Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottsága 1972. febroár 17-18-i ülésének vitáié

(Folytatás a 10. oldalról)

sál van a politikai aktivitásra, a munkatevékenységre és annak eredményeire, a lakosság készségére az Igényes feladatok teljesítésénél.

A továbbiakban Adamec elvtárs a következőket mondotta: A szolgáltatások hiányosságait minden állampolgár ismeri a mindennapi tapasztalatokból.

Leküzdésük érdekében számos intézkedést foganatosítunk

mind központi szinten, mind a nemzeti bizottságok tevékenységében. Igyekezetünk fő célja . nemcsak a szolgáltatások kibővítésére, hanem a minőségi tényezőkre is irányult, pl. a kiszolgálás kulturáltságára és főként a dolgozók idejének megtakarítására. Ezen a területen nagy segítséget nyújthatnak a termelési vállalatok is, például a hulladékgyűjtés bevezetésével és közvetlen az üzemekben megszervezett szolgáltatásokkal. A nemzeti bizottságokat és az irányító szervezeteket, valamint más ágazatok termelési vállalatait is új, hatékonyabb módszerek és munkaformák alkalmazásához vezetjük e jelentős küldetés érvényesítése során.

Ezen a területen is a kerületi és járási pártbizottságok politikai munkájára, a pártaktíva tevékenységére és a pártszervezetek ismereteire szeretnénk támaszkodni. Tudatosítjuk, hogy ennek a problémakörnek a megoldására összpontosultak szerveink választási programjai, és ezeknek a programoknak a teljesítésétől függ a párt irányvonalának helyes politikai felfogása is. Emellett a központban a távlati tervek és koncepciók készítésénél jobban figyelembe vesszük, hogy milyen termelési alapból keletkeztek a szolgáltatásaink, és milyen örökségeket viselnek az 1968—1969-es évekből. A szolgáltatások fejlesztése a szó legszorosabb értelmében — beleértve a kereskedelmet, a közétkezést, a közlekedést, a szociális és egészségügyi gondoskodást — a gazdasági tervekben elvont ügyként szerepel.

A szolgáltatások fejlesztését

nem akarjuk véletlen alapon érvényesíteni. Ezen a téren is szükséges a szubjektív elképzelések megelőzése. Ezen oknál fogva látunk hozzá a szolgáltatások alapszakágazatai fejlesztési koncepciójának felbontásához;

Keressük az utakat és a lehetőségeket, hogy a KGST keretében hogyan biztosíthatjuk legjobban a szolgáltatási gépek és berendezések gyártásának koordinációját és integrációját.

Felszólalásának záró részében Adamec elvtárs a lakás- építkezéssel foglalkozott, és hangsúlyozta, hogy mindenki, aki a lakásépítkezés területén dolgozik, biztosítsa azt is, hogy a lakások költségei ne növekedjenek, de minőségük javuljon. Vonatkozik ez a lakásalap karbantartására is. Itt is elvárjuk, hogy a nemzeti bizottságok munkájának célszerűsége alapvető kifejezést nyer.

Ha a társadalom komoly eszközöket nyújt a lakásépítkezés, re, kell hogy legyenek lehetőségei a lakáspolitika érvényesítésének fokozott befolyásolására is. A lakásokkal való gazdálkodás módszerében megnyilvánuló néhány hiányossággal kapcsolatban szükségesnek mutatkozik az állami és főként a szövetkezeti építkezésben az állam hatásának megerősítése. Kitűnik ez annak a kérdésnek a megoldásából is, hogyan segít az állam az ifjú házasok lakásproblémájának megoldásában.

Befejezésként Adamec elv- társ ezt mondta: A döntő fontosságú gazdasági kérdéseket, amelyeket a mai plénum tárgyalt, sikeresen megoldjuk, ha a párt, annak szervei és szervezetei s a tagság is maximális figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek. A párt megteremtheti a feltételeket azáltal, hogy megszabja a kritériumokat nemcsak a feladatokhoz szükséges emberek kiválasztásához és felkészítéséhez, , hanem főként rendszeresen fogja értékelni és ellenőrizni tevékenységüket.

Emília Jűzlová elvtársnő:

1972. II. 24.

11

Jűzlová elvtársnő felszólalásában összefoglalta az üzemi dolgozókkal kapcsolatban szerzett tapasztalatait. Külön figyelmet szentelt a dolgozó nők problémájának. Tudjuk, hogy a dolgozó nők mi mindent tettek és milyen igyekezettel, milyen áldozatokkal járultak hozzá a feladatok teljesítéséhez. Tegyük fel azonban a kérdést, milyen feltételeket teremtettünk ahhoz, hogy a nők jobban dolgozhassanak?

Néha valóban az egészségről van szó, mivel a munkahelyeken nagy a zaj, a porképződés, nincsen kellő szellőztetés stb. Ügy gondolom, hogy gazdasági dolgozóink még mindig kevés gondot fordítanak a gyárak korszerűsítésére, a gépi berendezés javítására, hogy elégtelenül oldják meg az eddigi üzemek korszerűsítésének és átépítésének kérdéseit.

Továbbá itt vannak még a szociális feltételek. Sok dolgozó nő és anya nem tudja elhelyezni gyermekeit. Még mindig kicsi a bölcsődék és az óvodák befogadóképessége. Nagyon sokáig kell várni arra, hogy a gyermeket felvegyék a bölcsődébe, vagy az óvodába. És ha a családban még nagymama sincs, akkor az anyának otthon kell maradnia. És megengedhetjük ezt magunknak akkor, amikor munkaerőhiánnyal küzdünk?

Véleményem szerint fontos lenne a gazdasági dolgozókat és a nemzeti bizottságok funkcionáriusait arra vezetni, hogy keressék e probléma megoldásának útját, annak módját, miként lehetne csoportosítani az eszközöket, az építőipari kapacitásokat és hogyan lehetne kihasználni az emberek kezdeményezését, hogy felépítsék a szükséges berendezéseket. Problémák természetesen másutt is vannak. A kereskedelmi hálózat nincs mindenütt a megfelelő módon kiépítve. Az üzleteket a városok központjában összpontosították. Megfeledkeztek a városok külső lakónegyedeiről,

és az ipari központokról. Fontolják meg, milyen nagy segítség lenne a dolgozó nő számára, ha a munkából való távozáskor, amikor a másik műszak várja otthon, a gyár közelében lenne egy üzlet, ahol megvásárolhatná. a napi fogyasztáshoz szükséges árut, s nem kellene ezután a városban futkosnia. Úgy gondolom, hogy e kérdés felett is el kellene gondolkodniuk a felelős elvtársaknak.

És most még néhány szót a gazdasági dolgozókról. Igaz, hogy a tisztogatás után sok új elvtárs jött az alacsonyabb funkcióból, néhol a termelésből, és még csak most szerzi a tapasztalatokat. Ám a termelés nem szünetel; amint mondják, állandóan, menet közben is tanulni kell. Az emberekre nagyon rossz hatással vannak a szervezési és irányítási munka fogyatékosságai, mert ezek közvetlenül érintik őket. Mit ér az, ha meggyőzzük az embereket, hogy pl. szombaton is dolgozzanak, s amikor hétfőn beállnak a munkába nem tudnak mihez kezdeni, mert senki sem biztosította az anyagot stb. Ezzel az emberek kezdeményezése nem fejlődik, hanem lelohad. Rossz hatással van az is, ha a raktárak számára termelnek. Nézetem szerint az a fontos, hogy a vezető gazdasági dolgozók az illetékes helyeken megegyezzenek abban, mit fognak termelni, és termékeiket az árukelendőség terén is biztosítsák. Ügy vélem, nem fecsérelhetjük az emberi munkát, az anyagot s ugyanakkor nem élhetünk vissza az emberek gondolkodásával és bizalmával.

Végezetül szeretnék említést tenni a férfiakról, jobban mondva a gépiparról. Mindig a költségek, az anyagok, és az energia megtakarításáról beszélünk. Nálunk, a kelet-csehországi kerületben éppen a gépipari üzemek azok, amelyek túlságosan fegyelmezetlenül gazdálkodnak a villamos energiával. A textiliparban betartják a gazdaságosság elvét. Az áramfogyasztást

időbeli felosztás szerint úgy rendezték, hogy a csúcsmunkák idején ne fogyasszanak sokat, s a gépeket menet közben adják át egymásnak. Tehát olyan módon takarékoskodunk, ahogyan esak lehet. Ám a gépipari dolgozók továbbra is a saját akaratuk szerint cselekednek, és nem nagyon törik a fejüket a gazdaságos munkát illetőleg.

Egy példát említek meg: részt vettem kerületi pártbizottságunk gazdasági bizottságának tanácskozásán, ahol megvitatták a villamosenergiával és a gázzal való ellátás helyzetét. Az illetékes elvtársak ott e problémákról nagy szakértelemmel nyilatkoztak. Szóltak az áramfogyasztási fegyelemről is, mégpedig abban az értelemben, hogy a legtöbb fegyelmezetlenség a gépiparban tapasztalható.

Az állami energetikai felügyelet például a chrudimi Trans- porta vállalatban a délutáni műszak folyamán ellenőrzést tartott, és kiderült, hogy egy gyártáscsarnokban 190 lámpa égett teljes fénnyel, holott a csarnokban egy élő lélek sem volt. Másodszor ugyancsak egy egész gépcsarnokot világítottak meg ahhoz, hogy a sarokban az elvtársak egy motorkerékpárt javítottak. És széles környéken sem a mester, sem aztüzemrész- leg villanyszerelője nem volt kéznél. Az ügyeletes a ruhatárban aludt. Lehetséges, hogy ilyen fogyatékosságok más üzemekben is előfordulnak. Ezt csak azért említem, hogy mindenkit egyformán mérjünk, és ha már takarékoskodunk, akkor azt mindnyájan tegyük, ne csuk egyesek.

Jozef Bellán elvtárs:

A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom konszolidálódását elsősorban az jellemzi, hogy a szakszervezeti szervek minden fokán jobban és céltudatosabban érvényesül a párt vezető szerepe. Természetesen ezen a szakaszon a kádermunkára fordítottuk a legnagyobb gondot. A szakszervezeti évzáró gyűlések és az új szervek választása bebizonyította politikánk helyességét, és a CSKP azon követelményének jogosságát, hogy e szerveket a munkások soraiból erősítsük meg, és növeljük a párttagok részvételét a szak- szervezetek munkájában. Tapasztalatunk szerint a párttagok egy része nem értékeli helyesen a párt szakszervezetekben kifejtett tevékenységének jelentőségét. Nézetem szerint sok esetben ezt a munkát nem tekintik politikai feladatnak. A szakszervezeti szervekben jelentős szerepet játszottak a pártcsoportok, melyeknek állandó figyelmet kell szentelnünk.

Az 1972. évi állami terv és költségvetés feladataival kapcsolatban nagyon helyes, ha szem előtt tartjuk a szakszervezeteknek a inunkakezdeménye- zés fejlesztésében való aktív részvételt.

Bellán elvtárs a továbbiakban a jobboldali opportunista erők 1968—1969. évi tevékenységéről, valamint pártunknak arról az 1969 áprilisa utáni törekvéséről beszélt, hogy helyes irányba terelje a szakszervezetek és szervek munkáját. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági szervezetek az 1972. évi terv kidolgozá-. sát a dolgozók szűk körére bízták. A közép-szlovákiai kerület haladó forradalmi hagyományaira támaszkodva — mondotta — a szakszervezeti szervek és szervezetek fokozott gondot fordítanak az idei tervfeladatok teljesítésére. A pártszervek és -szervezetek arra vezetik a szakszervezeteket, hogy a terv teljesítése érdekében fejlesszék politikai szervező munkájukat. Nagyobb figyelmet szentelünk a legjobb dolgozóknak, újítóknak, a feltalálóknak és a szocialista munkabrigádoknak. Az eredmények máris megmutatkoznak. így pl. a Sverma-üzem dolgozói ugyanúgy, mint 1959- ben, 1970-ben és 1971-ben, most is kötelezettséget vállaltak, hogy megtakarítják a villanyenergia egy százalékát, és 3,5 millió koronával csökkentik az anyagi költségeket. A púchovi Május 1 Gumigyár dolgozói 11,5 millió korona értékben növelik a keresett árucikkek gyártását, és 8 millió koronával csökkentik a tervezett költségeket. A žilinai járásban 26 üzem vállalt szocialista kötelezettséget a 24 testvérüzemnek a VIII. szak- szervezeti kongresszus és az NOSZF 55. évfordulója alkalmából kiadott felhívása keretében. Žilinán a vasúti alkalmazottak kötelezettséget vállaltak, hogy 8 millió 186 ezer korona értékű árut szállítanak terven felül s ezáltal 8,5 százalékkal túlteljesítik a tervfeladatokat.

