Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám, szerda
mének 25 százalékát képezi. 1966—70 ben a nemzeti jövedelem 42,5 százalékkal emelkedett, míg a fejlett kapitalista országokban ugyanebben az időszakban csak 24,8 százalékkal. A mezőgazdasági termelés is gyorsabban növekedett, mint a kapitalista államokban. A KGST-tagországokban a szocialista gazdaság fejlesztésében elért eredmények elsößorban a szocialista termelési viszonyok előnyeinek, a kommunista és munkáspártok által vezetett emberek áldozatos munkájának és a széles körű együttműködésnek köszönhetők. A KGST tevékenységének kezdeti időszakában a tagországok gazdasági együttműködése a kölcsönös árucserére és a tudományos-műszaki együttműködésre irányult. A gazdasági együttműködés további fejlődésének folyamatában a tevékenység fokozatosan a termelési együttműködés, a termelési speciali- zálás és kooperáció és a népgazdasági tervek egybehangolásának területére tevődött át. Ez lett a KGST-tagországok együttműködésének fő formája. Fejlődött az együttműködés a nemzetközi hitel, a fizetési kapcsolatok stb. területén. A kölcsönös árucsere nagyon gyorsan fejlődött.. Az elmúlt húsz év alatt a KGST-tagországok kölcsönös kereskedelme több mint a hétszeresére növekedett. 1970-ben Bulgária külkereskedelmének 74,2 százalékát, Csehszlovákia 64,1 százalékát, Magyarország 62,1 százalékát, az NDK 67,3 százalékát, Lengyelország 63,1 százalékát. Románia 49,3 százalékát, a Szovjetunió 55,6 százalékát a KGST-tagországokkal bonyolította le. Megváltozott az árucsere struktúrája, fokozatosan növekedett a gépipari termékek cseréje. 1971—1975-ben tovább növekszik a feldolgozóipar részaránya. 1975-ben a kölcsönös árucsere 50 százalékát a gépek és berendezések képezik majd. Gyors ütemben fejlődött a tudományos-műszaki együttműködés. Eleinte tudományos-műszaki dokumentációkat, szakembereket, tudományos-műszaki információkat cseréltek, és kölcsönösen segítették egymást a tudományos-műszaki és a munkáskáderek képzésében és szakképzettségük növelésében. Az évek folyamán fejlődött a tudományos, kutató, fejlesztési és konstrukciós szervezetek és irodáft közvetlen együttműködése. Ennek az együttműködésnek számos előnye van. Lehetővé teszi az együttműködő szervezetek közvetlen operatív kapcsolatát, a szakemberek találkozását stb. A tudományos-műszaki együttműködésnek ez a magasabb formája megkövetelte a tökéletes koordinációs tevékenységet. A hatvanas évek felétől a KGST-tagállamok kidolgožzák a legfontosabb tudományos és műszaki kutatások koordinációs terveit. A KGST-tagországok együttműködésének egyik alapvető és távlati formája a termelés nemzetközi- specializációja és ko- operálása, elsősorban a gépiparban, az elektronikában és a vegyiparban. Az együttműködésnek ez a formája hozzájárul az optimális kapacitású üzemek kialakításához, a nagyobb sorozatgyártás fejlődéséhez, a termelés műszaki színvonalának emeléséhez, a technika, a technológia és a termelési folyamatok tervezésének tökéletesítéséhez. Az elmúlt 15 év alatt a nemzetközi specializáció szintjén elfogadott ajánlatok a gépipari termelés .20 százalékát, a vegyipar számára gyártott berendezések 25 százalékát, az energetikai berendezések 70 százalékát, a teher- és a személyvagonok 75 százalékát, a gördülőcsapágyak termelésének 90 százalékát foglalják magukba. A szocialista országok gazdasági együttműködése összes formája fejlesztésének és tökéletesítésének alapvető eszköze a KGST-országok népgazdasági terveinek koordinálása. A nép- gazdasági tervek koordinálása a szocialista világrendszer sajátossága, a testvérországok gazdasági tevékenysége fejlesztésének hatékony eszköze. Az egész szocialista gazdaság fejlődését és tökéletesítését célzó nemzetközi tervszerű tevékenység kezdetét jelenti. A KGST-tagországok kapcsolatainak egyes gazdasági területein a hatvanas években intenzivebben fejlődött a sokoldalú együttműködés. Az energetika területén kialakították a KGST-országok egyesült energetikai rendszerét. A kohászat terén az Intermetall nemzetközi szervezet létesült. A gördülőcsapágyak gyártását az illetékes iparág együttműködését irányító szervezet biztosítja. A vegyipar területén megalakult az Interchim nemzetközi szervezet. A hatvanas évek felében a közlekedés terén megkezdte munkáját a közös tehervagon-park (OPW). Moszkvában megalapították a KGST szabványügyi