Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-08 / 32. szám, kedd
1972. II. 8. A bírálat nélkülözhetetlen Nagy szükségünk van a bírálatra és az önkritikára. Támogatjuk a bírálatot és az önbírálatot mindenütt, a pártban és a társadalmi szervezetekben egyaránt. Mi nem tagadjuk, hogy a jövőhöz vezető úton a szocialista gazdasági rendszer fejlődésével és az emberek növekvő szükségleteivel kapcsolatos problémákkal kell meg- küzdenünk. Tudjuk, hogy a régi és az új, a haladás és a maradiság találkozásakor nem egy ellentét találkozik. Éppen a bírálat és az önbírálat a fő eszköze annak, hogy idejében felismerjük és eltávolítsuk a fogyatékosságokat és az ellentéteket, hogy idejében levethessük azt, ami régi, ami elavult — olvassuk a Toorba február 2-i számának vezércikkében. Karéi Smid, a cikk írója az észak-csehországi Prűboj cikkét idézi, amelyben megírták, hogyan reagálnak egy sajtóbírálatra egy kereskedelmi szervezet vezetői. A Prűboj bírálatában megállapította: — A kereskedelmi szervezet olyan személyt alkalmaz, akit már hétszer elítéltek, főleg a szocialista vagyon szétlopkodása miatt, ennek következtében megtiltották neki, hogy az áruelosztásban dolgozzon. A kereskedelmi szervezet ennek ellenére a pult mögé állította a szóban forgó személyt. Az indokolt bírálatra így reagáltak: „Azonnal közöljék a cikk szerzőjének nevét... Mit képzelnek, hogy még mindig 1968-at írunk? ... Panaszt emelünk a kerületi pártbizottságnál“. A bírálatra való ilyen reagálás nem újdonság. Ezzel a jelenséggel nemcsak 1968-ban, de már öt vagy tíz évvel ezelőtt Is találkozhattunk. Példákat még sorolhatnánk — olvassuk a cikkben —, de elképzelhetetlen például, hogy a pártszervezet taggyűlésén bírált pártbizottsági elnök a személyére vonatkozó kritikát a pártvezetés elleni támadásnak, a bírálatot pedig a szocializmus ellenségének minősítse. Ugyancsak nem helyes, ha arról az elvtársról, aki az 1968—69-es időszakban hibákat követett el ugyan, de a párt úgy döntött, hogy a párt tagja marad — amikor ez az elvtárs bíráló megjegyzést tesz, azonnal azt mondják róla: ,.Látjátok. Már megint kidugta a szarvait“. Az ilyen eljárás alapjában véve ellentétben van a párt és a társadalom érdekeivel. A párttagok, de az ország valamennyi lakosa közös felelősséget visel a haza további sorsáért, s ezért nemcsak joguk, de kötelességük is kinyilvánítani véleményüket mindahhoz, ami az országban a szocialista fejlődés sikere érdekében történik. A bírálatról ír a Tribúna 5. számában Miroslav Pleskot is. A cikkíró annak a véleményének ad kifejezést, hogy amíg az emberek bírálnak, nem félnek rámutatni a hibákra — ez a párt és a szocialista állam számára végtelenül fontos politikai tőkét is jelent, és bizonyítja: az emberek a szocialista társadalom ügyét saját ügyüknek tekintik. És ellenkezőleg: a hibák iránti közömbösség, a közügyek iránti érdektelenség minden államrendszer legrosszabb bizonyítványa. Emlékezzünk csak Lenin elvtárs szavaira: — Ha a bírálatnak csak egytizede is igaz, akkor azt tekintetbe kell venni és meg kell szívlelni. A szerző felteszi a kérdést: szükség van-e arra. hogy a bíráló párttag vagy pártonkívüli észrevételével minden esetben a felsőbb párt- és állami szervekhez vagy a sajtóhoz forduljon? Érdemes elgondolkozni afölött, hogy az emberek miért nem fordulnak bírálatukkal az illetékes vezetőkhöz a munkahelyeken vagy a lakhelyükön? Türelmet a jószándékúaknak A Tvorba 3. számában Jiri Hájek „A további év feltételei“ című cikkében, foglalta össze azokat a teendőket, amelyek 1972-ben a kulturális élet előtt