Bellán elvtárs a termelési értekezletekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy e tanácskozásokon nincs rendszer, amely meghatározná a gazdasági szervek és a szakszervezetek kötelességeit. A gyakorlatban ezért előfordul, hogy az üzemigazgató által összehívott egyes tanácskozások, vagy a szakszervezeti gyűlések termelési tanácskozásokká válnak. Más a helyzet a Szovjetunióban, ahol az SZKP Központi Bizottságának, a kormánynak, és a Központi Szak- szervezeti Tanácsnak határozata szabályozza a termelési tanácskozások tartalmát és jogkörét.

A továbbiakban arról beszélt, hogy az újítók és a feltalálók hogyan járulnak hozzá a gazdálkodás színvonalának emeléséhez. Megemlékezett a tudományos-műszaki társaságról és a Technika Házának munkájáról.

Említést tett a dolgozók iránti gondoskodás egyes fogyatékosságairól, melyekre a szakszervezeti évzárói gyűléseken is rámutattak.

Kerületünkben ez elsősorban a dolgozóknak a munkahelyekre való szállítására vonatkozik. Ügy gondolom, hogy hasonló a helyzet a többi kerületben is. Az alkalmaztatottság évről évre emelkedik, de nem növekedik ezzel arányosan az autóbuszok száma. Ezért fordul elő, hogy a csúcsforgalom idején az autóbuszok zsúfoltak. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy a munkaidő elosztása nem megfelelő. Az üzemek, az üzemrészlegek és a hivatalok többségében 6-kor vagy 7-kor kezdődik a munka, ami megnehezíti a helyzetet. Ennek ellenére egyes üzemek szakszervezeti bizottságai ellenzik a munkaidő jobb, hatékonyabb elosztását. A nemzeti bizottságok sem használják ki hatáskörüket e probléma megoldásánál, jó lenne, ha felülbírálnánk a mai helyzetet. Nemcsak az egyes kerületekben, hanem országos viszonylatban is hatékony megoldást kell keresnünk, és ki kell dolgoznunk valamennyi érdekelt szerv és szervezet egységes eljárását.

Az üzemi autóbuszoknak ig hozzá kellene járulniuk a dolgozók közlekedésének megjavításához. A žilinai járásban 62 ilyen autóbusz van és kihasználtságuk minimális. Segítségükkel emelkedhetne az utazás színvonala.

Bellán elvtárs a továbbiakban kijelentette: Az ún. népszerűségi politika megszűnése növelte a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tekintélyét és vonzerejét.

Ugyanakkor tanúi vagyunk annak, hogy nem elégítik ki mindig a dolgozók jogos szükségleteit, pl. a gyógykezelésben. A helyzet olyan, hogy a gyógykezelési beutalók száma állandóan csökken. Csökken a különböző segélyek formáinak a száma is. Térítésmentes kölcsönt kapnak azonban azok is, akik az így kapott pénzösszeget a lakásprobléma megoldása helyett üdülők építésére használják, vagy gépkocsit vásárolnál«. Ezeket az eseteket felül kellene vizsgálni, és amennyiben visszaélnek a kölcsönnel, az ősz« szeget vissza kellene adniuk a társadalomnak.

Befejezésül megemlítette a Szakszervezetek Központi Taná* csának határozatát, miszerint a járási szakszervezeti tanácsok mellett kiépítik a szakszervezeti nevelés osztályait. Ez helyes. A járási pártbizottságoknak azonban fokozott figyelmet kell szentelniük az oktatóknak, és a párt lektorainak feladatukká kell tenni, hogy közvetlenül részt vegyenek a szak- szervezeti funkcionáriusok nevelésében. v

Karéi Voltéra elvtárs:

Valtera elvtárs beszéde bevezető részében a hazai piac áruellátásának problémáival foglalkozott. Értékelte pártunknak ezen a téren hozott eddigi intézkedéseit, és részletesebben beszélt egyes kérdésekről, melyek az eddigieknél nagyobb gondoskodást igényelnek. Ilyen pl. a kereslet felmérése stb.

Véleményem szerint a közszükségleti cikkek behozatalánál szem előtt kell tartani, hogy a behozott áru minősége és haszonértéke legalább a mi termékeink színvonalán álljon. Ez sokszor nincs így, mint pl. a cipőbehozatalnál, ahol a minőség sok esetben ellentétben állt az árakkal, ami a vásárlók körében sok panaszt és reklamációt vált ki. így volt ez más árufajtánál is, pl. a síléceknél, egyes textiláruknál, készruháknál stb. Figyelmen kívül hagyva a fogyatékosságokat, gyakran olyan árufajtákat hoztunk be, melyek nem gazdagították megfelelően a választékot. Ráadásul nem is mozgósították a hazai termelőket, hogy hasonló termékeket gyártsanak, hanem ellenkezőleg: azt okozták, hogy megelégedtünk hazai választékunkkal.

Gyakran fordul elő, hogy ugyanazt az árufajtát behozzuk és ki is visszük, miközben a mi termékeink színvonala magasabb. Véleményem szerint csak a magas színvonalú árufajtákat volna szabad behoznunk. így pl. a textíliáknál nemcsak a minőségnek, hanem a színeknek, az ötletességnek és a divatosságnak is szerepet kell játszania. Az iparcikkeket illetően el kell érnünk, hogy a műszaki mutatók olyanok legyenek, amilyenek a hazai választékban nincsenek.

Néhány gondolat az áru minőségéről. Pozitívan értékelhetjük a kereskedelem egyes intézkedéseit, így többek között a fogyasztó reklamálásainak elintézéséről, és a magas színvonalú áruátvétel rendszerének tökéletesítéséről. Ezek a fogyasztókat védő intézkedések azonban nem javítják meg a helyzetet ott, ahol a fogyatékosságok felmerülnek, vagyis a termelésben. Az üzemekben hatékony ellenőrzési rendszert kell kiépítenünk, amely nem endegi, hogy a tökéletlen, gyakran hibás termékek az üzlethálózatba kerüljenek. A termelők érdeke, hogy termékeik jó nevet szerezzenek. Hatékony intézkedéseket kell hoznunk, mivel a reklamációk száma gyorsan növekedik.

Azt javaslom, hogy a kereskedelem — az eddigi rendszabály szerint — a továbbiakban is rugalmasan intézze a reklamációkat. A rossz minőségű termékek okozta költségek az üzemeket sújtsák, ami arra kényszerítené a vezetőket, hogy hozzanak intézkedéseket a minőség megjavítására.

Nem tartom célszerűnek, hogy egyes üzemekben a rossz minőségű munka következtében keletkezett minőségi fogyatékosságok hónapokig észlelhetők legyenek. Nem lenne helyes, ha a tapasztalható fogyatékosságokat a kereskedelmi minőségi ellenőrök egész hadseregével és az áruátvétel bonyolult költséges rendszerével szeretnénk megoldani. A termelésben kell javulást elérni, mivel ez az egyedüli megoldási • mód. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a kereskedelemben az áruátvételnél nem kell ellenőriznünk a minőséget, és nem kell védenünk a fogyasztók érdekeit.

A termelőkkel folytatott tárgyalások során megállapítottuk, hogy azokban az üzemekben, ahol jó a politikai szervező munka, ahol teljes mértékben érvényesítik a párt vezető szerepét, ahol a politikai tömegmunka megfelelő színvonalon áll, ott lényegesen jobb eredményeket érnek el.