Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-21 / 68. szám, kedd
MIBE KERÜL EGY DARAB? (ČSTK) — „A SZISZ I. kongresszusának kollektívája“ cím elnyerésére szólító versenyfelhívás élénk visszhangra talált a Martini Gépgyár 9 kollektívájában, amelyek a szocialista munkabrigád címért már versenyre keltek. A kilenc kollektíva közül hat a munkaeredmények javításával, politikai-nevelési hatással és a szabad idő jobb kihasználásával akarja elnyerni a címet a kongresszus előtt. Az egyik versenykollektíva a határidők lerövidítésével és a munkatermelékenység növelésével legalább 70 000 koronát akar megtakarítani. A további 50 000-es megtakarítást az elfekvő készletek felszámolásával és anyagmegtakarítással akarja elérni. — Mi van ezen százhúsz korona érték? — kérdjük néha nyelvőrök fülét sértő magyartalansággal valamely árucikket forgatva kezünkben. Nézzük el ez esetben a logikátlan szóhasználatot, mert az első látásra is túl drágának tűnő árucikk miatti felháborodás az oka. Nézzük meg inkább, miért olyan drága a cikk, amelynek laikus értékelésünk szerint az anyaga maximum tizenöt korona, a munka értéke sem lehet több húszegynéhány „kroncsinál“. No jó, tegyünk hozzá némi nyereséget, plusz pár korona ráadást, mert keresett a cikk. Akkor sem ér többet 60—80 koronánál. De mivel félünk, valaki megveszi az orrunk előtt, leguberáljuk a százhúszat azzal a sóhajjal, hogy „az árképzés útjai kifürkészhetetlenek“, és belenyugszunk a változtathatat- lanba. Nem akarjuk untatni az olvasót az árképzés bonyolult útjainak ecsetelésével. Megelégszünk annak egy mozzanatával, az önköltség kialakulásának módjával. Egy-egy túl drágára sikerült árucikk ára a termelés folyamatában alakul ki. Önköltségi ára sokszor aszerint alakul, hogy a dolgozók, akik a cikket készítik, t u d j á k • e, mennyiért termelnek. Mert, ha ők tudják, hogy termelésük tűi drága, s lehetne olcsóbb is, tehetnek, s tesznek is sokszor valamit az önköltség csökkentéséért, mini annak számos üzemben tanúi vagyunk. De nem mindig tudják ezt. Sok üzemben ugyanis hiányzik az egy munkadarab önköltségi kalkulációja. Sok helyütt abbahagyták ezt a számítást, mert a 100 korona teljesítményre jutó költségek mutatójával helyettesítik. Nagyjában és egészében ezen keresztül is jól látszik az önköltség alakulása, de kevéssé befolyásolja a dolgozók konkrét tevékenységét. Erről tanúskodik egy tavalyi adat, amely bizonyítja, bogy a 100 korona teljesítményre jutó költségek aránya rosszabbodott az év folyamán. Például a közép-szlovákiai üzemekben a teljesítmények 5,4 százalékkal növekedtek, de a költségek 6,4 százalékkal, méghozzá nem a bérköltségek, hanem főleg az úgynevezett be nem tervezhető költségek aránytalan növekedése miatt. A 100 korona teljesítményre jutó költségek 1970-ben 90,20 koronát tettek ki, egy évvel később már 91,06 koronát. Ez nem kevesebb, mint 70 millió korona nyereségtől fosztotta meg az üzemeket ... Mint látható, mégis csak jó lenne figyelemmel kísérni a termelés folyamatában, mibe is kerül egy darab a termelt árucikkből. Persze, az üzemvezetőség mindig tudja, mibe kerül egy-egy gyártmánya. így jön rá: megnézi, mibe került az egész termelés, ezt az adatot elosztja az elkészített darabok számával és, megkapja egy darab önköltségét. Egyszerű dolog ez, csak éppen fejtetőre van állítva. így ugyanis a dolgozó, aki csökkenteni szeretné gyártmánya költségeit, csak utólag értesül munkája hatékonyságáról. Ezzel szemben az egy darab önköltségi kalkulációja előre megszabott terv, amelyet már kezdettől be kell tartani, és aktivitásra serkent