Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám, szerda

prognőzfsaínak kidolgozására, a kölcsönösen szállított áruk árának meghatározására, a külkereskedelmi árrendszer töké­letesítése kérdéseinek komplex tanulmányozására. Gondot for­dítanak az egyes KGST-országokban a hazai árak kialakítása módszereinek tanultnányozására és az árak közeledésének lehetőségére. , Az integráció" folyamata szükségszerűen törvényszerűvé te­szi a nemzetközi szocialista piac tervszerűségének megszilár­dítását és a kölcsönös árucsere rendszerének tökéletesítését. A külkereskedelem problémái közé tartozik a KGST-orszá- gok árucseréjében az árak meghatározása. Az árak meghatá­rozása a következő időszakban az eddig érvényes elvekből indul ki, ami azt jelenti, hogy a kapitalista piac konjukturá- lis befolyásától megtisztított világpiaci árak bázisán fogunk kereskedni. A tagállamok megállapodtak, hogy felülvizsgál­ják a külkereskedelmi árak rendszere tökéletesítésének lehe­tőségét azzal a céllal, hogy ez a rendszer a világárakból in­duljon ki, de egyúttal ösztönözze az integrációs folyamat fej­lesztését. Felülvizsgálják az árképzés módszertanainak köze­ledését is. Az árak és a külkereskedelem területével szorosan függnek öss^e a deviza és a pénzügyi kapcsolatok. A Komplex Program intézkedései arra irányulnak, hogy ezek a kapcsolatok az ed­digieknél sokkal nagyobb szerepet játsszanak. E téren a KGST-országok egyik alapvető következtetése az a határozat, hogy 1972—1973-ban meghatározzák az egyes nemzeti valuták gazdaságilag indokolt és kölcsönösen meg­állapodott árfolyamát. Ezek az intézkedések hozzájárulnak az egyes integrációs akciók gazdasági hatékonysága meghatáro­zásának megkönnyítéséhez, elsősorban a nemzetközi termelési szakosítás és kooperáció területén. A KGST-tagállamok kölcsönös fizetési kapcsolataiban az átszámítási rubel 1964-től a Nemzetközi Gazdasági Együttmű­ködési Bank tagállamai elszámolási valutaegységének funk­cióját tölti be. Az a célunk, hogy ez a valutaegység a lehető legtökéletesebben teljesítse a nemzetközi szocialista valuta alapvető funkcióit — az értékmérték funkcióját, a felhalmo­zási és fizetési eszköz funkcióját, és biztosítsuk átszámítha- tóságát, valamint árfolyamának és aranyfedezetének realitá­sát. 1972-ben intézkedéseket tanulmányoznák és készítenek elő a kollektív valutának (átszámítási rubel) a nemzeti valu­tákra való beválthatósága bevezetésére, valamint intézkedése­ket a nemzeti valuták kölcsönös beválthatóságára. Ez a fo­lyamat hosszadalmas lesz, mivel ezek a kérdések nem old­hatók meg elszigetelten csak pénzügyi téren. A nemzeti valu­ták beválthatóságának megoldása például a csereáru elegen- dőségét is feltételezi. Már a Komplex Program előkészítése folyamán néhány in­tézkedést fogadtak el a fizetési kapcsolatok, valamint a Nem­zetközi Gazdasági Együttműködési Bank tevékenysége tökéle­tesítésére. A gazdaságilag megindokolt kamatok meghatáro­zásával növekedett a rövid idejű hitelek szerepe az aktív és a passzív műveletekben, annak érdekében, hogy a hitelme­chanizmus aktívan hasson a KGST-tagországoknak a keres­kedelmi szerződésekből eredő kötelezettségeik teljesítésére. A KGST-tagországok hosszú lejáratú hitelkapcsolatai to­vábbra is a kétoldalú kormányközi hitelek formájában fejlőd­nek. Megalakult a Nemzetközi Beruházási Bank, amely 1971- ben kezdte meg működését. A bank legfontosabb feladata, hogy mozgósítsa a pénzeszközöket, valamint hiteleket nyújt­son elsősorban azokra az akciókra, melyek összefüggnek a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlődésével, a KGST- országok nyersanyag- és tüzelőanyag-alapjának kibővítésével, és az olyan objektumok felépítésével, amelyek a szocialista közösség összes országának hasznot jelentenek. Az alaptőkét több mint egymilliárd átszáfnítási rubelben határozták meg és a kölcsönös kereskedelemben az export nagysága szerint oszt­ják szét a résztvevő államok között. Az alaptőke 70 százalé­kát a tagállamok átszámítási rubelben helyezik el a bankban, 30 százalékát pedig más valutákban. A Nemzetközi Beruházási Bank által támogatott objektumok kiválasztásakor figyelembe veszik a népgazdasági tervek, a beruházások, a termelés sza­kosítása és kooperációja területén folytatott együttműködés­ről folytatott tárgyalásokon tett javaslatokat. A Nemzetközi Beruházási Bank által hitelezett objektumokat korszerűen, magas