Új Szó, 1972. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
ÉDESANYA, FUNKCIONÁRIUS Befejeződött a gyűlés. Az első emelet folyosóján várok Malvina Laškovičovára, a Rožňavai (Rozsnyó] Járási Nemzeti Bizottság al- elnökére. Irodája ajtaján még nincs ott a névjegye. Nemrég került ebbe a tisztségbe. A léptek kopogására mindig megfordulok. Mivel még sohasem találkoztunk, egyik ismerősöm figyelmeztet, hogy már az irodájában van. —* Engem keres — kérdi, amikor belépek. — Annyi a dolgom, nem tudom, mihez kezdjek hamarább. Hellyel kínál, s észre sem veszem, mikor került az asztalra egy csésze illatos kávé. Feketézés közben gyermekkori emlékeit idézi. — Kilencen voltunk testvérek. Egytől egyik leányok, a sorrendben én voltam a harmadik. Apám, az alkalmi munkás, csak nagy erőfeszítéssel tudta előteremteni a mindennapi kenyeret. Nappal hol Itt, hol ott dolgozott, este és ünnepnapokon órát javított, cipőt foltozott, kőműveskedett, egyszóval minden munkát elvállalt, amivel családja gondjain enyhíthetett. A felszabadulás után arra is elszánta magát, hogy kitanulja az ácsmes- .erst^et. A lányok, ahogy nőttek, részt váll 'Itak a kenyérkeresésben. Malvin azonban tanulni akart. Beíratták a gimnáziumba, de egy év múlva abbahagyta a tanulást. Szülőfalujában Rozložnán, a helyi nem- xeL b-~ottságon vállalt munkát. DoU njtt, s közben segített testvérei atveléséoen, gondozásában. É^es-jr/Ja jeceges volt, de a csa- iáuoon senki sem zúgolódott, hogy wiukan“ vannak. — Szép emlékeim vannak a gyermekkoromból. Egyszoba-kony- bás lakásunk szinte állandóan tele volt, ie megértésben éltünk. Csodáltam szüleim, főleg apám teherbírását. lommunistához méltón viselkedett. Mindketten kivettük részünket a szövetkezet megalapításából, s tizennyolc éves koromban én is a párttagok sorába léptem. Nem elégedett meg azzal, hogy Odahaza színdarabokat rendezzen. Magában mindig azt ismételgette: *Ki kell lépni a bűvös körből, tudást, szakmát kell szerezni“. Beiratkozott a rozsnyői tanítónőkép- \ n. nka mellett kevés ideje »ara^t a tanulásra. Hirdetés útján felvették segédtanítónőnek Ceče- jovcére. Persze szülei nem engedték el, otthon maradt. — Egy háromhónapos iskólázás- ra azonban elmentem — mondja. — Utána a Košicei Knb iskolaügyi osztályán, tisztviselői beosztást kaptam. A szüleim nem örültek távozásomnak. Igaz, megígértem, hogy segíteni fogom őket, s az ígéretem a mai napig megtartottam. Csakhogy munkaköröm nem elégített ki, nem volt érdekes, nem járt felelősséggel. Ezért vállaltam előadói beosztást az állami gazdaságok kerületi igazgatóságán. Ekkor mindössze 19 éves voltam. Már-már úgy érezte, végre megtalálta a helyét a társadalomban. Édesapja halála, ismét felborította elképzeléseit. Hazahívta a kötelesség, a nagy család, amely kenyérkereső nélkül maradt. Üj munkahelyén a CSISZ járási bizottságán a pionírok Irányításával bízták meg. Nappal az iskolákat látogatta, este a falvakat járta. Eredményesen dolgozott, ezt az is bizonyítja, hogy a járási pártbizottság tagjává választották. Sok munka hárult rá, s őt teljesen lekötötték a megbízatások. Nemsokára megbetegedett, kórházba került. Amikor felgyógyult, újra élőiről kezdte az életcéljához vezető utat. Más ember talán feladta volna a küzdelmet, de ő tovább viaskodott a sorssal. — Stítniken lettem nevelő a mezőgazdasági szaktanintézetben. S /égre 1956-ban befejezhettem az iskolát, tanítói oklevelet kaptam. Mint annyiszor, most