Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-20 / 67. szám, hétfő
LETESÍTMENYTERV LENGYEL MÓDRA Lengyelországban is gondot és fejtörést okoz a sportlétesítmények hálózatának bővítése. Lengyelországban is éppenúgy, mint a többi szocialista országban, nagy gondot fordítanak a korszerű iskolai tornatermek és más sportlétesítmények építésére. Most fejezték be Lengyel- országban az 1971—75. évi ötéves tervidőszak sportberuházásainak a végleges összeállítását és most már kibontakoznak a lengyel sport előtt álló ilyen természetű feladatok körvonalai. Az már most megállapítható, hogy az ötéves tervidőszak sportberuházásainak a lényege a meglevő sportlétesítmények átlagának a megőrzése, korszerűsítése és jobb felszerelésének a biztosítása. A lengyel sportvezetők elsősorban ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében összpontosítják erőfeszítéseiket és pénzügyi eszközeiket. Az átlagmegőrző és korszerűsítési munkálatokon kívül természetesen bekerültek a tervbe azok a feladatok is, amelyeknek célja a versenysport számára elengedhetetlenül szükséges létesítmények felépítése. A rendelkezésre álló beruházási összegek tekintélyes részét ezekre, valamint a sportfőiskolák és sportoktatási központok kibővítésére fordítják. így a tervek keretén belül valósul meg a sportközpontok spe- cializációja, mert csak így lehet teljes mértékben gyümölcsöztetni az ezekben a központokban dolgozó oktatói és tudományos káderek szakértelmét és tehetségét. Ez a munka részben az új létesítmények építésével, részben pedig az eddigiek korszerűsítésével, átalakításával és használhatóvá tételével járul majd hozzá a lengyel sport fejlődéséhez. Ezeknek a nagyobb központoknak a speciali- zációja azonban még nem jelenti ennek a munkának a befejezését. A kisebb központokban is szükség lesz majd hasonló természetű feladatok megoldására, de ezeket jórészt a helyi általános és középiskolák segítségével bonyolítják le. A kisebb központok életképessége szempontjából, a legdöntőbb a teljes értékű és korszerű szabályoknak megfelelő sportcsarnok, tornatermek építése. A sportcsarnokok és tornatermek természetesen nemcsak a tanulóifjúságnak, hanem a helyi lakosságnak is rendelkezésére állnak. Ezeknek a megépítése nemcsak állami eszközökből történik, hanem itt a lengyel sporthatóságok sok támogatást remélnek a lakosság összefogásától és társadalmi munkájától. A meglevő sportcsarnokok és tornatermek korszerűsítése érdekében is sokat segíthet majd a társadalmi összefogás. A központi beruházási tervekben a legnagyobb gondot arra fordítják, hogy az új ötéves tervidőszakban felépítsék a testnevelési főiskolák új épületeit. A tervek szerint 1973-ban fejezik be a Poznani Testnevelési Főiskola felépítését. Ugyanebben a tervidőszakban megkezdik és részben be is fejezik a Krakkói Test- nevelési Főiskola építését. A Wroclawi Testnevelési Főiskolához korszerű internátust csatolnak. A meglevő internátusokat általában mindenütt korszerűsítik és megjavítják az oktatás feltételeit. Varsóban szintén korszerűsítik a Testnevelési Főiskola internátusát és megkezdik egy 50 méteres fedett uszoda építését. Az új lengyel ötéves tervben igen fontos kérdésként kezelik a sportszereket gyártó ipar fejlesztését is. így befejezik a Gora Kalwarian és Wroclawban már működő sportszergyár bővítését, valamint a gdanski jaclit-műhely korszerűsítését. Ezenkívül Lodzban sportruhagyárat létesítenek korszerű gépparkkal, Gdanskban egy fedett sportkombinát is készül, míg Oswie- cinben szintén létesül egy 50 méteres korszerű fedett