Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-19 / 42. szám, szombat
Gustáv Husák elvtársiak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának előadói beszéde (Folytatás a 6. oldalról) cióba való bekapcsolódást, és az egységes tudományos-műszaki politika érvényesítését. A központi irányító szervek feladatának és tekintélyének megszilárdítása összefügg a koncepciós és elemző munkájuk színvonalával szemben támasztott igények növelésével. Amennyiben az irányított szervezetekkel szemben hangsúlyozzuk a fegyelem követelményét, akkor ugyanilyen igényességgel kell megkövetelnünk a felettes szervektől, hogy minden döntésük és utasításuk sokoldalúan megfontolt és alátámasztott legyen. Szervező és irányító funkciójuk az általuk irányított szervezetekkel szemben egyelőre még nem elég hatékony. Ez többek között abból adódik, hogy belső struktúrájuk nem alkalmazkodik mindig teljes mértékben a tervszerű Irányítás mai feladataihoz. Az elfogadott Intézkedések megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a vezérigazgatóságok megkezdhessék az üzemek irányítását, valamint az ágazat fejlesztése koncepciós kérdéseinek megoldását. Ki kell használni ezeket a lehetőségeket, és a vezérigazgatóságokat a termelési gazdasági egységek komplex irányításának szerveivé kell változtatnunk. Funkciójuk komplex értelmezése megfelel az irányítás koncentrálása és centralizálása irányzatának, amely a tudományos-műszaki fejlődésből és a termelés irányításának folyamatában tapasztalható egyre bonyolultabb viszonyokból következik. A gazdaság magasabb hatékonyságáért folytatott harc döntő részei a termelő vállalatok és a gazdasági szervezetek. Racionális tevékenységüknek alapja a jövedelmezőség rendszerén alapuló elvek érvényesítésében, a gazdasági eredményekben való anyagi érdekeltségükben és az eredményekért való felelősségükben rejlik. A múltban csökkent az e kérdések iránti gondoskodás, s ezért a jövőben újból a megfelelő figyelmet kell tanúsítanunk irántuk. Az irányítás hatékonysága növelésének elválaszthatatlan része a szervezeti struktúra tökéletesítése, az Irányítás egyes fokai jogkörének és felelősségének meghatározása. Szembe kell szegülnünk a sematizmus irányzatainak, figyelembe kell vennünk az egyes ágazatok és üzemek konkrét sajátosságait. A terv feladatai, valamint a közvetlen irányító és szervező munkának hangsúlyozása nincs ellentétben a gazdasági eszközök tökéletesítésének követelményével, a gazdasági reform fejlesztésével. A továbbiakban respektálnunk kell az irányítási rendszer stabilitásának és folyamatosságának szükségességét, valamint a reális gazdasági feltételeket, s egyúttal meg kell teremtenünk a feltételeket további fejlesztésükhöz is. Ezen a téren nagy jelentőségű a szovjet gazdasági reform eredményeinek és tapasztalatainak kihasználása a reform tartalmát, valamint fejlesztésének módszereit illetően is. Ennek útja az egyes intézkedések kísérleti kipróbálása és a szerzett tapasztalatok fokozatos kibővítése. A tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének jelentős feltétele a racionális árrendszer kialakítása. Célunk olyan árak kialakítása, melyek reálisabban fejezik ki a termelés társadalmilag szükséges költségeit. Tekintettel arra, hogy a nagykereskedelmi árak rendszere szorosan összefügg az átutalások és az adók rendszerével, ezek módosítását is összhangban kell végrehajtanunk. Az ágazatok keretében és az ágazatok között az eszközök újabb szétosztása az üzemek között, amit