az önköltség csökkentésére. Ezt a módszert nem követik minden üzemben és ezért a dolgozók kezdeményezésének iránya elkerüli ezt a fontos tényezőt. Az ilyen üzemi, vagy vállalati szintű önköltségszámítás gyakorlatilag kizárja a dolgozók tömegeit a termelés önköltségének csökkentésére irányuló kezdeményezésből. A tapasztalat azt mutatja, hogy az önköltségcsökkentés terén éppen azokban az üzemekben érték el a legjobb eredményeket, ahol nemcsak ü?emi, vállalati szinten figyelték az említett mutatókat, hanem lebontották őket a műhelyek és az egyes munkahelyek szintjére. Az egyes munkadarabok önköltségi kalkulációja ezt lehetővé teszi. S lehetővé teszi azt is, hogy minden dolgozó megismerje az előre megszabott fogyasztási normákat is. A fogyasztási normák is valahogy „kimentek a divatból“, és csökkent a súlyuk a termelés folyamatában. Pedig az anyagnormák túlszárnyalása jelentős tényező az önköltség alakulásában (a közép-szlovákiai üzemekben közel 6 százalékos volt az anyagköltségek növpke- désej. E gondolatok olvastán egy- egy régi olvasónk emlékezetében bizonyára felmerül az egykor sokat hallott, olvasott kifejezés, a liozraszcsot. Igen, már a hozraszcsot módszere, az ön-1 álló elszámolás a munkamelyeken, ráirányította a figyelmet ezekre az önököltséget befolyásoló tényezőkre. Ennek a módszernek erre a mozzanatára szeretnénk felhívni a figyelmet, amely lehetőséget nyújt a dolgozó tömegek számára, a termelés önköltsége csökkentésére irányuló törekvésének érvényesítésére. A tavalyi terv teljesítése során tapasztaltuk, milyen erőt képvisel a dolgozók kezdeményezése. Nos, a termelés hatékonyságának az érvényesítéséről van most szó. Ezt teszi lehetővé az egy-egy gyártmány önköltségi kalkulációja, a fogyasztási normák súlyának a helyreállítása, a hozraszcsot ma is sikerrel alkalmazható elemeinek az újjáélesztése. VILCSEK GÉZA [^Tudósítóink írják HAVI 2300 KORONA a dolgozók átlagkeresete Kráľovlčové Kračany IKirályiiakarcsaj szövetkezetében. Ugyanakkor a tagság számára minden évben kirándulásokat szerveznek Magyarországra, Bulgáriába és a Balatonhoz. Az évzáró taggyűlésen megállapították, hogy a közös gazdaság bevételének nagy része a modern hizlaldában, elért munkasikereknek köszönhető. Csóka Zoltán INGYENES TANFOLYAM kezdődött Jelka (Júka) községben a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet tagjai számára, akik szabni és varrni szerelnének megtanulni. A többi érdeklődő 103 korona tandíjat fizet. Ha ezt befizetik, egyúttal a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet tagjaivá válnak. A tan- folyamot Mészáros Dezsőné varrónő vezeti, aki hetente háromszor tart foglalkozást a tanfolyamra jelentkezett 22 asszonnyal és leánnyal. A tanfolyam végeztével a résztvevők a közönség előtt mutatják be a maguk készítette ruhákat. Szakái László A Pravda és a Rudé Právo terjedelmes cikket közölt a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének határozatáról. A cikk a párt politikai és gazdasági célkitűzéseivel, a szocialista munkaerkölccsel, a gazdasági téren megnyilvánuló fogyatékosságok elleni harccal foglalkozik. Az alábbiakban lerövidítve ismertet fűk a cikket. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, amely 1972. március 10-én megtárgyalta és jóváhagyta a gazdasági propaganda és agitáció feladatait, értékelte, hogy a propaganda és agitáció pozitív szerepet játszott a gazdasági konszolidálás időszakában a revizionista koncepciók elleni harcban, a munkaaktivitás fejlesztésében. A XIV. pártkongresszus határozataiból és a CSKP KB februári ülésének határozataiból eredő, üj, igényes feladatokat figye- lembevéve lényeges feladat a gazdasági propaganda és agitáció színvonalának emelése. A propaganda és agitáció eddig elsősorban a fejlődés mennyiségi oldalaira irányult, és gyakran formális, véletlenszerű volt. Meg kell szüntetnünk egyoldalúságát, mivel sok esetben a gazdasági feladat szervezeti, műszaki oldalának korlátozására szorítkozott, túlságosan általános volt. A műszaki és gazdasági feladatokat politikai összefüggéseikben kell magyaráznunk, össze kell őket kapcsolnunk a szocialista neveléssel, a párt tekintélyének megszilárdításával. A gazdasági propaganda és agitáció küldetése: 1. Maximálisan hozzá kell járulnia a párt és az állam gazdasági politikája feladatainak megvalósításához, 2. A gazdasági feladatok megoldásával kapcsolatban hozzá kell járulnia a szocialista emberek neveléséhez, a szocialista internacionalista öntudat fokozódásához. A gazdasági propaganda és agitáció e küldetése határozza meg tartalmát. Amennyiben a gazdasági propaganda és agitáció sikeresen akarja teljesíteni funkcióját, helyesen kell meghatároznunk tartalmát, lehetőségeit, és szerepét. Helytelen ős veszélyes lenne, ha lebecsülnénk az ideológiai munka jelentőségét és hatását gazdasági téren. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége hangsúlyozza, hogy amennyiben a társadalom további fejlődésének legfontosabb feltétele a gazdaság hatékonyságának növelése, ugyanez a feladat áll a gazdasági propaganda és agitáció előtt. Tartalmát a CSKP Központi Bizottsága februári ülésének határozatai adják meg, melyek a pártszervek és szervezetek, az állami szervek és gazdasági szervek figyelmét írz ötéves terv fő feladataira összpontosítják. A dokumentum továbbá megemlíti, hogy a XIV. kongresszus és a februári központi bizottsági ülés céljainak valóra váltása megköveteli, hogy bírálóan igényesek legyünk az egyes gazdasági szervekkel szemben, a dolgozók ellenőrizzék a februári plénum feladatainak teljesítését, rendszeresen általánosítsuk a tapasztalatokat, népszerűsítsük a kezdeményezés jó példáit és bíráljuk a lemaradásokat. A propaganda O'Sztáiyjellege A párt gazdasági politikájának megmagyarázása osztály- és politikai jellegű kell, hogy legyen. Az agitációt össze kell kapcsolnunk a revizionista gazdasági koncepciók maradványai elleni harccal, s be kell bizonyítanunk, hogy a piac-mechanizmus ösztönösségének revizionista koncepciói nem biztosíthatják az élet- és kulturális színvonal állandó emelkedését. Ezt csakis a szocialista tervirányítás alapelvei teszik lehetővé. A dokumentum további részében arra hívja fel az összes párt, állami, gazdasági éfc társadalmi szerveket és szervezeteket, valamint a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy a társadalmi termelés terén teljesítsék funkcióikat a szocialista ember nevelésében, lépjenek fel a kis- polgáriasság, az opportunizmus megnyilvánulásai ellen az elméletben és gyakorlatban is. Tekintettel a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés szükségességére, előtérbe kerül az a feladat, hogy a gazdasági propagandában és agitációban az eddiginél nagyobb súlyt helyezzünk a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlesztésére a proletár internacionalizmus szellemében. Ezenkívül az eddiginél magasabb színvonalon kell megmagyaráznunk a kapitalizmus általános válságának problémáit, az imperializmus reakciós lényegét. A gazdasági propaganda és agitáció hatékonyságának feltétele, hogy a párt gazdasági politikájának magyarázásán és érvényesítésén kívül kellő gondot fordítson a szocialista módon gondolkodó emberek nevelésére is. Az egyes gazdasági feladatokat a dolgozók személyes, társadalmi és távlati érdekeivel összhangban kell megmagyaráznunk. Ennek alapján fejleszteni tudjuk a dolgozók felelősségérzetét a társadalommal szemben. Az összes propaganda- és agitációs eszközt olyan vélemény kialakítására kell összpontosítanunk, amely támogatni fogja a jó minőségű alkotó munkát és kezdeményezést és nem tűri meg a hanyagságot és rendetlenséget. Ez magas igényeket támaszt a politikai ideológiai ráhatás, de egyúttal az irányító szervek munkája iránt is. A gazdasági propaganda és agitáció nem korlátozódhat csupán különböző felhívásokra. Olyan irányítási és szervezési intézkedéseket kell tennünk, melyek támogatják a kezdeményezést. A szavak és tettek közti ellentét gyengítené a propaganda hatását és a párt tekintélyét. A gazdasági propagandának és agitációnak határozottan fel kell lépnie az ellen, hogy a személyi, csoport, és helyi érdekeket a szocialista tábor érdekei elé helyezzék. Ezért az agitáció és propaganda egyik legfontosabb feladata rámutatni a személyi és társadalmi érdekek összhangjára, a szocialista gazdaság fejlődésére, mert ez szavatolja a dolgozók szociális, gazdasági és jogi biztonságát. Rá kell mutatnunk az egységes csehszlovák népgazdaság jelentőségére, hazánk KGST-tagságá- nak, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk fontosságára. A gazdasági propaganda és agitáció legfontosabb eszköze a szemléltető pozitív példa, amely kifejezi a legjobb dolgozók, műszaki szakemberek, tudósok alkotó törekvését és a tömegek élettapasztalatait. A jó példa nemcsak tájékoztatás, hanem egyben felhívás a követésre. A párt politikai irányvonalát támogatva könyörtelen harcot kell folytatni minden fogyatékosság, rendetlenség az opportunizmus megnyilvánulásai, a konzervatizmus, a kispolgári ösztönösség és a dolgozók érdekeinek mellőzése ellen. A gazdasági propaganda és agitáció, hatékonysága ugyanis feltételezi a konkrét pozitív bírálat módszereinek érvényesítését. Úgy kell bírálnunk, hogy az megerősítse a dolgozók hitét abban, hogy társadalmunk meg tudja oldani a problémákat. A nyilvános pozitív bírálatnak le kell lepleznie a fogyatékosságokat és hibákat, de egyúttal rá kell mutatnia a megoldás módjára is. A dokumentum további része hangsúlyozza, hogy a gazdasági propagandának és agitációnak a tudományos ismeretekből, a magas fokú társadalmi felelősségérzetből kell kiindulnia. A gazdasági propagandának és agitációnak differenciált módszerekre van szüksége. Elsősorban a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság széles rétegeihez kell szólnia, és nagy figyelmet kell szentelnie a műszaki-gazdasági értelmiségieknek is. A gazdasági propaganda és agitáció feladatainak megvalósítása az alábbi intézkedéseket követeli meg az egyes szakaszokon: 1. A párt propaganda területén meg kell javítanunk a pártfunkcionáriusok, a szakszervezeti és ifjúsági vezetők, a gazdasági vezetők, a nemzeti bizottságok tagjainak gazdasági felkészültségét úgy, hogy tisztában legyenek a párt gazdasági politikájával és teljes mértékben megértsék mi a küldetésük e politika valóra váltásában. Ezzel összhangban 1972- ben és 1973-ban a pártoktatás valamennyi fokán a hallgatók ismerkedjenek meg a párt gazdasági politikájának időszerű kérdéseivel. A pártszervek és alapszervezetek a pártoktatással párhuzamosan szervezzenek előadássorozatokat az időszerű gazdasági kérdésekről. 1972 III. 21. Bevásárlás után... (Molnár János felvétele) NBWfiük a gazdasági propaganda és agitáció hatékonyságát
