve munkálkodnak azon, hogy Chile e nagy potenciális gazdasága valóban áldás legyen az egész ország számára. Nemcsak arról van szó, hogy több rezet termeljenek, hanem arról is, hogy a feldolgozás fokát emeljék. Új piacokat keresnek, s mindenekelőtt az imperialista szabotázst kell visszaverni. A lelkesedés azonban nagy, hisz egy dolog bizonyos: most a rezet Chile számára termelik. És a chileiek a szó szoros értelmében rézen „ülnek“, az ország legészakibb részétől egészen a Magellan-útig, a sivatagtól egészen a patagóniai glecs- eserekig. Már a spanyol gyarmati uralom idején rezet bányásztak Chilében, amelyet akkoriban főként bronzágyúk öntésére használtak. Chilébe a „rézkorszak“ azonban a villanyárammal köszöntött be, amely óriási rézszükségletet követelt. Míg a 19. században az ország — helyesebben mondva az uralkodó osztály — a salétromnak köszönhette jólétét, a 20. században a réz lett az első számú nyersanyag, Chile „vörös aranya“, amelyört az imperialista világ nagy konszernjei versenglek. Az Egyesült Államok 1911-ben kezdte meg a világ legnagyobb mai rézbányájának feltárását Chuquica- matában, ahol az ércet felszíni bányászattal jövesztik. Hamarosan követte ezt Santiagótól délre a tenientei nagybánya, később pedig az észak-chilei Sal- vador-bánya. Ez a három bánya adja még ma is a chilei réz 60 százalékát. E bányák évtizedeken át az amerikai „Anaconda Cooper“ és „Kenecott Cooper“ konszernek legszilárdabb profitforrásai voltak. E konszernek valaha nevetséges áron vásárolták fel e területeket, és szerezték meg a polgári kormánytól a bányászati jogot. Chilében a tiszta réz előállítási ára háromszorta alacsonyabb volt, mint az Egyesült Államokban — így azután mesés profitokat zsebeltek be. A konszernek azonban nemcsak az alacsony bér és termelési költségekből profitáltak. Ezenfelül a chilei népet a legértékesebb fémektől fosztották meg azzal, hogy a nyersrezet ellenőrzés nélkül szállították az Egyesült Államokba. A nyersréz ugyanis olyan ritka nyomfémeket tartalmaz, mint amilyenek a rhémium, iridium, titán, platina, amelyek ma az aranynál is értékesebbek. Ehhez járult még a rézárakkal való manipulálás. A chilei állami költség- vetés a réz árától függ, minden exportbevétel 78 százaléka és az adóbevétel egyharmada a réz- gazdálkodásból származik. Ha a réz ára a londoni fémbörzén csak néhány centtel is esik, ez Chile számára milliós veszteséget jelent. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok megkísérli, hogy a chilei népi egységkormány ellen vívott gazdasági háborúban ezt a fegyvert is felhasználja. (Volksstimme ) HARTMANN NEM BORMANN Jóllehet, Martin Bormannak, a német nácipárt távollétében halálra ítélt egykori vezetőjének ujjlenyomatai megérkeztek Kolumbiába, már nincs rájuk szükség. A 72 éves dzsungellakó Johann Hartmannról, aki három napig „élvezte“ az ál- Bormann voltából fakadó publicitást, kiderült, hogy semmi köze sincs Hitler helyetteséhez. 