sportuszoda. Abebe Bikila öröksége 'Az etiópiai sport tulajdonképpen 1960 szeptember éjszakáján született, amikor Abebe Bikila meztelen talpa messze- hangzóan csattogott a Via Ap- pia Antiqua évezredes kövein, keskeny árnyékot hagyva maga után. Aztán csodálkozott a világ: a maratonfutás olimpiai bajnoka egy etióp atléta, bizonyos Abebe... Győzelmével végérvényesen a sport térképére került Etiópia. Végérvényesen, mert Bikila akkori győzelme egy hagyományt Indított el, amely a mai napig tart. A mezítlábas Bikila Tokióban megismételte római sikerét és honfitársa, Mamo Wolde Mexikóban vette át a váltóbotot. Etiópiában évről évre újabb ismeretlen, tehetséges futók tűnnek fel, akik erőteljesek, kitartóak, szívósak. lAbebe Bikila — súlyos autóbalesettel a háta mögött — nem fut többé. Az is valószínűtlen, hogy egyáltalán lábra állhat-e valaha. Egy ember, akinek életformája volt a futás, akinek az országút volt az otthona. Egyesek azt mondják, hogy közel állt az öngyilkossághoz, mások szerint sohasem veszítette el életkedvét... — Még mindig remélem, hogy egy napon járni fogok — mondotta. — Ha állapotom nem változik, akkor is edző leszek. Ülő edző. Talán majd hasznomat látja hazám sportja. Az életem volt a futás, legdicsőbb emlékeim fűződnek hozzá. Sok időm volt gondolkodni a maratonfu- tásról; utódaim hozzám járnak tanácsért. Ha az orvosok megengedik, elmegyek Münchenbe, tanácsaimmal segíteni honfitársaimat. Bikila utódait a Prágában testnevelési főiskolát végzett 33 esztendős Nigusa Roba irányítja, segítőtársával, Wolde Mes- kelivel, aki Budapesten végezte az egyetemet. — Az etiópiai emberek és általában mindenki a világon már megszokta, hogy az olimpia ma- ratonversenyét etióp futó nyeri — mondotta Meskeli. — Ha ez nem így lesz Münchenben, akkor csalódottak lesznek honfitársaim. Feladatunk tehát, hogy becsületesen készítsük fel futóinkat az olimpiára. A fő cél azonban, hogy megteremtsük az etióp atlétika jövőjét. Jelenleg mintegy háromezer aktív atlétát tartunk nyilván. Körülbelül százhúszan a nemzetközi követelményeknek megfelelően edzenek. Huszonhat millió lakosra ez bizony nagyon kevés. Szegények vagyunk, de erős a hitünk. Etiópiában különböző fajú emberek élnek, úgyhogy tartalékai vannak még a vágta- és az ugrószámokban. Addis Abeba környékén alacsonyabb és könnyebb súlyú emberek élnek, tehát a hosszú távnak megfelelő futók. Ezért szerepelnek hosszú távokon olyan jól versenyzőink a különböző összecsapásokon. Tudom, hogy a világ csak nagyon keveset tud felkészülésünkről. Elmondhatom, hogy az edzések hallatlanul kemények, annak ellenére is, hogy nem futunk annyit az edzéseken, mint az európaiak. Hetente legfeljebb 100—120 kilométert. De a feltételek könyörtelenek: kemény utak, perzselő nap, magaslati levegő. Ráadásul az edzéseket a munkaidő után, illetve a katonai munka után tartjuk. Ilyen környezetben szoktatják magukat a feltételekhez az etióp futók. Roba edző a maratonfutókat emlegeti az olimpiai esélyesek között. Elsősorban a mexikói győztes Mamo Woldet említette, továbbá még néhány fiatal versenyzőt, akik már mindnyájan 2:18 órán belül futottak. A tavalyi év két nagy felfedezettje, Mohamed és Jiftjer. Mohamed többször is legyőzte Keinót és Jifter megelőzte az Afrika— Amerika viadalon a tengerentúli Shoertert is. Úgy tűnik, Münchenben is, akárcsak Mexikóban, az etiópiai futók egyenrangú ellenfelei lesznek kenyai szomszédaiknak. A szakemberek Bikila több honfitársát a döntőbe várják. Mi erről a véleménye Bikilá- nak? — Remélem, hogy a maraton- futáson kívül is szerzünk néhány olimpiai érmet, bebizonyítjuk sokoldalúságunkat. A maratonfutás nemcsak sport nálunk, hanem nemzeti mítosz is. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a mítosz születésénél én is jelen voltam. Nem azért győztünk háromszor egymás után ebben a számban, mert szuper- manók vagyunk. Nem. Mi nyitott szemmel járunk a világban és tanulunk az ellenfelektől... Utánam jött Wolde, s utána jönnek a többiek. Nem hagyjuk kialudni a lángot. A JÉGKORONG VB HÍREI 1972. III. 20. Egyöntetű a vélemény, hogy jégkorong világbajnokság iránt még sohasem nyilvánult meg olyan hatalmas érdeklődés, mint amilyen a Prágában április 7 és 22 között sorrakerü- lőt kíséri. A szervező bizottság közlése szerint minden jegy elkelt. Úgy hírlik, hogy a szupervilágbajnokság alatt Svájc és Prága között valóságos légi hidat állítanak fel a szurkolók oda-vissza szállítására. A csehszlovák fővárosba akkreditált külföldi tudósítókon kívül még 230 újságíró, tv- és rádió-riporter számol be az eseményekről. A Csehszlovák Televízió mind a 30 mérkőzést egyenes adásban közvetíti. A világbajnokság ideje alatt egyébként a Nemzetközi Jégkorong Szövetség kongresszust is tart. Ezen döntenek többek között abban a kérdésben is, hogy megrendezzék-e a nyílt mérkőzéseket, azaz a hivatásos és az amatőr csapatok találkozóit. Elkészült a március 24 és április 2 között lebonyolításra kerülő világbajnoki „B“-csoport tornájának játékrendje is. Ezen a VB-sorozaton az Egyesült Államok első számú esélyesként vesz részt. A részletes műsor: Március 24.: 9.00 óra USA— Jugoszlávia, 12.00: Lengyelország—Norvégia, 17.00: NSZK— Japán, 19.30: Románia— Franciaország. Március 25.: 17.00: Lengyel- ország—Franciaország, 19.30: Románia—Jugoszlávia. Március 26.: 17.00: NDK— Norvégia, 19.30: USA—Japán. Március 27.: 9.00: Jugoszlávia —NDK, 12.00: USA—Franciaország, 17.00: Lengyelország— Japán, 19.30: Románia—Norvégia. Március 28.: 19.30: Jugoszlávia—Franciaország. Március 29.: 12.00: Japán— Norvégia, 17.00: Románia—Lengyelország, 19.30: USA—NDK. Március 30.: szabad nap. Április 1.: 9.00: Jugoszlávia— Norvégia, 12.00: NDK—Francia- ország, 17.00: Románia—Japán, 19.30: USA—Lengyelország. Április 2.: 9.00: Norvégia— Franciaország, 12.00: Japán— Jugoszlávia, 17.00: Románia— USA, 19.30: Lengyelország— NDK. A jégkorong-világbajnokság „B“ csoportjának küzdelmeit, akárcsak előbb a „C“ csoportét, Romániában rendezik meg, a „C“ csoport színhelye Csíkszereda volt, a „B“ csoporté a főváros, Bukarest lesz. A VSŽ Košice egynéhány mű- korcsolyázója már a múlt év során is figyelemre méltó eredményt ért el. A sikeren felbuzdulva a VSZ műkorcsolyázói még nagyobb akarással rajtoltak a további küzdelmekben és Dušan Preisinger (képünkön), a 11 éves kisdiák személyében országos bajnoki címet sikerült szerezniük. Preisinger, a VSZ versenyzője, már jóval előbb magabiztos teljesítményről tett tanúbizonyságot az újoncok mezőnyében. Žilinán az iskolagyakorlatokat nagyon jó kivitelben mutatta be, szabadon választott teljesítménye pedig egészen kiváló volt. A pontozóbírák nem fukarkodtak az elismeréssel és a kis Dušan Preisinger neve az olimpiai reménységek jegyzékére került. Dušan Preisinger eszményképét Ondrej Nepelában látja. Annyi bizonyos, hogy a VSŽ műkorcsolyázó reménységei között, akik az 1976-os téli olimpiára készülnek, Nepela fiatal követője nincs egyedül. Az egyesületnek még két további nagyon tehetséges versenyzője van talonban, mint például V. Cuchran és J. Komár. A VSZ műkorcsolyázó-tehetsége nagyon józanul gondolkodik