Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-22 / 69. szám, szerda

A vörös arany Ha az ember Santiago Köz­pontjában a sok ajándékbolt egyikébe belép, azonnal vilá­gossá válik előtte: Chile a réz országa. Falitányérok, hamutar­tók, pipaszurkálók, láncok, gyű­rűk, babák, táncmaszkok, mind­mind rézből készültek. Az át­utazó turistának csak rilkán nyílik alkalma a vörös csillo­gást! chilei rézről többet meg­tudni, mint azt, hogy csinos em­léktárgyak készíthetők , belőle, és — amit egyébként már az is­kolában is tanultunk — hogy Chile a világ legnagyobb réz­termelő és exportáló állama. A mai fejlett iparú világban a kőolajhoz hasonlóan a réz a legfontosabb nyersanyagok egyike. A réz „stratégiai nyers­anyag“. A rézbányák államosítása a chilei haladó erők egyik köz­ponti követelése volt már rég­óta. Eduardo Frei keresztényde­mokrata kormánya a néptöme­gek nyomására megkísérelt egy látszatmegoldást találni. Ez azonban csupán a chilei nagy­burzsoázia érdekeit szolgálta, nagyobb részesedést biztosítva számára az amerikaiak profit­jából. A probléma továbbra is fennmaradt, a nagy rézbányák továbbra is az Egyesült Álla­mok kezében voltak. Az ameri­kaiak állították be a vezető sze­mélyzetet, ők őrizték gondosan a termelési titkokat, és ők fi­zették kemény dollárral a ki­váltságosok szűk rétegét és megkíséreltek egy munkásarisz­tokráciát felnevelni. Ha az em­ber Antofagastából a sivár part menti úton felfelé Chuquicama- ta felé tartott, még egy évvel ezelőtt gyakorlatilag exterito- riális területre lépett. Chuqui- ban (röviden így nevezik ezt a körzetet] a chileiek csak dol­gozhattak, de a parancsolás joga a jenkiké volt; a „felsőbb ré­giókban“ angol volt a hivatalos nyelv. Igaz, hogy a sivatagban kevés volt a munkaerő, és a dolgozókat a kemény munka el­végzéséhez jó hangulatban kel­lett tartani. Ezért a bánya urai egyszerű kis házakat, sportsta­diont, mozit és kórházat építet­tek a bányászok számára, és a chilei viszonyokhoz mérten jól fizettek, habár csak egyötödét adták annak a bérnek, amit egy bányász az Egyesült Álla­mokban keres. Ugyanakkor Chuquiban volt legmagasabb a baleseti arány a tőkés világ összes bányavállalata közül. 1971 júliusa óta a chilei ál­lam a nagy rézbányák egyedüli tulajdonosa. Még a reakciós pártok sem tagadhatták meg a parlamentbe« a népi egység kormánya törvényjavaslatának támogatását. Természetesen várható volt, hogy az amerikai monopóliumok nem engedik át harc nélkül pozícióikat. Minden eszközzel: a mérnöki és műsza­ki személyzet teljes kivonásá­val a dokumentáció és techno­lógiai alapiratok elrablásával a termelés szabotálásával akarták térdre kényszeríteni a népi egység kormányát. Mindez azon­ban^ nem csökkentette a „mine- rók“ elszántságát, hogy a terme­lést a nép érdekében tovább növeljék. A chilei bányászok elegendő tapasztalattal rendel­keznek az osztályharcban, a rézmunkások többsége az ameri­kaiak minden korrupciós kísér­lete ellenére is mindig a szerve­zett munkásosztály magvát al­kotta. A Chilei Kommunista Párt az ország északi részében a rézbá­nyászat központjában született meg s mindmáig itt vannak a legerősebb pozíciói. A fényűző kormányzói palota termei Anto­fagastában ma egy elvtárs,__ bányász székhelye. Most már megvannak a lehetőségek ahhoz is, hogy a „pirquinero- sok , azok a bérlők, akik csá­kánnyal, talicskával ôs lapáttal bányászták a rezet, a Kordille- rák kis rézereit igyekezve ki­aknázni, ezentúl jobb sorsban éljenek. Csak aki maga is fel­mászott e kemény férfiak közé, akik a sivatag perzselő napja alatt néha hónapokon át