Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Színvonalasabb szolgáltatást! a vásárló Érdeke w+v* ww vWA á A A Ai VéVé iVéV v;v AV Amikor a háború utáni években — főleg Szlovákiában — lépten-nyomon új gyárkémények emelkedtek a ma­gasba, s az egykor kopár tájakon ta­la jegyengető gépekkel a nagyüze­mek alapozó munkálatait végezték, kevesen gondoltak arra, hogy idővel a társadalmi szükségletek kielégítésé­ben rések keletkeznek, amelyeket egy ideig tanácstalanul szemléltünk. Ha betörött egy ablak, nem vihettük az üres rámát egy csehországi üveggyár­ba, a lakások falát díszítő képek ke­reteit sem készítette el a galantai vagy a topofčanyi bútorgyár. Problé­mát okozott a meghibásodott ablak­redőny, sok helyen még a cipő meg­javítása is. Az államosítás érintette a kisiparosokat is, de intézményes helyettesítésükről a nehézipar kiépíté­sével kapcsolatos teendők elvonták az akkori vezetők figyelmét. Mint min­den új kezdeményezés, a gyakorlat­ban ez is több fogyatékosság „ki­ugrását“ eredményezte menet közben, melyek kiküszöbölésére hozták létre a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó helyi gazdálkodási, ipari és kommunális üzemeket. A legmagasabb pártszervek, vala­mint a CSKP XIV. kongresszusa olyan döntéseket hoztak, hogy a helyi gaz­dálkodási üzemeknek a társadalmi ér­dekekkel összhangban rendszeresen fejleszteniük és szélesíteniük kell a különféle szolgáltatásokat. Mivel azonban a nagy kapacitású termelő­üzemek jelentős jövedelemmel dol­goznak, s így dolgozóik érdemben történő jutalmazása sem okoz külö­nösebb gondot, a nemzeti bizottsá­gok hatáskörébe tartozó szolgáltatá­sok fejlesztése elmarad a kívánt színvonaltól. Hosszú időt igényel, míg a kis létszámmal dolgozó és sokrétű tevékenységet kifejtő kommunális üzemek új, hatékony munkamódsze­reket vezetnek be a gyakorlatba. A helyi gazdálkodási üzemek részére ki­fizetődőbb, ha a nagyobb árumennyi­ség legyártását igénylő szocialista szektor és nem a polgárok kisebb megrendeléseit elégíti ki. Ez a gya­korlat eredményezi azután, hogy év­ről évre csökken a helyi gazdálkodá­si üzemeknek a polgároktól eredő be­vétele, ami végső fokon azt is jelen­ti, hogy ezek az üzemek nem mindig a küldetésükkel összhangban levő munkát végzik. A párthatározatok ér­telmében az ötödik ötéves terv folya­mán a szolgáltatások minden szak­ágazatának az eddiginél gyorsabban kell fejlődnie, termelési skálájának pedig bővülnie. Keleti problémák, gondok A kelet-szlovákiai járásokban min­denekelőtt a szolgáltatások fejleszté­sét gátló tényezők felszámolására he­lyezik a fő súlyt. Ezen a vidéken — de nyilván másutt is — a szolgáltatá­sok rugalmasságával és a színvona­lukban bekövetkezett eséssel van baj. A fogyatékosságokat főleg az idézi elő, hogy az említett ágazatban — néhány munkahely kivételével — nem szakképzett munkaerőket alkalmaz­nak. Ez vonatkozik vezetőkre és be­osztott munkásokra egyaránt. Kevés figyelmet fordítanak a dolgozók szakmai képzettségének emelésére, s ha kitanult iparost vesznek fel, nem győződnek meg róla, vajon az ille­tő ismeri-e az új munkamódszereket, képes-e elsajátítani a mai igényes tudnivalókat? A szolgáltatások szín­vonalának tervszerű javítása érdeké­ben a Košice-vidék Járási Nemzeti Bizottsága tervezetet dolgozott ki a helyi