Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám, kedd
Oj filmek A hazai filmforgalmazás történetében a múlt hét végén jelentős eseményre került sor: a csehszlovák filmszínházak — a szovjet filmgyártás fennállása óta — az ezredik szovjet filmet mutatták be. A jubileum alkalmából rendezett díszbemutatón az Ojházasok című színes pa- noramatikus filmet láthatta a közönség. Az ezredik szovjet filmbemutató kapcsán a nézőben óhatatlanul is felvetődik a kérdés: vajon melyik szovjet film került hazánkba első ízben vetítésre. Erre, sajnos, pontos válasz nem adható, mert az ezzel kapcsolatos egykori statisztikai fel jegyzések is igen eltérő tájékoztatást adnak. Lehet, hogy a legelső az immár klasszikussá vált ,,Potyemkin cirkáló“ volt (Eizenstein munkája), vagy Pu- dovkin Anya című müve, illetve a Csapcijev vagy az Egész világ nevet című film. Több mint ötven év távlatából valóban nehéz pontosan megállapítani az elsőség kérdését, annál is inkább, mert az első Csehszlovák Köztársaság idején a mozik — tehát a filmforgalmazás is — magánkézben volt s mintegy 15—20 társaság biztosította a filmek vásárlását és kölcsönzését. Így hát érthető, hogy mindegyik más-más szovjet filmet mutatott be elsőként. Ám minél kérdésesebb az első film problémájának eldöntése, annál biztosabb az ezredik film- bemutató, hiszen a hazai film- forgalmazók már hetek óta tudják, hogy az Ojházasok című film „vonul be“ ezredikként a filmtörténetbe. Filmforgalmazóink az eltelt jdőszak alatt derekas munkát végeztek, melynek jóvoltából megismerhettük a világ első szocialista államának jelenét, múltját, dicsőséges harcait, az ország forradalmi hagyományait, sorsfordulóit. A szovjet művészet mélyen a forradalmi hagyományokban gyökerezik, ebből sarjadt ki, a szovjet művészek alkotásaikban mindig erre a tradícióra alapoztak, műveik ilyen szellemben fogantak még akkor is, ha a legaktuálisabb kérdést vetették fel, s korunk égető problémáira kereslek választ. Mondanivalónk igazolására elegendő, ha csak néhány példát s olyan filmek címét említjük meg, melyek világszerte osztatlan elismerésben részesültek: Emberi sors, Csendes Don, Szállnak a durvák, Háború és béke, Csajkovszkij, Felszabadítás; ezek olyan alkotások, melyek meghatározták a világ filmművészete irányvonalának fejlődését. Természetesen nehéz lenne akárcsak említést is tenni számos korszakos jelentőségű filmről, például a Lenin életét és munkásságát megörökítő alkotásokról, a szovjetország iparosításával és kollektivizációjával foglalkozó filmekről, az emberek tudatának, gondolkozásmódjának megváltoztatásáért vívott harcot tükröző alkotásokról, számos ifjúsági és kalandfilmről. Tény, hogy a felszabadulás óta Szlovákiában számos szovjet film — a látogatottságot tekintve — az egymillió nézőszámot is meghaladta /Távolban egy fehér vitorla, Tizenöt éves kapitány stb./. A számok önmagukért beszélnek! Kétségtelen, hogy a filmforgalmazás a szovjet filmek műsorra tűzése terén figyelemre méltó eredményeket ért el. Ennek ellenére még mindig van számos kiaknázatlan lehetőség. Évről évre új, fiatal nézőkkel gyarapszik a mozirajongók tábora, akik még nem ismerhetik a régebbi művészi értékű alkotásokat, holott ezek ismerete a műértő közönség nevelése szem- ponjlából nélkülözhetetlen lenne. Ezért meg kell keresni a módját annak, hogy fiatalságunk ezeket az alkotásokat is megismerhesse. Az Ojházasok című szovjet film egyik jelenete: anya és leánya (Álla Lariona és Ljubov Nefedovaj. Ojházasok Nem szükséges túlságosan élénk fantázia ahhoz, hogy az „újházasok“ szó láttára vagy hallatára bárki képzeletében kialakuljon a szokásos kép: a megismerkedés, az egybekelés, a szeretetben és kölcsönös megértésben zajló napok ... Igen, rendszerint így kezdődik és ilyennek képzeljük el két fiatal szerelmét, házasságát. (Bár, mi tagadás, vannak kivételes esetek). Ez a természetes, a megszokott. Csakhogy Nyikolaj Moszkalenko filmje ilyen szempontból „rendhagyó“: erre utal a film kezdő képsora is; már a két fiatal találkozása, egymásra találása, ismerkedésük sem zökkenőmentes. S a folytatás? ... őszinte szerelem, de ez sem fel hőtlen, mint általában a mesék ben. Az igazi szerelem sem problémamentes — tanácstalanság, elválás, boldog egymásra találás ... így jellemezhetnénk tömören ezt a szovjet filmet, melynek cselekménye természetesen napjainkban, Moszkvában játszódik. Főhőse egy műegyetemista lány és egy fiatal építés- vezető, aki esti egyetemen folytatja tanulmányait. A film a szerelmi történeten keresztül nemcsak a két fiatal szerelméből és együttéléséből eredő konfliktusokat tárja elénk, de bemutatja a nagyvárosi fiatalság életét is, helyesebben, az ún. aranyifjúság mentalitását, magatartását, gondolkodásmódját és üres filozófiáját, mellyel az „unatkozó fiatalok“ — a nyugati irányzatok és áramlatok káros befolyása alatt — sajátosan magyarázzák a társadalom alapvető kérdéseit. Ezekkel ellentétes nézeteket vall az ifjúság zöme, a munkásfiatalok széles tábora, mely az élet értelmét az alkotó munkában, a kö zösségi életben látja. Ny. Moszkalenko alkotása „problémás“ film; a problémákat nyíltan és őszintén tárja fel, s rokonszenvesen oldja meg. A film legfőbb erénye — az említetteken kívül — a maiság, a korszerűség, hogy ízig- vérig mai fiatalokkal foglalkozik. Befejezésül érdemes talán még megemlíteni, hogy a film főbb szerepeit eddig jóformán teljesen ismeretlen színészek játsszák, ám az idősebb nemzedék soraiban láthatjuk Nonna Morgyukovát és Álla Larionát. Érdekességként még annyit, hogy a film egyik szerepét Vlagyimir Tyihonov — a híres Vjacseszlav Tyihonov és N. Mor- gyukova fia — játssza. t— TUĎMÍIHL <0? 1 W jÄ " * 1 43 C3 JtJlTTí j. J*: sáLífjV ELEKTROFIZIKA AZ ÉPÍTŐIPARBAN Az építőanyag-gyártás legfőbb technológiai folyamatai a kőzetek törése és aprítása, osztályozása, szárítása és formálása végül pedig hőkezelése. Ha e technológiai műveletek hagyományos módszereit elektrofizikai eljárásokkal váltják fel, a gyártás sokkal intenzívebb és sokkal olcsóbb lesz. A kőzetek mechanikus aprítása például roppant energiaigényes eljárás, s az energia túlnyomó része hő formájában veszendőbe megy. Ennél már sokkal célszerűbb módszereket is ismer a modern technika. Ezek az eljárások nagyfrek venciás és ultra-nagyfrekvenciás áramok felhasználására épülnek. Nagy kőzetlömbök, amelyeket kis zónában két nagyfrekvenciás elektród között felhevítenek, a legkisebb ütés hatására is széthullanak. A legfontosabb építőanyag még napjainkban is a cement. Ez az építőanyag azonban meglehetősen drága és nem is túlságosan stabilak a tulajdonságai. A cementgyártás legfontosabb gyártási műveletei is alapjaiban megjavíthatok elektrofizikai módszerek alkalmazásával. Szovjet számítások és kísérletek szerint ezen a módon a cementgyártás teljes technológiai folyamata két szakaszra csökkenthető le: a nyersanyag feltárására és magas hőmérsékleten való égetésére. Jelentős megtakarítást lehet elérni a szárítás területén is az elektrofizikai módszerek alkalmazásával. Az elektrofizikai eljárások hang segítségével szárítják a homokot, a fát és más építőanyagokat. Az anyagokat nagy Intenzitású hanghullámok hatásának teszik ki. Ezzel az eljárással az eddigiek töredékére csökken a vízeltávolítás időtartama. Sajnos, ez az eljárás ma még nagyon költséges, így csak bizonyos építőanyagok szárítására használják. Más eljárásokkal például a forró gőz-gázkeverékes szárítással összekapcsolva azonban már ma is gazdaságos az alkalmazása. A nagyfrekvenciás áram ma még meglehetősen drága energiafajta. Előállításának módszerei azonban egyre tökéletesednek. Már ma is vannak nagy teljesítményű generátorok és magnet- ronok. Gyakorlati alkalmazásuk a legközelebbi jövő feladata. Bizonyos területeken jelentős gaz-, dasági eredményt lehet elérni a nagyfrekvenciás árammal az építőiparban is. Ilyen terület például a műanyagok, elsősorban a műanyagpadlók hegesztése. Az egész szobákat beborító, úgynevezett szőnyegpadlók rendkívül tartósak, kényelmesek és tetszetősek. A moszkvai és a leningrádi házgyárban már külön részleget rendeztek be e szőnyegpadlók nagyfrekvenciás hegesztésére. Ez a technológiai folyamat azóta nagyüzemi jellegű és módot nyújtott a szői yegpadlók tömeg- gyártására. A különböző építőanyagok gyártásában sokszor van szükség az építőanyag szemcséinek nagyság szerinti osztályozására, szitálására. A hagyományos módszerek szitát, pneumatikus berendezéseket vagy nedves eljárásokat — ülepítőmedencéket — alkalmaztak, ezek az eljárások azonban nagyon drágák. Ezért nyilvánul világszerte nagy érdeklődés az építőanyagok villamos osztályozása iránt. Az utóbbi években kifejlesztett korszerű berendezések már lehetővé teszik az akár 20—40 mikron nagyságú részecskecsoportok kiválasztását is. Ezekkel a berendezésekkel tehát portalaníthatók az építőanyagok, valósággal szárazon moshatók, s a villamos osztályozás eredményeként a gyártás bizonyos hulladékanyagai újra felhasználhatók. A mérnöki gyakorlatban hosszú idő óta alkalmaznak már röntgen- és gamma-sugarakat, neutronokat és más magasugárzásokat, egyebek között a beton vastagságának meghatározására, az építőanyagok víztartalmának és más tulajdonságainak megállapítására. Ezek a kemény sugarak lehetővé teszik, hogy akár egész épületeket megmérjenek azután, hogy elkészültek; megmérhetik a betonfalak vastagságát, anélkül, hogy furatot kellene készíteni rajtuk; gépkocsiban ülve kimutathatják az útburkolat vastagságát és a távolból meghatározhatják a cementtartályok és más edények töltési szintjét. Az elektrofizikai eljárások bevezetése az építő* és építőanyag iparban jelentősen emeli ezeknek az iparágaknak a színvonalát és népgazdasági szempontból is jelentős haszonnal jár. BETEGSÉGFELISMERÉS LÁTHATATLAN SUGARAKKAL Az emberi szemmel láthatatlan infravörös sugarak az elmúlt két évtizedben viharos gyorsasággal meghódították a tudományos kutatás és a technika számos területét. Egyebek között csalhatatlan pontossággal megállapítható segítségükkel, vajon valódi-e egy egy régi mester festménye, leleplezhetők a restaurálások nyomai, a képhamisítások. Kimutathatók továbbá segítségükkel olyan csillagok is, amelyek nem bocsátanak ki látható lényt, lefényképezhető velük a mi csillagvárosunk, a Galaxis tőlünk irdatlan távolságra, 25 ezer fényévnyire levő magja. A technikusok már megtalálták a módját annak is, hogyan foghatók hasznos munkára az infravörös sugarak, kenyeret, húst sütnek velük a megszokottnál sokszorta gyorsabban, s elpusztíthatják velük a tejben a csírákat, a kórokozókat. Legújabban pedig arról érkezett hír, hogy a Szovjetunióban újfajta, minden eddiginél többet „tudó“ szemvizsgáló biomikroszkópot szerkesztettek infravörös sugarak segítségével. Ez az újfajta orvosi vizsgálókészülék 1 mikronnál valamivel hosszabb hullámú infravörös sugarakat kibocsátó fényforrásból, binokuláris mikroszkópból és elektronoptikai képalakítóból áll. Vizsgálat közben a beteg szemét infravörös sugarakkal világítják meg. Ezek áthatolnak a szaruhártyán, és a szem különböző szöveteiről reflektálódnak. A reflektált, visszavert sugarak a binokuláris mikroszkóp optikai rendszerén át az elektronoptikai átalakítóba kerülnek, s itt látható képpé alakulnak ál. Az infravörös sugarak alkalmazása a szemészeti vizsgálatokban lehetővé teszi az élő szem szövetszerkezetének mélyreható tanulmányozását, a legkisebb elváltozások kimutatását és egész sor betegség korai szakaszban való felismerését. Segítségükkel például pontosan meghatározható a szaruhártyahomály intenzitása, felderíthetők a daganatok és az esetleges beszűrődések a szaruhártyában. A szem infravörös sugarakkal való tanulmányozása számos kóros állapot teljesen újszerű felismerését teszi lehetővé. A hagyományos módon, látható fénnyel végzett vizsgálattal például ritkán deríthető fel az öregkori hályog és egyáltalán nem lehet helyesen megbecsülni a szaruhártyahomály valóságos fokát, mértékét. Az infrasugaras biomikroszkóp a betegség valódi kórképét mutatja ki az orvosnak. Különösen nagy segítséget nyújt az infrasugaras biomikroszkóp a szembe hatolt idegen testek méretének, formájának és elhelyezkedésének megállapításához, és ami különösen fontos, a behatolás mélységének meghatározásához. A készülékkel végzett gyakorlati vizsgálatokból megállapították, hogy a szivárványhártya és a pupilla még akkor is vizsgálható, ha a szem előkam- rájában vérömleny van. De a szem belső részei még akkor is vizsgálhatók, ha az előkamrát vér tölti ki, ami hagyományos, látható fénnyel végzett vizsgálattal lehetetlen. Az új szovjet orvosi készülék megkönnyíti a betegek műtét utáni vizsgálatát is. Nem véletlen tehát, hogy ez utóbbi időben számos külföldi vállalattól érkezett megkeresés a szovjet „Li- cencintorg“ vállalathoz a készülék szabadalmi jogának megvásárlása iránt. ÓLOM A LEVEGŐBEN Egy elmélet szerint a nagy római birodalom pusztulásának egyik oka az ólom volt, mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a rómaiak ólomtartalmú ivó- és evőeszközeikkel fokozatosan mérgezték magukat. Vajon a rómaiak, ha ezt tudták volna, lemondtak volna-e a színes óiomedények luxusáról? Aligha! Hiszen mi tudjuk, ismerjük az ólom káros hatásait, és mégis lemondunk-e az autó luxusáról? 1922-ben két vegyész, Midgley és Boyd felfedezte, hogy az autók sokkal gazdaságosabban üzemeltethetők és gyorsabban mennek, ha a benzinbe ólomtetraetilt kevernek. (Mint a neve is mutatja, a vegyidet ólomtartalmú.) Természetesen Midgley és Boyd tudta, hogy az ólom mérgező hatású, hiszen nagy tudású, elismert vegyészek voltak, de azt is tudták, hogy a gazdaságosabb és gyorsabb autókkal jó üzleteket lehet kötni. Az ólomtetraetil a kipufogó gázokkal finom el- osztában bekerül a levegőbe, 1922-ben azonban még nagyon kevés volt az autó és sok a levegő. Az viszont, amit ma belélegzünk, sok esetben aligha nevezhető már levegőnek. Az autók kipufogó gáza természetesen nemcsak az ólom miatt mérgező, de az ólom különösen veszélyes, mert leülepedik. Az utcák környezetében a házakra, tárgyakra, állatokra és emberekre állandóan száll a finom ólompor azért, hogy az autók gyorsabban menjenek és gazdaságosabban üzemeljenek. Ma már rutinmunka az emberek vérében megmérni az ólomtartalmat. Az ilyen évről évre végzett mérések mutatták ki, hogy az amerikai nagyvárosokban élő emberek ólommérgezése állandó jelleggel nő, és ma már közel jár a toxikus határhoz. A kipufogó gázokban elég nagy adag ólom-, illetve ólombromidpor található, mert a benzinbe még etiléndibromidot is kevernek, hogy az ólom mint elpárolgó ólombromid csapódjon ki és ne ülepedjen le a hengerekben ólomoxidként, mert ez árt a motornak. (A hatalmas mennyiségű etiléndibromidot az amerikaiak SS Ethyl nevű hajója az óceánon úszva a tengerből állítja elő.). Az 1968. novemberi adatok szerint az amerikai nagyvárosok lakosainak a vérében található ólom jelenleg átlagosan kb. százszorosa a normál értéknek. Dr. Petterson, a Massachussetts Egyetem professzora szerint ez a nagy ólomtartalom elsősorban a kipufogó gázoktól szennyezett gyümölcs- és zöldségfogyasztásból adódik. Különösen aggasztónak tartja Petterson a veszélyezett- ség mértékét a terhes nők és a gyermekek vonatkozásában. Egyedüli kiútnak a kipufogó gáz nélküli villamos hajtás széles körű alkalmazása tekinthető, hovatovább már az egész emberiség egészségének megóvása érdekében. (df) 1972. II. 22. AZ EZREDIK