is Košicére szólította a sors, az egyik tanítónőt helyettesítette. Jól érezte magát, de nemsokára elkerült Seňára és beiratkozott a prešovi pedagógiai institútra. Egy évvel később újabb nagy esemény történt életé- jen. Férjhez ment. Visszajött a rozs- nyói járásba, de tanulmányait befejezte. — Én a kilencéves iskolában, férjem a štítniki mezőgazdasági iskolában tanított. Néhány évet töltöttünk Itt, bizony nem a legmegfelelőbb lakásban. Jött a gyerek, s nekünk más megoldást kellett keresnünk. Rozsnyón vettünk szövetkezeti házat — eleveníti fel az eseményeket. A helyi vasércbányák tanonciskolájában tanított. A kulturális műsorok összeállításán kívül más nagyobb megbízatása nem volt. Az évek teltek, munkájával elégedettek voltak. Magában talán arra gondolt, hogy innen megy majd nyugdíjba. Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy ő már régebben is végzett politikai munkát, s az SZLKP legutóbbi kongresszusán e legfelsőbb szerv póttagjává választották, és az ideológiai bizottságban dolgozik. — öt hónap híján 10 évig tanítottam a tanonciskolában — és az elmúlt év őszén képviselővé választottak, majd a jnb alelnöki tisztségét bízták reám. Az iskola, a kulturálisügy, a munkaerők, az egészségügy és a szociális kérdések tartoznak hozzám. Egyszóval olyan ügyek, amelyek intézése tapintatot, rugalmasságot igényel. Nehéz fába rágtam a fejszém. Nézem, amint beszél. Törékeny asszony, két gyermek édesanyja. Közügyekről, az életről beszéltünk alelnöki szobájában, de talán közben arra is gondplt, hogy melyik napon végezze el a nagymosást, s mit készítsen ma vacsorára. Szinte minden perce foglalt, lekötik a tisztségéből származó feladatok. Egyszerű asszony, mint a többi száz és ezer, csupán neki mindenért jobban és többet kellett küzdenie, mint másoknak. Most is olyan posztra állították, hogy férfi legyen a talpán, aki helytáll. S ő tevékenységével bizonyítja, hogy a fenti szólás-mondás értelme az elmúlt évtizedekben lényegesen bővült s ma már nemcsak a férfiakra vonatkozik. NÉMETH JÁNOS Magunk is elkészíthetjük TV-LÁMPA A televízió hidegszínű, kis területről sugárzó erős fénye nagymértékben fárasztja, s rontja a szemet. A károsodást csökkenthetjük egy rejtett fényforrással, a tv- lámpával. Legyen íratlan szabály, hogy a tv bekapcsolásakor azonnal gyújtsuk fel a kis fényerejű lámpát. A második fényforrás — a tv- lámpa '— azzal tompítja a képernyő kemény fényét, hogy a környezetet enyhén megvilágítja. Legjobb helye a készülék mögött van. Ideiglenes megoldás helyett legjobb, ha véglegesen felszerelünk egy 10—15 wattos lámpát. Pár koronáért kapunk a normál-foglalatnál kisebb-nagyobb minyon-foglalatot (l.J, amit szétcsavarunk, s bevezetjük és a szorítócsavarok alá szereljük a 2—3 méter hosszú vezetéket. A vezeték végére villásdugót szerelünk, közepére billenős átmenőkapcsolót. A foglalat szétcsavart részei közé kerül a lámpaernyőt felerősítő rész. Az ernyő lehet például fedeles konzervdoboz, amelynek testét (A) átlyuk- gatjuk, fedelén (B) pedig 24 mm átmérőjű környílást vágunk. E lyukba tesszük a foglalat menetét, majd összecsavarva a foglalatot, becsavarjuk az égőt, s visszanyomjuk a fedelet a helyére. Lehet a búra hengeres fehér mosószeres flakon is (2), ugyanígy szerelve, majd kettévágva és réselve, hogy összecsukható legyen. A tv-lámpa felakasztható (3.), vagy felcsíptethető (4.J, a készülék mögé. Gyakorlat! tanácsok ® Kitűnő lesz a sült, ha betartjuk