Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
m VÉLEMÉNY GONDOLATOK Az élet nem elképzelhetetlen humor nélkül, de elviselhetetlen. A szerelem semmihez sem hasonlítható. Olyan, mint a szerelem. • » * Élet szerelem nélkül körülbelül annyit ér, mint szerelem élet nélkül. Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelem olyasmiket lát meg imádottján, amit más nem vesz észre. A szerelem annyira önző, hogy még saját érdekeit sem veszi figyelembe. # # * A féltékenység bizalom „és önbizalom hiánya. * * * A szerelemben is van fejlődés. Valaha osztódás útján szaporodtunk. * * * Az erénycsősz látni akarja, a bűnt, hogy elítélhesse, üldözhesse és irigyelhesse. Szöveg nélkül (Pourqiiai Pás) Mindent a gyerekért. (lei Paris) MAI SZERELEM — Majd legközelebb választunk magunknak csillagot. Ma egy krimi megy a tévében ... (Brunner Győző karikatúrája) ÓHAJ Kropacsek mondja feleségének: — Amália, arra kérlek, hogy bánj úgy velem, mint a kutyával! Az asszony meghökken: — Ezt hogy értsem? — Adj ennem és engedj ki a szabadba! VETÉLKEDÉS Két horgász versengve het- venkedik egymásnak. — Tavaly akkora halat fogtam, amelynek csak a fényképe három kilót nyomottl — mondta végül a beszélgetés győztese. MAGAVISELET A tanári szobában mondja a csinos titkárnő: — Tegnap behívattam Peti papáját a gyerek rossz magaviseleté miatt. Aztán kénytelen voltam behívatni az anyját, a papa helytelen magatartása miatt... VILLAMOSON Két idős néni lép fel a villamosra. Az egyik a táskájában matat. — Mit csinálsz, Manci? — kérdezi a társa. — Keresek. Hoztam magammal ugyanis egy vekkert olyan fiatalok számára, akik úgy csinálnak, mintha aludnának ... OK — Mondd, miért iszik ez a Sopánkai? — Családi okokból. — Persze, boldogtalan házasság ... — Dehogy! Három sógora van és mindegyik vendéglős ... VÁLASZ Megkérdi az egyik újonc matróz a kapitánytól: — Kapitány úr, miért adnak o legtöbb hajónak női nevet? A kapitány elmosolyodik: — Ha tudnád, fiam, hogy milyen nehéz egy hajót kormányozni, akkor nem kérdeznéd ... TAVASZ A pelyhedző állú Pista sétál szerelmével az utcán. — Mit csinálnál, Kati, ha megcsókolnálak? — kérdezi a lánytól. — Rögtön idehívnám a papámat. — Hát akkor meg sem csókollak ... Mire a kislány: — Ugyan Pista, hiszen nekem már nem is él a papám! SŰHAJ Cicvarek üldögél a pádon, nézegeti a sétálgató fiatalokat. Szomorúan sóhajtja: — Borzasztó dolog ... Mindenkinek van valakije, csak én vagyok nős... BIZONYTALANSÁG A hentes tanácstalanul forgat kezében egy levelet: — Ez borzalmas — mondja. — Mi van benne? — kérdi egyik barátja. — Azt írja valaki, „hogy ha még egyszer csal a mérésnél, akkor értesítem az ellenőrző szerveket!. — No és? — Hát nem rémes? A pasas nem írta alá, most honnan tudjam, hogy kit ne csapjak be? KÉRDÉS Hlusztvisihák a kutyájával együtt utazik a villamoson. Odajön a kalauznő és megkérdi: — Mondja, uram, fizetett ezért a kutyáért? — Nem, kérem, én ajándékba kaptam... DICSÉRET Pistike és Sanyika beszélgetnek. — Látnád a papámat, milyen gyönyörűen hegedül! Sanyika legyint: — Az semmi! Hallanád csak az én papámat, amikor kártyázik. PÁRBESZÉD Kiss és Nagy találkozik az utcán. — Ejnye, ejnye — mondja Kiss —, mitől ilyen dagadt a képed? Bizonyára a fogad, ugye azok a fránya fogak ... — Nem barátom, hanem a kezek, az asszonyi kezek... TERI — Terikéin, ma itt volt az udvarlód és megkérte a kezedet. Én neki ígértem ... — Jaj, apu ... hogy váljak meg a mamámtól! — Ne búsulj, kedvesem, őt is magaddal viheted ... PÁDON Tavaszi „csúcsforgalom“ a pádon. Az egyik pádon tüzes vérű leány ül egy félénk fiúval. A leány irigykedve nézi a más padokon ülőket, majd egy idő múlva megszólal: — Te Jen, nézz oda, az a fiú milyen kedves a szerelméhez, Mióta itt ülünk, legalább tízszer megcsókolta. Te nem próbálnád meg? A fiú zavartan hebegi: — De Verácska, én soha életemben nem láttam azt a leányt! TAVASZI FOGÓCSKA — Kellett nekem egy futóbajnoknőbe beleszeretnem? — A felmerülő problémáinkat egyedül csak mi oldhatjuk meg, nem várhatunk arra, hogy valaki fentről segít rajtunk ... (Dikobraz) — Már megint itt van! — mondta Géza a menyasszonyának. — Itt van és figyel! — Kicsoda? — Tudod, az a pasas, aki a hatlábú töpörték életét tanulmányozza. — Engem nem zavar — jelelte Liliké. — Hadd figyeljen, ha nincs jobb dolga... A A fenti párbeszéd két hatlábú töpörte között zajlott le, az erdő mélyén, néhány méterre a távcsővel leselkedő tudóstól, aki már órák óta feküdt mozdulatlanul egy bokor tövében, hogy alaposan szemügyre vehesse a rovarok életét. — Adjunk elő valamit — javasolta Liliké. — Biztosan örülne neki. — De mit? — Adjuk elő azt a műsort, amivel tavaly olyan nagy sikerünk volt a megyei vetélkedőn. — Én benne vagyok, ha a többiek is benne vannak ... A természetbúvár kisvártatva a következő mondatot jegyezte fel noteszébe: „10 óra 45 perc. Nagy mozgás a töpörték között. Vajon miért?“ — Ácsi, bácsi, nem mohácsi — énekelte chariestonozva Liliké az ideiglenes színpadon. — Feje egy van, lába hat... — Hogy ha nap süt, fenn az égen — folytatta Géza —, otthon ő nem maradhat ... A két hatlábú töpörte vígan ropta a táncot. Liliké elemében volt. Valamikor táncosnőnek készült és ez meg is látszott a mozgásán. Géza is mindent megtett a siker érdekében: zsirardi kalapját a feje- búbjára csúsztatva, széles vigyorral forgolódott partnernője körül és torkasza- kadtából dalolt: — Akit itt látsz, nem törpe, hanem egy fess töpörte. & A tudós reszkető kézzel tette le a távcsövet és beírta a noteszébe: „A hatlábú töpörte násztánca kísértetiesen hasonlít a chariestonhoz. A hím, miközben körültáncolja a kiszemelt nőstényt, cincogó hangot hallat. Mintha énekelne.“ Nem sokkal később tizenkét csinos, karcsú, egyforma magas töpörte lány jelent meg a színpadon: a tánckar. Hol előre masíroztak szalutálva, hol hátrafelé, de mindig egyszerre és miközben lábaikat a magasba dobták, azt énekelték, hogy: — Töpörtének lenni, jó, hali, halihó! — Siker! Óriási siker! — kiáltotta Géza a szünetben. — A tudós állandóan jegyez ... Liliké, te csodálatos voltál! — Köszönöm, Gézuka, de melletted én csak kezdő vagyok ... — Ne szerénykedj, drágám ... Neked egy világvárosi show-műsorban lenne helyed, nem itt az erdőben. A hatlábú töpörték izgatottan futká- roztak ide-oda, mert a megafon jelezte: két perc múlva folytatódik az előadás. A természetbúvár magánkívül volt az izgalomtól és annyi fényképet készített a töpörtékről, amennyit csak tudott. A leg- izgatottabb akkor volt, amikor a két Baker lépett a színpadra: az egyik a lábaival forgatta a másik töpörtét a levegőben, majd feldobta a magasba és elkapta. „Fantasztikus!“ — suttogta magában a tudós. — „Egyszerűen fantasztikus!“ — s önkéntelenül is összeverte a tenyerét. A két Baker cigánykereket hányva köszönte meg a tapsot. i — Azt hiszem, elégedettek lehetünk — mondta Liliké, aki egy falevél alól figyelte a lelkes kutatót. — Mi megtettünk mindent, ami tőlünk tellett... — Valóban nem kell szégyenkeznünk — felelte Géza, majd így folytatta: — Mondd, ne szóljak a pasasnak, hogy küldjön nekünk néhány fényképet? MIKES GYÖRGY — Semmi sem emeli úgy a kulturális színvonalat, mint a televízió. — igazán? — Igen. Például ha nálunk odahaza valaki bekapcsolja a televíziót, és már megyek is át a másik szobába és olvasok ...
