Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám, szerda

1971—1975 folyamán a társadalom jelentős támogatásával a lakásépítés különböző formái keretében legkevesebb 500 000 lakást építünk, jelentősen megjavítjuk a lakótelepek ellátottságát üzletekkel, szolgáltatásokkal és más berendezésekkel, kibővítjük a vízvezeték- és a csatornahálózatot, megjavítjuk a villany- és a gázellátást. A lakásépítés fokozott üteme ellenére az ötödik ötéves tervben még nem oldjuk meg teljesen a lakásproblémát. A kongresszus irányelvei az ötödik ötéves tervvel kapcsolatban ezért minimálisnak tartják az előirányzott feladatot. Most az üzemek, a nemzeti bizottságok és a polgárok kezdeményezésétől függ, hogy meggyorsítjuk-e a lakásépítést. .

A társadalmi fogyasztás terén továbbra is kibővítjük az egészségügyi szolgáltatásokat, új iskolákat építünk, és fokozott támogatást nyújtunk a kulturális és a testnevelési tevékenységnek.

E célok teljesítése attól függ, hogyan tudjuk jobban kihasználni szocialista gazdaságunk előnyeit, hogyan tudjuk növelni a gazdasági fejlődés hatékonyságát, és a mai termelési- műszaki alap mellett azonos eszközökkel többet tudunk-e termelni, nagyobb gazdagságot tudunk-e biztosítani. Ez azt jelenti, hogy hatékonyabban kell kihasználnunk a gazdasági növekedés intenzív tényezőit, energikusabban kell fellépnünk az irányítás színvonala minőségének növelésében.

Az ötödik ötéves tervidőszakban meg kell oldani az elmúlt tíz év ellentmondásos fejlődése során felhalmozódott problémákat, egészséges arányokat kell biztosítanunk minden szakaszon a népgazdaság kapcsolataiban, és törődnünk kell a gazdasági fejlődés minőségi problémáinak sikeres megoldásával. A kongresszus ezért azt a feladatot tűzte ki, hogy gazdaságunk további fejlődésének stratégiai irányvonala, a párt gazdaságpolitikájának fő tartalma a népgazdaság fejlődése hatékonyságának következetes és sokoldalú növelése legyen. Ez megköveteli:

1. Biztosítanunk kell a már kiépített széles körű termelési alap, a dolgozók képességeinek és szakképzettségének hatékonyabb kihasználását, különösen

— jobban kell kihasználnunk a munkaerő-forrásokat és a munkaidőt;

— növelni kell a dolgozók szakképzettségét és meg kell javítanunk a munka szervezését;

— a termelékenység és a műszakok számának növelésével hatékonyabban kell kihasználnunk az alapvető termelési eszközöket;

— maximálisan takarékosan kell gozdálkodnunk mindenfajta tüzelőanyaggal, energiával, nyersanyaggal és anyaggal, meg kell javítanunk és jobban ki kell használnunk a normatív alapot;

— emelnünk kell a termékek műszaki színvonalát és minőségét, s a termelésnek jobban kell alkalmazkodnia a hazai és a külföldi vásárlók szükségleteihez.

A gazdaság Intenzív fejlesztésének igényes céljait, a munkaerőalap, az anyagi és a pénzügyi források tartalékainak hatékony mozgósítását, a komplex szocialista racionalizálással érjük el, amely minden szinten az irányító munka rendszerének az alapja. Optimálisan megvalósítjuk a terv által előirányzott kapcsolatokat és arányokat, s biztosítjuk a munkatermelékenység sokoldalú növelését.

2. A tudomány és technika további fejlődését a népgazdaság minőségi fejlesztése egyik alapvető tényezőjének tartjuk.

Az eddigi fejlődés jelentős tényezőiként szereplő számos forrást már nagymértékben kimerítettük. Ez vonatkozik a munkaerőkre és az anyagi jellegű forrásokra is. További gazdasági fejlődésünket a növekedés új tényezői jelentőségének növelésére kell alapoznunk. Ilyen új tényező különösen a tudományos-műszaki haladás, az irányítás korszerű módszereinek érvényesítése, és a nemzetközi szocialista integráció magasabb foka. A kongresszus kiemelte, hogy meg kell gyorsítani a tudomány és technika ismereteinek gyakorlati érvényesítését, minden erőt és eszközt a kulcsfontosságú kutatási és fejlesztési feladatokra kell összpontosítanunk, és jelentősen meg kell javítanunk a kutatási, a fejlesztési, a tervezési és a konstrukciós alap tevékenységét.

Tudományos-műszaki alapúnk minősége és nagysága arra jogosít fel bennünket, hogy elvárjuk: az ötéves tervben becsülettel megbirkózik feladataival. Az ország nemzeti jövedelmének 3,6 százalékát a tudományos kutatóálapra fordítjuk.

ami jelentősen nagyobb összeg, mint az iparilag legfejlettebb

országokban.

