Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

Közvetlen Harmincnyolc tanév után Meghitt, baráti környe­zetben kívántak egészség­ben gazdag, békés éveket barátai, kollégái, egykori tanítványai a šafarikovól (Tornaija) magyar nyelvű iskolában Balázs Géza elv­társnak, aki harmincnyolc­éves pedagógiai tevékeny­sége után nyugdíjba vo­nult. Megható volt visszaemlé­kezése ... 1929-ben a Bra­tislavai Állami Tanítókép­ző növendéke lett. Marx és Lenin műveit olvasgató pe­dagógusjelölt volt, akire nagy hatást gyakorolt az intézet igazgatója, dr. Sze- rényi Ferdinánd, a Magyar Tanácsköztársaság emig­ránsa és a „Sarló“ mozga­lom. Majd tizenhárom éven keresztül tanított Buzitkán, később a Tátra ölében le­vő Lodno községben. 1954- től Safarikovóban (Tornai­ja) a magyar nyelvű isko­lában igazgató, majd igaz­gatóhelyettes volt. 1961 óta földrajzot, történelmet ta­nít ebben az iskolában. És most a nyugdíjkorhatár és betegsége ellenére is vál­lalta csökkentett óraszám­mal a tanítást az iskolai év befejezéséig. Pierzchala József Sikerrel szerepeltek Sikerekben gazdag múlt­tal rendelkezik Calovo (Nagymegyer) énekkara, melynek karmestere Ág Tibor. Több alkalommal Magyarországon is fellép­tek, bemutatkoztak Szom­bathely, Székesfehérvár, Kapuvár közönségének. Legutóbb a „Csallóközi kulturális napokon“ szere­peltek nagy sikerrel. Gyalogosan (Nagy László felvétele) Veiké Uíany (Nagyfödé- mes) mindössze ötven ki­lométerre fekszik Bratisla- vátől. Aki a fővárosba akart utazni, annak először autóbusszal el kellett men­nie SládkoviCovóra (Dió­szeg), és onnét az utat vo­nattal folytathatta tovább. Az ilyen közlekedés sok időveszteséggel járt, és fő­leg azokat bosszantotta, akik Bratislavában vannak alkalmazásban, és naponta utaznak munkahelyükre. A napokban azonban a hnb elnöke és a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat képviselője ünnepélyes ke­retek között elindították első útjára azt az autó­buszt, amely a faluból egyenesen Bratislavába szállítja az utasokat, s oda-vissza tizenkétszer fordul naponta. Kolozsi Ernő Az italok királya Főzőtanfolyam Hasznosan töltik a hosz- szú téli estéket a Maié Trakany-i (Kistárkány) asszonyok. Főzőtanfolyam­ra járnak. A tanfolyamot Kendy Béla szakképzett szakács vezeti, tőle tanul­ják a finomabbnál finomabb ételek elkészítési módját. A tanfolyam résztvevői meggyőződtek róla, hogy nemcsak a disznóhúsból készült és nagyon zsíros étel a jó, hanem hogy sok­sok zöldségből, növényi zsírokkal és olajjal is le­het jóízű ételeket készíte­ni. Az utóbbiak könnyen emészthetők, a fogyasztá­suk pedig nagyon egészsé­ges. Dobó Gáborné 1825-ben Hubert J. E. vál­lalkozó jóvoltából pezsgő gyártását kezdték meg Bra­tislavában. Egészen 1953-ig itt gyártották az „italok kK rályát“, mégpedig a pezsgő feltalálójának, Don Perig- nonnak, a franciaországbe­li choutville-i kolostor pin­cemesterének receptje sze­rint. Ez alatt az idő alatt a bratislavai pezsgő világhír­nevet vívott ki magának. De amióta Sereden gyárt­ják, azóta sem esett a hír­nevén csorba. 1953 óta több hazai és külföldi verse­nyen összesen negyven aranyérmet szerzett, s gyártói nagy örömére nem­egyszer a híres francia pezsgők elől vitte el a pál­mát. Gaál Miklós Pótolhatatlan Az orvostudomány ma már csodákra képes. De a leg­jobb, leglelkiism&retesebb orvos is tehetetlenül nézné végig, hogvan vérzik el baleset következtében vérátöm­lesztésre szorult betege, ha nem lenne kéznél — egye­lőre még vegyi úton előállíthatatlan, semmivel sem pó­tolható — emberi vér. Az egészségügyi dolgozók felvilá­gosító munkájának köszönhető, hogy az önkéntes vér­adók száma állandóan növekszik. A galántai járásbeli Horné Saliby J Felsőszeli) községben például 227 önkén­tes véradót tartanak nyilván. Közülük öten a Jánsky- érem, negyvennyolcán pedig az „Érdemes véradó“ kitün­tetés tulajdonosai. A kép a Vöröskereszt Horné Saliby-i szervezetének tagjait ábrázolja. Szabó Béla Kiosztották Reca (Rété) község SZISZ-szervezete ötvenkét tagjá­nak Lipovsky elvtárs, a SZISZ járási bizottságának tit­kára ünnepélyes kereteik között osztotta ki a tagsági igazolványokat. Bácsay Lívia (A felvételt Huszár Tibor készítette) Sikeresen zárták az évet Nyolcszázhét hektáros szövetkezete van Bačka (Bacska) községnek. A múlt évben ezen a földte­rületen egymillió ötszáz­ötvenöt ezer korona értékű terménnyel termett több, mint 1970-ben. Magasab­bak voltak a hektárhoza­mok, mint az előző évben, így gabonafélékből átlag­ban 34 métermázsás hek­tárhozamot, kukoricából pedig 50 métermázsás hek­tárhozamot értek eL Ami az állattenyésztést Illeti; a szarvasmarhahús- beadási tervüket 106, a sertéshús beadási tervüket 109, a baromfihús beadási tervüket 153, a tojás beadá­si tervüket 104 százalékra teljesítették. A tagok is megtalálták számításaikat a közösben, tavalyi havi átlagkerese­tük 2084 koronát tesz ki. Illés Bertalan Egy koronáért A legtöbb családban mindkét szülő dolgozik. A gyerekek még rendszerint alszanak, amikor az édes­anyjuk munkába indul. De ha felkelnek, rendszerint ott találják az asztalon a reggelit, a gondosan be­csomagolt tízórait. Hogy a mama ezt elkészíthesse, fél­órával korábban kell kel­nie. Ezért csak elismerés­sel szólhatunk arról a kez­deményezésről, miszerint több iskolában a tízórai " szünetben tejet árusítanak. Az anyukáknak is köny- nyebb reggel kikészíte­niük az egy koronát, mint az ennivalót. A gbelcei (Köbölkút) is­kolában is bevezették a tej árusítását. Az iskolának öt­száz tanulója van. Az első napOn százhúsz, a másodi­kon száznyolcvan gyermek vásárolt magának tejet és kalácsot tízóraira. Hortai Éva Házi múzeum A múltkoriban egy fiatal régiséggyűjtőhöz. Péntek 1st. vánhoz látogattam el Králik községbe (Sajókirályi). A ház, amelyben szüleivel lakik, bővelkedik látnivalóban. A lakás minden szobájában van valami a gyűjteményei­ből. Egy helyiségben el sem férnének. A gyűjtemények között cserép- és porcelántárgyak, régi könyvek, lexiko­nok, régi órák, régi pénzek stb. találhatók. A XVI. szá­zadtól kezdve minden századot képviseli valamilyen tár­gya. A gyűjtemény legrégibb darabja egy 1550-ben ki­adott pénz, majd egy XVII. századból származó miniatűr biblia. Egy XVIII. századból való rubinkók porcelánváza is van a birtokában. A vázán egy mitológiai jelenetet áb­rázoló kép látható. Gyűjteményének legnagyobb darabja egy talióra. amely 185 cm magas. A „Magyarország vár­megyéi és városai“ című, 50 kötetes sorozatból való 12 kötet könyvgyűjteménye legértékesebb darabjai. Péntek István négy évvel ezelőtt kezdte el a régisé­gek gyűjtését. Először azokat a tárgyakat gyűjtötte ösz- sze, amelyek a családi házban voltak találhatók, jelen­leg már más vidékre is eljár régiségek után. A fiatal­ember a šafárikovói (Tornaija) gimnázium növendéke. Az iskola befejezése után archeológiát szeretne tanulni. Borzí László Kulturisták Kelemen BéLa és Kopecky János vlnlcei (Ipol-ynyék) fiatalemberek, szabad idejükbe« kulturizmussal foglalkoznak. Saját maguk készí­tette felszereléssel gyakorlatoznak, kulturizmussal foglalkozó szak­könyveket, szaklapokat tanulmá­nyoznak, tehát e sportág gyakor­lását komolyan veszik. Néhány személyes jellegű adat a fiúkról: Kelemen Béla a szíj­gyártó szakmát sajátította el. Százhetvenkilenc centiméter ma­gas és hetvenöt kilogramm súlyú. Az alábbi adatok pedig arról tanúskodnak, hogy szép eredményeket ért el a kulturizmusban. Mellbősége százti­zennyolc centiméter, derékbősége hetvenhároin. Combizomának kör­métere ötvennyolc, karizmáé har­mincnyolc centiméter. Kopecky János tizennyolc éves, és vízvezetékszerelőnek tanul. Ű százhetven centiméter magas, sú­lya hatvanöt kilogramm. Barátjá­hoz hasonló eredményekkel dicse­kedhet. Eredményeik kitartó ed­zésre vallanak, jónak mondhatók, s bizonyára nem véglegesek. Böjtös János

Next

/
Thumbnails
Contents