Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-17 / 40. szám, csütörtök
riePvľTV .i/ ■.-n Miről ír a vilagsajto? L - —— _______________- _________________ A szocialista népművelésért „A Szovjetunió, más szocialista országokkal együtt, minden támogatást megad az amerikai imperializmus agressziója ellen harcoló indokínai népeknek. E délkelet-ázsiai háborús tűzfészek felszámolása és a politikai rendezés elősegítése e térségben elválaszthatatlan része a béke védelmére és a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló szovjet politikának, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa fogalmazott meg“ — írja a Pravda. Mint a lap megállapítja, az indokínai hazafias erők sikerei nyilvánvalóvá tették: kudarcra van ítélve Washingtonnak a katonai megoldáson alapuló irányvonala. Most, az elnökválasztások előtt az Egyesült Államokban arról kezdtek beszélni, hogy keresik az indokínai kalandból való úgynevezett „tisztes kivonulás“ lehetőségeit. Az amerikai elnök előállt úgynevezett „béketervével“, amely — mint a nemzetközi haladó közvélemény azonnal megállapította — semmi újat sem tartalmaz. Ugyanakkor reális alapja van az indokínai probléma meg- . oldásának és az indokínai béke gyors helyreállításának. Azokról a konstruktív programokról van szó, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya, a Laoszi Hazafias Front és a Kambodzsai Nemzeti Egységfront dolgozott ki. Mint a Pravda vezércikke megállapítja, ezek a javaslatok magukban foglalják az indokínai probléma megoldását az itt élő népek törvényes jogainak elismerése alapján, ugyanakkor lehetővé teszik az Egyesült Államok számára is, hogy kikerüljön a délkelet-ázsiai katonai kaland zsákutcájából. „Az SZKP és a szovjet kormány kifejezve népünk akaratát, következetesen és elvszerűen sokoldalú segítséget nyújt a vietnami népnek, a laoszi és a kambodzsai hazafias erőknek. Ma az indokínai népeknek az imperializmus erői ellen vívott hősi harca az egész haladó emberiség közös ügyét szolgálja“ — írja végezetül az SZKP Központi Bizottságának lapja. Az FKP lapja az indokínai népek békéjével és függetlenségével foglalkozó versailles-i világkonferencia eredményeit kommentálja. Nixonnak igaza volt, hogy már előre tartott a világtalálkozótól. A Fehér Ház agytrösztje helyesen mérte fel a konferencia jelentőségét. (Ezért igyekezett az amerikai kormány kierőszakolni a francia kormánynál a világtalálkozó betiltását.) A versailles-i tanácskozás valóban minden eddiginél reprezentatívabb nemzetközi fórumnak bizonyult. A találkozó 1200 delegátusa a világ népeihez intézett felhívásában és politikai határozatában világosan és egyértelműen agresszorként bélyegezte meg az amerikai imperializmust, amely az emberiség ellen elkövetett bűnökért felelős, s rámutatott arra, hogy Indokína hős harcosai olyan küzdelem élcsapatát alkotják, amely az egész világ népeit érinti. Nixonnak és kormányának manőverét leleplezték. Ennek a mesterkedésnek a lényege, hogy a novemberi elnökválasztásig igyekeznek lecsillapítani a kedélyeket, és megpróbálják elhitetni, hogy már folyamatban van a háború befejezése, pedig annak csupán technikáját változtatják meg, s még pusztítóbbá teszik. Versailles-ban a népek válaszoltak Nixonnak, választ adtak nyolcpontos háborús tervére. Most, az elektronikus háború által felfokozott öldöklésre a népi tiltakozás kiterjesztésével kell sürgősen válaszolni. Az emberfeletti