ku­tattak kiadós rézér után, csak az tudja felmérni, milyen árat fizetnek itt a „vörös aranyért". Az Enami állami társaság a jö­vőben hitelekkel és műszaki se­gítséggel biztosítja majd ezek szociális biztonságát. Santiago fővárosában mind­járt az ajándékbolt mellett, ahol a chilei rezet olyan tetszetős formában kínálják, nagy tábla hirdeti a ház falán: „Corpora­cion del Cobrere de Chile“. Ez a neve a chilei rézhivatalnak. A tábla rézből készült — hogy is lehetne másból — éppúgy, mint a felvonó és a lépcső kar­fája is réztől csillog. A hivatali helyiségekben azonban jelen­leg csata folyik. Többé nem a monopóliumok képviselői ülnek itt, hanem a nép fiai, akik na­ponta minden erejüket megfe­szítve munkálkodnak azon, hogy Chile e nagy potenciális gazda­sága valóban áldás legyen az egész ország számára. Nem­csak arról van szó, hogy több rezet termeljenek, hanem arról is, hogy a feldolgozás fokát emeljék. Új piacokat keresnek, s mindenekelőtt az imperialista szabotázst kell visszaverni. A lelkesedés azonban nagy, hisz egy dolog bizonyos: most a re­zet Chile számára termelik. És a chileiek a szó szoros ér­telmében rézen „ülnek“, az or­szág legészakibb részétől egé­szen a Magellan-útig, a sivatag­tól egészen a patagóniai glecs- eserekig. Már a spanyol gyar­mati uralom idején rezet bá­nyásztak Chilében, amelyet ak­koriban főként bronzágyúk ön­tésére használtak. Chilébe a „rézkorszak“ azonban a villany­árammal köszöntött be, amely óriási rézszükségletet követelt. Míg a 19. században az or­szág — helyesebben mondva az uralkodó osztály — a sa­létromnak köszönhette jólétét, a 20. században a réz lett az első számú nyersanyag, Chile „vö­rös aranya“, amelyört az im­perialista világ nagy konszern­jei versenglek. Az Egyesült Államok 1911-ben kezdte meg a világ legnagyobb mai rézbá­nyájának feltárását Chuquica- matában, ahol az ércet felszíni bányászattal jövesztik. Hamaro­san követte ezt Santiagótól délre a tenientei nagybánya, ké­sőbb pedig az észak-chilei Sal- vador-bánya. Ez a három bánya adja még ma is a chilei réz 60 százalé­kát. E bányák évtizedeken át az amerikai „Anaconda Cooper“ és „Kenecott Cooper“ konszernek legszilárdabb profitforrásai voltak. E konszernek valaha ne­vetséges áron vásárolták fel e területeket, és szerezték meg a polgári kormánytól a bányásza­ti jogot. Chilében a tiszta réz előállítási ára háromszorta ala­csonyabb volt, mint az Egye­sült Államokban — így azután mesés profitokat zsebeltek be. A konszernek azonban nemcsak az alacsony bér és termelési költségekből profitáltak. Ezen­felül a chilei népet a legérté­kesebb fémektől fosztották meg azzal, hogy a nyersrezet ellen­őrzés nélkül szállították az Egyesült Államokba. A nyersréz ugyanis olyan ritka nyomféme­ket tartalmaz, mint amilyenek a rhémium, iridium, titán, pla­tina, amelyek ma az aranynál is értékesebbek. Ehhez járult még a rézárakkal való manipu­lálás. A chilei állami költség- vetés a réz árától függ, minden exportbevétel 78 százaléka és az adóbevétel egyharmada a réz- gazdálkodásból származik. Ha a réz ára a londoni fémbörzén csak néhány centtel is esik, ez Chile számára milliós vesztesé­get jelent. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok megkísérli, hogy a chilei népi egységkor­mány ellen vívott gazdasági há­borúban ezt a fegyvert is fel­használja. (Volksstimme ) HARTMANN NEM BORMANN Jóllehet, Martin Bormannak, a német nácipárt távollétében halálra ítélt egykori vezetőjé­nek ujjlenyomatai megérkeztek Kolumbiába, már nincs rájuk szükség. A 72 éves dzsungella­kó Johann Hartmannról, aki há­rom napig „élvezte“ az ál- Bormann voltából fakadó pub­licitást, kiderült, hogy semmi köze sincs Hitler helyettesé­hez. 1927-ben telepedett le Ko­lumbia déli vidékein, őserdei farmján banánt termesztett és egy percre sem hagyta el az országot. Intézkedtek Ez év február 25-i szá­munkban Szóvá tesszük ro­vatunkban Csicsay Ernő ol­vasónk panasza alapján bí­ráltuk a ČSAD Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) kirendeltségét, hogy nem küldte el a Čilizská Rád van-i (Csiiizradvány) spor­tolókért az előre megren­delt autóbuszt. Bírálatunkra március li­án kelt levelében a ČSAD dunaszerdahelyi üzemének igazgatója válaszolt. Elisme­ri a hibát, melyért csupán a kijelölt sofőr a felelős. E"ért megrovásként a sze­mélyszállításból áthelyezték őt a teherfuvarozáshoz. A nsilizradványi és zlatnái testnevelő egyesületektől pe­dig elnézést kérnek. Ameny- nyiben az elmaradt mérkő­zés miatt a csilizradványi sportegyesületnek anyagi kára keletkezett, jelentsék ezt a ČSAD dunaszerdahelyi üzemének, mely a bizonyít­ható összeget megtéríti. Szerkesztőségünk köszöni a ČSAD dunaszerdahelyi üzeme igazgatójának a vá­laszát. Reméljük, hasonló panaszra a járásban nem lesz már ok. S egyben fel­hívja a sportegyesületek ve­zetőinek figyelmét a kártérí­tés lehetőségeire. St. Maggal töltik meg a vetőgép tartályát. ÍP. Matis felvétele) TŰZVÉSZ ESETÉN Példás tűzoltók # Ki, miért nem vállai! szolgálatot? ® Egy járásban 12 tűzoltó pionír­ra] Arány a tűzoltók és a tűzesetek száma között Nem szívesen használja a ki­fejezést: „tűzvész esetén..." a galantai (Galánta] járás tűz­védelmi szolgálatának vezetője, Bocskay János elvtárs. Szívesebbetn emlegeti a „meg­előzés“ és a „biztonsági in­tézkedés“ szavakat, ha szóba kerül a tűzvédelem. Véleménye szerint a tűzesetek számának növekedésére számítani lehet, sőt kell is, mert a veszély le­hetőségét számos új, tűzveszé­lyes technológiai eljárás alkal­mazása fokozza. Végső fokon minden villamossági gépi be­rendezés újabb baj forrását je­lentheti, de hangsúlyozza, hogy bűnös az, aki a véletlenre bíz­za magát és törvényszerűség­nek gondolja a tűzesetek szá­mának növekedését. Ilyen furcsának tetsző gon­dolatsor nyomán szokta megfo­galmazni a tennivalókat: meg­szervezni a megelőzést, bizton­sági intézkedéseket foganatosí­tani! Számon tartja a tűzesetek okát, de azt is, mit tesznek az önkéntes és hivatásos tűzoltók annak érdekében, hogy meg­előzzék a tűzvészt. Orvos és tűzoltó Büszke arra, hogy a járás­ban több községben is példásan megszervezték a tűzoltók mun­káját. Az önkéntes tűzoltók or­szágos versenyében hatodik he- lyezíést ért el Kostolná pri Du­naji {Egyházfa) tűzoltóinak csapata. Ennek a testületnek tagja dr. Szabó Sándor, aki ifjú kora óta foglalkozik a tűzvédelem problémáival. Or­vostanhallgató korában is szí­vesen részt vett a gyakorlato­kon és később sem szakított a szervezettel. Králová pri Senci {Királyfa) község tűzoltóit is szívesen emlegeti. Ennek a tes­tületnek a csapata az országos versenyen nyolcadik helyezést ért el. Csupa fiatal tűzoltóról van szó. A 38 esztendős Pos- pichal Václav és még egy idősebb tűzoltó szervezi, irányítja a fiatalok munkáját. Nagyszerű klubéletet, példás tűzvédelmi szolgálatot szervez­tek. Komorrá változik azonban Bocskay elvtárs, ha Trnovec nad Váhom (Vágtornóc) tűz­oltóit emlegeti valaki, mert eb­ben a községben már öt évvel ezelőtt szétesett a tűzoltók szer­vezete. Minden évben megpró­bálkoznak az újraszervezéssel, de hiába ... A 65-ös törvény Ez egy rendelkezés, mely előírja, hogy minden olyan zárt helyiségben, ahol tömegesen