állnak. Cikkében rámutat, hogy a kulturális életben a jobboldali ideológiák elleni harc központi kérdése a művészileg legtermékenyebb erők összpontosítása, mégpedig a lakosság szocialista tudata teljes felújításának érdekében. Megelégedéssel állapítja meg, hogy a kulturális életből gyorsabban tűntek el a jobboldali kultúrpolitikai manipulátorok, mint azt hitték volna. A legfontosabb tényező azonban az, hogy 1971-ben, főleg a 2. fél évben egész sor új irodalmi mű jelent meg. több színházi és tv-bemutató keletkezett, új filmalkotások születtek. ösztönző kiállításoknak és hangversenyeknek lehettünk tanúi. Mindez kiejezésre juttatja azt az alapvető eszmei és érzelmi változást, amit el akarunk érni ... 1972-ben már lehetetlen szocialistaellenes provokációkra felhasználni az irodalmat, a színházat és más művészeti ágazatokat. A művészetnek az egész társadalom konszolidálásához való hozzájárulása azonban még mindig a társadalom igényei és a művészet potenciális lehetőségei alatt marad. Ennek az aránytalanságnak a fokozatos kiegyenlítése lesz az a fő kritérium, amely szerint a társadalom megítéli az idén megalakuló alkotó szövetségek tevékenységét. Cikke további részében Hájek kitér a kulturális élet negatív jelenségeire. Példákat sorol fel arra, hogy itt-ott még előfordul a törvények és a rendeletek kijátszása. Rámutat, hogy túl sok energiát és időt fordítunk egyes művészek és énekesek múltbeli hibáinak állandó napirenden tartására, és a televízió egy- egy sikertelen műsorából szinte országos ügyet csinálunk ... Közben még ma is vannak szerzők, akik a világ legtermészetesebb dolgaként, a törvényes intézmények közvetítése nélkül publikálják alkotásaikat nyugati kiadóvállalatoknál, természe- szetesen magas honoráriumokért. A devizaelőírások megszegését közben néhány százassal kiegyenlítik. Ilyen példa Ludvík Vaculík „Tengeri malacok“ (Morčatá) című könyve (a majna—frankfurti C. /. Bucher kiadóban jelent meg). Ezt a könyvet ismerteti Tigrid „Svedectví“ című emigráns folyóirata, több részletet közöl a cseh irodalom eme „leggyengébb és legb-irgyúbb könyvéről“ — írja Hájek, majd rámutat, hogy még több, Prágában élő szerző (P. Kohout, I. Kiima, /. Sotola és A. Kliment) boldognak, boldogtalannak osztogat interjúkat csak azért, hogy az egész antikommunista Nyugat-Európa előtt nevetséges hősködő pózban szerepeljenek — közben kényelmesebben élnek, mint bárki más az országban. — Nem tudom, mire várnak ezek az emberek. Rájöhetnének már, hogy viselkedésükkel szemben már végképp kimerült társadalmunk nagyvonalú elnézése. S ezzel a nagyvonalúsággal nem lehet a végtelenségig visszaélni. Bizonyos ponttól számítva ez a nagyvonalúság már az önmagunk iránti tisztelet semmibevevését jelentené. Az ilyen nagyvonalúságot inkább alkalmazhatnánk azok esetében, akik követtek el bizonyos hibákat, de beismerésük után le tudták vonni — a szocialista művészet fejlődése szempontjából — a helyes következtetéseket — írja Hájek, majd így összegez: az eszmei ellenfeleink iránti helytelen és oktalan türelemmel szembe kell állítanunk a nagyvonalúságot és megértést mindazokkal szemben, akik becsületes szándékokat .követnek. Ez az egyik alapvető feltétele annak, hogy 1971 pozitívumait továbbfejlesszük. Ötszázéves évforduló ötszáz évvel ezelőtt, 1472 tavaszán írták alá Budán a Csehország. Lengyelország és Magyarország közötti békét. Erről a történelmi évfordulóról emlékezik meg a Svobodné slovo. Megírja, hogy a békekötés egy évvel Podjebrad György halála után történt — és jelentősen megerősítette ellenfelének, Hunyadi Mátyásnak helyzetét. (sm) Pttiisika a közép-szlovákiai iparban Dr. VLADIMÍR PIROSÍK, az SZLKP közép-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára nyilatkozik az üzemi pártszervezetek tapasztalatairól és feladatairól Az ipari termelés hatékonyabbá tétele szükségességének szempontjából folytattunk beszélgetést az SZLKP közép-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkárával, dr. Vladimír Pi- rošík elvtárssal. Elsősorban aziránt érdeklődünk, hogyan érvényesítették az iparvállalatok pártszervezetei vezető szerepüket az elmúlt időszakban, s milyen eredménnyel? — A közép-szlovákiai kerületi pártszervezet — válaszolja Pirošík elvtárs — a politikai-gazdasági konszolidáció időszakában figyelme előterében tartotta a célt, hogy a dolgozók tömegeit a társadalmi érdek érvényesítésére, öntudatos támogatására vezesse. Az e téren végzett munka egyik első eredménye a Felső Garam-menti üzemek dolgozóinak kezdeményezése volt, amely az egész kerületben visszhangra talált. A „Mindenki szocialista módon“ mozgalomba tavaly közel 60 ipar- vállalat kapcsolódott be kerületünkben, s rajtuk kívül számos mezőgazdasági üzem és nemzeti bizottsági vállalat. Már ebben a mozgalomban is megnyilvánult a törekvés, hogy a mennyiségi, árutermelési felajánlások mellett számos anyag és energiatakarékossági kötelezettségvállalás is szülessen. • Milyen eredményt hozott a CSKP 50. évfordulójának tiszteletére indított verseny? — E verseny keretében másfél milliárd korona értékű felajánlást tettek a dolgozók. A CSKP XIV. kongresszusának tiszteletére ezt a felajánlást 200 millió koronával szilárdították. A múlt év végén örömmel állapíthattuk meg, hogy ez a felajánlási mozgalom a tervteljesítés jelentős tényezője lett. Az ipari termelés állami tervét az üzemek 101 százalékra teljesítették és 311 millió korona értéket teremtettek meg terven felül. A legjobb eredmények a tüzelőanyagiparban születtek, ahol a tervet 4,5 százalékkal szárnyalták túl és 191 ezer tonna barnaszenet, valamint 80 000 tonna lignitet fejtettek terven felül. A bányászok munkáját pártunk nagy elismeréssel nyugtázza, s önfeláldozó tetteik egész társadalmunk mély tiszteletét vívták ki. — Jó eredmények születtek más ágazatokban is — folytatja Pirošík elvtárs. — Nyersacélt 14 ezer tonnával, hengerelt árut 9 ezer tonnával, épületelemet 18 ezer köbméterrel és tűlevelű faanyagot 16 ezer köbméterrel többet termeltek a tervezettnél. ® Mennyivel növekedett tavaly a termelés az 1970-os évhez viszonyítva? — A termelés 7,7 százalékkal növekedett, ami 1 százalékkal több, mint amennyit a terv előírt. A legnagyobb mértékben a vegyipar termelése növekedett — 11,2 százalékkal, a fémmegmunkáló és a gépiparé pedig 9,7 százalékkal. A fejlesztési ütem meggyorsítása jelentős hozzájárulás volt a népgazdaság követelményeinek kielégítéséhez. Az építőipar is jó munkát végzett, amikor 102,2 százalékra túlteljesítette össz- feladatát, és a lakásépítési tervet is 100,2 százalékra teljesítette. Különösen pozitív jelenség, hogy a termelésnövekedést legnagyobbrészt a munkatermelékenység fokozásával érték el az üzemekben. • Összegezve, hogyan értékeli a múlt évi eredményeket? — Közvéleményünk ismeri azokat a buktatókat és hibákat, amelyeket Csehszlovákia gazdaságának az 1968—69. évi gazdasági és politikai válság után át kellett hidalnia. Úgy vélem, ma már megelégedéssel kijelenthetjük, hogy ez az időszak végérvényesen elmúlt. Minden következményét azonban még nem számoltuk fel. 0 Milyen tapasztalatokat szereztek az Üzemekben a hatékonyság követelményének érvényesítésében? — Általában