áldozatokat hozó vietnami, laoszi és kambodzsai testvéreink iránti kötelességünk megtenni mindent annak érdekében, hogy az indokínai népek békéjéért és függetlenségéért folyó harc kiterjesztése gyorsabban fokozódjék, mint a washingtoni kardcsörtetöké. A versailles-i világtalálkozó segítséget nyújt ehhez. Az európai békéről, biztonságról és együttműködésről szóló prágai nyilatkozat jelentős dokumentum, amelynek nemcsak fontos politikai, hanem elsőrendű elvi jelentősége van — írja a Rabotnicseszko Delo című bolgár lap. Hozzáteszi, hogy a sokoldalúan átgondolt, konkrét és reális dokumentum feleletet ad az európai nemzetekkel és az egész világgal kapcsolatos legfontosabb kérdésekre. A prágai találkozó az európai szocialista országok mélyen békeszerető, humánus politikájának további szemléltető bemutatása, és az európai konferencia összehívására irányuló nem szűnő igyekezetének demonstrálása volt. Ez a politika és igyekezet nemcsak konjunkturális, átmeneti jelenség, hanem a következetes politika mély és tartós kifejezése. Ez a politika a szocialista társadalmi berendezés lényegéből fakad. R. Nixon, az Egyesült Államok elnöke február 21—28-án látogatást tesz Pekingbe. A Try- buna Ludu washingtoni tudósítója ezzel kapcsolatban azt írja, hogy 1971 tavaszától mintegy varázspálca-intésre megváltozott a kínai események értelmezése az amerikai tömegtájékoztatási eszközökben. Nixon szilárdan elhatározta, hogy nem engedélyez olyasmit, ami meghiúsítaná pekingi útjának tervét. Amikor az Egyesült Államokban bírálják az India és Pakisztán közötti konfliktusban elfoglalt magatartást a Fehér Ház meg volt győződve arról, hogy a kínai szövetségessel, Pakisztánnal való szolidaritás abban az esetben is előnyöket eredményez, ha ez káros hatást gyakorol az Egyesült Államok és India kapcsolataira. Az amerikai kommentátorok véleménye szerint Peking jelentős műszaki és gazdasági segítséget kap az Egyesült Államoktól és biztosítékot, hogy nem áll érdekében Tajvan függetlenségének tartós támogatása. A japán kormány illetékesei jelezték, hogy készek „memorandum-kereskedelmi“ egyezményt kötni a Vietnami Demokratikus Köztársasággal — írja a tokiói lap. (Hasonló — nem hivatalos és évenként felújított — kereskedelmi megállapodást már kötött Japán és a Kínai Népköztársaság — (a szerk. megjegyzése.) A tokiói újság szerint Vaszuke Mijake, a japán külügyminisztérium délkelet-ázsiai osztályának vezetője és Kicsiszaburo Inue, a külügyminisztérium másik tisztviselője Hanoiból visszatérőben nem volt hajlandó nyilatkozni északvietnami küldetéséről. Mindössze annyit közöltek, hogy a hanoi kormánnyal baráti tanácskozást folytattak. — Jól értesült japán körök úgy tudják —, írja a tokiói újság —, hogy a kormány megbízottainak hazatérését követően vizsgálják meg a Tokióban és Hanoiban nyitandó memorandum-keres- kedelmi iroda problémáit. Rabotnicseszko Delo Olvasóink lapunk előző számaiból már értesültek arról, hogy a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya és a CSEMADOK Központi Bizottsága Dunajská Stredán ( Dunaszerdáhely ) kétnapos országos népművelési szemináriumot rendezett. Az alábbiakban az ülés küldetéséről és az elhangzott főbb gondolatokról számolunk be. A CSKP XIV. kongresszusának határozataiból a pedagógusokra és a népművelőkre nagy feladatok hárulnak. Ezek teljesítéséhez napjainkban elengedhetetlenül szükséges az 1968-as év eseményeinek alapos ismerete és