műszaki tudományos színvonalon kell tervezni, és biz­tosítani kell a termelés magas színvonalát, mégpedig alacsony termelési költségekkel. Az objektumok ideiében történő üzem­be helyezése és a magas műszaki tudományos színvonalú termelés biztosítja a hitel megtestesülését és a kamatok meg­fizetését. A fizetési fegyelem respektálása és a rentabilitás biztosítása érdekében határozza meg a bank a kamatokat, fi­gyelembe véve a hitelek esedékességét és#a hitel fajtáját. A bank már több hitelt nyújtott, illetve ígért a KGST-tagálla- moknak. A gazdasági együttműködés rendszerében új elem a köz­vetlen kapcsolatok és a nemzetközi gazdasági szervezetek fejlesztése. A szocialista gazdasági integráció fejlesztésének folyamatában kibővül a minisztériumok és más szervek együtt­működése, a gazdasági szervezetek és á tudományos kutató- intézetek közvetlen szerződéses kapcsolatai. A Komplex Prog­ram fontos része az anyagi termelés terén hozott integrációs intézkedések összessége. Ezek a kérdések a népgazdaság va­lamennyi ágazatát — az ipart, a mezőgazdaságot, a közleke­dést, az építőipart és a vízgazdálkodást is érintik. A Komplex Program utal e kérdések megoldásának útjaira, módszereire és szakaszaira. E konkrét akciók megvalósítása megerősíti a komplex együttműködést az anyagi termelés területén. Az iparban az integrációs folyamat a közös akciók útján fejlődik, pl. az ipar alapvető nyersanyag- és tüzelőanyag-ága­zataiban a javaslatok a sokoldalú együttműködésre, a közös szükségletek felkutatására és meghatározására, és a szükség­letek kielégítése racionális lehetőségeinek meghatározására irányulnak. Elsősorban az egyes KGST-országok természeti gazdagságának közös kihasználásáról van szó, valamint a feldolgozó iparágazatok szakosításának és kooperációjának fejlesztéséről. Elsősorban azokban az ágazatokban fejlesztjük a hosszú lejáratú és stabil kötelezettségeket, amelyek döntő módon befolyásolják a népgazdaság hatékony struktúrájának kialakítását. Ebben az együttműködésben széles körben érvé­nyesítik a szakosításról és kooperációról . kötött gazdasági megállapodásokat és szerződéseket. A mezőgazdaság és élelmezés szakaszán a Komplex Prog­ram azt a célt követi, hogy az együttműködés további fej­lesztése alapján növeljük a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek gyártásának hatékonyságát, és egyúttal hatékonyan kihasználjuk minden egyes ország saját gazdasági és termé­szeti feltételeit. A közlekedésben az integrációs javaslatok azt a célt szol­gálják, hogy megteremtsük a műszaki és gazdasági feltétele­ket a KGST-tagországok korszerű, egységes közlekedési rend­szerének kialakítására, elsősorban tovább fejlesszük a prog­resszív vasúthálózatot, a leghatékonyabb módon szállítsuk a nyersanyagokat, automatizáljuk a közlekedési hálózat irányí­tását stb. Az egész Komplex Programot áthatja a gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműködés jogi alapjának a tökéletesíté­se. Ez abból a tényből adódik, hogy az integrációs folyamat­ban a gazdasági együttműködés új formáit az állam befolyá­solja, és megköveteli a megfelelő jogi szabályozást. A Komplex Program számos feladatát jogi téren a KGST- országok jogi tanácsadóinak testülete oldja meg, amely már 1970-ben létesült. A Komplex Program által meghatározott feladat teljesítése megköveteli, hogy már most bizonyos intéz­ményes változásokat hajtsunk végre a KGST szerveiben. A Komplex Program fontos része a pozitív érdekeltség elve, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy önként vegyenek részt a gazdasági együttműködés egyes formáiban. A tagálla­moknak nem kell részt venniük az együttműködés olyan formáiban, melyekről azt gondolják, hogy nem lennének szá­mukra gazdaságilag előnyösek. A gazdasági együttműködés kialakuló új formáihoz mindjárt a legelején, vagy később is csatlakozhatnak. A KGST-tagországok együttműködésének valamennyi terü­letére vonatkozó integrációs intézkedéseket, melyeket a Komp­lex Program tartalmaz, még nem zárták le. Az új tapaszta­latok és az országok gazdasági fejlődése szüntelenül megkö­veteli, hogy újabb égető feladatokat oldjunk meg, melyek szintén megkövetelik a tagállamok szoros együttműködését. Ezért a Komplex Program értelmezése is arra utal, hogy a szocialista gazdasági integráció fejlesztése folyamán a prog­ramot állandóan kibővítjük, pontosabbá tesszük. 8

Next

/
Thumbnails
Contents