gazdálkodási üzemek és a szol­gáltatások 1975-ig történő fejleszté­sére. A minden részletre kitérő ap­rólékossággal kidolgozott tervben ol­vashatjuk: „A fogyatékosságok eltá­volítása érdekében mozgósítanunk kell azokat az erőket, melyek rejtett tartalékként, ki nem használt nyers­anyagforrásként passzív szerepet töl­tenek be, és nem járulnak hozzá a szolgáltatások színvonalának emelé­séhez“. A keleti metropolis környékén a polgárok szükségleteinek maradékta­lan kielégítésére törekednek. Korsze­rű, „embert-kímélő“, vagyis olyan munkamódszereket vezetnek be, me­lyek megszüntetik a nehéz testi mun­kát. „Kár — olvashatjuk a tervezet­ben —, hogy eddig még nem dol­gozták ki a szolgáltatások színvona­lának emelését előmozdító országos alapszabályzatot, amely iránytűként szolgálhatna munkatervünk kidolgozá­sához“. Ennek ellenére nem ültek és a jö­vőben sem ülnek ölbe tett kézzel. Erről tanúskodnak a Košicén, Molda­va nad Bodvoun (Szepsi) és Micha- lovcén működő Drevovýroba (fafel­dolgozó üzem) eredményei. Saját ké­szítésű bútorokkal, ablakredőnyökkel látják el a lakosságot. Gyártási prog­ramjuk azonban nem „merev“, ugyan­is figyelemmel kísérik a piac szük­ségleteit, és mind a termelést, mind a szolgáltatások skáláját a követel­ményeknek megfelelően bővítik vagy csökkentik. Košicén asztalos és kár­pitos munkát végeznek, üvegeznek, képkeretezéssel foglalkoznak, ablak­redőnyt gyártanak és árulnak. Mivel a legnagyobb kereslet az asztalosmun­kák végzése iránt mutatkozik, mind a košicei, mind a Moldava nad Bod- vou-i üzemrészleg bevezette a kis so­rozatok gyártását. Ezzel a módszer­rel, s minimális létszámbővítéssel si­került jelentékenyen növelniük a munkatermelékenységet. Azonban nem mind arany, ami fénylik, mivel idővel megmutatkozott, hogy a vásár­lók egyéni kívánságait nem tudják kielégíteni. Többen vásárolnának egyedi darabokat — ezt többször a lakásváltoztatás teszi szükségessé — kiegészítenék bútorukat egy fiókos szekrénnyel vagy más bútordarabbal, de problémákba ütköznek, mert a so­rozatgyártás skálája ezeknek az igé­nyeknek a teljesítésére nem terjed ki. Ugyancsak kívánnivalót hagy ma­ga után az üvegezés. Napjában sok helyen törik ki az ablak, az üzem üvegező részlegének dolgozói azonban főleg tükrök megmunkálásával és csi­szolásával foglalkoznak. Felmerül a kérdés: miért? A felmérések azt bizonyítják, hogy a Drevovýroba nem nyilvánít kellő készséget a lakosság jogos, de nem nagy horderejű igényeinek kielégíté­sére. A szabványoktól eltérő bútorda­rabok legyártását nem vállalja, az el­használódott lakberendezési tárgyak felújítását sem végzi el minden eset­ben, és így tovább. A Košice-vidék Járási Nemzeti Bizottságának illeté­kes osztálya a többi között az aláb­biakban ad választ a „miértekre“. — Az üzem helyszűkével küzd. Fő­leg a közvetlen termelésre és raktá­rozásra szánt területe kicsi. A városi nemzeti bizottság kevés megértést ta­núsít e jogos problémák megoldása iránt. A műszaki fejlesztést illetően a múltban semmilyen előrehaladásra nem került sor. Több munkahelyen még ma is olyan berendezésekkel dolgoznak, melyeket egykor a magán­iparosok használtak. Kevés szakkép­zett dolgozója van az üzemnek. Fő­leg technikusokra és mérnökökre len­ne szükség. Ezek tények, azonban elgondolkoz­tató, hogy míg