Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-24 / 46. szám, csütörtök
1972. II. 24. 13 BELPOLITIKAI KOMMENTAR Értékesíthető tartalékok Már kiizei negyed esztendő telt el új képviseleti szerveink megválasztása óta, és a nemzeti bizottságok számára ez különösen mozgalmas három hónap volt. Szerveink megválasztását követően haladéktalanul napirendre tűzték a választók iránti kötelezettségeiket. Jelenleg a szlovákiai járási nemzeti bizottságoknak mintegy kétharmada üsszcgozhclto, a városi ók helyi nemzeti bizottságok jelzései alapján, a járás területén adott feladatokat, nevezetesen azt, hogy az ötéves választási programokban rögzített feladatokból mit lehet az állampolgárok hathatós segítségével még ebben az évben megvalósítani. Ha közelebbről vizsgáljuk e kötelezettségek tartalmát, láthatjuk, hogy végösszegük sokszor tízmilliós értéket jelent. Sok az olyan feladat, mint a községi vízvezetékhálózat, kulturális és kereskedelmi létesítmények, óvodák, iskolák, fedett várótermek, gyermekjátszóterek stb. építése. Ezeket a választásukat megelőző gyűléseken igényelték. Nagyon helyesen járnak el például a zvoleni, a Košire-vidéki, a levicei (Léva) és más járások, ahol az új létesítmények építése mellett nem feledkeznek meg a múltban épített létesítmények karbantartásáról, hasznos rekonstrukciójáról sem. Jó példát láthatunk erre Budkovce községben a michalovcei járásban, ahol az egykori kilencéves iskola épületének bővítésével igyekeznek helyet szerezni a könyvtár, a nyugdíjasklub számára. Csak helyeselni lehet azt a célkitűzést is, hogy mielőbb igyekeznek befejezni az elmúlt években megkezdett nagyobb beruházási akciókat. Néhány járásban a feladatok közé sorolták az olyan eddig szokatlan, de kétségtelenül hasznos akciókat, mint például a levegő ipari szennyezettségének ellenőrzése, a munkabiztonság növelése a nemzeti bizottságok által irányított vállalatokban stb. Ami a szolgálatásokat illeti, nem egy járásban bővíteni kellene a lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatások terjedelmét. A járási méretekben összesített kötelezettségek egyik leggyengébb oldala a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek együttműködése. A tö- mcgszcrvczctok a választóul programok társalkotói, nem hiányozhatnak tehát, amikor e programok megvalósítása a cél. Ugyanilyen hiányosság, hogy sok helyen nem fejezik ki konkrétan, hogyan vesznek részt az üzemek a választási program megvalósításában. Ezen a téren példamutató a hlohoveci Drótgyár, amely a várossal kötött szerződésben számszerűleg meghatározta, hogy az üzem dolgozói hány brigádórát dolgoznak le, és milyen gépekkel segíti az üzem a várost, milyen akciók felett vállal védnökséget. Ebben az összefüggésben hasznos lenne, ha az összesített járási kötelezettségeket alaposan megvitatnák a tömegszervezetekkel, különösen az FSZM-mel, a SZISZ- szel, a Szlovák Nőszövetség- gél és az üzemekkel, s konkrét formában kiegészítenék. Ugyancsak fogyatékosságok mutatkoznak a kulturális-nevelő tevékenység területén vállalt feladatok konkrét rögzítésében. Elhatározták az előadásokat, a tanfolyamokat, a kiállításokat, a film és színházi bemutatókat, de nem jelölték meg ezek célját, csak nagy általánosságban. Hiányzik a rendezvények differenciálása, vagyis az, hogy az ifjúságra vagy a lakosság egyes csoportjára akarnak hatást gyakorolni. Sok községben, ahol a múlt években nagyon költséges kulturális intézményt létesítettek, nem tisztázták kellőképpen ennek kihasználását. Ezek azok a szempontok, amelyek megérdemlik a nemzeti bizottságok figyelmét, mert gazdagíthatják, tökéletesíthetik az ez évi programot és ezek segítségével jobb eredményeket lehet elérni. A nemzeti bizottságok foglalkoznak az állampolgároknak a választási gyűléseken elhangzott észrevételeivel és kívánságaival. Több helyen a járási nemzeti bizottságok illetékes ügyosztályai már közölték az ezekkel kapcsolatos álláspontjukat a városi vagy a helyi nemzeti bizottságokkal és ezek kötelessége lenne az állampolgárokat tájékoztatni, A levicei, a zvoleni, a košicei 68 más Járásukban helyi méretben már ismerik a járások álláspontját. A prievidzai járásban legkésőbb február 29- ig közlik mindazokkal, akik a választási gyűléseken valamilyen indítványt tettek, az illetékes szervek véleményét. Helyes lenne, ha minden járásban meghatároznák a válaszadás kötelező időpontját. Természetesen nem lehet minden indítványt és követelményt kielégítően elintézni. A michalovcei járásban például a választók 20 községben kérték vízvezeték, 12 községben új kultúrház, további 12- ben aszfaltutak, 15 községben pedig új óvodák és üzlethelyiségek építését. Erre természetesen nincs lehetőségünk. Arra azonban van, hogy meggyőzően megmagyarázzuk a választóknak, hogy a járás területén hol és miért a legsürgősebbek az ilyen beruházások, milyen sorrendben valósítják meg ezeket, mikor kerülhet sor egy-egy község igényeinek a kielégítésére. Sok községben nyilvános gyűléseket készítenek elő, amelyen részt vesznek a járási funkcionáriusok, és tisztázzák ezeket a kérdéseket. Ez nagyon helyes. A választó így megbizonyosodik afelől, hogy a politika — a beruházási politika is, — a szeme előtt válik valósággá, mentes minden szubjektivitástól, emellett közelebbről megismerheti lakóhelye problémáit, és aktívabban vehet részt e problémák megoldásában. JAROSLAV MESKO Üjságírókongresszus előtt Döntő tényező az ember A lučeneci (Losonc) Béke- bútorgyár fűrészporral belepett ódon épületei talán az utolsók, amelyek a város egykori iparáról és gazdag munkásmozgalmi múltjáról tanúskodnak. A velük egyidős, két világháborút is átélt társaikat már régen lebontották, helyükön nagy lakóházakat építettek. A Béke- iizem azonban most Is úgy termel a város szívében, akár öt- ven-hatvan évvel ezelőtt. A különbség csupán az, hogy akkor edényeket zománcoztak itt a szorgos munkáskezek, most pedig bútorok készülnek. Vajon meddig bírják még a termelést a régi épületek? Milyen gondjai lehetnek egy kiöregedő üzem vezetőségének, hogy az egyre növekvő gazdasági követelmények mellett lépést tarthassanak a fiatalabb, korszerűbb üzemekkel? Hogyan tudják realizálni a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésének határozatait, hogyan fokozzák a termelés hatékonyságát? Ondrej Motoška mérnök, az üzem igazgatója így válaszolt feltett kérdéseinkre: — A CSKP Központi Bizottsága rendkívül alkalmas időpontban tárgyalt társadalmunk gazdasági feladatairól. Az üzemekben éppen az 1972-es terv megvalósításának feltételeit mérlegeljük, és még idejében foganatosíthatunk olyan intézkedéseket, amelyek kialakítják a szükséges összhangot a termelési terv, a munkaterv és a költségterv között. Tény, hogy a minőségi fejlődés tervezett üteme lényegesen nagyobb, mint az előző években, ez azonban az életszínvonal további emelése szempontjából elkerülhetetlen. A mi üzemünkben például a bútorgyártás tervezett évi növekedése 14 %-os, a munka termelékenységét pedig 10,1 %-al kell növelnünk. A jövedelmezőség tervezett 34 %-os növeléséhez jelentős mértékben kell csökkentenünk a termelési költségeket. Ha figyelembe vesszük a munkaerő-gazdálkodás jelenlegi helyzetét a járásban, azt tapasztaljuk, hogy a termelés színvonala kizárólag a munkatermelékenység által emelhető, éspedig az új technikai megoldások és technológiai eljárások, a jó munkaszervezés, a munkaidő jobb kihasználása, a munka- és a technológiai fegyelem betartása alapján. Ám nézzünk a dolgokra reálisan! Nem titok, hogy üzemünk nemsokáig marad jelenlegi helyén. Az üzem elköltöztetése városrendészeti szempontból is szükséges, de épületeink egyébként is érettek már a lebontásra. Az üzemet tehát más helyen, a városon kívül fekvő területen fogjuk újból felépíteni, számításaink szerint már a soron következő ötéves tervben. Ez a körülmény természetesen azt is jelenti, hogy üzemünk területén nem valósíthatók meg olyan korszerűsítő átépítések, amelyek megtérülése 4—5 évnél hosszabb időre terjed. A technikai fejlesztés korlátjai miatt a gazdasági intézkedések súlypontját olyan területre kell helyezni, ahol bőven akad tennivaló. Ilyen területnek látszik az alapvető nyersanyagokkal, a fűtőanyagokkal és az energiával, valamint a rezsiköltségekkel való gazdálkodás, amire elsősorban a dolgozók kezdeményezésével, a szocialista kötelezettségvállalási mozgalommal tudunk hatni. Üzemünkben 25 kollektív és 78 egyéni kötelezettségvállalással 496 dolgozó kapcsolódott be a szakszervezetek VIII. kongresz- szusa tiszteletére szervezett mozgalomba. A vállalások elsősorban az idei megnövekedett feladatokra és a takarékos anyaggazdálkodásra vonatkoznak, de érintik többek között a vasúti fekbér csökkentését, a selejt csökkentését, valamint az export feladatok szállítási idejének lerövidítését is. Az üzemben fokozottabb gondot kell fordítanunk a rendre és a tisztaságra; a kötelezettségvállalások 3500 órányi terjedelemben erre is kiterjednek. Üzemünk dolgozói a forradalmi szakszervezeten és az ifjúsági szervezeten keresztül állandó kapcsolatban vannak a vezetőséggel, ismerik az üzem feladatait, gondjait és problémáit. Aktív hozzájárulásuk az az erő, melyre eddig is számíthattunk és aminek most is döntő szerepe van a feladatok teljesítésében. Minden feltételünk megvan tehát ahhoz, hogy az ötéves terv második évét ugyanolyan sikerrel zárjuk, mint az első évet, melyben minden tervmutatót teljesítettünk, és üzemünk a vállalathoz tartozó nyolc üzem között állandóan az élvonalban szerepelt. Pártszervezetünk közelgő évzáró gyűlésén alaposan megtárgyaljuk az üzemünket érintő termelési és gazdasági intézkedések rendszerét, figyelembe véve a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésének határozatait. A CSKP Központi Bizottságának plénuma mindnyájunkhoz szólt, s az elfogadott határozatok az egész társadalom érdekeit szolgálják. A magunk területén mi is mindent megteszünk a hatékonyabb termelés érdekében. (makrai) Amint ismeretes, áprilisban kongresszust tart a Szlovákiai és a Cseh Újságíró Szövetség, májusban pedig összeül a csehszlovákiai újságírók VI. országos kongresszusa. Marcel Noie, a csehszlovák újságíróközpont titkára a „Sóét v obrazech" című képes hetilap legutóbbi számában rámutat, hogyan került az újságírószövetség az 1968— 60 un válnfigOB ávnkhnn n jobb oldali erők irányítása alá, miként szervezték meg a rendkívüli újságírókongresszust, amelyen az eddig egységes szervezet két nemzeti szervezetre oszlott. A kierőszakolt rendkívüli kongresszuson megválasztott jobboldali vezetők egyre nagyobb politikai hatalmat akartak. A politikai személyiségekkel, pl. az akkori miniszterelnökkel „erőpozícióból“ tárgyaltak, s arról hoztak döntéseket, hogy ki legyen a kormánylap főszerkesztője, milyen személyek töltsék be a kormány tagjainak sajtó- és szóvivőposztjait. 1969 áprilisa után a jobboldal exponensei kiszorultak a szerkesztőségekből, helyükbe újak, nagyrészt fiatalok kerültek. A meglepődött „matadorok“ azt hitték, hogy nélkülük megáll az élet a szerkesztőségekben — ma azonban azt tapasztalhatják, hogy a sajtóban, rádióban és a televízióban jobban megy a munka, mint „az ő idejükben“. Az újságírókongresszussal végleg lezárul a cseh és a szlovák zsurnalisztika történetének kalandos fejezete. Szomorú és tanulságos fejezet, mert az 1968—69-es időszakban á tömegtájékoztatási észközök hozzájárultak a becsületes emberek tömegeinek megtévesztéséhez, a nacionalista kedélyek szításához, és részük volt abban is, hogy szocialista államunk a politika és gazdasági katasztrófa szélére sodródott. Mindebből bizonyára levonják a következtetéseket nemcsak a hazai, hanem a külföldi újságírók is. A tömegtájékoztató eszközök a mai társadalomban hatalmas erőt jelentenek. Nagyon fontos, hogy ez az erő kit szolgál, mi ellen harcol. A csehszlovák újságírók kongresszusain magukénak vallják mindazt a pozitívumot és haladót, amellyel társadalmunk rendelkezik. S újságíróink minden tudásukat és erejüket a szocializmus és a béke szolgálatába állítják. Szükség vani irodalmi bírálatra A kritika elválaszthatatlan része a művészeti alkotásnak. Kritika nélkül fennáll az önelégültség és a szubjektivizmus veszélye... A bírálat azonban nem jelenthet önkényt, nem jelentheti, hogy mindenkinek egyet kell érteni a bíráló véleményével. A bírálatnak, mivel a műből, az alkotó irányvételéből indul ki, mindig konkrétnak kell lennie, a problémákat meg kell válaszolnia, ahelyett, hogy elködösítené őket. A kritika nélkülözhetetlen a művészetben, mert hozzájárul a nézetek kikristályosodásához, ami nélkül a művészetben nincs előrehaladás. Ahol megszűnt, vagy szűnőfélben van a bírálat szabályozó szerepe, ott előtérbe kerülhet az alkotó önelégültsége — írja a Rudé právo múlt szombati számában Jan Kliment, a központi pártlap kul- túrrovatának vezetője. Cikkében továbbá rámutat a szubjektivizmus veszélyére a bírálatban, s arra, hogy a bíráló és a bírálat fogalma elválaszthatatlan az elvszerűségtől és szilárd szempontoktól. Idézi M. Válek szlovák költő, művelődésügyi minisztert, aki a szocialista kritikáról kijelentette, hogy az nem ellenzék, hanem a művészeti alkotáshoz szükséges egészséges opponentúra. A Rudé právo az idézett számban kezdte meg az új Cseh írószövetség tagjaival készített interjúsorozatát, amelynek egyik kérdése a jelenlegi cseh irodalomkritika helyzetére vonatkozik. Elsőnek Václav Kaplický, a történelmi regényeiről ismert cseh író nyilatkozott. Az író így