Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám, szerda
- A munkaerő forrásokat lényegében kimerítettük. A követ- 1 kező években- a termelés növekedésének fő forrása a termelékenység növekedése, és egyes ágazatokban a munka intenzifikálása lesz; — a tudományos-műszaki forradalom fellépése világszerte szükségessé teszi a tudományos-mű- szaki fejlődés. meggyorsítását és intenzívebb kihasználását a termelési és a nem termelési szférában is; a nemzeti jövedelemben a felhalmozás részaránya aránylag magas, s ezért szintén stabilizálni kell. Egyúttal lényegesen növelni kell az építkezési beruházások hatékonyságát, amely aránytalanul alacsony; — a csehszlovák gazdaság hatékonyságának növelése megköveteli a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének rendszeres tökéletesítését, és a gyorsabb átmenetet a KGST-tagországok gazdasági együttműködése és a tagországok szocialista gazdasági integrációja fejlesztésének magasabb formáihoz. A gazdasági fejlődés mai szakaszának ezek a fő sajátosságai azt jelentik, hogy a gazdasági törvényszerűségek hatásában és kihasználásában számos új vonás merül fel, melyeket a gazdaságpolitikában figyelembe kell vennünk. Amennyiben ezt néni tennénk meg, ellentétek keletkezhetnének a kitűzött feladatok és a valódi gazdasági fejlődés között. A népgazdaságban növekednének a nehézségek és komoly zavarok következnének be. A fejlett szocialista gazdaság számára is érvényes, hogy a szocialista termelés fejlődésének gazdasági törvényei nem érvényesülnek automatikusan, hanem az emberek tudatos, tervszerű tevékenysége által, a dolgok ismerete alapján. A szocializmus fejlődésének is megvannak a problémái és ellentmondásai. Ezek azonban egész mások, mint a kapitalizmusban. A szocialista társadalom ezeket tervszerűen és idejében kiküszöbölheti. Ebben a folyamatban azonban nem lehet szó a szocializmus építése általános törvényszerűségeinek gyengítéséről vagy felszámolásáról, hanem csakis arról, hogy ezeket a mai ‘fejlődési szakasz viszonyainak megfelelően alkotó módon továbbfejlesszük. A szocializmus gazdasági törvényei új viszonyok között hatnak, s ezért meg kell változ- tetnunk kihasználásuk formáit és módszereit. A világ szocialista gazdasági rendszere fejlődésének törvényszerűségei, a KGST-tagországok gazdasági együttműködésének fejlődése és gazdasági integrációja A szocializmus fejlődésének gazdasági törvényszerűségei nemcsak az egyes szocialista országok gazdaságpolitikáját, hanem az egész szocialista világrendszer fejlődését is befolyásolják. A szocialista világrendszer a szabad, szuverén, a szocializmus és a kommunizmus felé haladó, az egységes érdekek és célok, a megbonthatatlan nemzetközi szocialista szolidaritás által összekapcsolt nemzetek szociális, gazdasági és politikai közössége. Keletkezése a mai történelmi korszak fő jellemvonása. A szocialista rendszer egyes országainak népgazdasága a termelőeszközöd szocialista tulajdonjoga alapján fejlődik. Ez a nemzetközi szocialista munkamegosztás és a szocialista világpiac által összekapcsolt független gazdaság alkotja a világ szocialista gazdasági rendszerét, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatok új típusa. E kapcsolatok keretében nemzeti és nemzetközi viszonylatban is kiküszöbölték a kizsákmányolás minden formáját és alakját. Ma az egész világ területének 25,9 százalékát képezi a szocialista világrendszer, a világ lakosságának 34,4 százaléka lakik a szocialista országokban és a világ ipari termelésének 39 százalékát a szocialista országok állítják elő. A szocialista országok részaránya a világ gazdaságában állandóan növekedik, és a szocialista világrendszer az emberiség fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A szocialista rendszer fejlődésének folyamatában fokozatosan eltávolítják a kapitalizmusból örökölt gazdaság és kultúra színvonalának különbözőségét. A belső források maximális kihasználása, a nemzetközi szocialista munkamegosztás, a többi ország támogatása és a tapasztalatok kihasználása lehetővé teszi az egyes országok gyors fejlődését. Például 1969- ig az ipari termelés a háború előtti színvonalhoz viszonyítva a Szovjetunióban s 11-szeresére, Bulgáriában a 33-szorosára, Magyarországon a 7,6-szorosára, az NDK-ban az 5,5-szörösére, Lengyelországban a 16-szorosára, Romániában a 15-szörösére, a - Mongol Népköztársaságban a 15-szörösére, Csehszlovákiában pedig 1970 végéig a 7,2-szeresére növekedett. A szocialista országok gazdasági színvonalának kiegyenlítődése jelenti a szocialista világrendszer egyik legfontosabb előnyét a kapitalizmussal szemben. Az egyes szocialista országok gazdasági színvonalának fokozatos kiegyenlítődése megteremti az anyagi feltételeket ahhoz, hogy a népgazdaságok keretében fokozatosan kiegyenlítődik a gazdasági törvény- szerűségek hatása, mégpedig a világ szocialista gazdasági rendszerének keretében a gazdasági törvényszerűségek hatásával. A szocializmus általános törvényszerűségei minden, szocialista társadalmat építő országban érvényesek. Az azonos gazdasági alap, vagyis a termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdona, a termelőeszközök nemzetközi szocialista társadalmi tulajdona, a nemzetközi szocialista munkamegosztás és a társadalmi termelés azonos céljai megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy az egyes szocialista országokban azonos gazdasági törvények hassanak. Ezeket a gazdasági törvényeket azonban a sajátosságoknak megefelelően, az egyes szocialista országok specifikus viszonyai szerint alkotóan kell érvényesíteni. 1. A szocializmus építésének általános törvényszerűségei az egyes országokban visszatüki özik a gazdaság felépítésének objektív folyamatait, melyek minden ország specifikus viszonyait és sajátosságait jellemzik. A marxizmus—leninizmus klasszikusai hangsúlyozták, hogy a szocialista forradalom feladatainak megoldásában figyelembe kell venni az egyes országok* intézményeit, erkölcseit és hagyományait. „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének.“ (Lenin Művei, 23. kötet, 66. old.) 2. A világszocializmus gazdasági törvényszerűségei visszatükrözik a szocialista országok közti gazdasági kapcsolatok fejlődésének folyamatát, melyet ezek a tények jellemeznek: — Teljes egyenjogúság; a területi egység respektálása; az állami függetlenség és szuverenitás; a más ország belügyei- be való be nem avatkozás; a testvéri kölcsönös segítség- nyújtás; a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés, a proletár internacionalizmus. 3. A világ szocializmus általános törvényszerűségei összefüggnek a kapitalista rendszer országaival való gazdasági kapcsolatok fejlődésével, mivel a szocialista gazdasági rendszer és a kapitalista gazdasági rendszer a világgazdaság részei. Annak ellenére, hogy a két gazdasági világrendszer a termelőeszközök ellentétes tulajdonán (kapitalista és szocialista), különböző termelési rhódokon és a társadalmak különböző céljain alapszik, szükségszerű, hogy e két rendszer között gazdasági kapcsolatok alakuljanak ki és a gazdasági együttműködés különböző formái fejlődjenek. A KGST-országok gazdasági együttműködésének fejlődő A KGST-országok fejlődése attól az időtől, hogy a szocializmus útjára léptek, meggyőzően bizonyítja, hogy az új társadalmi rend a legkedvezőbb feltételeket biztosítja sokoldalú gazdasági fejlődésükhöz. A KGST-országok a legnagyobb integrációs csoportot és a legnagyobb ipari és gazdasági komplexumot képezik a világban. 341 millió lakosuk van és a világ ipari termelésének több mint egyharmadát az ő iparuk termeli. A KGST-országokban a nemzeti jövedelem az utóbbi húsz év alatt a 4,5-szeresére növekedett, és a világ nemzeti jövedel* 5
