Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám, csütörtök

riePvľTV .i/ ■.-n Miről ír a vilagsajto? L - —— _______________- _________________ A szocialista népművelésért „A Szovjetunió, más szocia­lista országokkal együtt, min­den támogatást megad az ame­rikai imperializmus agressziója ellen harcoló indokínai népeknek. E délkelet-ázsiai háborús tűzfészek felszámolása és a politikai rendezés elősegítése e térségben elválaszthatatlan része a béke védelmére és a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló szovjet poli­tikának, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa fogalmazott meg“ — írja a Pravda. Mint a lap megállapítja, az indokínai hazafias erők sikerei nyilvánvalóvá tették: kudarcra van ítélve Washingtonnak a katonai megoldáson alapuló irányvonala. Most, az elnökvá­lasztások előtt az Egyesült Államokban arról kezdtek beszél­ni, hogy keresik az indokínai kalandból való úgynevezett „tisztes kivonulás“ lehetőségeit. Az amerikai elnök előállt úgynevezett „béketervével“, amely — mint a nemzetközi ha­ladó közvélemény azonnal megállapította — semmi újat sem tartalmaz. Ugyanakkor reális alapja van az indokínai probléma meg- . oldásának és az indokínai béke gyors helyreállításának. Azokról a konstruktív programokról van szó, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya, a Laoszi Haza­fias Front és a Kambodzsai Nemzeti Egységfront dolgozott ki. Mint a Pravda vezércikke megállapítja, ezek a javaslatok magukban foglalják az indokínai probléma megoldását az itt élő népek törvényes jogainak elismerése alapján, ugyanak­kor lehetővé teszik az Egyesült Államok számára is, hogy kikerüljön a délkelet-ázsiai katonai kaland zsákutcájából. „Az SZKP és a szovjet kormány kifejezve népünk akaratát, következetesen és elvszerűen sokoldalú segítséget nyújt a vietnami népnek, a laoszi és a kambodzsai hazafias erőknek. Ma az indokínai népeknek az imperializmus erői ellen vívott hősi harca az egész haladó emberiség közös ügyét szolgálja“ — írja végezetül az SZKP Központi Bizottságának lapja. Az FKP lapja az indokínai népek békéjével és függetlensé­gével foglalkozó versailles-i világkonferencia eredményeit kommentálja. Nixonnak igaza volt, hogy már előre tartott a világtalál­kozótól. A Fehér Ház agytrösztje helyesen mérte fel a kon­ferencia jelentőségét. (Ezért igyekezett az amerikai kormány kierőszakolni a francia kormánynál a világtalálkozó betiltá­sát.) A versailles-i tanácskozás valóban minden eddiginél reprezentatívabb nemzetközi fórumnak bizonyult. A találkozó 1200 delegátusa a világ népeihez intézett felhívásában és po­litikai határozatában világosan és egyértelműen agresszorként bélyegezte meg az amerikai imperializmust, amely az emberi­ség ellen elkövetett bűnökért felelős, s rámutatott arra, hogy Indokína hős harcosai olyan küzdelem élcsapatát alkotják, amely az egész világ népeit érinti. Nixonnak és kormányának manőverét leleplezték. Ennek a mesterkedésnek a lényege, hogy a novemberi elnökválasztá­sig igyekeznek lecsillapítani a kedélyeket, és megpróbálják elhitetni, hogy már folyamatban van a háború befejezése, pedig annak csupán technikáját változtatják meg, s még pusztítóbbá teszik. Versailles-ban a népek válaszoltak Nixonnak, választ adtak nyolcpontos háborús tervére. Most, az elektronikus háború által felfokozott öldöklésre a népi tiltakozás kiterjesztésével kell sürgősen válaszolni. Az emberfeletti áldozatokat hozó vietnami, laoszi és kam­bodzsai testvéreink iránti kötelességünk megtenni mindent annak érdekében, hogy az indokínai népek békéjéért és füg­getlenségéért folyó harc kiterjesztése gyorsabban fokozódjék, mint a washingtoni kardcsörtetöké. A versailles-i világtalál­kozó segítséget nyújt ehhez. Az európai békéről, bizton­ságról és együttműködésről szó­ló prágai nyilatkozat jelentős dokumentum, amelynek nem­csak fontos politikai, hanem elsőrendű elvi jelentősége van — írja a Rabotnicseszko Delo című bolgár lap. Hozzáteszi, hogy a sokoldalúan átgondolt, konkrét és reális dokumentum feleletet ad az európai nemzetekkel és az egész világgal kapcsolatos legfontosabb kérdésekre. A prágai talál­kozó az európai szocialista országok mélyen békeszerető, hu­mánus politikájának további szemléltető bemutatása, és az európai konferencia összehívására irányuló nem szűnő igye­kezetének demonstrálása volt. Ez a politika és igyekezet nemcsak konjunkturális, átmeneti jelenség, hanem a követ­kezetes politika mély és tartós kifejezése. Ez a politika a szocialista társadalmi berendezés lényegéből fakad. R. Nixon, az Egyesült Álla­mok elnöke február 21—28-án látogatást tesz Pekingbe. A Try- buna Ludu washingtoni tudósí­tója ezzel kapcsolatban azt írja, hogy 1971 tavaszától mint­egy varázspálca-intésre megváltozott a kínai események ér­telmezése az amerikai tömegtájékoztatási eszközökben. Nixon szilárdan elhatározta, hogy nem engedélyez olyasmit, ami meghiúsítaná pekingi útjának tervét. Amikor az Egyesült Államokban bírálják az India és Pakisztán közötti konfliktus­ban elfoglalt magatartást a Fehér Ház meg volt győződve arról, hogy a kínai szövetségessel, Pakisztánnal való szolida­ritás abban az esetben is előnyöket eredményez, ha ez káros hatást gyakorol az Egyesült Államok és India kapcsolataira. Az amerikai kommentátorok véleménye szerint Peking je­lentős műszaki és gazdasági segítséget kap az Egyesült Álla­moktól és biztosítékot, hogy nem áll érdekében Tajvan füg­getlenségének tartós támogatása. A japán kormány illetékesei jelezték, hogy készek „memo­randum-kereskedelmi“ egyez­ményt kötni a Vietnami Demok­ratikus Köztársasággal — írja a tokiói lap. (Hasonló — nem hivatalos és évenként felújított — kereskedelmi megállapo­dást már kötött Japán és a Kínai Népköztársaság — (a szerk. megjegyzése.) A tokiói újság szerint Vaszuke Mijake, a japán külügyminisztérium délkelet-ázsiai osztályának vezetője és Kicsiszaburo Inue, a külügyminisztérium másik tisztviselője Hanoiból visszatérőben nem volt hajlandó nyilatkozni észak­vietnami küldetéséről. Mindössze annyit közöltek, hogy a hanoi kormánnyal baráti tanácskozást folytattak. — Jól érte­sült japán körök úgy tudják —, írja a tokiói újság —, hogy a kormány megbízottainak hazatérését követően vizsgálják meg a Tokióban és Hanoiban nyitandó memorandum-keres- kedelmi iroda problémáit. Rabotnicseszko Delo Olvasóink lapunk előző számaiból már értesültek ar­ról, hogy a Népművelési In­tézet nemzetiségi osztálya és a CSEMADOK Központi Bizottsága Dunajská Stredán ( Dunaszerdáhely ) kétnapos országos népművelési szemi­náriumot rendezett. Az aláb­biakban az ülés küldetéséről és az elhangzott főbb gon­dolatokról számolunk be. A CSKP XIV. kongresszusá­nak határozataiból a pedagógu­sokra és a népművelőkre nagy feladatok hárulnak. Ezek telje­sítéséhez napjainkban elenged­hetetlenül szükséges az 1968-as év eseményeinek alapos isme­rete és marxista magyarázása. Lőrincz Gyula elvtárs „A párt XIV. kongresszusa