Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám, csütörtök

Zárszámadás hazánk egyik legrégibb szövetkezetében A Leleszi „Május 1“ Efsz ez idei évzáró taggyűlése a falu közepén felépített kultúrház mozitermében az iskolák ked­ves műsorával, köszöntőivel kezdődött. Amikor Urbán Kati- ka Csontos Vilmos „Elindult egy búzaszem“ című versét sza­valtatok minden felelevenedett azokban, akik ismerik a falut és több mint két évtizedes közös gazdaságát. Ebben a községben már az első köztársaság idején vetet­ték, ápolgatták a szocialista eszme magvait, hogy azok a felszabadulást követő eszten­dőkben mély gyökeret verje­nek. A Csontos Vilmos költő búzaszeméhez hasonlóan közel 25 esztendővel ezelőtt útjára indult egy forradalmi hagyo­mányokból táplálkozó és lel­kesedéstől fűtött kis csoport. Nem voltak sokan, akik a szö­vetkezés, a szocialista nagyüze­mi mezőgazdaság létrehozásá­ért síkraszálltak. Palágyi János, Cak István, Dobos Imre, Kobák Ferenc, Papp Imre, ifj. Palágyi János, Bodnár Ferenc, Sápos Sándor bácsi és még egypáran. Az efsz-eknek még híre sem volt az országban, amikor 1948- ban Leleszen 17-en gépszövet- kezetet létesítettek, azzal a cél­lal, hogy földecskéiket közösen, gépekkel művelhessék. Decem­berben pedig — tehát jóval a szövetkezeti törvény kiadása előtt — megkezdték az úgyne­vezett termelőszövetkezet szer­vezését, amely 1949 elején 31 taggal meg is alakult. A közös gazdaság többször is átélte a hullámzó gazdasági eredmények időszakait, de nem tört meg, fejlődött, és jelenleg már több mint 27 millió koro­na értékű vagyonnal rendelke­zik. A tagok az elért gazdasági eredmények alapján a tervezett 25 korona helyett 24 korona készpénzt és 1,80 korona érté­kű természetbenit kaptak az elmúlt évben egy-egy munka­norma után. Mivel a tervezett munkaegységek számát 6044- gyel túlszárnyalták, további 145 000 korona került a tagok pénztá reá iába Él ets^í n von«1 uk Végezetül még két fontos kö­rülményt szeretnék megemlíte­ni. Az egyikre Marci Gyula elv­társ, az Állatni Bank dolgozó­ja, a környező közös gazdasá­gok igen jó ismerője hívta fel a figyelmemet. Szerinte a szövet­kezetekben általában elég na­gyok a termelési költségek, míg a lelesziben évek óta, tehát tartósan a legkisebbek a kör­nyéken. Azt is jólesett tőle hal­lani felszólalásban ho«v a T,e­— Ha terveinket és feladatainkat közösen megvitatjuk, u si­ker nem maradhat el — mondja Dobos Imre, a szövetkezet elnöke. Könözsi felvétele emelkedését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1971 ben 74 új családi ház épül fel Le­leszen. A leleszi szövetkezet tavalyi gazdasági eredményeit nem le­het azonban elválasztani a megelőző, az 1970-es gazdasági év kevésbé sikeres mérlegétől. A szövetkezet vezetősége sokat okult a hibákból és olyan in­tézkedéseket tett, melyek végül is kisegítették a közös gazda­ságot a hullámvölgyből. Úgy látszik, a Leleszi Efsz vezető­sége az akkor vállalt feladatok jelentős részét sikerrel teljesí­tette. Ezt az 1971-es gazdasági mérleg bizonyítja a legjobban. A kedvezőtlen éghajlati viszo­nyok ellenére az 1970-es évhez képest búzából 7,47, rozsból kö­zel 10, tavaszi árpából 9, ku­koricából 14 mázsánál nagyobb hektárhozamokat értek el az elmúlt évben. Az állattenyész­tés egyik legnagyobb eredmé­nye az, hogy teljes mértékben biztosították a tervezett állat- állományt, és állati termékek­ből — kivéve a sertéshúst — sikeresen teljesítették a felvá­sárlási tervfeladatokat. Tejből 420 000 liter helyett 456 000 li tért értékesítettek. leszi „Május 1“ Efsz 1971-ben bizonyított, a vezetők megfo­gadták a jó tanácsokat. A szö­vetkezetben rendszeressé vált az ellenőrzés, megszilárdult a fegyelem. Az utóbbiról Dobos Imre elnök elvtárs így nyilat­kozott: „Tavaly az év elején elha­tároztuk, hogy rendet terem­tünk a szövetkezet vezetőségé­ben, az elvégzett munkák ellen­őrzésében és a fegyelemben. Eben nagy támogatást kaptunk a helyi pártszervezettől is. Saj­nos azonban, olyan vezetők is akadtak, akik nem akarták ma­gukévá tenni a szigorított mun­kamenetet. Tőlük is megköve­teltük, hogy napló szerinti nyilvántartást vezessenek mun­kájukról. Volt rá eset, hogy büntetéshez is kellet folyamod­nunk. ľ Őszinte örömmel vetem pa­pírra azt a megállapítást, hogy hazánk egyik legrégibb szövet­kezete újból magára talált, tag­ságának szorgalmára, saját szi­lárd gazdasági alapjaira és gazdag hagyományaira támasz­kodva derűlátóan halad tovább a fejlődés utján. KULIK GELLERT GÉPEK ORVOSA Nem hagyja el a tanyát A tanya szót hallva bizo­nyára sokan romantikára gondolnak: a világ zajától távol eső házikókra, melyek­ben olyan emberek laknak, akik nem ismerik a mai ro­hanó élet ideges hangulatát, szürke hétköznapjait, A gya­kori sártenger és más prózai dolgok aligha jutnak a vá­rosi ember eszébe a tanyá­val kapcsolatban. Ennek el­lenére mégis lehet valami ér­dekessége és vonzalma a ta­nyai életnek napjainkban is, hiszen ha nem lenne, az emberek otthagynák a ta­nyát. A 21 éves Mészáros Tibor azok közé tartozik, akik nemcsak a tanyai életet is­merik, hiszen Galántán ta­nulta ki mesterségét (mező- gazdasági gépjavító) és két­éves katonai szolgálatot is teljesített. Mégsem kívánko­zik el hazulról, a Dolný Chotár-i (Alsóhatár) tanyá­ról. — Itt születtem és szere­tek itt élni — indokolja meg egyszerűen ragaszkodása okát. — A munkahelyem csak egy kilométerre van a házunktól. — Gyalog jár be? — kér­dem. — Gyalog? — ismétli. Majd, hogy ne csodálkoz­zam, gyorsan hozzáteszi: — Motorral. A földeken ke­resztül egykettőre itt va­gyok. — Télen is? — kételke­dem. — Mindig — mondja ma­gától értetődően. — Nekem mindenem a motor. Három motorkerékpárom is van. A jelenlevő agronómus tréfásan megjegyzi: — Abból kettő mindig rossz. — Azt már nem! — tilta­kozik a nyurga gépjavító. A Kráľov Brod-i (Király­rév) Állami Gazdaság máčo náši (Mácsonyás) részlegén dolgozik — naponta fél hét­től fél négyig. Nem keres valami sokat, de — amint mondja —- az sem mellékes, hogy a tanya lakói kedvező feltételek közt nevelhetnek disznót, baromfit. A gépja­vítást nagy kedvvel végzi. Elégedettek a munkájával. Ezért is javasolták felvétel­re a kommunista pártba. Jól esett neki a kommunisták bizalma. Becsületes munká­val akarja bebizonyítani, hogv nem fognak benne csa­lódni. Amióta kommunista, még jobban átérzi a felelős­ségét annak, hogy példásan helyt kell állnia. Annál is inkább, mivel műhelyükben egyedül ő tagja a pártnak — négy gépjavító és három iparitanuló dolgozik a mű­helyben. — Az egész kollektívánk munkafegyelméről csak jót mondhatok — jegyzi meg jogos büszkeséggel. — A becsületes munkán kívül a pártbalépés politi­kai érettséget is igényel a fiataloktól. Az sem mellé­kes tehát, hogyan jutott el politikai meggyőződéséhez ez a tanyai fiatalember. Ez­zel kapcsolatban megjegyzi: — A szüleim pártonkívü- liek. Apám az állami gazda­ságban dolgozik. Az ifjúsági szervezetnek már öt éve tagja vagyok. Egy ideig a Dolný Chotár-i szervezetben, mely együttműködik a Krá- fov Brod-i szervezettel — ve­zetőségi tag is voltam. A ta­nyán rajtam kívül van még két fiatal kommunista. A politikai tevékenység tehát a tanyákon is meg­szervezhető. Ott is minden — akár falun vagy városon — az emberek aktivitásától függ. A munka persze gyak­ran nehezebb körülmények között folyik. Pl. a gyűlé­sekre olykor messzire kell menni. Mészáros Tibor a máčonáši alapszervezetben vesz részt a kommunisták tanácskozásain. Ugyancsak ott tartják a pártoktatást. A kommunisták összejövete­leire szívesen jár. Az ország politikai és gazdasági hely­zetének kérdései érdeklik. Főleg az, hogyan járulhat­nak hozzá a gazdasági hely­zet javításához. Meggyőző­dése,- hogy minden ember­nek egyre többet kell tud­nia és akarnia. Éppen ezért szeretné magát tovább ké­pezni. El akarja végezni a mezőgazdasági gépjavító kö­zépiskolát. Igényesség, tervek, akarás — ez a három szó jellemzi a legjobban Mészáros Tibort, a Dolný Chotár-i tanya fia­tal kommunistáját. FÜLÖP IMRE 1972. II. 17. Ez a gondolat volt a tvrdošovcei (Tardoskedd) szövetkezet pártalapszer- vezete évzáró taggyűlésének vezérfona­la. A beszámoló, a vita, majd a határo­zati javaslat meggyőzően bizonyította: a kommunisták felelősséget éreznek a szövetkezet gazdálkodásáért, s az 51- tagú pártalapszervezet tevékenységének súlypontját a termelés növelését, a gazdálkodás javítását érintő kérdések képezték. Nem volt könnyű feladat A múlt évben a párttagok eredmé­nyesen elősegítették a termelési felada­tok teljesítését. A növénytermesztési szakaszon dolgozók — ide számítva a szőlőt és gyümölcsöst is — a kedvezőt­len időjárás ellenére több mint 1,6 mil­lió koronával túlteljesítették jövedelmi tervüket. Igaz, vetőmagra, műtrágyára és vegyszerekre több mint félmillió ko­ronával költöttek többet a tervezettnél, de ez a kiadás magasan megtérül. Az állattenyésztésben dolgozók szorgalmá­nak eredménye, hogy húseladási tervü­ket 108 százalékra teljesítették, 514 má­zsa húst adtak el terven felül. Annak ellenére, hogy a fejési átlaguk az 1970 évi 3168 literről tavaly 3044 literre csökkent, a tejeladás tervét mégis tel­jesítették, mivel csökkentették a belső fogyasztást. A beszámoló, valamint a vita foglalkozott a gépesítés fokozásá­nak szükségességével. A múlt évben felszereltek 2 fejőberendezést, befejez­ték a takarmánykészítő üzem berende­zésének felszerelését, s a gépjavító cso­port a gépek javítása mellett még az üvegház építésénél is elvégezte a laka­tos és hegesztő munkát. A szövetkezet termelési és pénzügyi terve túlteljesíté­sének eredménye, hogy az elmúlt évben több mint 10 millió koronát fizettek ki munkaegységekre tagjaiknak. A példamutatás követelmény — Ha azt akarjuk felmérni, hogyan dolgozik alapszervezetünk, akkor első­ÉVtllUK A lERMElESI, JAVÍTSUK A GAZDÁLKODÁSI sorban azt kell vizsgálnunk, hogy mi­ként gazdálkodik szövetkezetünk, mi­lyen eredményeket ér el, s a kommu­nisták hogyan segítik munkahelyükön a termelési feladatok teljesítését — ál­lapította meg Kolár Ferenc elvtárs, a pártalapszervezet elnöke. A szövetkezet alakulásakor 6—7 párttag dolgozott a közösben, ma félszázan vannak. Az évek során minden munkahelyen nőtt a szak- képzettség igénye, s ezzel párhuzam­ban emelkedett a párttagok iránti kö­vetelmény is. A vitában jogosan vető­dött fel az a gondolat, hogy a pártbi­zottság alaposabban vizsgálja meg a párt vezető szerepe közvetett és köz­vetlen érvényesítésének formáit a szö­vetkezetben. Hangsúlyozták a párttagok példamutatásának fontosságát, mivel vannak munkahelyek, ahol csupán né­hány párttag dolgozik, s a pártkonkí- vüliek az ő egyéni példamutatásuk alapján formálnak véleményt a kommu­nistákról. A pártmunka fontos láncszeme a pártcsoportok tevékenysége. A csopor­tok munkáját úgy irányítják, hogy min­den párttagot konkrét feladattal bíznak meg. Jobban be kellene vonni a párt­csoportokat az új párttagok megnyeré­sében is. Hiszen munkaterületükön ők ismerik a legjobban a fiatalokat, mun­katársaikat, látják miként dolgoznak, és ismerik véleményüket. Nem lehet el­hallgatni, hogy a jelentős munkásmoz­galmi múlttal rendelkező községben a szövetkezet pártalapszervezetében nin­csen egyetlen nő sem. Az alapszervezet bővítéséről, a fiatalok megnyeréséről szóltak a vitában, s a határozat is meg­szabja: fiatalokkal kell felfrissíteni az alapszervezetet. Felmérték a lehetőségeket František Jankovský elvtárs, a járási pártbizottság titkára értékelésében töb­bek között azt emelte ki, hogy a felszó­lalók nem a központi határozatokat is­mételgették, hanem elmondták, mit akarnak tenni saját munkaszakaszukon a központi elvek megvalósításáért. Nem­csak azt állapították meg, hogy 1969- ben búzából 22,5, tavaly pedig már 38,5 mázsa termett átlag egy hektáron, — ami ugrásszerű növekedés, — hanem azt is elmondták: ez még mindig keve­sebb, mint a járási átlag. Ezért kell bővíteni a vetésterületet és újabb nagy­hozamú szovjet búzafajtákat termeszte­ni. Tavaly lényegesen nőtt az állatállo­mány létszáma, s most létérdekük, hogy takarmányból önellátók legyenek, kü­lönben nem tudnák biztosítani a meg­szabott súlygyarapodást és a tejterme­lés növekedését sem. Az istállók átala­kításával azt akarják elérni, hogy egy- egy gondozó 150 hízóállatot tudjon el­látni. Az istállók gépesítésével alapot akarnak teremteni a kétm(iszákos üze­meltetéshez. A dolgozókról való fokozottabb gon­doskodás érdekében még ez idén meg­kezdik mindkét telepen a szociális épü­letek építését. Ezzel régi mulasztást pó­tolnak. Ha az épületek elkészülnek, akkor az állattenyésztésben dolgozók a telepen átöltözhetnek és munka után megfürödhetnek. Nem csupán a szövet­kezetben dolgozók gondja, hogy a több mint 6000 lakosú faluban nincsen kor­szerű vendéglátó üzem, csupán füstös kocsmákat találunk. Az irányelvek sze­rint a szövetkezeteknek és üzemeknek az eddiginél hatékonyabban kell hozzá­járulniuk a dolgozók kulturális és szó­rakozási lehetőségeinek kialakításához. Ezt az alapelvet is konkretizálták. A községben nincsen művelődési otthon, de azt mondják, hogy most már lesz, mert a szövetkezet hozzájárul a beru­házáshoz. Mivel a szövetkezetnek — főként az idénymunkáknál — szüksége van minden családtagra, latolgatják egy szövetkezeti óvoda létesítésének lehe­tőségeit. Ezzel sok fiatal anya gondját megkönnyítenék. Sokat vitatott kérdés az ivóvízellátás és az öntözés biztosítása. A választási program szerint az ivóvízellátás meg­oldódik, távvezetéken kapják majd az egészséges ivóvizet. Azt viszont egye­lőre senki sem tudja megmondani, hogy a földalatti öntöző csalornaréndszert mikor nyújtják szövetkezetük határáig. Márpedig a terméshozamok növelése szempontjából ez számukra éppen olyan fontos, mint a falunak az ivóvíz. A munka értékmérő Az idős Pekarik elvtárs kétszer is szót kért a vitában, majd a gyűlés után beszélgetés rözben azt mondta: „nagyon figyeljétek, hogy ki miként dolgozik., mit mond és mit csinál Mert ez a döntő az emberek értékelésénél“. Ezt a megjegyzést két szempontból is idősze­rűnek tartom. Felvetődött a vitában a párt vezető szerepének biztosítása, a káderpolitika és az új párttagok meg­nyerése. A közelmúlt tapasztalatai arra intenek, hogy alaposan fontoljuk meg, kire bízunk gazdasági és politikai tiszt­séget. Mert a szavak és tettek egysé­gét nemcsak központi szinten, hanem a gazdasági szakaszon, sőt az alapszer­vezetekben a párttagoktól is számon kell kérni. Az alapszervezet pártbizott­sága káderpolitikájában igyekszik meg­valósítani ezen elveket. Tudják, a munka értékmérő, s így a szövetkezet gazdasági eredményei, a pártszervezet eszmei és akcióegysége fejezik ki a kommunisták — közvetlen és közvetett -— munkáját. S mivel a vitában a fel­adatok megoldását szorgalmazó véle­mények domináltak — sőt ezt az igye­kezetei értékes kötelezettségvállalások­kal is alátámasztották — várható, hogy az alapszervezet tagjai képesek lesznek biztosítani a megnövekedett feladatok teljesítését is. CSETÖ JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents