Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
f sSt S A kooperáció sok problémát megold Az egységes földmíívesszövetkezetek VIII. kongresszusé- nak vitaanyagát tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági termelésben valóban nagy horderejű, korszakalkotó változások előtt állunk. Alapjában véve olyan strukturális változásokról van szó. amelyek nem egymástól elkülönülve érvényesülnek, hanem miként a fogaskerekek, a nagy egésznek nélkülözhetetlen részeit képezik, kölcsönösen összefüggnek és feltételezik egymás érvényesülését. Mindegy, milyen nevet adunk ennek a nagy egésznek, nevezhetjük azt a mezőgazdaság tudományos-technikai forradalmának, vagy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság építése második, magasabb szintű szakaszának, a lényeg ugyanaz marad — a tudomány, a technika és a kettőt egybekapcsoló szervezési munka egyértelmű cél érdekében történő kölcsönös együttműködésről van szó. Ez az egyértelmű cél: a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának, a munka termelékenységének állandó növelése a társadalom szükségleteinek minél színvonalasabb ellátása érdekében. Szemügyre vehetjük a mezőgazdasági termelés bármely szakaszát, e három fő tényező döntő szerepe ma már mindenütt érvényesül. A tudománytól kaptuk a ma már természetesnek és szinte magától értetődőnek tartott alapvető ismereteinket a növényvilág és az állatvilág életéből, a tudománynak és a tudományos kutatásnak köszönhetjük a nagy hozamokat adó fajtákat, a hibridizáció által nyújtott lehetőségek kihasználását, s azokat a csodálatos varázsszereket, amelyek a haszontalan gyomokat kíméletlenül elpusztítják, miközben a termesztett kultúrnövénynek „haja szála sem görbül“ tőlük. Bizony, hosszú lajstrom lenne, ha a tudománynak köszönhető gyakorlati eljárásokat mind fel akarnánk sorolni. A tudományos kutatás eredményeinek méltó partnerei a technikai vívmányok. A kettő kölcsönösen kiegészíti, támogatja egymás érvényesülését és fejlődését. A nagy hozamú fajták és hibridek termesztése indokolttá és kifizetődővé teszi a bonyolultabb és precízebb mechanizmusok alkalmazását is. Ezt tapasztaljuk nemcsak a hibridkukorica és a monogerm cukorrépa szemenkénti vetésénél és betakarítási munkáinál, de a növénytermesztés további ágazataiban is. A tudomány, a technika és a szervezés szükségszerű egy- befonódását példázza a zöldtakarmányok mesterséges szárítása is. A gabonafélék, főleg a búza termesztésében bekövetkezett óriási minőségi ugrás szinte hadat «üzent a szántóföldi szálastakarmányok termesztésének. A szálastakarmá- nyok termesztése nem is olyan régen egyike volt a tegtekintélyesebb termesztési ágazatoknak, és most a búzával szemben védekezésre kényszerült. A régi módszerekkel és a régi eszközökkel nem vehette fel a harcot, újakhoz kellett folyamodni a korábbi presztízs megőrzése érdekében. így született meg — de más szempontokból is — a mesterséges, forróleve- gős takarmányszárítás gondolata, s a gondolattól a realizálásig rendkívül rövid volt az út. 1971-ben Szlovákia területén már 60 takarmányszárító üzemelt. 20 várt a befejezésre és az ötéves terv végéig még további 48 takarmányszárító felépítésével számolunk. 1975-ben tehát Szlovákia 128 szárítója óránként mintegy 500 tonna vízgőzt fog magából kilehelni, melynek következtében óránként mintegy 100 tonna szárított zöldtakarmány hagyhatja el a szárítódobokat, ami a szárítók kapacitásának közepes kihasználása mellett évente csaknem 100 000 tonna zöldliszt előállítását jelenti. Talán szükségtelen hangsúlyozni, milyen óriási jelentősége van a mesterséges szárítók alkalmazásának. Korszakalkotó változásokat idézhetnek elő a takarmányozási technikában, főleg az intenzívebb tenyészetekben és a kiváló, rekorder egyedeknél. Ezenkívül megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a szarvasmarha-tenyésztés is függetlenné váljon a termőtalajtól, tehát a termőtalajjal nem rendelkező kooperációs vállalatok is foglalkozhassanak szarvasmarha-tenyésztéssel, mint ahogy ezt a baromfi- és a sertéstenyésztésben tapasztaljuk. A mesterséges szárítók teljes és folyamatos kihasználásához a lucernaféléken kívül számításba jönnek más. nagy tömeget nyújtó szántóföldi takarmánynövények, hüvelyes keverékek, lóbab, szójabab, valamint a kapásnövények, főleg a cukorrépa. Mindez azt jelenti, hogy a takarmányszárítók maximális kihasználásához elsősorban az öntözéses gazdaságokban vannak jó feltételek. Egy takarmányszárító üzembehelyezáse néhány milliós befektetést jelent, például a Magyarországról importált MGF takarmányszárító tényleges beruházási költsége, a kiegészítő berendezésekkel együtt, mintegy 4 millió 400 ezer koronát tesz ki. Ezt tehát csak a legnagyobb mezőgazdasági vállalatok engedhetik meg maguknak, az üzemek közötti kooperáció és a jó szervezés azonban ezt az akadályt is leküzdheti. A befektetés egyébként gyorsan megtérül, hiszen az eddigi elemzések szerint az előállított zöldliszt értéke teljes mértékben megtéríti az üzemeltetési és a leírási költségeket, és a szárító átlagos kihasználása