a sütésre előírt időt. Például V2 kg sültet marhahúsból 20 perc alatt sütünk ki, az ürücombot 15 perc alatt készítjük el, a sertéscombot 35 perc alatt. Egy 300 g-os csirke 2 perc alatt kifogástalanul megsül. ® Amikor párolt sültet készítünk, szikkasszuk jól ki az edényt, amelybe az olajat tesszük. Mielőtt a sültet betennők a sütőbe, nem szabad egy csepp vizet sem rátöl- teni. Csak miután a hús kezd levet ereszteni, akkor szabad egy-egy kevés meleg vízzel meglocsolni. • A párolt sült akkor lesz jóízű, ha — miután levet eresztett — az edénybe egy kávéskanál cukrot teszünk. ® Ha azt akarjuk, hogy a sült puha legyen, csak akkor sózzuk meg, amikor készen van. Különben a só kemény, keserű kérget képezhet ® Különleges, finom ízt kölcsönöz a sült vesepecsenyének, ha forrón tálaljuk és megpreckeljük friss vajjal. ® A sütőben készült sültet öntözzük gyakran sütés közben a tepsiben levő mártással és zsírral. © Ha meg akarunk győződni, hogy a hús jól átsült, szúrjuk meg egy kés hegyével; marha- és juhhús esetében a szúrás helyén vér- cseppnek kell feltűnnie. A sertés-, borjú- és kecskegidahús esetében a szúrás helyén megjelenő nedvnek színtelennek kell lennie. • Ha a húst túlságosan megsütjük, veszít tápértékéből. • A fatányéros vagy flekken készítésére szolgáló rostélynak kifogástalanul tisztának kell lennie, amikor a hússzeleteket reátesszük. • A flekken akkor sikerül jól, ha a flekkensiitőt izzó parázsra helyezzük, de előzőleg nem kenjük meg zsírral. Szórjunk a rostélyra kevés konyhasót; amikor ez kezd sercegni, rátehetjiik a húst. A (elvételen látható kétrészes pasztellszínű gyapjú szövetből készült ruha igen előnyös és jól kihasználható. A szoknya egyenes, a kompié felső része rövid újjű. Készüljünk a tavaszra Még viseljük ruhatárunk legdrágább darabját, a télikabátot, de ideje már, hogy döntsünk sorsáról, jövőjéről. Ha még jó és a következő szezonban is viselni fogjuk, tegyük el gondosan. Legjobb kitisztittatni, de legalább kiszellőztetni és alaposan átkcfélni. Akasszuk puha textillel átcsavart vállfára (hogy ki ne nyúljon a válla) és tegyük hermetikusan záró nylonzsákba, vagy textilből varrt huzatba, hogy ne porosodjék és ne rágják ki a molyok. A kimustrált kabátot, ha anyaga még jó állapotban van, fejtsük szét, tisztíttassuk (vagy tisztítsuk) ki és varrjunk belőle új darabot. Sok minden kitelik belőle. 1. Rendszerint az eleje gombolásánál kopik el a kabát. Ha ezt levágjuk, még mindig elég marad egy jó kötényruhára. A rátett zsebeket (jótékonyan fedheti a varrásba beállított régi zsebek kopott helyét) a kabát ujjából szabjuk ki. 2. A télikabát vastag anyaga szoknyára is alkalmas. Lefelé bővülő négy vagy hat részből szabott, térdet takaró hosszúság előnyös minden alakra. Ha esetleg csípőnél toldani kell, hosszú blúzzal, pulóverrel viselhetjük. 3. régi, ravid teridy vagy műszőrme kabát még évekig divatos marad, ha derékban elvágjuk, kissé karcsúsítjuk — vagyis spencert készítünk belőle, jól illik hozzá a horgolt vagy bőrből készített paszomány és sujtás. 4. Ha a kabát ujjait kifejtjük, kopott eleje- gomgolását levágjuk, övvel összefogva hosszú mellénykánt viselhető tovább. Különösen rosszul fűtött helyiségben dolgozóknak hasznos ruhadarab. Viselhető azonban sportos összeállításhoz is. A két rajzpár azt is bemutatja, hogyan lehet a munkanapok praktikus kétrészes ruháit háromrészessé tenni, stílusukhoz illő meleg kiegészítővel. rannom mRsnnniDN