azok az üzemek érték el a legjobb eredménye két a termelés gazdaságosabbá tételében, amelyekben a szocialista munkaversenyt ezekre a célokra irányították. A kohászatban például a rentabilitás színvonala 1971-ben 5 százalékkal javult, az építőanyagiparban 7,2 százalékkal, a bőriparban 16,2 százalékkal. A munka hatékonyságának növelésében nagy szerepet játszottak a szocialista munkabrigá- dok. • Ez általános jelenség a közép-szlovákiai iparban? — Nem, a hatékony termelés problémája általában a tervteljesítés gyengébbik oldala. Az említett jó eredmények még nem mondhatók általánosaknak. • Mennyiben jut érvényre idén a hatékonyság követelménye az üzemek törekvésében? — A tavalyi tapasztalatok alapján a dolgozók kezdeményezését akarjuk a termelés hatékonysági tényezőire irányítani. Ezért erélyesen fellépünk mindennemű formalizmus ellen, amely a munkaverseny szervezésében megnyilvánulna. A pártszervek minden fokon munkájuk súlypontját most a gazdasági kérdésekre viszik át, ezen belül előtérbe a hatékonyság kerül. Az idei feladatok ebből a szempontból nagyon igényesek. A hatékonysági törekvés fő iránya a meglevő források kiaknázása, újak megteremtése, tartalékok kialakítása az állóalapokban, nyersanyag-gazdálkodásban, az energetikában, a munkaerők szakaszán, a munkaszervezésben és az irányítás színvonalában rejlő tartalékok feltárásában. Ennek fő módszerei: harc a szocialista gazdaság mindennemű megkárosítása, a közöny és a nemtörődömség ellen. • Milyen politikai feladatok származnak ebből az iizemi pártszervezetek számára? — jelenleg szükséges, hogy a vállalatok pártszervezetei döntő mértékben befolyásolják a vállalatok gazdasági vezetőit, vállalják az állami tervből rájuk háruló feladatokat, s mozgósítsák e feladatok teljesítésé' re a munkakollektívákat. Erélyes politikai küzdelmet kell vívni az ösztönösség és a tervfegyelem megsértése ellen, a spekuláció minden formája és az önelégültség minden megnyilvánulása ellen. Ez azért fontos már most, hogy a párt- szervezetek kedvező irányban befolyásolhassák már az idei tervösszeállítást. • Mit ajánl különösen az évzáró taggyűlésekre készülő pártszervezetek figyelmébe ezzel kapcsolatban? — Mindenekelőtt szem előtt kell tartani, hogy a termelés minőségi és mennyiségi mutatói szerves egységet képeznek. Ennek érdekében szükséges, hogy minden kommunista, de a többi dolgozó is megismerkedjék a párt gazdaságpolitikájának céljaival. — Joggal várjuk el az üzemi pártszervezetektől — folytatta Pirošík elvtárs —, hogy elérik, a vállalatok nemcsak elfogadják az idei terv központi irányelveit, hanem be is biztosítják maradéktalan teljesítésüket. Ehhez szükség lesz a komplex szocialista racionalizálás tartós munkamódszerként való alkalmazása, a tervteljesítés és a tartalékok tervszerű föltárása érdekében. — Meggyőződésünk — mondotta befejezésül a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára —, hogy úgy, mint az elmúlt évben, idén, ötéves tervünk második évében is minden üzemben és munkahelyen eredményes munkakezdo- ményezés bontakozik ki, amely a tervezett feladatok teljesítésére és a hatékony termelésre irányul. A pártszervezetek együttműködnek a szakszervezettel, az ifjúsági és más társadalmi szervezetekkel, hogy e célok elérése érdekében a lehető legmesszemenőbben aktivizálják és elkötelezzék az embereket. A termelés mennyiségi, minőségi és hatékonysági tényezői összhangjának megteremtése — ez egyik legfontosabb feladatunk Közép-Szlová- kiában, ezzel támogatjuk a CSKP XIV. kongresszusa határozatának valóra váltását. VILCSEK GÉZA Az