intézetét, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankot, amely a KGST-országok fizetési központja lett, és a Nemzetközi Beruházási Bankot. Ä felsorolt példák azt bizonyítják, hogy a KGST-tagországok" a hatvanas években megkezdték a gazdasági együttműködés és a szocialista gazdasági integráció különböző új formáinak intenzív fejlesztését. A szocialista gazdasági integráció A gazdasági, tudományos-műszaki együttműködés további fejlődését, elmélyítését és tökéletesítését, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztését így jellemezhetjük: „A nemzetközi szocialista munkamegosztásnak a kommunista és munkáspártok és a KGST-tagországok kormányai által tudatosan és tervszerűen irányított folyamata, gazdaságaik közeledésének folyamata, a népgazdaság korszerű, nagy hatékonyságú struktúrájának kialakítása; gazdasági fejlődésük színvonala fokozatos közeledésének és kiegyenlítődésének folyamata, a gazdaság, a tudomány és technika fő ágazataiban a mély, szilárd szövetségek kialakulása, az országok nemzetközi piacának kibővítése és megszilárdítása és a fizetési kapcsolatok tökéletesítése. Az integráció szociális-gazdasági lényegét, céljait, megvalósításának formáit és következményeit a társadalmi rend jellege határozza meg. A testvérországok mély, stabil gazdasági és politikai szövetségére támaszkodik. A testvérországok azokon az elveken fejlesztik együttműködésüket, amelyek a szocialista országok közös internacionalista érdekeiből és a szocialista szolidaritás érdekeiből erednek. Megfelelnek a szocializmus építése fejlesztése objektív törvényszerűségeinek és követelményeinek, valamint a szocialista világrendszer fejlődési törvényszerűségeinek. A szocialista gazdasági integráció fejlesztésében jelentős tényező lép előtérbe — a Szovjetunió gazdasági jelentősége. A szovjet gazdaság ereje és fejlettsége a Szovjetunió tudományos-műszaki ereje magas színvonalával együtt a KGST-országok gazdasági fejlődésének legjelentősebb forrásai közé tartozik. A Szovjetunió az egész világ területének egyhatodát képezi. A legnagyobb természeti gazdagsággal rendelkezik. Gyors ütemben fejleszti a korszerű ipari ágazatokat. Az egész világ tudományos dolgozóinak több mint egynegyede szovjet állampolgár. A Szovjetunió főiskoláin 3,5-szer több diák tanul, mint Nagy-Britanniában, Nyugat-Németországban, Franciaországban és Olaszországban együttvéve. Évente több mint 560 ezren végzik el a szovjet főiskolákat, és több mint egymillió szakember kerül ki a szakközépiskolákból. A Szovjetunió a gazdasági versenyben nagyon hamar utoléri az Egyesült Államokat. 1959-ben pl. a Szovjetunió ipara annyit termelt, mint az Egyesült Államok 1939-ben. A gazdasági érettségben húsz év volt a különbség. 1970-ben a Szovjetunióban az ipari ’termelés olyan volt, mint az Egyesült Államokban 1963-ban. A különbség 7 évre csökkent. 1975-ben az ipari termelés az Egyesült Államok 1971. évi ipari termelésének 110 százaléka lesz. A gazdasági különbség két évre csökken, és 1980-ban a Szovjetunió ipara többet termel majd, mint az Egyesült Államok, és a Szovjetunió a világ legnagyobb ipari országa lesz. A KGST-tagállamok és a Szovjetunió között fejlődő sokoldalú gazdasági együttműködés döntő jelentőségű az egyes országok gazdaságának stabilitását illetően. A Szovjetunió szerepe a szocialista gazdasági integráció fejlődésében meghatározza nagy részarányát a KGST-tagállamok egész ipari termelésében. A Szovjetunió gyártja az egész ipari termelés háromnegyedét. A mezőgazdasági termelésben részaránya 60 százalék, a nemzeti jövedelemben 70 százalék, a beruházásokban 80 százalék. A KGST keretében a tudományra és a kutatásra fordított összeg kétharmadát a Szovjetunió fedezi. A Szovjetunió valamennyi KGST-tagország legnagyobb kereskedelmi partnere. 1965—1970 között a tagországokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmának értéke 51,6 milliárd rubel volt, és 1971—1975-ben mintegy 76 milliárd rubel lesz. A KGST-tagállamok egész külkereskedelmi forgalmuk mintegy 40 százalékát a Szovjetunióval bonyolítják le. Az egyes KGST-országok ilyen arányban vettek részt 1970-ben a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában: NDK 15 °/o. Lengyel- ország 11 százalék, Csehszlovákia 10 százalék, Bulgária 8 százalék, Magyarország 7 százalék. A KGST-tagországok közti árucsere keretében egyre na-
