Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

'It Már áll ä fúrótorony Én, kis szikra fogadom... Leles (Lelesz} községben valamikor szép kastélyt épí­tettek a papok. Ma mezőgazdasági iskola van benne. A feljegyzések szerint a kastély földszinti részét és a kápolnát 1180-ban építették, a templomot pedig 1350- ben. Az első emeletet és a bástyákat 1650-ben építették hozzá, míg a második emeletet 1750-ben. A kastélyépület hű mását, százszorta kisebb alakban, én is felépítettem. 72 cm széles és 97 cm hosszú. A tor­nya majdnem 1 méter magas. Felépítéséhez 106 csomag hurkapálcikát, mintegy 10 600 pálcikát és 120 tubus ra­gasztót használtam fel. Műanyagból készítettem a csere­peket. Szinte olyanok, mint a valódiak. A toronyóra pe­dig pontosan mutatja az idő múlását, mert az valódi óra. Szkala Bertalan Női futballisták Tavaly, májusban 15 leány jelentkezésével alakult meg Jelka (Jóka) községben a női labdarúgócsapat. Az edzé­sek erőssége napról napra fokozódott. Rövid idő alatt tudomást szereztek a csapat munkájáról a környéken is: meghívták őket a kajali sportnapra. Nagy létszámú ha­zai szurkolósereg kíséretében indultak első, nyilvános szereplésükre. 2:1 arányban nyerték meg első mérkőzé­süket. Ezután vetődött fel a gondolat: viszonozni kellene a kajaliak vendégszeretetét. Nagyszabású sportnapot ren­deztek. Rég nem voltak oly sokan a futballpályán, mint akkor. Még a hetvenéves nénikék is kiballagtak megnéz­ni a sportújdonságot. És a lányok otthon is bizonyítot­tak: 3:0 arányú győzelemmel hagyták el a játékteret. Az első gól egyéni akcióból született. Hegyi Mária, a bal- összekötő, a pálya feléről indulva kicselezett öt játékost, és 20 méterről hatalmas bombát zúdított a kapu jobb fel­ső sarkába. Halay István vezetésével azóta is folytatják sikeres szereplésüket. Mindenütt győztesen hagyják el a játék­teret. A női futballisták sportvezetői, Kúr Ernő, Moško Stefan, Szabó Tamás, Ravasz József és a többiek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a női labdarúgócsa­pat népszerű legyen, és további sikerekkel gazdagíthassa a község sportéletét. Gaál Miklós Százszorta kisebb A Galovo (Nagymegyer) városból kivezető čičovi (csicsói) út mentén, az utolsó ház mellett forrás­vízre bukkantak a kutatók. December 1-én megkezd­ték a kút építését. Január első hetében pedig a fú­rótorony építését, melyet hamarosan be is fejeznek. Az előzetes számítások szerint a 2500 méter mély­ségből feltörő víz hőmér­séklete állandóan 80—85 fokos lesz. Ha a víz für­désre is alkalmas lesz, ak­kor hamarosan termálfür­dőt is építenek. A tervek­ben 4,5 millió koronát biz­tosítottak erre a célra. Ha minden munka jól halad, még az idén. júliusban megkezdik a fürdő építé­sét. Kelemen Gabriella Ezekkel a szavakkal kezdődött a fogadalomté­tel, amikor Samorín (So- morja) város kultúrházá- ban összegyűlt a KAI negy­ven elsős és másodikos ta­nulója, hogy a pionírcsa­pat vezetője szikrákká avassa őket. A fogadalom­tételre hatodikos és hete- dikos pionírok készítették fel a gyermekeket. Jel- Vényt és igazolványt is kaptak a kis szikrák. Báb­játékos pionírok néhány bábjáték bemutatásával tet­ték számukra emlékezetes­sé a fogadalomtétel nap­ját. Néhány év múlva ezek ä gyermekek már tudatos nevelés, megfontolt előké­szítés után válnak majd pionírokká. Kimer Károlyné Amatőr fotós felvétele Mula (Múlyad) községben fotókiállítást rendeztek. Nagy László és Vámos Gábor 52 felvételét mutatták be. „Kinek, melyik fotó tetszik“ jelmondat alapján szavaz­tak is a látogatók. A leadott szavazatok alapján első helyre egy szövetkezeti tagokat ábrázoló felvétel került, míg a második helyre az itt közölt, „Őszi idill“ elneve­zésű kép jutott. Szép volt a kiállítás. Mindkét' fotósnak gratulálunk! Budai József A felvételt Nagy László készítette. Házi fácános Bizonyára sokan láttak már az állatkertben dísz­fácánokat. de kevesetj gondoltak arra, hogy va­jon lehet-e ezeket, háziál­latokként tartani. Pedig lehet. Mi, a čalovói (Nagy- megyer) példa nyomán er­re vonatkozólag személye­sen, vagy levélben, szíve­sen adunk tájékoztatást. Hazánkban több fajtájuk Is elterjedt. Az aranyfácán (Chrysolopus pictus), az ezüstfácán (Gennaeus n.), a gyémántfácán (Cnr. am- herstiae) tenyésztése kez­dőknek ajánlható. Egy ka­kas és három tyúk képezi a családot. 