Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-20 / 67. szám, hétfő

LETESÍTMENYTERV LENGYEL MÓDRA Lengyelországban is gondot és fejtörést okoz a sportlétesítmények hálózatának bővítése. Len­gyelországban is éppenúgy, mint a többi szo­cialista országban, nagy gondot fordítanak a korszerű iskolai tornatermek és más sportléte­sítmények építésére. Most fejezték be Lengyel- országban az 1971—75. évi ötéves tervidőszak sportberuházásainak a végleges összeállítását és most már kibontakoznak a lengyel sport előtt álló ilyen természetű feladatok körvonalai. Az már most megállapítható, hogy az ötéves tervidőszak sportberuházásainak a lényege a meglevő sportlétesítmények átlagának a megőr­zése, korszerűsítése és jobb felszerelésének a biztosítása. A lengyel sportvezetők elsősorban ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében összpontosítják erőfeszítéseiket és pénzügyi esz­közeiket. Az átlagmegőrző és korszerűsítési munkálato­kon kívül természetesen bekerültek a tervbe azok a feladatok is, amelyeknek célja a ver­senysport számára elengedhetetlenül szükséges létesítmények felépítése. A rendelkezésre álló beruházási összegek tekintélyes részét ezekre, valamint a sportfőiskolák és sportoktatási köz­pontok kibővítésére fordítják. így a tervek ke­retén belül valósul meg a sportközpontok spe- cializációja, mert csak így lehet teljes mérték­ben gyümölcsöztetni az ezekben a központok­ban dolgozó oktatói és tudományos káderek szakértelmét és tehetségét. Ez a munka részben az új létesítmények építésével, részben pedig az eddigiek korszerűsítésével, átalakításával és használhatóvá tételével járul majd hozzá a len­gyel sport fejlődéséhez. Ezeknek a nagyobb központoknak a speciali- zációja azonban még nem jelenti ennek a mun­kának a befejezését. A kisebb központokban is szükség lesz majd hasonló természetű fel­adatok megoldására, de ezeket jórészt a helyi általános és középiskolák segítségével bonyo­lítják le. A kisebb központok életképessége szempontjából, a legdöntőbb a teljes értékű és korszerű szabályoknak megfelelő sportcsarnok, tornatermek építése. A sportcsarnokok és tor­natermek természetesen nemcsak a tanulóifjú­ságnak, hanem a helyi lakosságnak is rendel­kezésére állnak. Ezeknek a megépítése nemcsak állami eszközökből történik, hanem itt a len­gyel sporthatóságok sok támogatást remélnek a lakosság összefogásától és társadalmi mun­kájától. A meglevő sportcsarnokok és torna­termek korszerűsítése érdekében is sokat se­gíthet majd a társadalmi összefogás. A központi beruházási tervekben a legna­gyobb gondot arra fordítják, hogy az új ötéves tervidőszakban felépítsék a testnevelési főis­kolák új épületeit. A tervek szerint 1973-ban fejezik be a Poznani Testnevelési Főiskola fel­építését. Ugyanebben a tervidőszakban megkez­dik és részben be is fejezik a Krakkói Test- nevelési Főiskola építését. A Wroclawi Testne­velési Főiskolához korszerű internátust csatol­nak. A meglevő internátusokat általában min­denütt korszerűsítik és megjavítják az oktatás feltételeit. Varsóban szintén korszerűsítik a Testnevelési Főiskola internátusát és megkez­dik egy 50 méteres fedett uszoda építését. Az új lengyel ötéves tervben igen fontos kér­désként kezelik a sportszereket gyártó ipar fejlesztését is. így befejezik a Gora Kalwarian és Wroclawban már működő sportszergyár bő­vítését, valamint a gdanski jaclit-műhely kor­szerűsítését. Ezenkívül Lodzban sportruhagyá­rat létesítenek korszerű gépparkkal, Gdanskban egy fedett sportkombinát is készül, míg Oswie- cinben szintén létesül egy 50 méteres korszerű fedett sportuszoda. Abebe