a rentabilitás közti nagy különbségek és más befolyások tesznek szükségessé, véleményünk szerint nem ideális megoldás. Számítanunk kell az üzemek anyagi érdekeltségének megerősítésére, elsősorban a progresszív tervek elfogadásával, A mai helyzetben meg kell követelnünk, hogy a dotációkat szigorúan megindokolják, és azok ne váljanak az egyes vállalatok gazdálkodásában észlelhető fogyatékosságok automatikus kiegyenlítésévé. Az üzemek tervfeladatait az eredmények, a feltételek és a lehetőségek objektív elemzése alapján kell meghatároznunk úgy, hogy az üzem érdekeltségének alacsonyabb intenzitását a jelentősebb személyi érdekeltség egyensúlyozza ki, végül pedig a vezető dolgozók, elsősorban a kommunisták nemcsak az üzem érdekeltségének pozíciójából, hanem politikai felelősségből viszonyuljanak a vállalat tartalékainak mozgósításához. Az irányítás színvonalának emelése megköveteli, hogy az irányításban nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk a távlati koncepciós kérdések megoldásának. 1971-ben megkezdtük a gazdasági fejlődés 1990-ig szóló távlati tervének előkészítését. Ezek a munkák még kezdeti stádiumban vannak, de már látjuk azoknak a problémáknak és feltételeknek a bonyolultságát, amelyeket meg kell oldanunk ahhoz, hogy gazdaságunk és társadalmunk sikeresen fejlődjön. A következő időszakban a figyelmet a problémák kiválasztott legfontosabb komplexumaira kell fordítanunk, mint például a szocialista életmód kialakítására, a nemzetközi szocialista integráció biztosítására, a termelési struktúra, a munkaerők racionálisabb kihasználására és újratermelésére, a műveltség fokozására, a szakképzettség növelésére stb. Rendkívüli gondot kell fordítanunk a távlati tervek kidolgozására. Az ötéves terv feladatai, az irányítási rendszer tökéletesítése, a népgazdaság távlati fejlődése problémáinak megoldása konkrét társadalmi megrendelést jelent a közgazdaságtudománnyal szem ben. A XIV. kongresszus által kitűzött gazdasági feladatok a marxista—leninista pozíciókon álló közgazdászok számára széles teret biztosítanak alkotómunkájukban. Kialakítjuk ehhez a legmegfelelőbb feltételeket. Minden erőnket a fő feladatok megoldására kell összpontosítanunk, általánosítanunk kell a szocialista építés gyakorlatát, választ kell adnunk a szocialista gazdaság gyakorlati szükségleteire, és a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval szorosan együttműködve tovább kell fejlesztenünk kutatásunkat. A hatékonyság növelésében a feladatok megoldásához jelentősen hozzájárulhatnak kutatóintézeteink is. Szilárdítsuk a párt vezető gazdasági szerepét 1972. II. 19. Elütársak! Csak akkor érvényesíthetjük az életben a CSKP XIV. kongresszusának irányvonalát, csak akkor teljesíthetjük az ötéves terv igényes feladatait, és összpontosíthatjuk a társadalom erőit a gazdasági feladatokra, ha törekvésünk élén a párt áll. Semmi esetre sincs szó arról, hogy a pártszervek és -szervezetek magukra vállalják azokat a feladatokat és azt a felelősséget, amely az állami és a gazdasági szerveket illeti meg, hogy visszatérjenek a helytelen, már elévült gyakorlathoz. Feladatuk abban rejlik, hogy a párt politikai hatása eszközeinek széles skáláját e feladatok teljesítésére használják ki. Az elmúlt 2—3 évben a párt sok új tapasztalatot szerzett a politikai harcokban, valamint a tömegeknek a társadalmi feladatok teljesítésére való szervezésében. A pártszervek és -szervezetek megtanulták, hogy az aktíva és az alapszervezetek erőit a legfontosabb feladatokra összpontosítsák, egész energiájukat egy irányba szervezzék, következetesen teljesítsék a kitűzött célt, és ellenőrizzék a feladatok teljesítését. Megtanulták, hogyan lehet nagy társadalmi feladatokat állítani a dolgozó tömegek elé, hogyan lehet érthetően megmagyarázni megoldásuk szükségességét, és hogyan lehet megnyerni a tömegeket e feladatok teljesítésére. Ki kell használnunk és érvényesítenünk kell ezeket a tapasztalatokat. Természetesen most másfajta feladatokról van szó, melyek közvetlenül a dolgozók mindennapi érdekeit érintik. Ezen a téren is érvényes azonban, hogyha a párt egyesíti erőit, konkrét és közérthető feladatokat tűz a dolgozók elé és a dolgozókat e feladatok teljesítésére vezeti, akkor ezen a téren is lényeges haladást érhet el. A jövőben a pártmunkát valamennyi területen szorosan össze kell kapcsolni a terv teljesítésére, a tartalékok mozgósítására és a hatékonyság érvényesítésére, kifejtett törekvéssel. Ez azonban nem jelenti a politikai-szervező munka, vagy a párt ideológiai nevelőmunkájának gyengítését. Ellenkezőleg, a politikai és a gazdasági feladatok összekapcsolása megköveteli e munkánk elmélyítését. Ez szükségessé teszi, hogy teljesítsük az építés feladatait, rendszeresen megismerjük, értékeljük és neveljük az embereket, emeljük a párttagság színvonalát, kialakítsuk a kádertartalékokat, és új, erre megfelelő elvtársakat előkészítsünk a párttagságra. Az össztársadalmi érdekek és az állami fegyelem érvényesítésénél állandó harcot kell folytatnunk a gyakorlatban az opportunizmus maradványai, az ösztönösség és a spekuláció ellen. Fokozott igényeket támasztunk a társadalmi gyakorlattal összekapcsolódó ideológiai munkával szemben, amely a munkának a társadalmi tudatra gyakorolt nevelő hatására támaszkodik. Minél gazdagabb lesz a pártszervezetek élete, a kommunisták aktivitása, annál szorosabb lesz a kapcsolat a pár- tonkíviiliekkel, annál jobban biztosíthatjuk a pártszervezet a gazdasági feladatok teljesítését. A gazdasági építés feladatainak teljesítéséért folytatott harc fontos eszköze az aktivitás növelésének. A kommunistáknak konkrét feladatokat kell adnunk a gazdaságpolitika érvényesítésében is. A szervezeteknek olyan feladatokat kell adniok tagjaiknak, mint pl. a szocialista verseny fejlesztésében való részvételük és kezdeményezésük a racionalizálási intézkedések megvalósításában, az új technika kihasználásában nyújtott segítségük, a munkakörnyezet megjavításához való hozzájárulásuk. A pártalapszabályzat a kommunisták feladatává teszi, hogy a munkában példaképül szolgáljanak. A kommunisták számára nem magánügy, hanem pártos kötelesség, hogy hogyan dolgoznak, hogyan növelik szakképzettségüket, hogyan tartják meg a fegyelmet és hogyan harcolnak a rendetlenség ellen. A párt politikáját nem szavakkal, hanem tettekkel kell életbe léptetni. A különböző ellenőrzések során még mindig találkozunk olyan esetekkel, hogy egyes párttagok a rájuk bízott szakaszokon megtűrik a rendetlenséget. A pártszervezetek kötelessége, hogy megköveteljék tőlük a helyzet megjavítását. Sokszor bíráltuk már, hogy egyes hibák olyan mély gyökereket eresztettek, hogy az emberek már úgy tekintenek rájuk, mint természetes jelenségekre. Itt az ideje, hogy bírálóan nézzünk ezekre a dolgokra, és következetesen megköveteljük a rend, az állami és a munkafegyelem megtartását. A Központi Bizottság és a kerületi pártbizottságok ismeretei megerősítik, hogy a pártszervezetek fokozatosan megerősítik