mellett mázsánként még 20—30 korona nyereséghez is juttatja a szárító gazdáját. A termék 65 százalékát eddig a felvásárló vállalat vette át, mint a takarmány- keverékek egyik alapvető kiegészítőjét. A maradék 35 százalékot közvetlenül a szárítókkal rendelkező mezőgazdasági vállalatok hasznosították. Nos, a szárítók üzemeltetésű terén vannak már tapasztalataink, és nem is olyan kicsik. Az ötlet és a kezdeményezés azonban széles területeken érvényesülhet még itt is. Rajta hát, kíváncsian várjuk az újabb fejleményeket és eredményeket! MAKRAI MIKLÓS TBBBET^]flBBBF hatásait. A takarmányfélék vetésterületét itt is csökkentették, de intenzívebbé tették termesztésüket, növelték a termesztés és a betakarítás utáni kezelés színvonalát. A takarmánytermesztés intenzívebbé tétele alatt a járási mezőgazdasági társulás dolgozói a takarmányszárítók hálózatának kiépítését is értik. Tra- díciós lucernaszárítással a legjobb üzemek is legfeljebb csak 70 mázsás átlagos szénahozamot tudnak elérni. Ahol a fonnyasztott lucernát mesterséges szárítással dolgozzák fel, 110—120 rházsa sokkal jobb minőségű zöldlisztet nyernek hektáronként. Emellett azt a körülményt is figyelembe kell venni, hogy a lucerna tra- díciós szállításának költségei sokkal nagyobbak, mint pl. a .gabonabetakarítás költségei, bár az utóbbi nagyobb jövedelemhez juttatja a gazdaságot. Az a kérdés, hogy a jövőben milyen arányokban fognak szerepelni a fő termények a mezei vetésforgóban, nemcsak a gyakorlati szakembereket, de a kutatóintézetek dolgozóit is élénken foglalkoztatja. A gyakorlati szakemberek véleménye után kutatva ezúttal a komárnói (Komárom] járásba, a brestoveci (Szílas) efsz-be látogattunk el. Ebben a szövetkezetben a vetésterület 23 százalékán termesztettek szemeskukoricát, és 71,20 mázsa átlagos hektárhozammal második helyen végeztek a kerületben. Búzából 50,20 mázsás volt az átlagos hektárhozamuk, ami kerületi viszonylatban harmadik helyezést jelentett. Rákócza József agronómus tájékoztatása szerint a kiváló hozamokat főleg a nagy teljesítményű búzafajtáknak, a kukorica esetében pedig a jugoszláv hibrideknek köszönhetik. Tavaly a legjobb eredményt az OSS—360-as jugoszláv hibrid adta, amely 12 hektáron 89,90 mázsát, további 8 hektáron pedig 75,70 mázsát termett. „Bár a terveinkben a szemesek állnak az első helyen, azért a lucernát sem tekintjük mostohagyereknek, s mindent megteszünk a jó lucernahozamok érdekében. Ezt azzal is bizonyíthatjuk, hogy a búza, valamint lisztet állítottunk elő. A szárító kapacitását bővíteni fogjuk. A komárnoi járásban ebben az évben még Ižán, Marcelován és Búčon (Izsa, Marcellháza, Búcs) építenek fel takarmányszárítókat. A technika és az új technológia tehát lehetőd vé teszi, hogy kisebb területről lényegesen több és jobb, dietetikailag is értékesebb takarmányt éllíhassunk elő. A „megtakarított“ területeket viszont jói fel lehet használni a gabonafélék és a kukorica termesztéséhez. B. DUŠEK Rudolf Nnga felvétel«' a kukorica vetésterületét inkább a tavaszi árpa vetésterületének rovására növeljük, az utóbbiból például 90 hektár helyett csak 40 hektárnyit vetünk. A lucerna vetésterületét nemhogy csökkentenénk, inkább növeljük, tavaly például 78 hektár lucernásunk volt, s jövőre már 97 hektárról takarítunk be lucernát. Saját tapasztalatunk vezetett erre az útra. Leellenőriztük, mennyi lucernát takarítunk be természetes, és mennyit mesterséges szárítással. Egy kaszálásból azonos nagyságú területről természetes szárítással 25 mázsa lucernát kaptunk, mesterséges szárítással pedig 42 mázsa zöldlisztet. A természetesen szárított lucerna fehérjetartalma 8 %-os volt, a mesterségesen szárított lucernáé pedig 20—24 %-os, s eddi« még sohasem süllyedt 20 százalék alá. Szövetkezetünk a Sokolcén (Apácaszakállas) közös erővel felépített szárítót használja. A költségek felét a Sokolce-i Efsz viselte, a költségek másik felét azonos arányban a Bodzái és a Brestoveci Efsz fedezte. Tavaly ebben az egyetlen szárítóban több mint 300 vagon zöldA nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdászai már ebben az évben 62 százalék fölé akarják emelni a gabonafélék és általában a szemesek arányát a vetésforgóban. A kukorica vetésterületét a tavalyihoz viszonyítva 15—20 ezer hektárral növelik. A kevésbé intenzív növények tehát a háttérbe szorulnak. Több járásban a többéves takarmányok, a lucernafélék vetésterületének csökkentésével számolnak. A folyamat eléggé sokoldalú, tehát mélyebb elemzést igényel. Figyelembe kell venni elsősorban a fő termelési ágazatok — növénytermesztés és az állattenyésztés — közötti egyensúly szempontjait, de az elővetemények problémáját, a vetésforgók talajra gyakorolt hatását, a vegyszeres növényvédelem reziduális hatásait is. Vegyük szemügyre ezúttal az első szempontot, az ágazatok közötti összhang, a takar- mánytermesztés kérdéseit. A Dunajská Stre- da-i (Dunaszerdahely) járásban már három éve figyelik a gabona-vetésterület növelésének kifi f jTj| |a H mm M S |f ÉrB SISS Seff? S I R S Bn, 9m HJR ■ büE meIgJmsagi Kisebb területről