Feladatunk, hogy elmélyítsük a tudományos-műszaki együtt* működést és integrációt a szocialista országokkal. Ugyanakkor nagy gondot kell fordítanunk e terület tervszerű irányítása színvonalának emelésére. Ezen a téren is biztosítanunk kell, hogy az állami terv eszköz legyen az alkotóerők és az anyagi eszközök társadalmilag leghatékonyabb megoldásra való koncentrálásának. A gazdasági gyakorlatban rendkívüli gondot fordítunk az alkotó megoldások gyors megvalósítására, mivel csakis ez biztosíthatja a várt eredményt, ez bizonyíthatja be az alkotó megoldások és gondolatok helyességét. E feladat megoldása ezért a tudományos-kutatóalap és a termelés dolgozóinak közös ügye.

A tudományos-műszaki haladás biztosítása nem egyszerű feladat, sok politikai igyekezetei követel meg, mivel összekapcsolódik a régi gondolkodásmód, szokások és gyakran a kényelmesség leküzdésével is. Ezen a területen az új találkozik a régivel. Ezért intenzív politikai munkával utat kell nyitnunk az új megoldások előtt, meg kell nyernünk tudományos-műszaki értelmiségünket, hogy minden erejével és képességével e feladatok teljesítésére törekedjen. Népgazdaságunk tudományos-műszaki előrehaladásának fejlesztéséért ugyanolyan energiával kell harcolnunk, mint amilyennel a konszolidálásáért küzdöttünk.

3. Változásokat eszközölünk az üzemekben, a vállalatokban, a gazdasági-termelési egységekben, majd fokozatosan az egész gazdaságban a termelés struktúrájában, koncentrálásában és szakosításában. A termelési-műszaki alap rendszeres felújítását és rekonstrukcióját célzó folyamat fontos alapja az ipar programjainak fejlesztése, elsősorban a gépiparban, valamint az iparban és a mezőgazdaságban is a specializálás és koncentráció. A kongresszus hangsúlyozta, teret kell biztosítanunk a hasznos strukturális változások gyorsabb megvalósításához, elsősorban a gépiparban a távlattal nem rendelkező és a kevésbé hatékony termelés megszüntetésével.

A jelentős strukturális változások megvalósításának alapvető eszköze az építkezési beruházások, ezen a területen döntünk a népgazdaság jövőbeni fejlődéséről. A beruházások eredményei rendszerint csak néhány év múlva mutatkoznak meg, s ezért ezen a téren a legmagasabb fokú céltudatosság és hatékonyság szükséges. A népgazdaság fejlesztési koncepciójával összhangban az ötödik ötéves tervidőszakban a negyedig ötéves tervhez viszonyítva 35—37 százalékkal növeljük az építkezési beruházásokat, miközben az építőmunkák nagysága 33 százalékkal és a gépi beruházások 37 százalékkal növekednek. A beruházások ágazati struktúrájának szempontjából a beruházások elsősorban a lakásépítésben (63 százalék), a közlekedésben (50 százalékkal) és az iparban (37 százalékkal) emelkednek. Fontos lesz, hogy ezen ágazatok keretében ne engedjük meg a beruházásoknak nagymennyiségű beruházási akciókra való szétforgácsolását. A beruházásokat a döntő fontosságú szakaszokra kell összpontosítanunk, melyek az ötéves tervben a következők:

— a tüzelőanyag-, energetikai alap fejlesztése, beleszámítva a távolsági gázvezetéket, amely eddig a legnagyobb és legigényesebb, nemzetközi jelentőségű beruházási akciót jelenti;

— az építőanyagok termelésének fejlesztése, ami nélkül nem biztosíthatjuk a lakás-, a polgári és a közművesítési építkezések nagy feladatainak teljesítését.

Az ötéves tervben nem feledkeznek meg a kisebb beruházásokról sem (1,5 milliárd korona költségvetési árig), melyek elválaszthatatlan részei a legtöbb korszerűsítési és racionalizálási programoknak és a Z-akcióknak, melyek kb. a beruházások 20 százalékát képezik. Ezen' a téren is elsőrendű feladatunk marad, hogy biztosítsuk a beruházások tervszerű és hatékony kihasználását; ne engedjük meg ösztönös növelésüket.

A beruházási politikában nagy figyelmet kell szentelnünk a megkezdett építkezések aránytalanul magas száma csökkentésének. Ezért különösen 1972—1973-ban sok szempontból mérlegelnünk kell minden egyes új építkezés megkezdését, és biztosítanunk kell, hogy következetesen betartsák az építkezések üzembe helyezésének határidejét. Csak így érhetjük el, hogy 1975-ig 15 százalékkal csökkentjük a megkezdett, be nem fejezett építkezések számát, és a mai 5,5 évről 3,5 évre csökkentjük az építés átlagos idejét.

11