marxista magyarázása. Lőrincz Gyula elvtárs „A párt XIV. kongresszusa és a szocialista kultúra“ című előadásában hangsúlyozta, hogy az említett év eseményeinek gyökerei visszanyúlnak az előző időszakba. Éveken keresztül rendezetlen volt a cseh és szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek viszonya. Ezért már a XIII. pártkongresszusra készült egy javaslat, amelynek elfogadása biztosította volna az egyenjogúságot, azonban ezt a javaslatot elodázták. A két nemzet és a nemzetiségek viszonyának rendezetlensége, valamint az államvezetésben megmutatkozó súlyos hibák a revizionisták és jobboldali opportunisták malmára hajtották a vizet. Az ellenforradalom nyílt kitörését a szövetséges csapatok közbelépése akadályozta meg. És mi történt azóta? Az új párlveze- tőség Husák elvtárssal az élén rövid idő alatt megszüntette a hazánkban kialakult gazdasági és politikai válságot. A CSKP XIV. kongresszusán megmutatkozott az is, hogy a testvérpártok egyetértenek pártunk politikájával. A mi célunk nem az Eszterházy-íé\e nacionalizmus, hanem a párt- és a munkás- mozgalom hagyományainak, Steiner Gábor és Major István hagyatékának ápolása. A népművelőknek, a párt aktivistáinak ezért el kell követniük mindent a párthatározatok teljesítéséért. Az antikommunizmus 1968- ban nemcsak ideológiai, hanem gazdasági téren is támadott. Ota Šik és a hozzá hasonló burzsoá közgazdászok a nyugati imperialisták szekeréhez akarták csatolni népgazdaságunkat, melyet fejletlennek minősítettek. Ezzel szemben — s ez képezte Krocsány Dezső elvtárs „A csehszlovák népgazdaság fejlődése és távlatai a XIV. pártkongresszus határozatainak értelmében“ című előadásának lényegét — tudvalevő, hogy nagyon fejlett Ipari ország állampolgárai vagyunk. Szociális juttatásaink nagyrésze egyedülálló a világon. Ehhez elegendő megemlíteni az ingyenes iskolai tanszereket és az aránylag magas nyugdíjakat. Igaz, vannak problémáink is. Például kevés a munkaerő, s ezért alkalmazunk lengyel, vietnami, jugoszláv és román munkásokat is. A vitában Kossányi István elvtárs Dunajská Stredáról (Du- naszerdahely) a CSEMADOK és a Nemzeti Front viszonyáról, Németh Dezső elvtárs Lučenec- ről (Losonc) az 1968-as évben hibákat elkövetettek sorsáról érdeklődött. Az elhangzott kérdésekre Lőrincz Gyula elvtárs válaszolt. Elmondotta, hogy a CSEMADOK megalakulásakor sem tartozott a Nemzeti Frontba. A CSEMADOK azzal, hogy a Művelődésügyi Minisztérium alá került, be tud kapcsolódni az ország kulturális vérkeringésébe. Anyagi lehetőségei is nagyobbak. Azzal kapcsolatban, hogy miért nem kaptak az 1968- ban hibákat elkövetettek szigorúbb büntetést, Lőrincz elvtárs hangsúlyozta, hogy a mártír- csinálás helyett az emberek tudatának helyes irányba terelése volt a járható és helyes út. A vita második részében Ferenc Ferdinánd elvtárs Luče- necről a magyar gazdasági mechanizmusról és a Magyarországgal való kapcsolatainkról érdeklődött. Zagyi Gyula elvtárs Fifukovóról (Fülek) a cigányok nevelésének nehézségeiről beszélt. Hiányolta azt, hogy a csehszlovákiai tv-ben nincs magyar adás, valamint azt, hogy az újságeladótól nem kap és nem is rendelhet érdeklődését kielégítő magyarországi sajtóterméket. Gerő János elvtárs Želiezovcérol (Zselíz) a munkakerülés súlyosabb büntetésének hiányáról beszélt. Hoffer Lajos elvlárs Nové Zám- kyból (Érsekújvár) kifogásolta, hogy Szlovákiában még mindig sok olyan pedagógus tanít, aki diplomával nem rendelkezik. Megemlítette, hogy a szülőket legtöbb esetben csak az anyagiak érdeklik, és nem adják főiskolára gyermeküket. A feltett kérdésekre Krocsány Dezső elvtárs válaszolt. A magyar gazdasági mechanizmust, amely tervszerű gazdálkodással biztosítja a nagyobb méretű beruházásokat, pozitívan értékelte. Internacionalista szempontból nagy jelentőséget tulajdonított a Magyarországgal való határmenti munkaerőcserének. A munkakerüléssel kapcsolatban, mely főleg a cigányoknál tapasztalható, hangsúlyozta, hogy törvényeink mindenkinek egyforma jogokat biztosítanak, de mindenkitől egyformán megkövetelik a becsületes munkát is. A csehszlovák tv magyar adásával kapcsolatban kijelentette, hogy az új tv-köz- pont üzembehelyezése után ez is megvalósul. A magyar sajtótermékekkel kapcsolatban elmondotta, hogy megszűnt az az idő, amikor három-négy ember döntött a kisebbségi kérdésekben. Hazánkban a munkások hatalmának kell érvényesülnie, és aki nem hajlandó pártunk politikáját végrehajtani, távozhat beosztásából. Az oktatásüggyel kapcsolatos kérdésekre válaszolva Krocsány Dezső elvtárs kijelentette, hogy 1974-ig elkészül az új iskolareform, amely szigorúan szabályozza majd a tanoncképzést is. A tanítók képzetlensége is megoldódik majd fokozatosan. Tóth Sándor elvtársnak, az itteni színészek magyarországi tanulásával kapcsolatos kérdésére kijelentette, hogy a jövőben erre is sor kerülhet. A Lévay Erzsébet vezette szeminárium második napján Balázs Béla elvtárs, „Az állam- polgári és világnézeti nevelés formái és módszerei“ címmel tartott előadást. Felhívta a figyelmet arra, hogy az antikommunizmus, mely 1968-ban sajátos formában nyilvánult meg, napjainkban is támad. Elmondta, hogy hetente 218 óra 35 percnyi műsoridővel folytatnak különböző idegen adók magyar nyelven pszichológiai háborút a szocialista országok ellen, fyz antikommunizmus elleni harc szorosan összekapcsolódik a revizionisták, a nacionalisták és a jobboldali opportunisták elleni küzdelmünkkel. Az osztályellenség ellen fel kell vennünk a harcot, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetiségű. A népművelésben is, hiszen az is, mint a pedagógia, osztályjelle- gű. A szemináriumon elhangzott előadások és a tartalmas vita után Varga Béla és Bodnár Béla elvtársak a CSEMADOK, a művelődési otthonok és a nemzeti bizottságok kultúrszak- osztályainak együttműködésére hívta fel a jelenlevő népművelőket. Jó példával szolgál már erre a Dunajská Streda-i és a komárnői járás, ahol már kidolgozták az együttműködés tervét. A szeminárium célját Tóth Sándor elvtárs még a gyűlés elején így fogalmazta meg: „A párthatározatok teljesítéséhez nyújt segítséget a pedagógusoknak és a népművelőknek". Ezt a célját a szeminárium maradéktalanul teljesítette. TŐZSÉR LAJOS ünnep a SZISZ életéb en Holnap tartják meg Levicén (Léva) az ifjúsági szervezet járási konferenciáját A levicei (lévai) járásban a különféle üzemek, iskolák és szaktanintézetek mellett működő alapszervezetekben több mint 5400 SZISZ tag tevékenykedik. Ezek a fiatalok ünnepre készülnek: holnap, a járás székhelyén megrendezésre kerülő járási konferencián értékelik eddigi munkájukat és konkrét munkatervet fogadnak el az elkövetkezendő időszakra. Erről a nagy eseményről beszélgettünk Ladislav Pokornýval, a SZISZ járási bizottságának ideológiai titkárával, aki elmondotta, hogy a konferencián 117 alapszervezet munkáját értékelik. A