vélekedik a kritika helyzetéről: A fő hibát abban látom, hogy a Tvorba hetilapon kívül szinte sehol sincs helye a bírálatnak. A napilapok egész oldalakat szentelnek a sportnak, és hasonló a helyzet a tv-ben és a rádióban is. A népszerűsítésnek köszönhető, hogy az emberek már azokat az énekesnőket is ismerik, akik csak most tanulnak énekelni, de annál kevesebb tudomásuk van jelentős alkotók műveiről. Nincs egyetlen irodalmi lapunk sem, noha van lapjuk a bélyeggyűjtőknek és a keresztrejtvényfej- tőknek. Irodalmi folyóiratról, amelyet a Cseh írószövetség adna ki, ma reég csak beszélnek. Tehát hol érvényesüljön a műkritikus? A kritikus csak akkor befolyásolhat valamit, ha valamiért síkra szállhat! A központi pártlap február 18-i számában rövid megjegyzést olvashatunk a Matica Slovenská áprilisban Martinban megrendezésre kerülő „Irodalmi Tavasz“ (Slovesné jaro) vers- és prózamondó versenynyel kapcsolatban. A glossza írója megállapítja, hogy a rendezvény kétségkívül hozzájárul az internacionalista kapcsolatok elmélyítéséhez. A cseh versenyek győztesein kívül részt vesznek rajta szovjet, lengyel és bolgár vendégek is. Ott lesznek a hazai magyar és ukrán-ruszin előadóművészek is, ami kiváló alkalmat nyújt arra, hogy közelebbről megismerjük a velünk egy hazában élő és a szocializmus fejlesztésében velünk együtt részt vevő nemzetiségek kulturális gazdaságát. Panziók nyugdíjasok számára Prága öregszik, nemcsak fizikai értelemben, azaz a lakóházak, az úthálózat és a hidak sorát illetően, hanem a lakosság korösszetételében is. Jelenleg Prága lakosságának 22 százaléka 60 éven felüli, — írja a Večerní Praha február 17-i számában. A prágai nyugdíjasok egy része családja körében, azaz lányával vagy fiával együtt, esetleg önálló lakásban lakik, egy részük pedig a nyugdíjasotthonokban. A lap meg- állapuja: az egy födél alatt élés sokszor okoz nézeteltéréseket a fiatalokkal. Ez is arra mutat, hogy meg kell találni azt a lakásmegoldást, amely a legjobban megfelel a nyugdíjasok igényeinek. Hiányzik még a nyugdíjasok által lakott (sok esetben túlméretezett) lakás és a nyugdíjasotthon közti lakástípus. Az első ilyen kísérlet a garszon-lakónegyed építésére már megszületett. Prága 9. kerületében a BETA lakás- építő-tervező vállalat építészei kidolgozták 180 nyugdíjas számára épülő „minilakónegyed“ tervét. A tervezett 47 egyágyas és 72 kétágyas lakásegységet kétemeletes házakban építik fel; egy lépcsőházban 4, illetve 6 lakás volna. A garszonla- kásokon kívül a kis lakónegyedben lenne egy központi pavilon a szükséges bolthálózattal, közszolgáltatásokkal, orvosi rendelővel stb. Minden lakásba terveznek étkező-, pihenő- és hálótérséget. Ezenkívül egy vízvezetékkel és villany- főzővel, illetve hűtőszekrénynyel felszerelt főzősarkot. A bejárati térségből nyílnak az ajtók a fürdőszobába és a WC- be. Az egyágyas lakásokban stabil bútorberendezés lesz, a kétágyasokat, amelyek elsősorban a nyugdíjas házaspárok számára készülnek, a bérlők saját maguk rendezik be. Az első prágai nyugdíjas lakótelep építését még az idén megkezdik, s a tervek szerint már 1973 végére át is adják rendeltetésének. A lakásokat a szociális biztosítási inézet 1974 elejétől kezdve adja bérbe. Remélhető, hogy az idekerülő nyugdíjasok nyugalmat és kényelmet találnak új otthonukban — írja a prágai fővárosi pártbizottság lapja. - —sm—
