Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám, kedd

I CSKP Központi Bizottsága 1972. február 17-181 iüésénok vitája (Folytatás a 4. oldalról) ben, valamint a Juraj Dimitrov Vegyi Üzemekben határozott in­tézkedések foganatosítását a felszíni és a talajvizek védel­mére, mint Bratislava második vízforrására. Annak ellenére, hogy ezzel a fontos kérdéssel 1967-ben is­mét foglalkozott a kormányel­nökség és később néhány más szerv is, nem tették meg a kel­lő és hatásos intézkedéseket arra vonatkozóan, hogyan le­het megelőzni a feltételezett vízhiányt, amelynek negatív politikai és gazdasági vetülete van. A dolog gazdasági részét számokban is kifejezhetjük, hisz a városunk számára törté­nő ivóvízszállítás havonta több mint 1 millió koronába kerül, mivel gyakorlatilag több mint 120 ezer lakos számára tartá­lyokban kell eljuttatnunk az ivóvizet. Hála az SZLKP KB El­nöksége és az SZSZK kormánya gondoskodásának, sürgős rend­kívüli intézkedéseket foganato­sítottak annak érdekében, hogy városunk a legrövidebb időn belül el legyen látva elegendő egészséges ivóvízzel. Tapasztalataink alapján — folytatta Martinék elvtárs — a gazdasági és termelési folya­matok megoldása nem egysze­rű dolog, és nem szűkíthetjük le osupán a gazdásági eszkö­zökre, jóllehet hangsúlyozzuk a terv jelentőségét és funkcióját s jóllehet szükséges lesz a terv tekintélyét és fontosságát rend­szeresen szilárdítani. Sokkal hatékonyabban kell egybekap­csolnunk a népgazdaságot a po­litikával, aktívabban kell fej­lesztenünk mindent, amit a „ne­velés“ szó magába tömörít. Emellett a nevelőmunkának nem arra a részére gondolok, amely közvetlenül a képesítés fokozásával, a tudományos-mű­szaki forradalom fejlesztésével stb. kapcsolatos. Az erkölcsi-po­litikai munkára gondolok itt, amely ha túl is lépi a termelési és az újratermelési folyamat keretét, jelentős tényezőt kép­visel a szocialista gazdaság fej­lesztésében. A pártnak, a szakszervezeti és az állami szerveknek is, s érthetően a magasabb szer­veknek is, aktívabban kellene támogatni az olyan vezetőket, akik tekintet nélkül személyes népszerűségükre, munkájukra, munkatársaikkal szemben is igényesek, az össztársadalmi érdeket követik, a léhaság el­len harcolnak, megkövetelik a fegyelmet és a rendet. A ká­der- és személyzeti munkáról szóló határozat értelmében eze­ket a vezetőket, akik politikai­lag és szakmailag is helytáll­tak, stabilizálnunk és támogat­nunk kellene mindazokkal szemben igényes hozzáállásuk­ban, akik eddig nem szokták meg a rendet és a fegyelmet. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy semmilyen gazdasági rendszer nem fejlődhet a párt vezető szerepének érvényesíté­se nélkül és a párt vezető sze­repét pótolni semmi mással nein lehet. Ebből ered a párt- szervezetek helyzeted. Josef Šimon elvtárs: 1972. 11. 22. Simon elvtárs felszólalásának első részében jellemezte az ötö­dik ötéves terv folyamán bekö­vetkezendő változásokat. A gép­ipar és a kohászati ipar ötéves tervének legkiemelkedőbb voná­sa a mélyreható strukturális változás, amikor a gépipari ter­melés öt év alatt 45 százalékkal emelkedik majd, és a gépek ki­vitele 64 százalék emelkedést mutat. Gyors ütemben növekszik az egyes gépek mint pl. a tex­tilipari, a bőripari gépek, a tur- bokompresszorok stb. kivitele, ami a termelés fejlődése pillér­programjainak rohamos emelke­désére támaszkodik. A gépipari termelésnek az ötéves időszak alatt 143 százalékkal, a kohá­szati termelésnek 125 százalék­kal, a gépipari fejlesztési prog­ramok előállításának 182 száza­lékkal, a kohászatnak pedig 150 százalékkal kell emelkednie. Néhány jelentős fejlesztési szak­ágazatban, mint pl. a számítás- technikával irányított megmun­káló gépek, a számoló, a félve­zető és a gyenge áramú techni­ka növekedési üteme három-öt- szerese lesz, mint az 1970-es év­ben. A fejlesztési szakágazatok biztosításának szükségszerűsége észlelhetően érezteti hatását a beruházási építkezés szerkeze­tében is. Ennek biztosítása az újonnan megkezdett gépipari építkezések teljes terjedelmének több mint 80 százalékos bizto­sítására összpontosul, bár a fej­lesztési szakmában a termelés az 1975. évben összesen az egész gépipari termelés 30 százaléka lesz. Míg az egyik részről a fej­lesztési pillérprogramokról szól­tam azt a gépipari és kohászat szerkezeti változásainak bizo­nyítására tettem, tudatában vagyok annak, hogy ugyanennek az éremnek a másik oldala a kevésbé perspektív programok korlátozása és a perspektíva nélküli programok felszámolása. A fejlődő szakágazatok számára ezek a programok helyet adnak a beruházásoknak, a munka­erőknek, a termelési helyeknek stb. Ezt egy komplex népgazda­sági programként kell megolda­nunk, a termelési kooperáció és a gépipari termelés speciali- zálásának útján, a . szocialista gazdasági integráció komplex programjának keretében. Simon elvtárs felszólalásának további részében a nemzetközi együttműködés egyes problé­máival foglalkozott, amelyeket társadalmi ügyként kell meg­oldani. Azután áttért a termelés hatékonyságának kérdéseire. Az ötéves tervben kitűzött fel­adatokat elsősorban a termelés belső hatékonysága gyors eme­lésének útján kell biztosíta­nunk. A megoldásnak három alapvető irányzata van: A mű­szaki fejlesztés hatékonyságá­nak emelése; az anyagi igé­nyesség csökkentése; és az ál­ló alapok nagyobb fokú kihasz­nálása. A műszaki politika terén a ter­melési alapban most fokozato­san kidolgozzuk a kiválasztott kohászati és gépipari termelési szakmában végzett kutatás ered­ményeinek végrehajtó program­ját, s ennek a kutatási és fej­lesztési alapban való távlati biztosítását az ötödik ötéves terv időszakában. Az irányítás valamennyi fo­kán bevonjuk a tervbe a kutatá­si-fejlesztési munkák realizálá­sát, és a tervek útján a terme­lésben idejekorán megteremtjük a feltételeket az új technika be­vezetésére. Az egyes szakmák és gyártmányok műszaki és egyéb paramétereinek értékelé­se lesz a kiindulási alap, a to­vábbiakban azonban érvényre jut a gazdasági feltételek rend­szeres megteremtése számára az új technika eddiginél nagyobb részesedése a gépipari és kohá­szati termelésben. A feldolgozó ágazat további távlati fejlesztésének egyik fon­tos feltétele a fémekkel való, legnagyobb fokú, célszerű taka­rékosság. A takarékoskodás szükségszerűségéről tanúsko­dik elsősorban az a tény, hogy a gépiparban — a hengerelt anyag legnagyobb felhasználójá­nál — az 1971—1975-ös években 45 százalékos emelkedést mutat a termelés. Ám a hengerelt anyag felhasználása ebben az időszakban csak 26 százalékkal emelkedik. Az 1990-ig összeállí­tott távlati tervben feltétele­zik, hogy a fémek felhasználása a gépiparban a mai fogyasztás­nak a kétszeresére emelkedik, míg a gépipari termelésnek ugyanabban az időszakban a négyszeresére kell emelkednie. A fogyasztás ilyen mérvű csök­kenése csak két alapvető elő­feltétel teljesítése után válik reálissá: a fémanyag lehető leg­jobb kihasználása és a felhasz­nálás legnagyobb fokú raciona­lizálása minden fogyasztónál, valamint a fémanyagok alkalma­zóinál és a gépipari termelés szerkezetének megváltozásánál az anyaggal szemben kisebb igényeket támasztó gyártmá­nyok előállításánál. František Homouz elvtárs: Engedjék meg, hogy a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa tagállamai gazdasági in­tegrációjáról tegyek néhány megjegyzést, elmefuttatást. Szá­mos gazdasági mérlegelés és döntés alkalmával megemlítet­tük, hogy feltételeinkben Cseh­szlovákiának a Szovjetunió és a szocialista közösség többi or­szágai gazdaságával való szo­ros kapcsolata, egyben a szo­cialista gazdaság integráció fej­lesztésében való tevékeny rész­vétele a népgazdaság további fejlődésének szinte létfontossá­gú előfeltétele. Husák elvtárs beszámolójá­ban ez a kérdés az őt megille­tő helyre került. Benne van a kihangsúlyozott feladatokban is, és ezt figyelembe kell ven­nünk. Hiszen tudjuk, hogy a szocia­lista közösség és az integráció nem véletlenszerű jelenség, ha­nem objektív irányzat, amely elsősorban azzal adatott, hogy a KGST tagállamai fejlődésé­nek sikeres eredményei ezt a szakaszt szinte megkövetelik. Felhozok néhány adatot, ame­lyek ezt bizonyítják. Országaink nemzeti jövedel­me az utolsó húsz év alatt több mint 4,3-szorosára emelkedett a fejlett kapitalista államok nem­zeti jövedelmének 2,4-szeres emelkedésével szemben. A KGST tagállamainak ipari termelése 20 év alatt majdnem a hétsze­resére emelkedett, amíg a fej­lett államokban az ipari terme­lés csak 2,8-szeres emelkedést mutat. Országaink közössége állandó részt vállal a világ ipari termelésében. Ez a rész 1950-ben 18 százalékot jelen­tett, 1970-ben már majdnem egyharmadára emelkedett. A KGST tagállamainak közössége ezáltal a világ legerősebb ipa­ri közösségévé vált és orszá­gainknak az 1971—75. évi öt­éves tervei feltételezik az ipari termelés 42—47 százalékos to­vábbi emelkedését. Legdöntőbb a dinamika, és ez nálunk meg­van, beleszámítva a hatékony­ságot is, amelyet még megerő­sít integrációnk komplex prog­ramja. Ezt a programot, amint már említettük, tavaly, a KGST 25. ülésszakán fogadták el. Köztársaságunk kormányának munkája és valamennyi intéz­kedése a XIV. pártkongresszus határozatainak értelmében ar­ra irányul, hogy gazdaságunk céltudatosan bekapcsolódjon a szocialista gazdasági integrá­cióba, az együttműködés fel­sőbb formájába. Az integráció értelmezésével és a szocialista gazdálkodás irányítási elveivel összhangban következetesen abból indulunk ki, hogy az integrációs folya­mat tervszerűen megy végbe, ezt a kellő intézkedések egész sora és a hatékony, állandó gazdasági eszközök támogatják. Az intézkedések, amelyeket a kormány az elmúlt év novem­berében fogadott el komplex programunk szervezési-tárgyi biztosításának érdekében, és amelyet az idén januárban meg­vitatott a CSKP Központi Bizott­ságának elnöksége, konkrét fel­adatokat tartalmaznak a szövet­ségi és nemzeti szervek számá­ra. Elveket fogadtak el, ame­lyeknek célja biztosítani az in­tegrációs folyamatban való rész­vételünk egységes értelmezését. A komplex program egyik feladatán keresztül szeretnék rámutatni számos gazdasági probléma összefüggésére, fon­tosságára, bonyolultságára, igé­nyességére, egyben távlatára és megoldásának szükségszerű­ségére, jövő szükségleteink és a fejlődés irányzatának szem­pontjából. Február 9-én, ked­den tévé-adás keretében megis­merkedtünk a moszkvai ener­getikai intézet figyelemreméltó eredményeivel. Láthatták az 500 V magasfeszültségű transz­formátorok próbáinak eredmé­nyeit, amelyek már üzemelnek Donbaszban. Ezenkívül kipró­bállak még nagyobb teljesítmé­nyű transzformátorokat, 250 V feszültség és a jövőben 900 V, sőt ennél is nagyobb feszültség­re. Ez bizonyára örvendetes tény, mely a szovjet tudomá­nyos dolgozók és mérnökök si­kere. Itt felmerülhet a kérdés, mi köze van ennek azokhoz a kér­désekhez, amelyeket a KGST ke­retében a komplex program megvalósításánál oldunk meg. A program harmadik fejezeté­nek 10. részében többek között a következő áll: A tagállamok fontosnak tartják nagyobb mér­tékben biztosítani a tüzelő­anyagipari, energetikai, kohá­szati és egyéb nyersanyagter­melő ágazatok növekvő szük­ségleteit. Közös igyekezettel kell elérni az említett ágazatok fejlesztését, mégpedig a tüzelő, az energia és a nyersanyag legracionálisabb és leghatéko­nyabb kihasználási módszeré­vel. A KGST végrehajtó bizott­ságának 55. ülésszakán megvi­tatták az állandó energetikai bizottság beszámolóját, amelyet Nyeporozsni elvtárs, a Szovjet­unió energetikai minisztere, az állandó energetikai bizottság elnöke adott elő. A beszámoló egyik része az energetikai be­rendezések építésének és ki­használásának terjedelmes elő­rejelzése s ennek megvitatása volt. Miről is volt itt szó lénye­gében? Az energetika problémáit elő­reláthatóan a gőzerőművekről az atomerőművekre való inten­zívebb, koordinált átmenettel kell megoldani. Az energetikai toljesítményegységek a jelenle­gi átlagos 150—200 megawat­tos teljesítményekről a 300— 500, sőt 1200 megawattos telje­sítményekre emelkedett. Szá­molnak azzal, hogy az atom­reaktorok teljesítménye a mai 440 megawattról 1000 mega­wattra emelkedik. Ezzel párhu­zamosan azonban felmerült a probléma, hogy a nagy teljesít­ményű energetikai egységekkel egyidőben magas teljesítményű energetikai vonalakat kell épí­teni. És ezt szolgálják a nagy teljesítményű transzformátorok is, amelyekről az előbb említést tettem. Arról van szó ugyanis, hogy csakis az integrált, párhu­zamosan kapcsolt energetikai rendszerrel biztosítható a nem­zeti energetikai rendszerek si­keres és hatékony menete. Hogy miért? Például egy olyan nagy tel­jesítményi egységnek, mint ami­lyen pl. egy 500—1000 mega­wattos teljesítmény, kiesését a jövőben hazai energetikai rend­szerünk nem tudná elviselni. Ezzel kapcsolatban több példát említhetnénk, amely az Ameri­kai Egyesült Államokban a leg­utóbbi két év alatt bekövetke­zett néhány üzemzavar alkal­mával történt. Ezért fogjuk tö­kéletesíteni a meglevő, hangsú­lyozom, a meglevő átkapcsoló energetikai rendszert, s ezzel párhuzamosan építjük az igazi integrált energetikai rendszert is, amelyben a KGST tagállamai­nak valamennyi energetikai forrásai az optimális teljesít­mény és kihasználás szempont­jai alapján termelhetnének. Ez azt jelenti, hogy ebbe az átkap­csolt energetikai rendszerbe csakis az előzőleg megvitatott, jóváhagyott harmonogram sze­rint kapcsolódhatunk be. És ez olyan távlat, amely megérdem­li, hogy küzdjünk érte. Tudatosítanunk kell emellett azt a tényt, hogy a Szovjetunió energetikai rendszerének haté­kony segítsége nélkül elképzel­hetetlen lenne az energetikai rendszer párhuzamosan átkap­csolt realizálása. Mire mutat rá ez a minden helyett felhozott példa? A kor­szerű ipar sokoldalú szükség­lete meghaladja az egyes or­szágok és bármelyik ország le­hetőségeit és erőit. A szocialis­ta gazdasági integráció az egyetlen út, amelyen leküzdhe­tő az ellentét aközött, ami a korszerű termelési erők, a vi­lág tudományos-műszaki forra­dalma által befolyásolt fejlesz­tés és az egyes nemzeti gazda­ságok lehetőségei megkövetel­nek, például amint azt a párhu­zamosan átkapcsolt integrált energetikai rendszerek megol­dásánál említettük. Ilamouz elvtárs a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy tuda­tában vagyunk annak, miszerint csakis a korszerű energetikai alapvető és kisegítő berendezés bekapcsolására kidolgozott ja­vaslat, a haladó és műszaki­gazdasági paraméterek a ma­gas fokú megbízhatósággal és irányítással a teljes automati- záció kihasználásával párhuza­mosan érvényesülhet kellő mó­don a KGST keretében. Véleményem szerint először is az integrációs téren kifejtett munkánk legyen célzatos és távlati. Az előrejelzések vala­mennyi mérlegelésünk szerves részeként nem válhatnak csu­pán a népszerű viták ügyévé, hanem azok kötelezővé válnak a vállalati és vállalaton kívüli irányítás valamennyi fokozatán végzett munkában. Másodszor — a komplex el­járás koordinációt követel, ame­lyet már a termelés megelőző szakaszokon kifejtett kooperá­ció és specializáció biztosít. En­nek alapja a koordinált tudo­mányos-műszaki kutatás legyen, amelyet a saját termelési folya­matokban kell végrehajtani és amely befolyásolja majd a KGST tagállamai koordinált beruházá­si építkezését. A termelésben végrehajtott tulajdonképpeni koordináció és specializáció gyakorlatilag a termelést meg­előző szakaszokban megvalósí­tott koordináció következménye lesz. Ezt az egész előzetes komp­lex tevékenységet betetőzik a kiviteli és behozatali szállítmá­nyok. Harmadszor — a szocialista integráció megvalósításában ki­fejtett tevékenység váljon szer­ves részévé az összes tervezési munkálatoknak a vállalati és a vállalaton belüli fokozatokon, elsősorban a középtávú és táv­lati terveknél és ugyancsak az évi rövid lejáratú realizációs terveknél. Negyedszer — a tanácskozá­sok alkalmával abból kell kiin­dulni, hogy a megoldás alatt álló fejlesztési lehetőségek jel­lege lényegében mindig sokol­dalú. Ez megköveteli, hogy ki­használják a hatékonyságuk szerint megválasztott valameny- nyi lehető formákat. Ötödször — valamennyi ta­nácskozás alkalmával biztosítva legyen az eljárás egysége. A program terjedelme megkövete­li a vállalati szféra széles körű, közvetlen részvételét. A közpon­ti szervek az ilyen terjedelmes programot nem biztosíthatják sem tárgyi, sem komplex szem­pontból, ám az egységet és a taktikát világosan keil kitűzniük, s ez kötelező legyen valamennyi tanácskozó szerv számára. Nem engedhetjük meg — mint az gyakran előfordul — hogy a részleges nagy vállalati szem­pontot az országos érdekek fö­lé helyezzék. Ezért mindnyá­junknak egységesen, egységes elvek szerint kell eljárniuk, ezeket az elveket ki kell dol­goznunk és biztosítanunk kell, mégpedig haladéktalanul és mi­előbb. Ha pedig bárki, bármi­lyen színvonalon, bármilyen szükségben megbontja az utasí­tást és a fegyelmet, akkor ebből le kell vonni a szigorú követ­kezményeket. Hatodszor — a szocialista gazdasági integráció ne csupán a tervezési hivatalok dolgozói, hanem valamennyi gazdasági vállalati dolgozó, minisztérium, tudományos-műszaki vállalat, intézet és valamennyi további intézmény és szervezet munká­jának szerves részévé váljék. Az általunk kidolgozott egy­séges stratégia megköveteli, hogy azzal a lehető legtöbij ember ismerkedjék meg. Nem szabad itt megfeledkeznünk a hatékony propagandáról és agi- tációról. Ezért a CSKP Központi Bizottságának titkársága ta­valy októberben jóváhagyta az alapelveket és intézkedéseket a gazdasági integráció kérdései­nek népszerűsítése és propaga- lása számára, ami fontos esz­köze a gondolkodásmód egye­sítésénél, az egységes stratégia egységes taktikájának magya­rázásánál és egyben biztosítá­sánál. A komplex program feltétle­nül olyan koncepciót felent, amely ugyan nem ígér semmi­lyen hirtelen változásokat, for­dulatokat, de a következetes biztosítás mellett reális és ko­moly. Ebben rejlik magatartá­sunk értelme is, amelyet vá­lasztottunk, és amely azon alapszik, hogy a szocialista nemzetközi-gazdasági integrá­ció lehetőségeinek érvényesíté­se elválaszthatatlanul és szer­ves részvé válik minden gazda­sági törekvésnek, minden elő­rejelző tevékenységnek, a kö­zéptávú és távlati tervezésnek, a népgazdaság tervszerű irányí­tási rendszere tökéletesítésére irányuló minden igyekezetnek. Szélesebb politikai megfogalma­zásban ez ugyancsak megfelel az integráció internacionalista küldetésének, amely nem csu­pán gazdasági, hanem mélyre­hatóan társadalmi folyamat. <

Next

/
Thumbnails
Contents