a gazdaság fejlődésére gyakorolt hatásukat, mélyebben hatolnak az üzemek gazdálkodásának kérdéseibe, fokozott igényeket támasztanak a gazdasági vezetőségnek az állami terv teljesítésében végzett munkájával szemben. Munkájuk színvonalában azonban nagy különbségek észlelhetők. Rendszeresen ki kell alakítanunk a feltételeket ahhoz, hogy növeljük a párt politikai, nevelő- és szervező munkájának hatékonyságát, emeljük színvona* lát a XIV. kongresszus határozatai teljesítésének biztosításában. Az egyik feltétel az, hogy hatékony segítséget nyújtsunk a pártszervek tagjainak és a funkcionáriusoknak gazdasági ismereteik színvonalának emelésével. Ennek érdekében intenzíven fejlesztenünk kell a közgazdasági bizottságok tevékenységét, szakképzett gazdasági aktívával kell körülvennünk a pártiszerveket, és jobban ki kell használnunk a népi ellenőrzés szerveinek, a bankok és a statisztika ismereteit. A pártszervek és -szervezetek feladatai A pártszerveknek és -szervezeteknek mélyebben kell hatolniok a gazdaság bonyolult problémáiba, el kell sajátíta- niok a gazdasági elemzés módszereit, és az egyes üzemek munkáját nemcsak pillanatnyi eredményei alapján, hanem aszerint is, hogy milyen feltételeket alakítanak ki a jörő fejlődéséhez, tehát komplex módon kell értékelnünk. Nagyon időszerű feladat, hogy megszilárdítsuk a párt befolyását a termelés előtti szakaszokban, a kutatásban, a fejlesztésben, a tervező, a konstrukciós és a technológiai szervezetekben, ahol nagymértékben döntenek nemcsak a mai, hanem a jövőbeni termelés hatékonyságáról is. Nem elégedhetünk meg a tervteljesítésre vonatkozó globális adatokkal, melyek mögött gyakran más, fontos feladatok nem teljesítése, vagy pedig egész szakaszok rossz munkája rejtőzik. A jövőben nem járhatunk el úgy, mint ahogy az a múltban sokszor megtörtént, hogy a dicsőséget és dicséretet azok az üzemek aratják, amelyek alacsony tervet fogadtak el, majd ezt túlteljesítették. Ezek az üzemek inkább bírálatot érdemelnének. Emelnünk kell a pártapparátus politikai szervező munkájának színvonalát és növelnünk hatékonyságát. Ennek érdekében az egyes osztályokon fejlett aktívát kel! kialakítanunk, és segítségével mélyebb szervező tevékenységet kell kifejtenünk, módszertani segítséget kell nyújtanunk az alacsonyabb pártszerveknek, meg kell javítanunk a szakágazatokban és a vezérigazgatóságokon a pártmunka irányításának színvonalát, fejlesztenünk kell a koncepciós munkát, s tökéletesítenünk kell a kádermunka színvonalát és a határozatok ellenőrzését. A kerületi és a járási pártbizottságok előtt az a feladat áll, hogy kidolgozzák az intézkedések konkrét programját a tervfeladatok biztosítására, a tartalékok mozgósítására, az emberek kezdeményezésének fejlesztésére. A fő hangsúlyt a döntő fontosságú üzemekre, építkezésekre, a tudo- mányos-műszaki fejlesztés feladataira és a fejlesztési programokra kell helyeznünk. Elsősorban az alapszervezeteket közvetlenül irányító járási bizottságoknak kell kiépíteniük az instruktorok testületét, élő kapcsolatot kell velük fenntartani, hatékony segítséget kell nekik nyújtani a párt gazdaságpolitikája feladatainak biztosításában. A XIV. kongresszus irányvonalának érvényesítése és az ötéves terv feladatainak teljesítése az ellenőrzési jog érvényesítésének fő tartalma. Amennyiben nem akarjuk, hogy ez formális legyen, az összes kommunista közös ügyévé, a pártpolitika érvényesítése és a fogyatékosságok elleni harc, a bírálat és az aktivitás fejlesztése eszközévé kell válnia. Helyes lenne, ha a pártszervek és -szervezetek negyedévenként komplexen értékelnék a terv teljesítését. A népgazdaságunk hatékonysága növelésére kifejtett törekvést az embereknek az irányításban való aktív részvétele és kezdeményezésük fejlesztése feltételezi. A XIV. kongresszus határozatából indulunk ki, miszerint megvannak a lehetőségek ahhoz — a kollektív szerződések, a termelési értekezletek, a jelentések, a gazdasági kérdések megvitatása a nyilvános gyűléseken —, Szükséges, hogy a taggyűlések a gazdasági kérdések megvitatásakor ne csupán a beszámolók meghallgatására korlátozódjanak, hanem kollektíván kialakítsák a saját álláspontukat, ne tűrjék meg a fogyatékosságok igazolását, hanem követeljék az igényes célok teí- jesítését, és egyesítsék az e célok teljesítésére kifejtett törekvést. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy több' pártszervezet elnézte a gazdasági vezetőség hibás hozzáállását az 1972. évi terv és az ötéves terv előkészítéséhez. A gazdasági és a politikai feladatďS egységének meg kell nyilvánulnia a* ideológiai munkában. Elsősorban arrŐl van szó, hogy minden dolgozónak meg kell értenie a XIV. kongresszus programjának céljait, valamint a hatékonyság terén előttünk álló feladatok ösz- szefüggését a nép anyagi és kulturális színvonala emelésének programjával. Az ideológiai munka és az építés gyakorlati eredményeinek közös hatása eredményeképpen az imberekben meg kell szilárdulnia annak a meggyőződésnek, hogy nem az avanturizmus útja, amelyre a jobboldali opportunisták akarták őket téríteni, hanem az irányítás és a tervezés szocialista elvei következetes, alkotó érvényesítése biztosítja a társadalom felvirágoztatását, a szociális biztosítékokat és az életszínvonal emelkedését. Az ideológiai hatás nem helyettesítheti a problémák tárgyi megoldását, de mégis fontos szerepet kell játszania a fogyatékosságokkal szembeni engesztelhetetlenség és az igazi igényesség légkörének kialakításában, az olyan légkör kialakításában, amely támogatni és értékelni fogja a jő munkát és a jó eredményeket, de ugyanakkor bírálni fogja a lemaradást és a hanyagságot. Nagy feladatok állnak a tömegtájékoztatási eszközök előtt. El akarjuk érni, hogy a tömegtájékoztatási eszközök gazdasági területen azonos hatást gyakoroljanak. Ugyanakkor ennek a hatásnak differenciáltnak kell lennie, respektálniuk kell, hogy különböző műveltségi színvonallal, politikai öntudattal és élet- tapasztalatokkal rendelkező emberekhez szólnak. A politika, a gazdaság és az ideológia egységes hatásának a XIV. kongresszus által kifejezett követelménye az irányvonal, amely szerint el kell járnunk. Az akcióegység feltétele a kommunisták teljes nézetazonossága gazdasági eredményeink értékelésében. E né*etegység és az egységes fellépés alapját a XIV. kongresszus határozatai képezik. A tervfeladatok teljesítése, a rendszeres politikai munka és a káderek előkészítése érdekében a pártszerveknek konkrét programokat kell kidolgozniuk, meg kell határozniuk a fontossági sorrendet, és a programokat következetesen teljesíteniük és ellenőrizniük kell. hogy a gazdaság területén a szocialista társadalom mély demokratizmusa megnyilvánuljon. A központi kérdés az, hogy miképpen tudjuk teljes mértékben és nem formálisan kihasználni ezeket a lehetőségeket. Eddig a terv előkészítése sok üzemben csak a szakemberek szűk csoportjának az ügye. Csak kis mértékben (Folytatás a 8. oldalon) Múlhatatlan feltétel a dslpzíft mozgósítása