mills lip iiüi mi A Zatíni (Zetényi) Efsz évzáró taggyűlésén Ondrej Plutko mérnök, aki éveken keresztül állt a trebisovl járás egyik legeredményesebb kiizüs gazdasága élén, elbúcsúzott a tagságtól. A legutóbbi választásokon a járási nemzeti bizottság alelnöki tisztségével bízták meg. Részt vett a gyűlésen, de a növénytermesztés eredményeiről Roliáos János agronómus, az állattenyésztés helyzetéről Csarnakovics László zootechnikus számolt be, a pénzügyi gazdálkodás mérlegét pedig Szakszón Gyula főkönyvelő ismertette. Általában elégedett volt a tagság, hiszen a tagok átlagos havi keresete tavaly már meghaladta a 2500 koronát. A zatfni szövetkezet 1463 hektáros mezőgazdasági földterületéből 798 hektár a szántóföld, 180 hek tár a rét és 480 hektár a legelő. Szőlőt 2,4 hektáron termelnek, a közös gyümölcsös pedig három hektárt tesz ki. Az állandóan dolgozó 182 tag mindegyikére átlagosan 4,3 hektár szántó és 8 hektár mezőgazdasági terület jut. A szántóterület közel 60 százalékán kalászosokat termelnek. A szövetkezetben tavaly a tervezett 2660 he lyett 2755 mázsa tiszta tápanyagot hazsnáltak fel. Aránylag szép hozamokat ér el ez a szövetkezet. Búzából 1969 ben 40,7 mázsát, tavaly 38,5 iná zsát, árpából 39,5, illetve 35,2 má zsát, magkukoricából 1969-ben 52 mázsát, cukorrépából 1969-ben 480 mázsát, egy évvel később 528 mázsát s 1971-ben 477 mázsát termeltek hektáronként. Dohányból, zöldségfélékből, szőlőből, silókukoricából nem teljesítette tervét a szövetkezet, ami jelentős részben a kevés csapadéknak, meg a kétszeri jégverésnek tudható be. Az állami felvásárlási tervet aránylag sikeresen teljesítették növényi termékekből, sőt a gabo- naneműekből jóval terven felül. Csupán — amint már említettük — a kapásoknál mutatkozott lemaradás. A szorgalmas szövetkezeti tagokat dicséret illeti a múlt évben végzett munkájukért, bár a ba- számoló nem dicsért, nem bírált senkit név szerint. Pedig az évzáró taggyűlés hivatott igazán arra, hogy a vezetőség a végzett munka arányában dicséretet és bírálatot mondjon. A beszámoló ugyan megpróbálkozott ezzel, de csak burkoltan, általánosan. Az agronómus, Bohács János elvtárs például hangsúlyozta, hogy a tagok személyi gondozásában levő parcellákon azonos feltételek mellett a 114-es számú parcella 140 mázsa cukorrépát, a 115-ös már csak 127 mázsát termett. A 10-es parcella ,,gondozója“ a kijelölt terü- ten 106 mázsa cukorrépát, a 9 es parcelláé pedig csak 85 mázsát termelt. Felsorolt még több, ehhez hasonló példát. Véleményünk szerint sokkal helyesebb lett volna, ha a vezetőség bátran kimondja azoknak a tagoknak a nevét is, akik a növényápolást végezték. Az állattenyésztés szakaszán elért eredmények sem lebecsülendők. Tejből terven felül több mint 36 ezer litert, sertéshúsból 850 helyett 860 mázsát értékesítettek. A pénzügyi gazdálkodás eredményeit összegezve Szakszón Gyula főkönyvein így nyilatkozott: „Szövetkezetünk 1971. évi pénzügyi gazdálkodása kielégítő, bár a rendkívüli szárazság, kétszeri jégverés, háromszori árvíz, károsan hatott a gazdálkodásra. Ebből adódott, hogy a növénytermesztés területén a bevétel a tervezettnél 700 ezerrel, az állattenyésztés szakaszán pedig 400 ezer koronával volt kevesebb . . . Ezt a kiesést a melléktermelési ágazatban terven felül elért 900 ezer koronából pótoltuk ...“ Kétségtelen, a zatíni szövetkezet a trebišovi járás egyik leg- iobb közös gazdasága, de azt is meg kell mondani, az eddigieknél még jobb gazdasági eredményekre is képes. Reméljük, az új elnök, Csarnakovics László elvtárs Irányításával ezt el Is érik. (kulik)