3X3 méteres alapterületű és 1,5—2 mé­ter magas volierbe (ket­recbe) kell elhelyezni őket. Úgy osszuk be a ket­recet, hogy fedett része is legyen, lehetőleg' az északi oldalon, ahol eső­zés, havazás idején men- helyet kapnak. A tyúk két­éves, a kakas hároméves korában fejlett. Amikor ta­vasz idején a kakas a tyú- kocskát kergeti, és ,.be- gyeskedik, páváskodik“ körülötte, nagyon szép. Szárny tollai t a földön húz. za, és 80 cm-es farktolla legyezőszerűen nyílik szét. A tyúkok évente kétszer tojnak, 10—20, néha 30 da­rab tojást. Kétszer kotlá­nak, és csibéiket felneve­lik. Aki már látott díszfá­cánt, és kedve, lehetősége van tenyésztésére, bizo­nyára hamarosan beszerez néhányat, és házi fácá­nost létesít majd. Takács Endre Még jobban! Ötvenlagú énekkar nép- dalcsokorral köszöntötte azokat, akik Orech. Po- tőií (Dióspatony) községben eljöttek a CSEMADOK he^ lyi szervezetének évzáró taggyűlésére. Mihályi Má­ria beszámolójából kitűnt, hogy a szervezet jó mun­kát végzett a múlt évben. Külföldi résztvevővel kó­rusfesztivált rendeztek, színdarabot mutattak be, népdal fesztivált szervez­tek. De még jobban szeret­nének dolgozni. Ezért úgy tervezik, hogy rendszere­sen fognak gyűlésezni, az énekkarba fiatalokat szer­veznek be; legalább 25 új tagot toboroznak majd. s a faluszépítési akció kere­tében 300 munkaórát le­dolgoznak. Csóka Zoltán Bebizonyosodott Topolnlky (Nyárasd) köz­ségben már felépült az új kultúrház, mely 5 millió koronába került. Egyik ré­szében még eszpresszó is működik. Ennek főleg a fiatalok örülnek. De az új kultúrházban megvalósított rendezvények arról tanús­kodnak, hogy ebben az esetben az idősebb korosz­tály is második otthoná­nak tekinti a kultúrházat. Annak ellenére, hogy a kultúrház másik részlegé­nek, a mozihelyiségnek az átadására eddig még nem került sor, már a kezdet kezdetén bebizonyosodott: nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is szívesen töltik szabad idejüket a szép, modern, otthonos kul­túrházban. Ollári Júlia Ritka koncert Košicén koncertet adott a beat-együttesek feszti­váljának múlt évi győzte­se, a GATTCH-zenekar. Nagyon érdekes volt „Szü­letésnap“ című kompozí­ciójuk. Igényes, vokális számokat is előadtak. Osz­tatlan sikert arattak klasz- szikus zenedarabok bemu­tatásával. A közönségnek főleg ezek a beatesített zeneszámok tetszettek. Bach B-moll koncertjének első része és a Reminis­cencia 1 és 2. A GATTCH- zenekar koncertjével be bizonyította, hogy a Bach és Beethoven műveinek fel. dolgozásával már nagy népszerűséget szerzett, külföldön is nagy elisme­rést kivívott COLLEGIUM MUSIKUM bratislavai együttes mellett már őket is számon kell tartani. Egyetlen kifogásolni való jelenség mutatkozott a koncert során: a technikai felszerelésük nem volt olyan korszerű, mint ami­lyen színvonalas a zenei felkészültségük volt. Bi­zony, a felszerelés talán csak egy kezdő zenekar igényeit elégítheti ki. Ifi. Pálházy József B RAT I $ I AVA Védjegyünk A bratislavai Pozemná stavby nemzeti vállalat több mint hatezer dolgo­zójának jó munkáját több ezer lakás, több iskolaépü­let. kórház dicséri. De hogy a vállalat jelképet, védjegyet is kapjon, arra hosszú Ideig senki sem gondolt. Fennállásának huszadik évfordulója al­kalmából azonban megkap­ta a képen látható véd­jegyet. Szabó Béla Tekerő A felvételünkön látható tekerőt, más szóval nyenyerét, melyet a komárnói (Komárom) Duna Menti Múzeumban őriznek, ritkábban készítettek, mint kanásztülköt, pász­torkürtöt, furulyát vagy dudát. Pedig a cigányzenekarok­ban sohasem használt tekerő valamikor nemzetközi hangszer volt. A vállra akasztható, fából készített hang­szernek négy húrja lehetett. Ezekből a dallamot a húrok között tologatható 22 fanyelvecskével (billentyűvel), va­lamint a hangszer aljára erősített tekerővei, és a bőgő­vonót helyettesítő fakorong segítségével csalták elő. A játékos tehát egyik kezével a húrokat megszólaltató fakorongot forgatta, a másikkal a dallamnak megfelelő hangmagasságot irányította a billentyűk segítségével. Kodály Zoltán erről a hangszerről „A magyar népze­ne“ című tanulmányában ezt írta: „Nálunk (Magyaror­szágon) már csak Szentesen van nyoma. Az utolsó 1907 táján készült, mestere, Szerényi János azóta már meghalt. De fia, Dániel még ma is él, játszik és készít. Leírta s a rajta játszott darabokat Bartók Béla közölte. A Rádió és a Néprajzi Múzeum gramofonfelvételeihez is sikerült még tekerőst kapni 1939-ben.“ Ezek után állíthatjuk, hogy ez a hangszer ma már rit­kaságnak számít. Néprajzi és zenetörténeti szempontból pedig nagyon értékes. Ha hazánkban élne még tekerős, a képen látható hangszert felhangolhatná, és játszhatna is rajta. Tok Béla

Next

/
Thumbnails
Contents