a kárpitosrészleg jó, a redőnyöket készítő műhely pedig ki­tűnő eredményeket ér el (nemcsak a hazai piacot elégíti ki, hanem az utóbbi időben külföldre is szállít), az asztalosok, üvegezők az üzem jellegé­től eltérő tevékenységet fejtenek ki. Meg kell érteniük, hogy a vásárlókért vannak, nem pedig a vásárlók értük! Társadalmunknak szüksége van olyan üzemekre is, melyeknek dolgozói a hétköznapok apró-cseprő gondjain, problémáin segítsenek! Ilyen külde­tése van a Moldava nad Bodvou-i kom­munális üzemnek is, melyben hu­szonnégy féle tevékenységet végez­nek. Mivel főleg szolgáltatások nyúj­tásával kell hozzájárulniuk a lakos­ság életszínvonalának emeléséhez, meghökkentő, hogy az asztalosok, ci­pészek, kőművesek, bádogosok, laka­tosok és üvegezők eddigi tevékeny­sége — főleg ami a szolgáltatások terjedelmét illeti — nem elégíti ki a lakosság szükségleteit. Végre ebben az üzemben is meg kellene teremte­ni a zavartalan és igényes munká­hoz szükséges feltételeket. Ugyanis az üzem vezetői nem „fizethetik ki“ a különféle szolgáltatásokra jogosan igényt tartó polgárokat azzal, hogy kicsi az üzemben a termelésre szánt terület, s az egyes munkálatokat al­kalmatlan helyen kell végezniük! Anyagi fedezetet kell biztosítani a régen tervezett és kivitelezésre ki tudja mikor sorra kerülő szolgálta­tások házának felépítésére, és az üzemben úgy kell megszervezni a munkát, hogy a jelenlegi gyakorlatot minél előbb felszámolhassák. Konkré­tan arról van szó, hogy az üzem any- nyira ráfizetéses, hogy a rentabilitás biztosítása érdekében olyan munkála­tokat végez, melyek nem egyeztethe­tők össze az üzem tulajdonképpeni küldetésével. A kelet-szlovákiai kerületben még 1968-ban a helyi és városi nemzeti bizottságok jogkörének emelése után Medzeven egy, főleg szolgáltatások­kal foglalkozó — és jól bevált — üzemet létesítettek. Komoly komple­xum ez, melynek férfi és női fodrá­szata, péksége, virágüzlete, cukrász­dája, teherszállítást lebonyolító jár­műve van. Annak ellenére, hogy mindössze alig három éve működik ez a főleg Medzevre és környékére kiterjedő üzem, színvonalas munkát végez. Ez azt jelenti, hogy átgondolt szervezéssel, alkalmas propagációval jó eredmények érhetők el. Az emlí­tett üzemben is gondot okoz a veze­tőknek a szakképzett munkaerők hiá­nya és a szűk gyártási terület! Hasznos segítőtársak A kommunális szolgáltatásokat nyújtó üzemek kisegítésére a Košice- vidéki járásban 75 olyan munkahelyet létesítettek, melyeket kizárólag a helyi, illetve a városi nemzeti bizott­ságok irányítanak. Főleg a helyi nyersanyagforrásokat hasznosítják, egészségügyi-műszaki tevékenységet végeznek, segítséget nyújtanak a mo­torosoknak, kellemesebbé teszik az üdülést és segítkeznek a lakóházak karbantartásában is. Mintegy 800— 850 személyt foglalkoztatnak ezekben a létesítményekben. Ez eddig mind nagyon szép és jó, az elért eredmé­nyek dicséretet érdemelnek. 1966— 1967 után — amikor ezek az üzemek nagyon jó munkát végeztek — visz- szaesés következett be. Fő oka a na­gyobb nyereség utáni hajszával ma­gyarázható. Végül már olyan munká­latokat is végeztek, melyek a sza­bályzatba ütköznek. Homályos és át­tekinthetetlen, később ellenőrizhetet­len tevékenységet fejtettek ki. A já­rási nemzeti bizottságok azonban a sarkukra álltak, és javulást eredmé­nyező intézkedéseket foganatosítottak, Rendkívül hasznos segítőtársaknak bizonyultak azonban Turnianskom Pod­hradiu, Čanán, Hraničnán, Jasovon (Jászó), Nagyidán és Medzeven, va­lamint ugyancsak a megalakulásuktól napjainkig kielégítő munkát végez­tek ezek az üzemek Moldava nad Bodvoun, Družstevnán és Poprádon. Lapunk jövő heti számában ismer­tetjük olvasóinkkal azokat a már konkretizált és határidőkhöz kötött in­tézkedéseket, melyek a szolgáltatások és a nemzeti bizottságok irányítása alá tartozó üzemek munkájának javí­tását szolgálják a kelet-szlovákiai járásokban. KOMLÖSI LAJOS & s ’ , . .. ,.T • '■ ;;'*1 v. :V; . '.o > . ' . rí'; ■ •- v. . ' *.> • • . • "Vv í; BOŽENA GERDOVÁ A nemrég lezajló választások idején is sokat hangoztatott jela­dat volt a nők nagyobb arányú képviseletének biztosítása az egyes állami szervekben. Most, a választások után bátran elmond­hatjukhogy ez a határozat meg­valósult, több nőt helyeztek fele­lősségteljes tisztségbe. Ezek közé tartozik a munkás­családból származó Božena Ger­dává, a Košice-vidéki Járási Nem­zeti Bizottság alelnöke is. 1958- tól dolgozik nemzeti bizottságon. Volt hnb titkár, elnök, és vezetett körzeti hivatalt. A Nemzeti Front jelölte a jnb képviselőjévé. Megvá­lasztása után pedig megbízták a járási nemzeti bizottság alelnöki tisztségével, s egyben a forgalmi, utazási, helyi gazdálkodási, keres­kedelmi és a szolgáltatási szak­osztályok irányításával. Az emlí­tett munkakörön kívül példás munkát fejt ki a pártszervezetek­ben és a társadalmi szervezetek­ben is. — A napi munkák mellett — mondja Gerdová elvtársnő — egyéb elfoglaltságom is van. Két gyermek anyja vagyok, és mint­egy húsz kilométerről utazom mun­kába. De már megszoktam. Szere- tek az emberek között lenni, hogy jobban megismerjem problémáikat. A férjem egyetért velem abban, hogy a közérdek képviselete fon­tos. s együtt örülünk az elért eredményeknek is. Bizalommal fordulnak hozzá problémáikkal az emberek mind a munkahelyén, mind munka után — szombaton vagy ünnepnapon is — a lakóhelyén. A panaszokat, kérelmeket erejéhez mérten igyek­szik intézni, esetleg tanácsot ad az intézésükkel kapcsolatban. Szív­ügyének tartja lakóhelyének fej­lődését, ezért segíti a helyi nem­zeti bizottság és a társadalmi szer­vezetek működését is. — Most — jegyzi meg az alel- nöknő — a legnagyobb gondot já­rási méretben a választási prog­ram és a távlati tervek megvaló­sítása okozza. Nagy feladatok előtt állunk, szeretnénk a célkitűzése­ket maradéktalanul teljesíteni. Eb­ben számítunk a lakosok és a tár­sadalmi szervezetek segítségére is. Božena Gerdová a továbbiakban elmondotta, hogy a most megkez­dett választási időszakban terve­zik az utak több mint 80 százalé­kának portalanítását. a közellá­tás és a közszolgáltatás állandó javítását, új üdülőközpontok léte­sítését, a dolgozók kulturáltabb utazásának megteremtését, vala­mint a lakó. és életkörnyezet ja­vítását. E feladatok megvalósítá­sának egyik előfeltétele a válasz­tott szervek, a képviselők és a lakosok közötti kapcsolatok bőví­tése. Az alelnöknő — aki egy személyben anya, képviselő és funkcionárius — e kapcsolatok szilárdítását szorgalmazta a múlt­ban, és a jövőben is ezt szándéko­zik tenni. KOVÁCS JÓZSEF Ilii isiül Hifim

Next

/
Thumbnails
Contents