1927-ben telepedett le Kolumbia déli vidékein, őserdei farmján banánt termesztett és egy percre sem hagyta el az országot. Intézkedtek Ez év február 25-i számunkban Szóvá tesszük rovatunkban Csicsay Ernő olvasónk panasza alapján bíráltuk a ČSAD Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) kirendeltségét, hogy nem küldte el a Čilizská Rád van-i (Csiiizradvány) sportolókért az előre megrendelt autóbuszt. Bírálatunkra március lián kelt levelében a ČSAD dunaszerdahelyi üzemének igazgatója válaszolt. Elismeri a hibát, melyért csupán a kijelölt sofőr a felelős. E"ért megrovásként a személyszállításból áthelyezték őt a teherfuvarozáshoz. A nsilizradványi és zlatnái testnevelő egyesületektől pedig elnézést kérnek. Ameny- nyiben az elmaradt mérkőzés miatt a csilizradványi sportegyesületnek anyagi kára keletkezett, jelentsék ezt a ČSAD dunaszerdahelyi üzemének, mely a bizonyítható összeget megtéríti. Szerkesztőségünk köszöni a ČSAD dunaszerdahelyi üzeme igazgatójának a válaszát. Reméljük, hasonló panaszra a járásban nem lesz már ok. S egyben felhívja a sportegyesületek vezetőinek figyelmét a kártérítés lehetőségeire. St. Maggal töltik meg a vetőgép tartályát. ÍP. Matis felvétele) TŰZVÉSZ ESETÉN Példás tűzoltók # Ki, miért nem vállai! szolgálatot? ® Egy járásban 12 tűzoltó pionírra] Arány a tűzoltók és a tűzesetek száma között Nem szívesen használja a kifejezést: „tűzvész esetén..." a galantai (Galánta] járás tűzvédelmi szolgálatának vezetője, Bocskay János elvtárs. Szívesebbetn emlegeti a „megelőzés“ és a „biztonsági intézkedés“ szavakat, ha szóba kerül a tűzvédelem. Véleménye szerint a tűzesetek számának növekedésére számítani lehet, sőt kell is, mert a veszély lehetőségét számos új, tűzveszélyes technológiai eljárás alkalmazása fokozza. Végső fokon minden villamossági gépi berendezés újabb baj forrását jelentheti, de hangsúlyozza, hogy bűnös az, aki a véletlenre bízza magát és törvényszerűségnek gondolja a tűzesetek számának növekedését. Ilyen furcsának tetsző gondolatsor nyomán szokta megfogalmazni a tennivalókat: megszervezni a megelőzést, biztonsági intézkedéseket foganatosítani! Számon tartja a tűzesetek okát, de azt is, mit tesznek az önkéntes és hivatásos tűzoltók annak érdekében, hogy megelőzzék a tűzvészt. Orvos és tűzoltó Büszke arra, hogy a járásban több községben is példásan megszervezték a tűzoltók munkáját. Az önkéntes tűzoltók országos versenyében hatodik he- lyezíést ért el Kostolná pri Dunaji {Egyházfa) tűzoltóinak csapata. Ennek a testületnek tagja dr. Szabó Sándor, aki ifjú kora óta foglalkozik a tűzvédelem problémáival. Orvostanhallgató korában is szívesen részt vett a gyakorlatokon és később sem szakított a szervezettel. Králová pri Senci {Királyfa) község tűzoltóit is szívesen emlegeti. Ennek a testületnek a csapata az országos versenyen nyolcadik helyezést ért el. Csupa fiatal tűzoltóról van szó. A 38 esztendős Pos- pichal Václav és még egy idősebb tűzoltó szervezi, irányítja a fiatalok munkáját. Nagyszerű klubéletet, példás tűzvédelmi szolgálatot szerveztek. Komorrá változik azonban Bocskay elvtárs, ha Trnovec nad Váhom (Vágtornóc) tűzoltóit emlegeti valaki, mert ebben a községben már öt évvel ezelőtt szétesett a tűzoltók szervezete. Minden évben megpróbálkoznak az újraszervezéssel, de hiába ... A 65-ös törvény Ez egy rendelkezés, mely előírja, hogy minden olyan zárt helyiségben, ahol tömegesen jelennek meg az emberek, tehát a nagyobb gyűléseken, mozielőadásokon, színdarabok bemutatása alkalmával tűzvédelmi szolgálatot kell tartani. Kellene ... így mondja Bocskay elvtárs. Ezt a szolgálatot ugyanis a legtöbb esetben elhanyagolják. Nem is annyira a tűzoltók, mint a rendezők. Talán azért, mert a szolgálatért 4,50 koronás órabért kell fizetni, talán azért, mert a jószerencsére bízzák magukat a rendezők. Néha persze az is kifogás, hogy a tűzoltók nem szívesen vállalják a szolgálatot. Magyarázat: ha elmegy János a tűzoltók egyenruhájában arra az előadásra, vagy táncmulatságra, és netalán közben felhajt egy féldecit, megiszik egy pohár bort, akkor nem János tette, hanem a tűzoltó. Hiába, a tűzoltószolgálatra nevelni kell a fiatalokat. A régi, a hagyományosként emlegetett „tűzoltósdi“ ma már nem jelent komoly tűzvédelmi tevékenységet. Több példa is bizonyítja, hogy a fiatalokat érdekli a tűzvédelem technikája, a férfias, becsületes szolgálat. Csak vezetni, irányítani kell őket. A járásban 12 tűzoltó pionírraj működik. Sintava községben Szarvas János már évek óta szívesen foglalkozik az ifjú tűzoltók nevelésével. Topofnica (Tósnyárasd) községben Ju r i n o v á tanítónő volt lelkes szervezője az ifjú tűzoltók munkájának. Volt... elhelyezték, és a raj szétesett. Rajtunk múlik Ezt hangoztatja Bocskay elvtárs. És felemlíti a példát: Trstice {Nádszeg) községben elhanyagolták a tűzvédelem megszervezését. Még a tűzoltószertárat is kiadták albérletbe a vízvezetékszerelőknek, de amikor kigyulladt az egyik lakásban az olajkályha, és tűz ütött ki, mindjárt megszervezték a példás tűzvédelmet. Felsorol néhány régebbi esetet. Három évvel ezelőtt Selice (Sókszelőce) községben, Farkas Gyuláék házában két kisgyermek az ólban „disznóölést“ játszott. Gyufával, szalmával. A füst gyermekhalált okozott. Két évvel ezelőtt Zemianske Sady településen tűz ütött ki az egyik házban, mire a tűzoltók odaértek, már a tető égett. Nem a szenzáció kedvéért emlegeti ezeket az eseteket, hanem azért, hogy önmagát és mísokat is meggyőzzön: Rajtunk múlik, hogy a tűz menynyire félelmetes. Előrelátás Hangsúlyozza is, hogy csak az előrelátás, a gondos felkészülés szabályozza: mennyire félelmetes és mennyire nem félelmetes a tűz. Az önkéntes tűz* oltók felkészülésén sok múlik, de törődni kell azzal is, hogy a hivatásos tűzoltók számának növelésével előzzük meg a tűz» eseteket. Ügy véli, hogy természetes arány van a kettő között. Mégpedig olyan értelemben, hogy amilyen arányban növeljük a tűzoltók számát, olyan arányban csökken a tűzesetek száma. A járás tűzvédelmi alakulatában 12 hivatásos tűzoltó teljesít szolgálatot. Az idén növelni fogják számukat. Az év végére már 16-fős lesz az alakulat. Késik, 1955 óta mindig késik a városi tűzoltószertár felépítése, de talán ezt a mulasztást ellensúlyozza az alakulat tagjainak száma. Ilyen furcsa számítással érvel. Veszélyes, szeszélyes és nagyon félelmetes elem a tűz. Terjed, pusztít, gyilkol. Tudja ezt Bocskay elvtárs nagyon jól, hisz ellenfele a tűz. Ismeri ellenfelét. Még valamikor régen, mintegy huszonöt esztendővel ezelőtt, az önkéntes tűzoltók egyenruhájában nézett szembe a tűzzel először. Azóta ellenfelek. És azóta mindent megtesz annak érdekében, hogy még véletlenül se győzhessen a tűz. Ezért még kimondani sem szereti: tűzvész esetén. HAJDÚ ANDRÄS Az óvónéni felügyelete alatt játszanak a szlovák főváros kú- tikyi új városnegyede lakóinak gyermekei. (Huszár Tibor felvétele)