Bikila öröksége 'Az etiópiai sport tulajdonkép­pen 1960 szeptember éjszaká­ján született, amikor Abebe Bi­kila meztelen talpa messze- hangzóan csattogott a Via Ap- pia Antiqua évezredes kövein, keskeny árnyékot hagyva ma­ga után. Aztán csodálkozott a világ: a maratonfutás olimpiai bajnoka egy etióp atléta, bizo­nyos Abebe... Győzelmével végérvényesen a sport térképére került Etiópia. Végérvényesen, mert Bikila ak­kori győzelme egy hagyományt Indított el, amely a mai napig tart. A mezítlábas Bikila Tokió­ban megismételte római sike­rét és honfitársa, Mamo Wolde Mexikóban vette át a váltóbo­tot. Etiópiában évről évre újabb ismeretlen, tehetséges fu­tók tűnnek fel, akik erőtelje­sek, kitartóak, szívósak. lAbebe Bikila — súlyos autó­balesettel a háta mögött — nem fut többé. Az is valószínűtlen, hogy egyáltalán lábra állhat-e valaha. Egy ember, akinek élet­formája volt a futás, akinek az országút volt az otthona. Egye­sek azt mondják, hogy közel állt az öngyilkossághoz, mások szerint sohasem veszítette el életkedvét... — Még mindig remélem, hogy egy napon járni fogok — mon­dotta. — Ha állapotom nem vál­tozik, akkor is edző leszek. Ülő edző. Talán majd hasznomat lát­ja hazám sportja. Az életem volt a futás, legdicsőbb emlé­keim fűződnek hozzá. Sok időm volt gondolkodni a maratonfu- tásról; utódaim hozzám járnak tanácsért. Ha az orvosok meg­engedik, elmegyek Münchenbe, tanácsaimmal segíteni honfitár­saimat. Bikila utódait a Prágában testnevelési főiskolát végzett 33 esztendős Nigusa Roba irányít­ja, segítőtársával, Wolde Mes- kelivel, aki Budapesten végezte az egyetemet. — Az etiópiai emberek és ál­talában mindenki a világon már megszokta, hogy az olimpia ma- ratonversenyét etióp futó nyeri — mondotta Meskeli. — Ha ez nem így lesz Münchenben, ak­kor csalódottak lesznek honfi­társaim. Feladatunk tehát, hogy becsületesen készítsük fel fu­tóinkat az olimpiára. A fő cél azonban, hogy megteremtsük az etióp atlétika jövőjét. Jelenleg mintegy háromezer aktív atlé­tát tartunk nyilván. Körülbelül százhúszan a nemzetközi köve­telményeknek megfelelően ed­zenek. Huszonhat millió lakos­ra ez bizony nagyon kevés. Sze­gények vagyunk, de erős a hi­tünk. Etiópiában különböző fa­jú emberek élnek, úgyhogy tar­talékai vannak még a vágta- és az ugrószámokban. Addis Abe­ba környékén alacsonyabb és könnyebb súlyú emberek élnek, tehát a hosszú távnak megfele­lő futók. Ezért szerepelnek hosszú távokon olyan jól ver­senyzőink a különböző össze­csapásokon. Tudom, hogy a vi­lág csak nagyon keveset tud fel­készülésünkről. Elmondhatom, hogy az edzések hallatlanul ke­mények, annak ellenére is, hogy nem futunk annyit az ed­zéseken, mint az európaiak. He­tente legfeljebb 100—120 kilo­métert. De a feltételek könyör­telenek: kemény utak, perzse­lő nap, magaslati levegő. Rá­adásul az edzéseket a munkaidő után, illetve a katonai munka után tartjuk. Ilyen környezet­ben szoktatják magukat a fel­tételekhez az etióp futók. Roba edző a maratonfutókat emlegeti az olimpiai esélyesek között. Elsősorban a mexikói győztes Mamo Woldet említet­te, továbbá még néhány fiatal versenyzőt, akik már mindnyá­jan 2:18 órán belül futottak. A tavalyi év két nagy felfedezett­je, Mohamed és Jiftjer. Mohamed többször is legyőzte Keinót és Jifter megelőzte az Afrika— Amerika viadalon a tengeren­túli Shoertert is. Úgy tűnik, Münchenben is, akárcsak Mexikóban, az etió­piai futók egyenrangú ellenfe­lei lesznek kenyai szomszédaik­nak. A szakemberek Bikila több honfitársát a döntőbe várják. Mi erről a véleménye Bikilá- nak? — Remélem, hogy a maraton- futáson kívül is szerzünk né­hány olimpiai érmet, bebizo­nyítjuk sokoldalúságunkat. A maratonfutás nemcsak sport ná­lunk, hanem nemzeti mítosz is. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a mítosz születésénél én is jelen voltam. Nem azért győz­tünk háromszor egymás után ebben a számban, mert szuper- manók vagyunk. Nem. Mi nyi­tott szemmel járunk a világban és tanulunk az ellenfelektől... Utánam jött Wolde, s utána jönnek a többiek. Nem hagyjuk kialudni a lángot. A JÉGKORONG VB HÍREI 1972. III. 20. Egyöntetű a vélemény, hogy jégkorong világbajnokság iránt még sohasem nyilvánult meg olyan hatalmas érdeklődés, mint amilyen a Prágában áp­rilis 7 és 22 között sorrakerü- lőt kíséri. A szervező bizottság közlése szerint minden jegy elkelt. Úgy hírlik, hogy a szuper­világbajnokság alatt Svájc és Prága között valóságos légi hi­dat állítanak fel a szurkolók oda-vissza szállítására. A cseh­szlovák fővárosba akkreditált külföldi tudósítókon kívül még 230 újságíró, tv- és rádió-ripor­ter számol be az eseményekről. A Csehszlovák Televízió mind a 30 mérkőzést egyenes adásban közvetíti. A világbajnokság ideje alatt egyébként a Nemzetközi Jég­korong Szövetség kongresszust is tart. Ezen döntenek többek között abban a kérdésben is, hogy megrendezzék-e a nyílt mérkőzéseket, azaz a hivatásos és az amatőr csapatok találko­zóit. Elkészült a március 24 és áp­rilis 2 között lebonyolításra ke­rülő világbajnoki „B“-csoport tornájának játékrendje is. Ezen a VB-sorozaton az Egye­sült Államok első számú esé­lyesként vesz részt. A részletes műsor: Március 24.: 9.00 óra USA— Jugoszlávia, 12.00: Lengyelor­szág—Norvégia, 17.00: NSZK— Japán, 19.30: Románia— Fran­ciaország. Március 25.: 17.00: Lengyel- ország—Franciaország, 19.30: Románia—Jugoszlávia. Március 26.: 17.00: NDK— Norvégia, 19.30: USA—Japán. Március 27.: 9.00: Jugoszlávia —NDK, 12.00: USA—Franciaor­szág, 17.00: Lengyelország— Japán, 19.30: Románia—Norvé­gia. Március 28.: 19.30: Jugoszlá­via—Franciaország. Március 29.: 12.00: Japán— Norvégia, 17.00: Románia—Len­gyelország, 19.30: USA—NDK. Március 30.: szabad nap. Április 1.: 9.00: Jugoszlávia— Norvégia, 12.00: NDK—Francia- ország, 17.00: Románia—Japán, 19.30: USA—Lengyelország. Április 2.: 9.00: Norvégia— Franciaország, 12.00: Japán— Jugoszlávia, 17.00: Románia— USA, 19.30: Lengyelország— NDK. A jégkorong-világbajnokság „B“ csoportjának küzdelmeit, akárcsak előbb a „C“ csopor­tét, Romániában rendezik meg, a „C“ csoport színhelye Csík­szereda volt, a „B“ csoporté a főváros, Bukarest lesz. A VSŽ Košice egynéhány mű- korcsolyázója már a múlt év során is figyelemre méltó ered­ményt ért el. A sikeren felbuz­dulva a VSZ műkorcsolyázói még nagyobb akarással rajtol­tak a további küzdelmekben és Dušan Preisinger (képünkön), a 11 éves kisdiák személyében országos bajnoki címet sikerült szerezniük. Preisinger, a VSZ versenyző­je, már jóval előbb magabiztos teljesítményről tett tanúbizony­ságot az újoncok mezőnyében. Žilinán az iskolagyakorlatokat nagyon jó kivitelben mutatta be, szabadon választott teljesít­ménye pedig egészen kiváló volt. A pontozóbírák nem fu­karkodtak az elismeréssel és a kis Dušan Preisinger neve az olimpiai reménységek jegyzéké­re került. Dušan Preisinger esz­ményképét Ondrej Nepelában látja. Annyi bizonyos, hogy a VSŽ műkorcsolyázó reménységei kö­zött, akik az 1976-os téli olim­piára készülnek, Nepela fiatal követője nincs egyedül. Az egyesületnek még két további nagyon tehetséges versenyzője van talonban, mint például V. Cuchran és J. Komár. A VSZ műkorcsolyázó-tehet­sége nagyon józanul gondolko­dik jövőjével kapcsolatban is. Orvos szeretne lenni. Pályavá­lasztása nem a véletlen dolga. Mintaképe edzője, Mudr. Ema­nuel Micek, ortopédorvos, aki első lépéseitől fogva edzi a fia­tal tehetséget. Dušan már négy éve folytatja edzéseit; fáradha­tatlan, pontos, s amit csinál, azt egészen természetesen vég­zi. Ennek így is kell lennie,- mert különben a nagy siker so­hasem következett volna be. El­végre a bajnoki címet hazánk 18 egyesületének küldöttei kö­zött szerezte meg. Teljesítmé­nyéből nem hiányzanak a ma divatos ugrások, az Axel, a ket­tős Salchow, a kettős Rittber­ger, a Lutz és befejezésképpen még a hármas Salchow sem. Edzője, Mudr E. Micek sze­rint nagyon tehetséges a kis Preisinger, de ahhoz, hogy va­lóban nagy eredményeket ér­hessen el, az eddiginél még töb­bet kell edzenie. A heti 15—17 órai edzés alapvető követel­mény. Itt persze nemcsak az edző és védencének akaratáról van szó, hanem a testnevelési egyesület megértéséről és segít­ségéről is. Dušan különben reg­gelente már fél hatkor a jég­tükrön rajzolja a vonalakat egészen hét óráig és csiszolgat- ja formáját. Eddig hetente leg­feljebb délutánonként kétszer edzhetett. Ez nagyon kevés. Va­lószínű, hogy a kis Dušan pél­dája ösztönző lesz a kelet-szlo-' vákiai metropolis többi műkor­csolyázója számára is. Dušan edzője sohasem szere­pelt a műkorcsolyázók legjobb­jai között, inkább a jégkoron­gozással foglalkozott, de a bra­tislavai Testnevelési Főiskolán a műkorcsolyázást is tanulta. Hivatása mellett odaadással és szakértelemmel csiszolja a gondjaira bízott műkorcsolyá­zók tudományát. NOVÁK JANA1 Ismerkedés, rejtélyes számozással Az Újpesti Dózsa—Celtic Glasgow labdarúgó BEK-mérkő- zésen a skót bajnok legénysé­ge a szokásos harántcsíkos zöld—fehér színű mezt öltötte magára. Már megszoktuk, hogy a játékosokat a mezük hátán feltüntetett számok alapján is­merjük, különböztetjük meg. Ezt ezúttal nem tehettük azon egyszerű oknál fogva, hogy ott szám nem volt található és lát­ható. A számozásra a nadrág jobb szárát vették igénybe, s így azt csak akkor lehetett lát­ni, ha a megfigyelt játékos ép­penséggel az illető néző felé fordult. A csapatok bemutatásánál a bemondó elkövette azt a hibát, hogy az egyes játékosok nevé­nek említésekor elfelejtette megemlíteni számukat is. — Ez a jégkorongozásnál mindenütt bevett és bevált szokás, s nem ártana, legalább ilyen rangos nemzetközi labdarúgó-találko­zókon a futballistáknál is beve­zetni. — A hazai játékosokat, illetve a közeli szomszéd leg­jobbjait az igazi szurkoló >ragy tv-néző általában nagyon jól is­meri, viszont a skótok kiválósá­gait olyan ritkán láthatjuk, hogy betéve legtöbbjüket nem ismer­hetjük. # # # A Népstadionban a változa-' tosság kedvéért a Zseljeznyicsar Szarajevó labdarúgói hosszan­ti csíkozású, kék-fehér mezt vi­seltek, amelynek ugyan a hátán fel volt tüntetve a szám, de azt még a jelentős fényerőssé­gű megvilágításban sem lehe­tett felismerni egyik vendégjá­tékosnál sem. A hangosan be­szélő ott sem mutatta be név és szám szerint a játékosokat. A jugoszláv kollégák állandóan jöttek érdeklődni a Ferencvá­ros játékosai felől, míg végre megjegyezték a számozás sze­rint, ki kicsoda (a zöld-fehérek számozása olvasható volt.) Ne­künk a jugoszláv felvilágosítás után csak az egyik munkatárs valóban jó minőségű távolbalá­tója nyújtott segítséget. így ta­nulhattuk meg első feladatun­kat, a játékosok megkülönböz­tetését. Annyi bizonyos, hogy ezentúl bármikor találkozunk is, — -Jsakúgy, mint Géczi és Pán- csics —, azonnal felismerjük^ melyik is az a Bukal, melyik is az a Szprecso ... (zalla) Az aranyos Dušan

Next

/
Thumbnails
Contents