jövőjével kapcsolatban is. Orvos szeretne lenni. Pályaválasztása nem a véletlen dolga. Mintaképe edzője, Mudr. Emanuel Micek, ortopédorvos, aki első lépéseitől fogva edzi a fiatal tehetséget. Dušan már négy éve folytatja edzéseit; fáradhatatlan, pontos, s amit csinál, azt egészen természetesen végzi. Ennek így is kell lennie,- mert különben a nagy siker sohasem következett volna be. Elvégre a bajnoki címet hazánk 18 egyesületének küldöttei között szerezte meg. Teljesítményéből nem hiányzanak a ma divatos ugrások, az Axel, a kettős Salchow, a kettős Rittberger, a Lutz és befejezésképpen még a hármas Salchow sem. Edzője, Mudr E. Micek szerint nagyon tehetséges a kis Preisinger, de ahhoz, hogy valóban nagy eredményeket érhessen el, az eddiginél még többet kell edzenie. A heti 15—17 órai edzés alapvető követelmény. Itt persze nemcsak az edző és védencének akaratáról van szó, hanem a testnevelési egyesület megértéséről és segítségéről is. Dušan különben reggelente már fél hatkor a jégtükrön rajzolja a vonalakat egészen hét óráig és csiszolgat- ja formáját. Eddig hetente legfeljebb délutánonként kétszer edzhetett. Ez nagyon kevés. Valószínű, hogy a kis Dušan példája ösztönző lesz a kelet-szlo-' vákiai metropolis többi műkorcsolyázója számára is. Dušan edzője sohasem szerepelt a műkorcsolyázók legjobbjai között, inkább a jégkorongozással foglalkozott, de a bratislavai Testnevelési Főiskolán a műkorcsolyázást is tanulta. Hivatása mellett odaadással és szakértelemmel csiszolja a gondjaira bízott műkorcsolyázók tudományát. NOVÁK JANA1 Ismerkedés, rejtélyes számozással Az Újpesti Dózsa—Celtic Glasgow labdarúgó BEK-mérkő- zésen a skót bajnok legénysége a szokásos harántcsíkos zöld—fehér színű mezt öltötte magára. Már megszoktuk, hogy a játékosokat a mezük hátán feltüntetett számok alapján ismerjük, különböztetjük meg. Ezt ezúttal nem tehettük azon egyszerű oknál fogva, hogy ott szám nem volt található és látható. A számozásra a nadrág jobb szárát vették igénybe, s így azt csak akkor lehetett látni, ha a megfigyelt játékos éppenséggel az illető néző felé fordult. A csapatok bemutatásánál a bemondó elkövette azt a hibát, hogy az egyes játékosok nevének említésekor elfelejtette megemlíteni számukat is. — Ez a jégkorongozásnál mindenütt bevett és bevált szokás, s nem ártana, legalább ilyen rangos nemzetközi labdarúgó-találkozókon a futballistáknál is bevezetni. — A hazai játékosokat, illetve a közeli szomszéd legjobbjait az igazi szurkoló >ragy tv-néző általában nagyon jól ismeri, viszont a skótok kiválóságait olyan ritkán láthatjuk, hogy betéve legtöbbjüket nem ismerhetjük. # # # A Népstadionban a változa-' tosság kedvéért a Zseljeznyicsar Szarajevó labdarúgói hosszanti csíkozású, kék-fehér mezt viseltek, amelynek ugyan a hátán fel volt tüntetve a szám, de azt még a jelentős fényerősségű megvilágításban sem lehetett felismerni egyik vendégjátékosnál sem. A hangosan beszélő ott sem mutatta be név és szám szerint a játékosokat. A jugoszláv kollégák állandóan jöttek érdeklődni a Ferencváros játékosai felől, míg végre megjegyezték a számozás szerint, ki kicsoda (a zöld-fehérek számozása olvasható volt.) Nekünk a jugoszláv felvilágosítás után csak az egyik munkatárs valóban jó minőségű távolbalátója nyújtott segítséget. így tanulhattuk meg első feladatunkat, a játékosok megkülönböztetését. Annyi bizonyos, hogy ezentúl bármikor találkozunk is, — -Jsakúgy, mint Géczi és Pán- csics —, azonnal felismerjük^ melyik is az a Bukal, melyik is az a Szprecso ... (zalla) Az aranyos Dušan
