Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
< Me gkérdi az orvos az ápolónőt: — Mondja, hogy érzi magát a kettes szobában az a beteg, akit tegnap hoztak ide? — Azt kiabálja, hogy a feleségét akarja látni. Mire az orvos legyintve: — Még mindig nincs észnél .. MAI TÖRTÉNET — Pista, az a kislány úgy néz ki, mintha a nővéred volna. — Lehet. Ö ugyanis a bátyám ... Szöveg nélkül RÉMÜLET Mazulákné meséli a barátnőjének: — Képzeljétek, az éjjel gyanús neszre ébredtem. Felkeltem, benéztem az ágy alá, hát mit látok: két meztelen lábatl — Jaj, ne mondd! — hülede- zik a barátnő. — Csak nem egy betörő feküdt az ágy alatt? — Nem, hanerá a férjem, ő már előbb hallotta a gyanús zajokat, és ijedtében odabújtl Biztonságos sítalp (A. Mišánek rajza) BÜNTETÉS — Pistike, ha nem eszel, büntetésből meg kell nézned a tévét! (Vasvári Anna karikatúrája) ÖNKRITIKA Történt pedig egy vasárnap — július közepetájt —, hogy Kovács István betért ebédelni a lakásához közel eső „Kis P az a r“ vendéglőbe. Az ebéd körülményeit és lefolyását nem kívánom részletesen ecsetelni, csupán néhány sort idéznék abból a levélből, amelyet Kovács még ott az asztalnál megírt, s amelyet még aznap postára adott, a Rámenős Üjság címére: „Az étterem levegője fülledt, hiába kértem a pincért, hogy nyisson ablakot, vagy kapcsolja be a ventillátort, nem volt rá hajlandó. Valamennyi italuk állott, langyos. Az étterem tele van legyekkel, bogarakkal, egy — már engedelmetl — még a levesembe is belepottyant. Megfigyeltem azt is, hogy rengeteg ember keresett fagylaltot, ám csalódottan kellett távozniok, mert nem kaptak. Ezek a dolgok nagyon felháborítottak! Sürgős orvoslást kérek, valamennyi vendég nevében!“ Az újság szerkesztőségében — tekintettel a nyári szabadságolásokra — egy kicsit elfeküdt a levél, csak augusztus derekán továbbították az illetékes kerületi szervhez, kérvén, hogy gondosan vizsgálják ki a panaszt, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A kerületi szerv titkárságán — tekintettel a nyárvégi szabadságolásokra — egy darabig egy fiókba hevert a levél, csak szeptember közepén küldték tovább a kerületi Vendéglátó Vállalat igazgatójához, kérve, vizsgálja meg az ügyet. Foganatosítson kellő rendszabályokat, s tegyen róluk jelentést. Az igazgató éppen külföldön járt, a postája közben nagyon fölgyülemlett, csak október közepén került kezébe a levél, akkor szignálta ki az ellenőrzési osztály vezetőjére sürgős kivizsgálást, intézkedést és jelentést kérve. Az ellenőrzési osztály vezetője ebben az évben kivételesen ősszel vette ki a szabadságát, így csak onnan visz- szatérve, november második dekádjában jutott ideje arra, hogy kijelölje azt a háromtagú bizottságot, amely hivatva lesz a szóban forgó panaszt megvizsgálni. A bizottság tagjai nehezen tudták a programjukat egyeztetni, de végül az is sikerült, és december legköze- pén kiszálltak a helyszínre, a „Kis Pazar“ vendéglőbe, hogy körültekintően ellenőrizzék a bejelentésbe foglaltakat. Tapasztalataikról terjedelmes jegyzőkönyvet vettek fel, amelynek egy-egy példányát elküldték a vállalat igazgatójának, a kerületi tanácsnak, a Rámenős Újság szerkesztőségének, valamint Kovács Istvánnak, a panasztevőnek. A jegyzőkönyv az alábbi főbb megállapításokat tartalmazta: „A pincér kérésünkre készségesen kinyitotta az ablakot és bekapcsolta a ventillátort, ám a vendég hangos és haragos tiltakozására kénytelen volt becsukni az ablakot, leállítani a ventillátort. Valamennyi vendég, akit megkérdeztünk, elégedett volt az italok hőmérsékletével. Az étteremben egy fia legyet sem találtunk. Ott-tartózkodásunk ideje alatt senki sem keresett fagylaltot. Fentiekből kiviláglik: a panaszos bejelentése egyetlen pontban sem felel meg a valóságnak.“ RADVÁNYI BARNA A szomszédasszonyomnak fényképre volt gyorsan szüksége, mert útlevelet akart kiváltani. Megkért, ajánljak neki valamit, aki fényképét a lehető legrövidebb időn belül elkészíti. Megadtam neki fényképész ismerősöm műtermének címét. Két nap múlva találkoztam a szomszédasszonnyal. — Na, elkészült a kép? — érdeklődtem. — El — legyintett, hogy tudtomra adja elégedetlenségét. — Talán valami baj van? — kérdeztem csodálkozva. — Nagyon rossz képet készített rólam! — mondta olyan hangon, mintha a barátom miatt még rám is haragudna. — Rosszat? — kérdeztem értetlenül. — Bizony rosszat: úgy nézek ki rajta, mint egy nagymama! — nyi- lakozatatta ki végül felháborodása okát. Zavaromban nem tudtam, mit szóljak. Kis szüpet után mégis megkérdeztem: — ügye magának még nincs unokája? Kérdésem szerfelett meglepte. — De van: három — válaszolta nagyon halkan, s eltette a rossz fényképet. FÜLÖP IMRE SZAKÁCSMÜ VÉSZÉT Fiatal menyecske korholja a férjét: — Hányszor mondjam, szívem, hogy ne nyúlj a szakács- könyvemhez! Most is ellapoztad, és így nem tudom, mi is az az étel, amit már félig elkészítettem! (Szpilki) PÁRBESZÉD Két fátyol beszélget. — Fátyol? — Nem. Retyketek ... FÉLREÉRTÉS Kovácsné becsenget Szabó- néhoz. Nagy gyermekzsivaly fogadja. — Ez igen, ennyi szép gyermek! öten vannak ugye, ha jól számolom. — És a hatodik útban van. Ne mondd! És mikorra várod? — Minden pillanatban. Az előbb küldtem le őt tejért... VÄSÄR Brahováczné kalapot vásárol. Végigpróbálja szinte az egész készletet, de egyik sem tetszik neki. Végre az egyiknél hosz- szas tűnődés után megállapodik. — Azt hiszem, ez jó lesz — mondja. — Ezt tessék becsomagolni. — Kérem — válaszolja az elárusítónő —, bár ez az a kalap, amelyikben be tetszett jönni. VENDÉGLŐBEN — Kérek egy üveg bort! — Milyen márkájút? — Mindegy, verekedéshez kell! KÉRDÉS Egy pocakos férfi álldogál az iskola előtt. Arra jön egy tanítónő, és megkérdi tőle: — Gyermeket vár? Mire a férfi elvörösödve: — Nem kérem, ez a sörtől van... FÉLREÉRTÉS — Most már csókolódzhat... (Krokogyil) NŐI DOLGOK Á rossz fénykép — Teljesen igaza van, uram, a hús kicsit rágós... (Várnai György rajza) KÖRHÁZBAN