párt és a tömegszervezetek hatékony segítségével sikerült egy egységes, közös célokért küzdő ifjúsági szervezetet létrehoznunk a lévai járásban — mondotta a titkár — s ha még 30 alapszervezetet alapít a SZISZ (13 községben már folyamatban van), akkor 100 százalékos szervezettséget érünk el. A jelenleg működő 66 falusi szervezet munkájával elégedettek vagyunk. Értesüléseink szerint Cajkov, Zbrojníky (Fegyvernek) községekben és a pu- kaneci majorban a közeljövőben további ifjúsági alapszervezeteket alakítanak. % Az üzemekben milyen eredményeket érnek el a SZISZ tagok? — Túlzás nélkül állíthatom, hogy kitíínőeket. A levicei Textilkombinátban például alig egy éve működik az ifjúsági szervezet — mint Ismeretes új ipari létesítményről van szó —, mégis már hat ifjúsági munkacsoport versenyzik a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Járásunk területén a tlmacei (tolmácsi) energetikai üzemben dolgozik a legtöbb fiatal. A Fényszóró mozgalom keretében hatmillió korona értékű elfekvő készletet találtak fiataljaink járási viszonylatban. Ebben az üzemben is több ifjúsági munkacsoport versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. • Főleg milyen elfekvő anyagokra „világítanak“ rá a fényszórók? — Több üzemben motorok forgórészeire bukkantak, kihasználatlanul kallódó csöveket, pléhle- mezeket, gépalkatrészeket, csapágyakat, szerszámokat találtak. Dicséretet érdemeinek azok a fiatalok is, akik a járási építővállalatban dolgoznak, ugyanis nagy mennyiségű építkezési és szerelőanyagot találtak, melyeket az üzem hasznosíthat. Želiezovcén (Zseliz) megközelítőleg 88 000, Ša- hyn (Ipolyság) pedig 150 000 koronára világítottak rá a fényszórók. Dicséret illeti a levicei Gépkocsifuvarozó Vállalat szorgalmas fiataljait is. # Miiyen eredményeket érnek el járásukban a fiatalok a tanulásban? — A legnagyobb politikai ismeretekkel azok a SZISZ tagok rendelkeznek, akik a járási nemzeti bizottságon dolgoznak. A fiatalok politikai és szakmai tudásának állandó növelését rendkívül fontos feladatnak tekintjük. Az 1971/72-es iskolai évben járásunkban 3 helyen szerveztük meg a vezetők iskoláztatását. Ezeket mintegy 150 tisztségviselő látogatja. Külön osztályt nyitottunk azoknak a SZISZ-tagoknak, akik a pionírszervezetekkel dolgoznak. # Nézete szerint a holnap megrendezésre kerüld járási konferencia után hogyan lehetne tovább javítani az ifjúsági szervezet munkáját a járásban? — Természetesen azzal, hogy ax alapszervezetek a járási konferencia határozatainak szellemében dolgozzanak. Minden falusi és városi szervezet tagjainak klub- helyiséget kell kapniuk. Azok az alapszervezetek, melyek klubbal rendelkeznek, jó munkát végeznek. A falusi szervezetek közül a legjobb eredményeket a Tekovské Lužany-i (Nagysalló), cajkovl, pláštovcei (palásti) és divičanyl fiatalok érik el, mert jól felszerelt klubjuk van. A helyi nemzeti bizottságok és az üzemek vezetői gondoljanak arra, hogy a fiatalok csak akkor tudják jól kihasználni szabadidejüket, ha egy olyan helyiségben jöhetnek össze, mely az övéké és ahol zavartalanul művelődhetnek, szórakozhatnak. Egy kis jóakarattal idővel ezt a kérdést mindenütt meg lehet oldani. A holnapi járási konferencia egyúttal felkészülést jelent az idén sorra kerülő első SZISZ kongresszusra is, ezért nagy felelősséggel és gondossággal készítettük elő. KOMLÓS1 LAJOS 1972. II. 17. PRAVDA l’Humanité Trybuna Ludu Mainicsi Simbun