Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
13 S okakban felvetődik a kérdés, hogyan lehet az. hogy a Német Szövetséges Köztársaságban két kommunista párt van, mi az oka annak, hogy a nyugatnémet munkás- osztálynak két marxista — leninista élcsapata tevékenykedik? Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az egyik: Németország Kommunista Pártja, Max Reimann elnök vezetésével 16 éve illegalitásban folytatja tevékenységét, szüntelenül küzdve és követelve a betiltás hatálytalanítását. Adenauer kancellár és a kormánykörök — évekig tartó rendőrségi üldöztetés és jogi huzavona után — az alkotmánybíróság döntésével 1956. augusztus 17-én törvényen kívül helyeztéK a pártot. A kommunista párt után’ hamarosan betiltották mintegy 200 más demokratikus szervezet s végül a Béketanács működését is, s ugyanakkor tárt kapukat nyitottak a legkülönbözőbb náci szervezetek újjáélesztése és fejlődése előtt. Betiltása után a párt illegalitásban folytatta tevékenységét. Bár a tagok és a vezetők életét nem fenyegette közvetlen veszély, mint régen, a náci uralom alatt, de állandó zaklatásnak, üldöztetésnek voltak kitéve. A rendőrség, a hivatalos szervek letartóztatásokkal és egyéb módszerekkel mindenképpen megnehezítették a kommunisták életét. Az illegalitás feltételei között rendkívül megnehezült a párt munkája, szervezeti élete. A tömegek körében végzett felvilágosító tevékenység, az új párttagok nevelése a pártépítés — mindez az igen kedvezőtlen körülmények között súlyos nehézségekbe ütközött. A betiltás hatálytalanításáért vívott 13 évi eredménytelen küzdelem után végül felvetődött egy új kommunista párt létrehozásának a gondolata. Olyan párté, amely programjának megfogalmazásában figyelembe veszi, hogy milyen ürüggyel, milyen jogcímen hozták meg annak idején a betiltó határozatot. Alapos megfontolás után végül sikerült az alapvető programpontokat úgy megfogalmazni, hogy egy jottányit se térjenek el a marxizmus—leninizmus lényegétől, de mégis lehetővé váljék a párt legális szervezése. Ezeknek az erőfeszítéseknek eredményeképpen 1968 szeptemberében Német Kommunista Párt néven Kiirt Bach- mann vezetésével megalakult az új párt, amelynek létrejöttét törvényesen engedélyezték. A Német Kommunista Párt elvhű, harcos, következetes marxista—leninista irányvonalat képvisel. Tagkásság körében valamint az egyetemi hallgatók soraiban is. A düsseldorfi kongresszus megmutatta, hogy politikai jelentőségében az NKP már jelentékenyen meghaladja számarányát. Az ország valamennyi részéből 606 küldött és 245 vedégdelegátus 33 410 párttag képviseletében, de az egész nyugatnémet munkásság, parasztság, értelmiség közös problémáinak megtárgyalására gyűlt egybe és kereste a megoldáshoz vezető utakat. A tiltó rendelkezések ellenére megjelent a kongresszuson a Bundeswehr katonáinak küldöttsége is — s bár súlyos büntetés várta őket alakulatuknál — a fiatal katonák újabb csoportja kérte felvételét a pártba. A düsseldorfi kongresszussal új szakasz kezdődött a Német Kommunista Párt életében. Ebben a szakaszban elsősorban a párt erejének, a dolgozó tömegekre gyakorolt befolyásának növelésére és széles körű harc kibontakoztatására törekszenek a dolgozók életszínvonalának emelésiéért a gazdasági stabilitás biztosításáért. A párt következetes elvi kampánya. Az európai enyhülés és a társadalmi haladás ellenfelei az NSZK-ban újabb hadjáratot indítottak a demokratikus szabadság jogok megnyirbálásáért, a Német Kommunista Párt betiltásáért. Az új jobboldali kampány kibontakozása nem véletlenül esik egybe az ún. „keleti szerződések“ ratifikációs eljárásának megindulásával. A CDU és bajor testvérpártja, a CSU, amely immár „hivatalosan“ is előterjesztette a szovjet—nyugatnémet szerződésre vonatkozó ellentervezetet — a „belső kommunista veszély“ felidézésével szeretné alátámasztani a szerződések megtorpedózására irányuló törekvéseit. Hamburgban — tartományi szinten — már tavaly ősszel olyan jogfosztó intézkedések történtek, amelyek szerint „jobb- és baloldali radikális csoportok és pártok tagjai“ nem láthatnak el közhivatali teendőiket. Számos pedagógus is elvesztette állását, mert tagja az NKP-nak. Néhány hete Rainer Barzel, a CDU elnöke felszólította a bonni kormánykoalíciót, hogy A békéért és a társadalmi haladásért küzdő erő Miért von két kommunista párt az NSZK-ban? eágának magját a betiltott párt legjobbjai alkotják. Max Reimann a múlt év szeptemberében maga is nyíltan belépett a pártba, jelenleg pedig az NKP díszelnöke. Ugyanakkor a demokratikus jogokért vívott harc fontos részeként az illegális Németország Kommunista Pártjának vezetősége szívósan tovább küzd a betiltás hatálytalanításáért. Az új párt, az NKP rendkívül bonyolult időpontban alakult meg. 1968 őszén, a hazánkban bekövetkezett válság idején, amikor a Nyugaton magasra csaptak a kommunista- és szovjetellenes propaganda hullámai. Az új német kommunista párt egyik legelső állásfoglalásában egyetértését és szolidaritását fejezte ki a Varsói Szerződés országai hazánknak nyújtott segítségével. „Krupp városában“, Essen ben megtartott alakuló kongresszusán fő feladatként a pártvezetés és az alapszervezetek kiépítését tűzték ki. Országszerte, főként a fontos ipari központokban gyűléseket tartottak, amelyen azt magyarázták, kik a kommunisták és mit akarnak? A párt lépésről lépésre egyre intenzívebb munkát fejtett ki, áttért a programjában megfogalmazott követelések konkrét megvalósításáért vívott harcra. Különösen az ipari munkásság és a fiatalok körében fejtett ki eredményes meggyőző tevékenységet és szerzett újabb híveket. üj szakasz a párt életében A múlt év novemberében Düsseldorfban megtartott II. kongresszusán a Német Kommunista Párt már jelentős sikerekről adhatott számot. A megalakulás óta eltelt rövid három év alatt tagsága meghaladta a 30 ezres létszámot, s ami a legszámottevőbb: a tagok 57 százaléka ipari munkás, az újonnan felvett tagok fele pedig 30 éven aluli fiatal. ígéretteljesen megnövekedett a párt befolyása az ipari munharcot vív a szociáldemokrácia jobboldali vezetői ellen és hasonló következetességgel lép fel mindenféle „baloldali“ opportunista irányzatokkal szemben is. Támogatja a dolgozók jogos bérköveteléseit és harcol azért, hogy indokolt sztrájk esetén a tőkések ne válaszolhassanak olyasfajta intézkedésekkel a munkások követelésére, mint például múlt év novemberében a fémiparban több mint 300 ezer ember kizárásával. A párt céljaihoz hozzá tartozik a nagy konszernek társadalmi tulajdonba vétele. így legutóbb az NKP ruhr-vidéki-westfáliai tartományi szervezete a gazdasági nehézségek leküzdése érdekében a Ruhr- vidék kulcsipari ágazatainak: a szén, a kohó-, a vegyi és kőolajipari vállalatok, valamint a villanyerőművek államosítását követelte. Ez az intézkedés arra volna hivatott, hogy munkát biztosítson a lakosságnak. A szénipar válsága miatt ugyanis mintegy 45 000 bányászt fenyeget a munkanélküliség veszélye. Külpolitikai tekintetben az NKP síkraszáll a szovjet-nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések haladéktalan ratifikálásáért, e szerződések megvalósításáért, azért, hogy az NSZK konstruktívan részt vegyen az európai biztonsági értekezlet előkészítésében, továbbá az NSZK és az NDK felvételéért az ENSZ-be, a fegyverkezési kiadások csökkentéséért és konstruktív leszerelési intézkedésekért. A Német Kommunista Párt teljes mértékben támogatjá hazánk jogos követelését, hogy a bonni kormány országaink kapcsolatai normalizálásának előfeltételeként ismerje el a müncheni egyezményt kezdettől fogva érvénytelennek. Az idei év elején újabb veszélyes fordulathoz érkezett a nyugatnémet reakció kommunistaellenes fogjon össze az ellenzékkel az NKP ellen s mindé-, nekelőtt a közszolgálatból távolítsák el mindazokat, aikik tagjai a kommunista pártnak. A nyugatnémet reakció ennek megkönnyítésére az alkotmányban előírt demokratikus szabadságjogok megcsorbítását, az alkotmány módosítását szorgalmazza. Maga Genscher belügyminiszter is csatlakozott azokhoz, akik a Német Kommunista Pártot szeretnék alkotmányellenesnek feltüntetni. A haladó közvélemény nagy .nyugtalansággal figyeli e törekvéseket, annál is inkább, mivel az SPD~ FPD kormánykoalíción belül is vannak olyanok, akik egyetértenek a jobboldal érvelésével. Erről tanúskodik a nyugatnémet tartományok miniszterelnökeinek a kommunisták hátrányos megkülönböztetéséről hozott legutóbbi döntése is. E döntésnek — amelyet Brandt kancellárral való előzetes tanácskozás után hoztak — célja a kommunisták eltávolítása a közszolgálatból és megakadályozása annak, hogy kommunisták állami szolgálatba léphessenek. Bár a tartományi miniszterelnökök döntése nem említi kifejezetten a Német Kommunista Pártot és a baloldali diák- illetve ifjúmunkás-szervezeteket, nyilvánvaló, hogy elsősorban a kommunisták hátrányos megkülönböztetésére szolgál. A jobboldal azzal érvel, hogy a kommunisták az alkotmány ellenségei, holott az NKP szervezeti szabályzata, programja egyértelműen leszögezi, hogy a párt az alkotmány maradéktalan megvalósításáért küzd. A kommunisták ellen indított hadjárat az NSZK- ban nemcsak a párt, hanem minden haladó erő ellen irányul, és fasizálódási törekvéseket takar. A jobboldal természetesen lelkendezve fogadta a legutóbbi diszkriminációs döntést, annál is inkább, hogy a szociáldemokrata miniszterelnökök szintén megszavazták azt, szembehelyezkedve az SPD azon baloldali erőivel, akik ellenzik az ilyen megkülönböztetést. Herbert Wehner, a német szociáldemokrata párt alelnöke nemrég óva intett az alkotmány módosításától, rámutatva, hogy aižt az ellenzék azért szorgalmazza, mert tisztában van a megkülönböztető intézkedések alkotmányellenességével. Az alkotmány előírja ugyanis, hogy „politikai meggyőződése miatt senki sem kerülhet hátrányba és senkit sem részesíthetnek előnyben.“ Sőt, az NSZK alkotmányában sehol sincs szó arról, hogy a kapitalizmus az egyedüli legális társadalmi rendszer, a szocializmus pedig állam- vagy alkotmányellenes. Az NKP az egyedüli párt a Német Szövetségi Köztársaságban, amely a társadalmi haladás pártja, a munkásság és általában a dolgozók tényleges érdekeit képviseli. Egy síkon harcol a világ azon erőivel, amelyek megvalósítják a szocializmust és meghatározzák korunk fejlődésének fő irányét. Ezért nemcsak a nyugatnémet dolgozók, hanem valamennyi békeszerető, az európai enyhülésért küzdő erő érdeke, hogy a német kommunisták visszaverve a jobboldal mesterkedéseit a rendkívül bonyolult és nehéz feltételek között is tovább növeljék erejüket és befolyásukat. PROTICS JOLÄN ÍKr': Ír É, W: f- - É•: g ■' |||gSHra <•' ^ IgjpIgS | fo idßjb' j&jll »Tegyétek a Nemet Kommunista Partot erőssé!“ — hirdette a düsseldorfi pártkongresszus jelszava. Tízezer komunista {elvonulása Düsseldorfban.