je­lennek meg az emberek, tehát a nagyobb gyűléseken, mozielő­adásokon, színdarabok bemuta­tása alkalmával tűzvédelmi szolgálatot kell tartani. Kelle­ne ... így mondja Bocskay elv­társ. Ezt a szolgálatot ugyanis a legtöbb esetben elhanyagol­ják. Nem is annyira a tűzoltók, mint a rendezők. Talán azért, mert a szolgálatért 4,50 koro­nás órabért kell fizetni, talán azért, mert a jószerencsére bíz­zák magukat a rendezők. Né­ha persze az is kifogás, hogy a tűzoltók nem szívesen vállal­ják a szolgálatot. Magyarázat: ha elmegy János a tűzoltók egyenruhájában arra az elő­adásra, vagy táncmulatságra, és netalán közben felhajt egy féldecit, megiszik egy pohár bort, akkor nem János tette, ha­nem a tűzoltó. Hiába, a tűzoltószolgálatra nevelni kell a fiatalokat. A ré­gi, a hagyományosként emle­getett „tűzoltósdi“ ma már nem jelent komoly tűzvédelmi tevé­kenységet. Több példa is bizo­nyítja, hogy a fiatalokat érdek­li a tűzvédelem technikája, a férfias, becsületes szolgálat. Csak vezetni, irányítani kell őket. A járásban 12 tűzoltó pionír­raj működik. Sintava község­ben Szarvas János már évek óta szívesen foglalkozik az ifjú tűzoltók nevelésével. Topofnica (Tósnyárasd) község­ben Ju r i n o v á tanítónő volt lelkes szervezője az ifjú tűzol­tók munkájának. Volt... elhe­lyezték, és a raj szétesett. Rajtunk múlik Ezt hangoztatja Bocskay elv­társ. És felemlíti a példát: Trs­tice {Nádszeg) községben el­hanyagolták a tűzvédelem meg­szervezését. Még a tűzoltószer­tárat is kiadták albérletbe a vízvezetékszerelőknek, de ami­kor kigyulladt az egyik lakás­ban az olajkályha, és tűz ütött ki, mindjárt megszervezték a példás tűzvédelmet. Felsorol néhány régebbi ese­tet. Három évvel ezelőtt Selice (Sókszelőce) községben, Farkas Gyuláék házában két kisgyer­mek az ólban „disznóölést“ játszott. Gyufával, szalmával. A füst gyermekhalált okozott. Két évvel ezelőtt Zemianske Sady településen tűz ütött ki az egyik házban, mire a tűz­oltók odaértek, már a tető égett. Nem a szenzáció kedvéért emlegeti ezeket az eseteket, hanem azért, hogy önmagát és mísokat is meggyőzzön: Raj­tunk múlik, hogy a tűz meny­nyire félelmetes. Előrelátás Hangsúlyozza is, hogy csak az előrelátás, a gondos felké­szülés szabályozza: mennyire félelmetes és mennyire nem fé­lelmetes a tűz. Az önkéntes tűz* oltók felkészülésén sok múlik, de törődni kell azzal is, hogy a hivatásos tűzoltók számának növelésével előzzük meg a tűz» eseteket. Ügy véli, hogy ter­mészetes arány van a kettő között. Mégpedig olyan értelem­ben, hogy amilyen arányban növeljük a tűzoltók számát, olyan arányban csökken a tűz­esetek száma. A járás tűzvédelmi alakula­tában 12 hivatásos tűzoltó tel­jesít szolgálatot. Az idén növel­ni fogják számukat. Az év vé­gére már 16-fős lesz az alaku­lat. Késik, 1955 óta mindig ké­sik a városi tűzoltószertár fel­építése, de talán ezt a mulasz­tást ellensúlyozza az alakulat tagjainak száma. Ilyen furcsa számítással érvel. Veszélyes, szeszélyes és na­gyon félelmetes elem a tűz. Terjed, pusztít, gyilkol. Tudja ezt Bocskay elvtárs nagyon jól, hisz ellenfele a tűz. Ismeri el­lenfelét. Még valamikor ré­gen, mintegy huszonöt eszten­dővel ezelőtt, az önkéntes tűz­oltók egyenruhájában nézett szembe a tűzzel először. Azóta ellenfelek. És azóta mindent megtesz annak érdekében, hogy még véletlenül se győzhessen a tűz. Ezért még kimondani sem szereti: tűzvész esetén. HAJDÚ ANDRÄS Az óvónéni felügyelete alatt játszanak a szlovák főváros kú- tikyi új városnegyede lakóinak gyermekei. (Huszár Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents