Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
H uszonnégy évvel ezelőtt, 1948 februárjában korszakalkotó események történtek hazánkban: Csehszlovákia Kommunista Pártja irányítása alatt a munkásosztály alkotmányos úton- kezébe vette a politikai hatalmat. Válságos napok voltak azok, hiszen a burzsoá vezetők a legkörmönfontabb módszerekkel akarták megállítani a népi demokratikus fejlődést. Azonban a csehszlovák munkásosztály élcsapatának vezetésével bebizonyította, hogy nincs olyan erő, amely letéríthetné a szocializmus útjáról. A kompromittált polgári pártok legelszántabb csoportjai fegyveres provokációkat is terveztek. A vérontásnak elejét vette a cseh és a szlovák munkásosztály és a kommunista párt szilárd egysége. Az üzemekben megalakultak a munkásőrség alakulatai, felkészülve arra, hogy csírájában meghiúsítsák a reakció puccskísérletét. A burzsoázia által előidézett kormányválság alatt forradalmi szervek alakultak, főleg a Nemzeti Front akciósbizottságai és a Népi Milícia, a munkásőrség. Lassan már negyedszázada, hogy a dicső februári napokra emlékezünk. Minél távolabb jutunk az évfordulótól, annál jobban tudatosítjuk jelentőségét. Február történelmi jelentősége abban van, hogy csúcspontját jelentette a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átnövésének. A politikai hatalom ekkor került végérvényesen a dolgozó nép kezébe. Csehszlovákia Kommunista Pártja ekkor teljesítette történelmi feladatát, melyet megalakulásakor tűzött ki maga elé. r\e lássuk, miként emlékeznek az ^ eseményekre azok a milicisták, akik 1948 februárjában Prágában készen álltak a párt hívó szavára! Prága egyik észak-keleti városnegyedében, Letňanyban, a Letov repülőgépipari gyár munkásőreivel beszélgettem a 24 évvel ezelőtti eseményekről. Az üzem története szorosan összekapcsolódik a cseh munkásosztály harcaival, mozgalmával. A német megszállás idején 64 letovi kommunista és munkás esett a fasiszta önkény áldozatául. Karéi Simon 31 éve dolgozik a gyárban. 1948-ban, az emlékezetes februári napokban ő is a munkásőrség tagjaként tevékenykedett. — Nem volt akkor rendben minden a mi üzemünkben sem. Ez érthető, mert a burzsoázia ügynökei s főleg azok, akik a német megszállás alatt a rendszernek tett szolgálataikért előnyöket élveztek — ott voltak a gyárban. Ezek, más reakciós elemekkel együtt, minden áron meg akarták akadályozni, hogy megszülessen a néphatalom. Mi, kommunisták, tisztán láttuk, hogy a reakció merre akarja országunk sorsát irányítani. Tudtuk, elérkezett a cselekvés ideje, hogy meg kell mentenünk a gyábeli időkből származott! — mondja Karel Simon. A Központi Bizottság politikája helyesnek bizonyult. A februári napokban szinte iskolapéldaként teljesült a . kommunista párt marxista—leninlsta taktikája, megvalósult a CSKP és a munkásosztály, a dolgozó tömegek akcióegysége. Klement Gottwald vezetésével a párt nagyszerűen alkalmazta az adott helyzethez legmegfelelőbb taktikát. Győzött a munkásosztály anélkül, hogy egyetlen puskalövés is eldördült volnál Pedig puskaporos volt a hangulat! Az akkori Rudy Letov-nak (Vörös Letov] nevezett gyár és más prágai nagyüzemek munkásőralakulatai sok fontos feladatot kaptak a pártközponttól. A le- toviak feladata volt például a Népház (Lidový dűm) átvétele a szociáldemokratáktól. Erre így emlékezik vissza Josef Bastl és Karéi Simon: — Az épületben levő szocdem vezetőkkel egyértelműen közöltük, hogy a Népház (ma Lenin Múzeum) a munkás- osztály tulajdona, s mivel ők nem képviselik a munkásosztály érdekeit, sőt, elárulták azt, hagyják el a Népházat! így is történt. Vojta Beneš (az akkori köztársasági elnök fivére) és Laušmann pártvezető a felfegyverzett munkásőrök fellépését látva, el is hagyták az épületet. A letoviak. együtt az AVIA gyár munkásőreivel vették át a szociálderat. A kritikus napokban éjjel-nappal őrködtünk — emlékezik Šimon elvtárs. Ugyancsak feledhetetlen számára a milliomosok megadóztatása néven ismert, nagyarányú akcióban való részvétel. — A mi gyárunkban is sokan elégedetlenek voltak amiatt, hogy pl. egy takarítónőnek ugyanolyan kulcs szerint vetették ki az adóját, mint a dúsgazdag tőkésnek. Jóval az akció előtt 'fel- világosító előadásokat tartottunk a gyár dolgozóinak. Rámutattunk, hogy miből szedték meg magukat a munkásnyúzó tőkések. Amikor közvetlenül a februári események után a milicisták feladata volt a „nagy leltározás“ — a nagy mennyiségű dugáru feltárása — egy vinohradyi kereskedő raktárában másfél millió korona értékű árut mentettünk meg a népgazdaság, a szocialista belkereskedelem számára. Kiderült, hogy a dugáru egy része még az első köztársaságból, illetve a protektorátusmokrata párt titkárságát, valamint a Melantrich nyomdát. Ebben a nyomdában nyomták azokat a reakciós lapokat, plakátokat, amelyekben a milliomosokat védték, innen intéztek dühödt sajtótámadást a párt és a munkásőrség el len... Nem kaptunk parancsot Ferdinand Cvejn ugyancsak részt vett a februári eseményekben. 37 éve dolgozik a gyárban, sorsa elválaszthatatlan munkahelyétől, s a munkásőrség tevékenységétől. Akkor, 1948-ban az üzemi bizottság titkára volt, s ma is aktív részese a gyárban folyó politikai és társadalmi tevékenységnek. Érdeklődésemre világosan összefoglalta a munkásőrség tevékenységét az elmúlt évek alatt. Gondolatait pontosan, szabátosan fogalmazta meg. Amikor megkérdeztem, miben látja 1948 és 1968 tanulságát, így válaszolt: — Munkásosztályunk harcaiban az egység mindig a fő kérdések közé tartozott. 1948-ban a párt Gottwald elvtárs vezetésével nagyszerű győzelmeit vívott ki. Megteremtette az igazi proletáregységet! Munkásosztályunk megértette, magáénak vallotta a párt irányvonalát, de 1968 januárja után eltelt még néhány hónap, amikor az emberek kezdték megérteni, mi rejtőzik az „emberarcú szocializmus“ jelszó mögött. Számunkra mindig emlékezetes lesz a Népi Milícia országos aktívája a ruzy- néi repülőtér nagy hangárjában, ahol az akkori első titkár ingatag, opportunista fellépésével leleplezte önmagát. Sokunk számára ekkor vált világossá, hogy egy gyenge, befolyásolható vezető csak ellenségeink malmára hajthatja a vizet. Amikor követeltük, hogy a Népi Milícia, mint a párt fegyveres testületé, tartson demonstratív felvonulást Prága központjában (ahol már gyűjtötték az aláírásokat a munkásőrség feloszlatása érdekében) — elutasító választ kaptunk. Nem adtak parancsot a fel-/ vonulásra, ami nagyon elkeserített bennünket. — Milicistának lenni 1968-ban nem volt könnyű feladat — viszi tovább az emlékezés fonalát František Sustr. Illusztrációképpen elmondja, hogy akkor különböző, gyáron kívüli elemek jártak az üzembe, izgattak a Szovjetunió, a párt és a milícia ellen. Kétségbe vonták a pártnak azt a jogát, hogy fegyveres munkásalakulata legyen, s szemérmetlenül követelték, hogy más szervezetek is állíthassanak fel fegyveres alakulatokat. Tudjuk, milyen szándékuk volt ezzel a demagógiával ... Az augusztusi napokban a Letov udvarán a milicisták akadályozták meg, hogy a gyárban a jobboldali elemek sztrájkot provokáljanak. Mindenáron a gyári szirénához akartak jutni, de tervüket meghiúsítottuk. Fontos tanulságok forrása A milicisták a párt igazi támaszát jelentik a gyárban nemcsak a politikai munkában, de a termelésben is példát mutatnak — tájékoztat Zdenék Polá- ček, az üzemi pártbizottság elnöke, s szavait František Novotný, a gyár mun- kásőr-parancsnoka is igazolja. — Munkásőreink nemcsak fizikailag, de eszmeileg is felvértezett emberek. Nem húzódnak a társadalmi munkától, noha a kiképzés sok időt és energiát vesz igénybe — mondja a pártelnök, majd így folytatja: — Munkásőreink nemcsak a. 24 évvel ezelőtti emlékekből élnek. A konszolidációból is tevékenyen kivették részüket. Szinte valamennyiük tagja volt a tagkönyvcsere során kialakított igazoló bizottságoknak, s a tavalyi választások idején is jó munkát végeztek. Többen közülük képviselői megbízatást is kaptak. Megtudom még, hogy a gyár pártszervezete és a Népi Milícia internacionalista kötelességnek tartotta felvenni a kapcsolatokat a szovjet katonasággal. Már 1968 őszén meleg fogadtatásban részesítették a szovjet hadsereg tagjait, s ez a kapcsolat azóta is fennáll. Az alakulatot kiváló felkészültségéért, a munkában elért szép eredményekért Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki. 1965-ben pedig a Vörös Zászló Érdemrenddel. Az idén is Prága IX. kerületének legjobb munkásőr-alakulata a letovi gyárban van. Megalakulásuktól kezdve jó munkát végeznek. Amint Karéi Šimon elvtárs mondotta: „ ... ezentúl is az a célunk, hogy eleget tegyünk felelősségteljes küldetésünknek. s feladatainkat kiválóan teljesítsük“. SOMOGYI MÁTYÁS František Novotný, a gyár munkásőrségének parancsnoka szovjet vendégeikkel beszélget A Letov gyár munlcásőrel gyakorlaton. A motorkerékpáros őrjárat indulásra készen^.. • ;" ••••**>• Díszszemlére készül a Letov munkásőrségé. A szakasz élén Josef Bastl Az egység ragyogó példája y M, —^ . p I Q I %4i wrI 8ph I ■ 18 fl tuP Ab I I B 9 8 ■ •' 1- ;Yv >•;. ■9H H