és a szocia­lista kultúra“ című előadásá­ban hangsúlyozta, hogy az em­lített év eseményeinek gyöke­rei visszanyúlnak az előző idő­szakba. Éveken keresztül ren­dezetlen volt a cseh és szlovák nemzet, valamint a nemzetisé­gek viszonya. Ezért már a XIII. pártkongresszusra készült egy javaslat, amelynek elfogadása biztosította volna az egyenjo­gúságot, azonban ezt a javasla­tot elodázták. A két nemzet és a nemzetiségek viszonyának rendezetlensége, valamint az ál­lamvezetésben megmutatkozó súlyos hibák a revizionisták és jobboldali opportunisták mal­mára hajtották a vizet. Az el­lenforradalom nyílt kitörését a szövetséges csapatok közbelé­pése akadályozta meg. És mi történt azóta? Az új párlveze- tőség Husák elvtárssal az élén rövid idő alatt megszüntette a hazánkban kialakult gazdasági és politikai válságot. A CSKP XIV. kongresszusán megmutat­kozott az is, hogy a testvérpár­tok egyetértenek pártunk poli­tikájával. A mi célunk nem az Eszterházy-íé\e nacionalizmus, hanem a párt- és a munkás- mozgalom hagyományainak, Steiner Gábor és Major István hagyatékának ápolása. A nép­művelőknek, a párt aktivistái­nak ezért el kell követniük mindent a párthatározatok tel­jesítéséért. Az antikommunizmus 1968- ban nemcsak ideológiai, hanem gazdasági téren is támadott. Ota Šik és a hozzá hasonló burzsoá közgazdászok a nyuga­ti imperialisták szekeréhez akarták csatolni népgazdasá­gunkat, melyet fejletlennek mi­nősítettek. Ezzel szemben — s ez képezte Krocsány Dezső elvtárs „A csehszlovák nép­gazdaság fejlődése és távlatai a XIV. pártkongresszus határo­zatainak értelmében“ című elő­adásának lényegét — tudvale­vő, hogy nagyon fejlett Ipari ország állampolgárai vagyunk. Szociális juttatásaink nagyré­sze egyedülálló a világon. Eh­hez elegendő megemlíteni az ingyenes iskolai tanszereket és az aránylag magas nyugdíjakat. Igaz, vannak problémáink is. Például kevés a munkaerő, s ezért alkalmazunk lengyel, viet­nami, jugoszláv és román mun­kásokat is. A vitában Kossányi István elvtárs Dunajská Stredáról (Du- naszerdahely) a CSEMADOK és a Nemzeti Front viszonyáról, Németh Dezső elvtárs Lučenec- ről (Losonc) az 1968-as évben hibákat elkövetettek sorsáról érdeklődött. Az elhangzott kér­désekre Lőrincz Gyula elvtárs válaszolt. Elmondotta, hogy a CSEMADOK megalakulásakor sem tartozott a Nemzeti Front­ba. A CSEMADOK azzal, hogy a Művelődésügyi Minisztérium alá került, be tud kapcsolódni az ország kulturális vérkerin­gésébe. Anyagi lehetőségei is nagyobbak. Azzal kapcsolatban, hogy miért nem kaptak az 1968- ban hibákat elkövetettek szigo­rúbb büntetést, Lőrincz elvtárs hangsúlyozta, hogy a mártír- csinálás helyett az emberek tudatának helyes irányba tere­lése volt a járható és helyes út. A vita második részében Fe­renc Ferdinánd elvtárs Luče- necről a magyar gazdasági me­chanizmusról és a Magyaror­szággal való kapcsolatainkról érdeklődött. Zagyi Gyula elv­társ Fifukovóról (Fülek) a ci­gányok nevelésének nehézsé­geiről beszélt. Hiányolta azt, hogy a csehszlovákiai tv-ben nincs magyar adás, valamint azt, hogy az újságeladótól nem kap és nem is rendelhet érdek­lődését kielégítő magyarorszá­gi sajtóterméket. Gerő János elvtárs Želiezovcérol (Zselíz) a munkakerülés súlyosabb bün­tetésének hiányáról beszélt. Hoffer Lajos elvlárs Nové Zám- kyból (Érsekújvár) kifogásolta, hogy Szlovákiában még mindig sok olyan pedagógus tanít, aki diplomával nem rendelkezik. Megemlítette, hogy a szülőket legtöbb esetben csak az anya­giak érdeklik, és nem adják fő­iskolára gyermeküket. A feltett kérdésekre Krocsány Dezső elvtárs válaszolt. A ma­gyar gazdasági mechanizmust, amely tervszerű gazdálkodással biztosítja a nagyobb méretű be­ruházásokat, pozitívan értékel­te. Internacionalista szempont­ból nagy jelentőséget tulajdoní­tott a Magyarországgal való határmenti munkaerőcserének. A munkakerüléssel kapcsolat­ban, mely főleg a cigányoknál tapasztalható, hangsúlyozta, hogy törvényeink mindenkinek egyforma jogokat biztosítanak, de mindenkitől egyformán megkövetelik a becsületes mun­kát is. A csehszlovák tv ma­gyar adásával kapcsolatban ki­jelentette, hogy az új tv-köz- pont üzembehelyezése után ez is megvalósul. A magyar sajtó­termékekkel kapcsolatban el­mondotta, hogy megszűnt az az idő, amikor három-négy ember döntött a kisebbségi kér­désekben. Hazánkban a munká­sok hatalmának kell érvénye­sülnie, és aki nem hajlandó pártunk politikáját végrehajta­ni, távozhat beosztásából. Az oktatásüggyel kapcsolatos kér­désekre válaszolva Krocsány Dezső elvtárs kijelentette, hogy 1974-ig elkészül az új iskolare­form, amely szigorúan szabá­lyozza majd a tanoncképzést is. A tanítók képzetlensége is megoldódik majd fokozatosan. Tóth Sándor elvtársnak, az it­teni színészek magyarországi tanulásával kapcsolatos kérdé­sére kijelentette, hogy a jövő­ben erre is sor kerülhet. A Lévay Erzsébet vezette szeminárium második napján Balázs Béla elvtárs, „Az állam- polgári és világnézeti nevelés formái és módszerei“ címmel tartott előadást. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az antikom­munizmus, mely 1968-ban sajá­tos formában nyilvánult meg, napjainkban is támad. Elmond­ta, hogy hetente 218 óra 35 percnyi műsoridővel folytatnak különböző idegen adók magyar nyelven pszichológiai háborút a szocialista országok ellen, fyz antikommunizmus elleni harc szorosan összekapcsolódik a re­vizionisták, a nacionalisták és a jobboldali opportunisták elle­ni küzdelmünkkel. Az osztály­ellenség ellen fel kell vennünk a harcot, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetiségű. A népművelésben is, hiszen az is, mint a pedagógia, osztályjelle- gű. A szemináriumon elhangzott előadások és a tartalmas vita után Varga Béla és Bodnár Béla elvtársak a CSEMADOK, a művelődési otthonok és a nemzeti bizottságok kultúrszak- osztályainak együttműködésére hívta fel a jelenlevő népműve­lőket. Jó példával szolgál már erre a Dunajská Streda-i és a komárnői járás, ahol már kidol­gozták az együttműködés ter­vét. A szeminárium célját Tóth Sándor elvtárs még a gyűlés elején így fogalmazta meg: „A párthatározatok teljesítéséhez nyújt segítséget a pedagógusok­nak és a népművelőknek". Ezt a célját a szeminárium mara­déktalanul teljesítette. TŐZSÉR LAJOS ünnep a SZISZ életéb en Holnap tartják meg Levicén (Léva) az ifjúsági szervezet járási konferenciáját A levicei (lévai) járásban a különféle üzemek, iskolák és szaktanintézetek mellett műkö­dő alapszervezetekben több mint 5400 SZISZ tag tevékenykedik. Ezek a fiatalok ünnepre készül­nek: holnap, a járás székhelyén megrendezésre kerülő járási konferencián értékelik eddigi munkájukat és konkrét munka­tervet fogadnak el az elkövet­kezendő időszakra. Erről a nagy eseményről beszélgettünk La­dislav Pokornýval, a SZISZ já­rási bizottságának ideológiai titkárával, aki elmondotta, hogy a konferencián 117 alapszerve­zet munkáját értékelik. A párt és a tömegszervezetek hatékony segítségével sikerült egy egységes, közös célokért küzdő ifjúsági szervezetet létre­hoznunk a lévai járásban — mondotta a titkár — s ha még 30 alapszervezetet alapít a SZISZ (13 községben már fo­lyamatban van), akkor 100 szá­zalékos szervezettséget érünk el. A jelenleg működő 66 falusi szervezet munkájával elégedet­tek vagyunk. Értesüléseink sze­rint Cajkov, Zbrojníky (Fegy­vernek) községekben és a pu- kaneci majorban a közeljövő­ben további ifjúsági alapszerve­zeteket alakítanak. % Az üzemekben milyen ered­ményeket érnek el a SZISZ tagok? — Túlzás nélkül állíthatom, hogy kitíínőeket. A levicei Textil­kombinátban például alig egy éve működik az ifjúsági szervezet — mint Ismeretes új ipari létesít­ményről van szó —, mégis már hat ifjúsági munkacsoport ver­senyzik a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Járásunk terüle­tén a tlmacei (tolmácsi) energeti­kai üzemben dolgozik a legtöbb fiatal. A Fényszóró mozgalom ke­retében hatmillió korona értékű elfekvő készletet találtak fiatal­jaink járási viszonylatban. Ebben az üzemben is több ifjúsági mun­kacsoport versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. • Főleg milyen elfekvő anya­gokra „világítanak“ rá a fényszó­rók? — Több üzemben motorok for­górészeire bukkantak, kihaszná­latlanul kallódó csöveket, pléhle- mezeket, gépalkatrészeket, csapá­gyakat, szerszámokat találtak. Di­cséretet érdemeinek azok a fiata­lok is, akik a járási építővállalat­ban dolgoznak, ugyanis nagy mennyiségű építkezési és szerelő­anyagot találtak, melyeket az üzem hasznosíthat. Želiezovcén (Zseliz) megközelítőleg 88 000, Ša- hyn (Ipolyság) pedig 150 000 ko­ronára világítottak rá a fényszó­rók. Dicséret illeti a levicei Gép­kocsifuvarozó Vállalat szorgalmas fiataljait is. # Miiyen eredményeket érnek el járásukban a fiatalok a tanu­lásban? — A legnagyobb politikai is­meretekkel azok a SZISZ tagok rendelkeznek, akik a járási nem­zeti bizottságon dolgoznak. A fia­talok politikai és szakmai tudásá­nak állandó növelését rendkívül fontos feladatnak tekintjük. Az 1971/72-es iskolai évben járásunk­ban 3 helyen szerveztük meg a vezetők iskoláztatását. Ezeket mintegy 150 tisztségviselő látogat­ja. Külön osztályt nyitottunk azoknak a SZISZ-tagoknak, akik a pionírszervezetekkel dolgoznak. # Nézete szerint a holnap meg­rendezésre kerüld járási konferen­cia után hogyan lehetne tovább javítani az ifjúsági szervezet mun­káját a járásban? — Természetesen azzal, hogy ax alapszervezetek a járási konferen­cia határozatainak szellemében dolgozzanak. Minden falusi és városi szervezet tagjainak klub- helyiséget kell kapniuk. Azok az alapszervezetek, melyek klubbal rendelkeznek, jó munkát végeznek. A falusi szervezetek közül a leg­jobb eredményeket a Tekovské Lužany-i (Nagysalló), cajkovl, pláštovcei (palásti) és divičanyl fiatalok érik el, mert jól felsze­relt klubjuk van. A helyi nemzeti bizottságok és az üzemek vezetői gondoljanak arra, hogy a fiatalok csak akkor tudják jól kihasználni szabadidejüket, ha egy olyan he­lyiségben jöhetnek össze, mely az övéké és ahol zavartalanul műve­lődhetnek, szórakozhatnak. Egy kis jóakarattal idővel ezt a kér­dést mindenütt meg lehet oldani. A holnapi járási konferencia egyúttal felkészülést jelent az idén sorra kerülő első SZISZ kongresszusra is, ezért nagy fele­lősséggel és gondossággal készí­tettük elő. KOMLÓS1 LAJOS 1972. II. 17. PRAVDA l’Humanité Trybuna Ludu Mainicsi Simbun

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents