Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
A vízellátás ma már világviszonylatban is problematikussá vált feladat. Az ember legelemibb szükségletei közé tartozik, és a nagyobb városokban, ipartelepeken, vagy a mezőgazdaságban ma már el sem tudnák képzelni életüket vízvezeték nélkül. Sajnos, az ivóvízellátás nem köny- nyű dolog, s az igények állandó növekedését nehéz kielégíteni. A víz ugyanis nem csak élet- szükséglet, hanem mennyiségére való tekintettel a legelterjedtebb „használati cikk“ is. A be nem avatott olvasó talán nem is tudja, hogy vízvezetékéből négytagú családjával naponta átlag 1000 liter vizet használ el háztartásában. A vízvezetéki víz természetesen nem lehet bármilyen minőségű, ennek megvan a szabványa, elsősorban egészségügyi szempontból. A vízvezeték civilizált országokban ma legalább olyan szükséges és természetes dolog, mint ahogy lakásunkban vagy munkahelyünkön villanyárammal világítunk. E kis kitérő után azonban térjünk vissza „kincsünkhöz.“ A Csallóköz vízgazdagsága egy olyan kiváltság, amely a közeljövőben lényegesen befolyásolni fogja egész Szlovákia ivóvízellátását. A Szlovák Szocialista Köztársaság hiteles vízmérlege ugyanis arra az eredményre jutott, hogy 2000-ben, ha az ország minden településének vízvezetéke lesz, a szükséglet másodpercenként 46 köbméter ivóvízre növekszik. Összehasonlításképpen: ez a mennyiség megfelel a Garam alsó folyása vízbőségének — közepes vízállásnál. Ilyen mennyiségű, minőségileg is kifogástalan ivóvizet Szlovákia területén csak óriási anyagi és műszaki áldozatok árán lehetne előállítani. Az ilyen áldozatok kiküszöbölésére kínálja a természet a Csallóköz kincsét, a természetes, kiváló minőségű és nem mindennapi mennyiségű ivóvizet. Sokan talán kételkednek, amikor a csallóközi víz minőségét is kiemelem. Ugyanis régi története van már annak, hogy a csallóközi ember gyakran szenved pajzsmirigy-túltengésben, amelynek oka éppen az egészség szempontjából káros hatású ivóvíz. Ez igaz, csakhogy víz és víz között óriási a különbség. Ne feledjük, hogy ezen a területen 15 évvel ezelőtt — Komárnót kivéve — nem volt egyetlen vízvezeték sem. A lakosság saját udvarán, vagy az utcákon épített kutakból szerezte be ivóvízszükségletét, melyek mélysége nem haladta meg a 10 métert, de többsége még a 3—4 métert sem. Ez a felszín alatti víz az ember tevékenységétől annyira szennyezett, hogy nemcsak vegyileg, de biológiailag is káros az egészségre, Az eddigi kutatások viszont azt is bebizonyították, hogy a kavicsos homok nemcsak kiváló vízáteresztő réteg, amely nagy mennyiségű vizet képes magába fogadni, hanem a legjobb természetes szűrőberendezés is, amely fizikai, vegyi és biológiai szempontból kiválóan átszűri a vizet, és minőségét az előírt szabvány színvonalára emeli. A szűrés hatása természetesen a víz kavicsrétegében megtett függőleges útjának hosz- szúságától is függ, ezért az előírt minőséget csak 30—40 méterrel a felszín alatt éri el. A kutatások ezen eredményeit mi sem bizonyítja jobban, mint azok a mély, fúrott kutak, amelyek ma már sok csallóközi vízvezetéknek szolgáltatnak jó minőségű ivóvizet. A Csallóköz alatti hatalmas víztárolóból másodpercenként 15—20 köbméter jó minőségű ivóvizet lehet szerezni, amely képes ellátni Szlovákia lakosságának egyharmadát. Ez a tény alapos indok arra, hogy az illetékes szervek erre a nem mindennapi kincsre alapozzák Szlovákia ivóvízellátásának koncepcióját, a kutatásokat ilyen irányba tereljék, és fokozatosan kidolgozzák a regionális vízművek tanulmányait Is. Ezek a tanulmányok ma már szilárd alapokon állanak. Koncepciójuk azon alapul, hogy a csallóközi kútrend- szerekből nagy mennyiségű és jó minőségű ivóvizet fognak kitermelni, és ezt több száz kilométert is meghaladó távvezetékkel olyan területekre is eljuttatják, ahol egyáltalán nincs megfelelő mennyiségű ivóvíz, vagy ezt csak nagy anyagi áldozatok és bonyolult műszaki megoldások árán lehetne előteremteni. Ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen koncepciókat olaj-, gáz- és egyéb távvezetékeknél ma már világviszonylatban alkalmazzák, úgy hiszem, az ivóvíz is — mely a lakosság legelemibb szükséglete — megérdemli ezt a nálunk még szokatlan és kissé talán túl nagyvonalúnak tűnő megoldást.- Visszatérve Csallóköz vízgazdagságához, meg kell említenem, a kihasználás terveit fenyegető jelenségeket is. Azt már megállapítottuk, hogy mennyiség szempontjából nem mindennapi vízkészletről van szó, amely minőségileg is elsőrendű. Sajnos, a minőség nemcsak a természettől függ, de az emberi tevékenységtől is. Mint már említettem, a Csallóköz vízkészletének táplálója a Duna. Vizének minősége az erős szennyezések ellenére is még elfogadható. Sajnos, ez az állapot nem végleges, és a Duna mentén fejlődő ipari központok német és osztrák területen, a mind jobban fejlődő ipar a Morva folyó övezetében, valamint Szlovákia fővárosának hatalmas fejlődő ipara semmiképpen sem ad okot túl nagy optimizmusra. A szennyvíztisztítás még ma is a víz- gazdálkodás legelmaradottabb ágazata, és nem érte el azt a színvonalat és megbecsülést, amit vizeink és levegőnk tisztasága méltán kiérdemelne. Kérdés tehát, hogy a Duna vízböségének és természetes öntisztulásának ellenállóképessége az egyre nagyobb szennyeződést és a nem elegendő szennyvíz-tisztítást meddig fogja még bírni. Kérdés, hogy a Csallóköz természetes kavicsos szűrőrétege meddig lesz képes átszűrni a Duna vizének egyre nagyobb szenyeződését. Ugyanis a víztisztító-telepeken a szűrők anyagát időnként mossák vagy cserélik. Ezt a természetes kavicsos „szűrőberendezést“ a Csallóközben azonban nem lehet sem mosni, sem cserélni. Ezért a Csallóköz vizének, e természeti kincsnek megvédésére csak egy mód van. Azonnali hatállyal határozottan és erélyesen meggátolni a Duna vizének további szennyeződését. Ennek érdekében az utóbbi években és főleg hónapokban ez a tény sok vitára adott okot az illetékes szakkörökben. Megelégedéssel kell elkönyvelni, hogy ezekre a nagyon fontos észrevételekre a legilletékesebb szervek is felfigyeltek. Bratislava iparának fejlődése az utóbbi években ugyanis rohamlépésekben halad előre. Kétségtelen, hogy ez nemzetgazdasági szempontból óriási eredmény. Az állandóan fejlődő Dimitrov Vegyiüzem és a Slovnaft, mely a város és talán az ország egyik legnagyobb ipari létesítménye, valóban új távlatokat nyitott a város gazdasági fejlődése szempontjából is. De sajnos, az ipar nemcsak nemzetgazdasági szempontból értékes iparcikkeket gyárt, de technológiája törvényszerűen olyan anyagokat is produkál, melyek rossz hatással vannak vízre, levegőre egyaránt, ha ezeket megfelelően nem likvidálják. Bratislava vízellátásának kérdése nemcsak szakmai körökben keltett fokozott érdeklődést, hanem rendezését, a legmagasabb politikai és kormánykörök irányítják. A fővárosi kútrendszer kérdése szorosan összefügg az egész Csallóköz vízkészletének tisztántartásával, ezért az SZSZK kormánya nemcsak a főváros vízellátásával kapcsolatban hozott intézkedéseket, hanem 1971. december 4-én kelt 80. számú kormányrendelet alapján határozatot is fogadott el, mely szerint meg kell védeni a Csallóköz vízkészletét az esetleges elszennyeződéstől. E célból elrendelte, hogy az illetékes minisztériumok hatáskörébe tartozó intézmények ezzel kapcsolatban azonnal dolgozzák "ki javaslataikat, melyek jóváhagyása után törvény fogja védelmezni a jövőben létesítendő csallóközi ivóvízrendszer minőségét. Bízunk abban, hogy ez a határozat meghozza a kellő eredményt, és reméljük, hogy a Csallóköz eddig jóformán kihasználatlan, európai viszonylatban is egyedülálló kincse a társadalom szolgálatába lép, és lényeges befolyása lesz Szlovákia vízellátásának fejlődésére. ELEK TIBOR EGYMÁS MELLETT (Rudolf Noga felvételei) C sallóköz nevének hallatán az újságolvasók többsége tanyákkal, falvakkal és mezővárosokkal tarkított hatalmas síkságot képzel maga elé. Sokan még a ringó, aranyló búzatáblákat is felidézik, s úgy vélik, itt csupán a mezőgazdaság honos, melynek valóban meg is van itt minden adottsága. Csak a beavatottak tudják, hogy Csallóköznek van még egy kincse — a víz. Persze, nem az a víz, amely 1965-ben ijesztő áradatként söpört végig rajta, hanem az, amelyet nem látunk, amely 1625 négyzetkilométernyi területen egy hatalmas földalatti tavat képez. A Csallóköz földrajzi szempontból egy sziget, mely a Duna és a Kis-Duna között terül el. A víznek vannak azonban sokak számára titokzatos, földalatti útjai is, amelyek felderítése hosszú évtizedek munkájába került. Valamikor régen a Kárpát-medencében hullámzó Pannon-tenger a Csallóköz területére is kiterjedt. Ebbe torkollott a Duna, mely nemcsak vizével, de hordalékával is táplálta. A hordalék főleg az Alpesek vidékéről származik. Innen görgette magával a víz energiája, a sok millió köbméter követ, zúzta, törte, sóderrá őrölt, mely ma az építészet egyik fő nyersanyagát képezi. A hordalék hosszú utat tett meg, és tesz meg még ma is. Amint azonban a hatalmas folyam enyhébb lejtésű területre ér, csökken az energiája, és a kavicsot már nem tudja tovasodorni. A hordalék itt leülepedett, és az évezredek során fokozatosan kitöltötte a Pannon-tengernek azon részét, ahol a mai Csallóköz terül el. A folyam jóformán évente változtatta medrét, sok száz holt ágat, mocsarat hagyva maga után. Évszázadok teltek el, amíg a vad folyam fékevesztett energiáját töltések köző szorították, és a Duna elnyerte mai, szabályozott jellegét. . Az emberi beavatkozás azonban eddig még nem szabályozta, és egyelőre nem is kívánja szabályozni azt a vizet, amely ma is szabadon járja útjait a föld alatt. Magyarázatként térjünk visz- sza a Pannon-tengerhez, melynek egy részét, ahol a mai Csallóköz terül el, kavicsos homok töltötte ki. Ennek a kavicsos homokrétegnek a vastagsága, vagy ha úgy tetszik, mélysége egyenlő a volt tenger mélységével. Bratislavánál 10—15 méter, a Csallóköz központjában több száz méter, majd Komárnónál (Komárom) ismét csak 10—15 méter. Úgy is el lehet képzelni, hogy a Csallóköz földtanilag egy hatalmas „lavór“, kitöltve kavicsos homokkal. Ennek a kavicsos homoknak többek között az a tulajdonsága, hogy jól átereszti a vizet, szaknyelven szólva vízáteresztő réteg. Olyan, mint egy szivacs, amely teleissza magát vízzel. És hogy a víz ki ne fogyjon belőle, arról a Duna gondoskodik. Medréből állandóan táplálja ezt a kavicsos homokkal megtöltött medencét. Ennek a földalatti víznek is van esése, és ezáltal folyása. Tehát nem állóvízről van szó, hanem egy nagy földalatti folyosóról, amely a Duna medréből indul, főleg a Bratislava és a Gačíkovo (Bős) közötti szakasznál, végigfolyik az egész Csallóköz alatt, majd részben a Kis-Du- nába, illetőleg a Vág-Dunába tér vissza, melyek szintje lényegesen alacsonyabb a Duna medrében folyó víz szintjénél. Szakemberek kiszámították, hogy a Dunából közepes vízállásnál másodpercenként 20 köbméter, vagyis 20 000 liter, magas vízállásnál 70 köbméter, vagyis 70 000 liter víz kerül a Csallóköz kavicsrétegébe. Ezek a tények voltak az indítóokai annak, hogy főleg az utóbbi 10—15 évben sok intézmény több milliós költséggel fáradozott az ismeretlen adatok felderítésén. A kutatások javarésze főleg azt célozta: miképpen lehetne ezt az európai méretekben egyedülálló kincset egészséges ivóvíznek kihasználni? Erre irányult, és ma Is ez tölti ki sok szakember tudományos munkáját. Ih 1 § ~6
