Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-21 / 43. szám, hétfő
A FORRADALMI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM FELADATAI ÉS A SZAKSZERVEZETEKBEN DOLGOZÓ KOMMUNISTÁK MUNKÁJA A CSKP XIV. KONGRESSZUSA UTÁN (Folytatás a 3. oldalról) zóinak túlkapásaival szemben. Az állami és a gazdasági szervek, valamint a szakszervezetek kölcsönös elvtársi együttműködése az egyik alapvető feltétele a dolgozó nép céltudatos előfeszítései sikerének. # # * Egész társadalmunk előtt az az igényes, távlati feladat áll, hogy gazdaságunk extenzív fejlesztéséről áttérünk intenzív fejlesztésére És ebben fontos szerepe lesz a tudományos-műszaki haladásnak. A szakszervezetek forradalmi küldetésüket a szocializmusban csak akkor teljesíthetik, ha teljes mértékben támogatni fogják a tudomány, a technika és a technológia legújabb ismereteinek érvényesítését a gyakorlatban. E téren a szakszervezetek is felelősek azért, hogy széles körű lehetőségek nyíljanak az újítók, az ésszerűsítők és a feltalálók előtt. Igaz, hogy alkotó munkájuk konkrét irányítását és hatékony támogatását csak a gazdasági vezetés biztosíthatja. A tudományos-műszaki forradalom a szocializmus feltételei között a munkásosztályt nem szorítja ki vezető helyzetéből, hanem ellenkezőleg növeli a szerepét — és természetesen az igényeket is a termelési folyamatban dolgozó minden egyes munkással szemben, beleértve a szakképzettség növelésének igényét is. Objektívan elősegíti a munkásosztály és a műszaki értelmiség további kölcsönös közeledését. A csehszlovák népgazdaság intenzív fejlesztésének szükségszerű részét képezi a termelési alap fokozatos strukturális átalakítása. A szakszervezeti szerveknek valamennyi fokon részt kellene venniük e folyamattal összefüggő feladatok megoldásában, különösen azzal kapcsolatban, hogy a dolgozók hatékonyabb termelésre térnek át és új szakképzettséget sajátítanak el. A tudományos-műszaki forradalommal és a strukturális változásokkal összefüggő igényes feladatokat csupán a gazdasági és tudományos-műszaki integráció maradéktalan kihasználá sával, valamint a testvéri szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködéssel lehet teljesíteni. E feladatok megvalósításában teljes mértékben részt kell venniük a szakszervezeteknek is. Az 1972. évi igényes tervfeladatok és a terv minőségi mutatóinak teljesítésére kell irányítani a munkaversenyt: a munkatermelékenység növelésére, az anyagfogyasztás-, a nyersanyag-, tüzelőanyag- és villanyáram-fogyasztás csökkentésére, a kívánatos áruválasztékra, a selejtcsökkentésre, a termékek kiváló minőségére, a termelési alapok jobb kihasználására, a beruházási és lakásépítési határidők lerövidítésére, az exportszállítmányok gyors és jó teljesítésére. A tapasztalatok megerősítik, hogy csupán az egész kollektíva által vállalt kötelezettségek, a teljesítésükhöz szükséges nélkülözhetetlen feltételek megteremtése, a vállalt kötelezettségek rendszeres ellenőrzése és értékelése, a versenyzők helyes anyagi és erkölcsi értékelése vezet a mindenféle formalitástól mentes szocialista munkaverseny további kibontakoztatásához. A szocialista munkaverseny ott fejlődik a legjobban, ahol a dolgozók teljesen megértik értelmét és pozitív hozzájárulását az egész népgazdaság, valamint saját kollektívájuk céljaihoz. Ilyen feltételek között megszilárdulnak az elvtársi kapcsolatok, megszületik a munkához való szocialista viszony. Különösen a szocialista munkabrigádoktól várjuk el, hogy a dolgozók kezdeményezése tömeges kibontakoztatásának élére állnak, hogy leküzdik a maradiságot, a közömbösséget, a merevséget és az első sorokban harcolnak a gazdaság nagyobb fokú hatékonyságáért. A versenyző kollektíváknak nagyobb politikai és erkölcsi támogatásra van szükségük a pártszervezetek részéről, továbbá közvetlen segítségre a szak- szervezeti szervek és a gazdasági vezetés részéről. A versenyzők tevékenységéhez közös erőfeszítéssel kell megteremteni a szükséges feltételeket és szélesebb körben kell általánosítani és népszerűsíteni legjobb tapasztalataikat. A VIII. szakszervezeti kongresszus tiszteletére a 24 prágai üzem kollektívájának kezdeményező versenyfelhívása, valamint számos bratislavai üzem válasza e felhívásra, továbbá tíz fontos üzem női szak- szervezeti tagjainak és kollektíváinak, a „Mindenki szocialista módon“ mozgalom résztvevőinek kongresszusi kötelezettségvállalásai és az a támogatás, amelyben további üzemek, brigádok részesítik e kezdeményezést, mindez azt bizonyítja, hogy már érvényesül a szocialista munkaversenynek a népgazdaság minőségi fejlődését célzó irányzata. Látni kell azonban, hogy a munkaverseny tömeges kibontakozásában elért kétségtelen haladás ellenére is egyes üzemekben még olyan a légkör, hogy a legjobb munkások, a szocialista munkabrigádok tagjai és az újítók vonakodnak attól, hogy munkájukat népszerűsítsék és nyilvánosan propagálják. Az élenjáró dolgozók lebecsülése és becsmérlése annak a jele, hogy nem értik meg a verseny nagy jelentőségét és a legjobb példák népszerűsítésének fontosságát. Néha azonban annak a jele is, hogy az ellenség megkísérli fékezni országépítő erőfeszítéseinket. Az ilyen jelenségek ellen nem elegendő csupán fellépni, hanem a tisztelet és megbecsülés légkörét kell kialakítani a legkiválóbb dolgozók iránt társadalmi elismerésük érdekében. A szakszervezeti szervektől — főként a szakszervezetekben dolgozó kommunistáktól — elvárjuk, hogy a szocialista munkaverseny fejlesztésének élére állnak s a pártszervek vezetésével, a gazdasági vezetőséggel együttműködésben biztosítják azt, hogy a munkaverseny a kívánt irányban fejlődjék. A gazdaság és a munkakezdeményezés további kibontakozása megteremti a feltételeket a párt politikájának megvalósításához, amelynek célja a dolgozók szükségleteinek tökéletesebb kielégítése, helyes díjazásuk, munka- és életkörülmények megjavítása. A szakszervezetekre felelősségteljes munka vár a bérpolitika területén is, tehát azon a szakaszon, ahol számos probléma gyülemlett fel, és ahol a legjobban érvényesülnek az elmaradott nézetek, sőt néhol a reformista irányzatok is. A ni- vellizációs törekvések, a hamis szolidaritás, az opportunista belenyugvás az elavult munka- szervezésbe, a ragaszkodás az indokolatlan és már túlhaladott munkanormákhoz, mindez komolyan gátolja a bérnek, mint a hatékony anyagi ösztönző eszköz szocialista funkciójának felújítását. Nem lehet megvalósítani a bérrendszerek ésszerűsítését, ha a pártszervezet vezetésével nem biztosítják a gazdasági és szakszervezeti szervek egységes eljárását e politikai és gazdasági szempontból is igényes feladat teljesítése során. A szakszervezetek a dolgozók érdekében kötelesek a bérek szabályozását a munkatermelékenységtől függően támogatni és kiharcolni, őrködni a bérezés rendje felett és gondoskodni arról, hogy a bérezési gyakorlat megfeleljen a díjazás szocialista elveinek. Azok a munkások, és általában mindazok, akik becsületesen dolgoznak, bizonyára értékelik azt, ha a szakszervezet elvhűen állást foglal a munka szerinti díjazás mellett. A szakszervezeteknek határozottan kellene fellépniük a túlórában végzett munka nem hasznos és indokolatlan növekedése ellen, ami csökkenti az ötnapos munkahét előnyeit és fokozza a bérköltségeket. Ebben az évben több mint 5 milliárd koronára becsülik a túlórában végzendő munka költségeit. E költségek növekedése jelentős mértékben felemészti a munka hatékonysága általános javulásának eredményét és meggátolja azt, hogy nagyobb eszközöket fordítsunk a jól végzett munka díjazására és az új technika bevezetésére, ellentétben áll a gazdaság intenzív fejlesztésének szükségleteivel és elősegíti a termelésben az ösztönösséget. A szocialista gazdaság sikeres fejlesztése egyrészt megköveteli az irányítás magasabb színvonalát és a munkaaktivitás kibontakoztatását, másrészt az öntudatos munkafegyelmet is. A szakszervezeti szervek és valamennyi funkcionárius feladatához tartozik a munkaerkölcs következetes megszilárdítása is. Elsősorban ők legyenek mentesek a hamis szolidaritástól; nem volna szabad védelmükbe venni a fluktuánsokat, a hiányzókat, a fegyelmezetleneket és azokat, akik megkárosítják a társadalmi tulajdont és a szocialista társadalom érdekeivel ellentétben cselekszenek. Ha a szakszervezeteknek védelmezniük kell a dolgozókat, akkor ehhez hozzá kell fűzni, hogy a becsületes dolgozókat kell védelmezniük azokkal szemben is, akik ilyen módon csökkentik a túlnyomó többség munkájának eredményeit. A párt abból a tényből indul ki, hogy a jelenlegi körülmények között az emberek élet- színvonalának emelése még mindig magának a gazdasági fejlődésnek legsürgetőbb szükségessége, a termelés gyors növelésének egyik fontos előfeltétele. Az emberek a párt politikáját aszerint ítélik meg, milyen feltételeket teremt gazdagabb életük számára. Kétségtelen, hogy a szakszervezetek azáltal, hogy gondoskodnak a munkaerők állandó újratermeléséről, az emberek képességeinek és alkotómunkájának, a társadalom e fő termelő erejének sokoldalú fejlesztéséről, jelentősen hozzájárulnak a gazdasági építés feladatainak teljesítéséhez. A dolgozók jogos szükségleteinek kielégítéséről történő helyes gondoskodás — beleértve elhanyagolásuk éles bírálatát és a szocialista elvek különféle bürokraták által történő megszegése elleni harcot — nem valamilyen hamis védnököskö- dés, hanem a szocialista törvényesség védelmezése, a szak- szervezetek jogainak érvényesítése és teljesítése, a szakszervezeti tevékenység egyik fontos részének teljesítése. A vállalati vezetőség és a szakszervezet közös erőfeszítésének kifejezője a kollektív szerződés, amely egyesíti a termelési feladatok és a dolgozókról való gondoskodás feladatait. A kollektív szerződésekben egyesül a gazdasági vezetőség és a szakszervezet erőfeszítése, ez hangsúlyozza céltudatos együttműködésük szükségszerűségét és tág lehetőséget biztosít ehhez. A kollektív szerződések kialakításánál természetesen szembekerülhetnek egymással különféle, gyakran látszólag ellentétes nézetek és eljárások, de a két partner végleges megállapodása a kölcsönös kötelezettségekben végül is megköveteli, hogy mindent megtegyenek a kollektív szerződések következetes teljesítése érdekében. A kollektív szerződések teljesítésének tavalyi félévi felülvizsgálata megmutatta, hogy nem mindenütt értelmezik helyesen a gazdasági vezetés és a szakszervezeti szervek oszthatatlan felelősségét a termelésben és a dolgozókról való gondoskodás terén vállalt kötelezettségekért. A kollektív szerződés következetes teljesítése kedvezően befolyásolja a dolgozók kollektívájának viszonyát a gazdasági feladatokhoz, megszilárdítja a gazdasági vezetőség és a szakszervezet tekintélyét, és meggyőzi a dolgozókat arról, milyen komolyan gondolják a párt politikájának biztosítását vállalatukban vagy üzemükben. A következő időszakban a szakszervezetek sürgős feladata: aktívabban megvalósítani a munkabiztonság és egészségvédelem feletti társadalmi ellenőrzést. És ehhez elsősorban munkásellenőrzést kell alkalmazni, következetesebben meg kell követelni a szükséges munkavédelmi segédeszközök biztosítását és azok rendszeres alkalmazását. Ennek már meg kellene nyilvánulnia a munka- biztonság és higiénia felülvizsgálásában, amelyre a Központi Szakszervezeti Tanács kezdeményezésére ez év első felében a népgazdaság valamennyi ágazatában sor kerül. A szakszervezeteknek határozottabban kell eljárniuk az üzemi étkeztetéssel, az egészség- ügyi megelőzéssel, a munka- környezettel, valamint a második és harmadik műszakban dolgozókról való gondoskodás megjavításával kapcsolatos kérdések megoldásában. A választási programokkal összhangban a szakszervezetekre számos további feladat vár, amelyeket a nemzeti bizottságokkal együttműködve kell megoldaniuk, főként a lakáskérdésben, a munkahelyre való szállításban, az ellátás és általában az életkörnyezet terén. A dolgozókról való gondoskodás részét alkotja a szakképzettség kiegészítésének és növelésének rendszere is. A szakszervezeteknek rendkívül nagy figyelmet kell szentelniük a dolgozó nők problémáinak Hangsúlyozzuk, hogy az FSZM üzemi bizottságai és a gazdasági vezetőségek teljes mértékben felelősek az üzemekben dolgozó nők valamennyi problémájának megoldásáért, és ebben mindig teljes mértékben támogatni fogják őket a pártszervek. Sürgető feladat a dolgozó nők élet- és munkafeltételeinek rendszeres javítása főként szociális és gyermekintézmények építésével és korszerűsítésével, jó minőségű és megfelelő szolgáltatások fejlesztésével. Ebben látjuk annak a feltételét is, hogy a nők szak- képzettsége növekedjen és hogy képességeiknek és a társadalom szükségleteinek megfelelően szélesebb körben érvényesüljenek az aktív szakszervezeti és egyéb közéleti tevékenységben. A dolgozókról való gondoskodás elmélyítése során nem bízhatjuk magunkat csupán a központból jövő eszközökre és intézkedésekre. Nagyobb kezdeményezést kell most kifejteni közvetlenül a vállalatokban és az üzemekben, jobban ki kell használni saját forrásaikat, és nagyobb mértékben kell támaszkodni a dolgozók kezdeményezésére. A párt teljes komolysággal mutat rá arra, hogy a szakszer vezetek mindeddig nem váltak hatékony erővé a szocialista ember nevelésében. A szakszervezetekben folyó nevelőmunkát hosszú éveken át lebecsülték, vagy leszűkítették a kulturális hatás területére, amely elvesztette offenzív politikai tartalmát és befolyását a munkás- osztály és a többi dolgozó szocialista öntudatosságára. A válságos évek és a velük kapcsolatos deformációk a szakszervezeti munkában számos helytelen nézetet, — köztük reformista elképzeléseket, elevenítettek fel a szakszervezetek munkájáról. Nagy türelemmel és fáradhatatlanul kell harcolni e nézetek következményei ellen, mert a szocializmus ellenségeivel való eszmei összecsapás tovább folytatódik. A szakszervezetek politikai-nevelő munkájának értelme és célja — törekvés a dolgozók magasabb eszmei és politikai színvonalára. Erősíteni kell az emberek tudatában a szocialista hazaszeretetet és a proletár internacionalizmust, fejleszteni kapcsolatukat a világ első szocialista országával — a Szovjetunióval. Tények alapján kell rámutatni, hogy a kapitalista világ országaiban a dolgozók milyen nehéz körülmények között harcolnak a munkáért és kenyérért, a szociális és kulturális haladásért, a szakszervezeti jogokért és a szakszervezetek egységéért. E nevelésnek sokkal nagyobb mértékben kellene hozzájárulnia munkásosztályunk és a szövetkezeti parasztság, valamint a dolgozó értelmiség osztály- szövetségének megszilárdításához is. A szakszervezeti szervezetek és intézmények nevelőmunkáját magasabb eszmei színvonalra kell emelni, és ez a szak- szervezeti kiadóvállalatokra is érvényes. Különösen igényes és hatékony eszmei-nevelő tevékenységet kellene kifejteniük azoknak a szakszervezeti szövetségeknek, amelyekben a humán értelmiség túlnyomó része tömörül és amelyeknek fontos politikai és kulturális nevelőküldetésük van a szocialista társadalomban. A szakszervezetek leiadata részt venni a szocialista kultúra terjesztésében és a szocialista életmód kialakításában. Aktívan kell hatniuk a munkás- osztály nézeteinek kialakítására a múlt csökevényei, az élet kispolgári értelmezése ellen, az önzés és a társadalmi érdekek iránti közömbösség ellen vívott harcban. A dolgozókat arra kell nevelniük, hogy megszilárdítsák szocialista viszonyukat a munkához és a társadalmi tulajdonhoz. A szakszervezeteknek nagyobb hatást kell gyakorolniuk a művészi alkotómunkára és magukra az alkotókra is Antonín Zápotocký ma is érvényes elvének szellemében: „A szak- szervezetek eszközeiből csak olyan művészi alkotást pénzelhetünk, amely a munkásosztály és a szocializmus érdekeit szolgálja.“ A nevelőmunka sokoldalú fejlesztése feltételezi a szak- szervezeti kultúrházak és üzemi klubok szorosabb kapcsolatát az üzemi és munkakollektívákkal, munkaproblémáikkal. Kívánatos, hogy ezek az intézmények tevékenységükben felhasználják a munkásotthonok forradalmi hagyományait, mégpedig tekintetbe véve a dolgozók mai műveltségi és kulturális színvonalát, valamint a tudományos-műszaki forradalom követelményeit. A műszaki gazdasági propagandának is új tartalmat kell adni, ami lehetővé teszi, hogy a dolgozók megértsék a szocialista gazdaság jelenlegi feladatait és céljait. Rendszeres figyelmet érdemelnek a fiatal szakszervezeti tagok, akiknek száma másfél millió. A szakszervezeti szervek előtt áll az a felelősségteljes feladat, hogy a párt irányításával az állami, gazdasági és ifjúsági szervekkel együtt alaposan megjavítsák az ifjúság szocialista neveléséről való gondoskodást. A szakszervezetek fontos feladata, hogy az ipari tanulókból, az ifjú munkásokból és munkásnőkből ne csak jó szak- szervezeti tagokat neveljenek, hanem a legkiválóbbakat közülük előkészítsék arra, hogy a párt jövő tartalékai legyenek. Ez megkívánja osztályöntudatuk állandó ápolását, valamint azt, hogy büszkék legyenek a (Folytatás az 5. oldalon)
