Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-16 / 39. szám, szerda
Méltóan a „Szocialista munka vállalata" cimhuz FONTOS TÁRSADALMI FELADATOT IS TELJESÍT fövőre lesz két évtizede annak, hogy megalakult a Keletszlovákiai Baromfifeldolgozó Üzem, és a rozoga állapotban tevő kisüzemekben, a kapitalizmustól „örökölt“, elhanyagolt keltetőkben megkezdte tevékenységét. Hosszú volt az út, míg a V. Idán (Nagyidén), Kež- inarokon, Michalovcén és Tre- bišovon korszerűsített öreg épületekben, illetve a később Humennén, Prešovon és Barde- )ovon felépített új üzemben végzett áldozatkész munkájával az a vállalat eljutott odáig. hogy az elmúlt év végén elnyerje a „Szocialista munka vállalata“ megtisztelő címet. Ez a vállalat igen fontos társadalmi szerepet tölt be a kerület dolgozói egészséges étrendje megvalósításának, a baromfihús fogyasztása kiszélesítésének terén. A Demeter PURDEŠ elvtárs vállalati igazgatóval folytatott beszélgetésünkből is világosan kitűnik, hogy ez a vállalat sikeresen teljesíti ezt a társadalmi, de egyben gazdasági feladatot is. —■ Igazgató elvtárs, egy ilyen fontos vállalat fejlődését sokkal jobban lehet érzékeltetni a múlt és a jelen öszehasonlításával. Legyen szíves tájékoztatni néhány fontosabb fejlődési mutatóról ... — Közel húszesztendős vállalatunk kezdeti nehézségeit ma már nem tartom szükségesnek emlegetni. Szívesebben tennék említést arról az időszakról, amikor vállalatunk üzemeiben lendületesebbé vált a termelés, s abból társadalmunknak is egyre nagyobb haszna lett. Fejlődésünk érzékeltetése érdekében mellőzhetetlen néhány adat felsorolása, bizonyos összehansonlítás elvégzése. Örömmel beszélhetek arról, hogy vállalatunk nagyarányú közreműködésével az utóbbi esztendőkben, különösen 1965 óta, igen jelentős sikereket értünk el kerületünkben a baromfihús termelésében. Míg 1960-ban 1642 tonna vágóbaromfit vásároltunk és dolgoztunk fel, 1965-ben ez a mennyiség 2231 tonnára emelkedett, s 1970-ben megközelítette a 8300 tonnát. Saját gyorshizlaldáinkban 1965-ben 329 tonna élőbarornfit termeltünk, öt évvel később már 1548 tonnát, s 1971-ben 2300 tonnát. — Ez azt jelenti, hogy vállalatuk saját termelésének folyamatos növelésével is hozzájárult a kerületben a baromfihús fogyasztásának fokozásához... — Nem volt szándékomban ezzel dicsekedni, de ha már szóvá tette, bizonpoa összehasonlítást téve rámutatok, milyen helyzet alakult ki ezen a téren kerületünkben. Alig tizenkét esztendővel ezelőtt 801 tonna vágóbaromfit értékesített vállalatunk, amikor kerületünk egy-egy lakosa átlagosan 1,13 kg baromfihúst fogyasztott évente. Ez igazán minimális mennyiség volt. öt évvel később is csupán 19 dkg-mal fogyasztottak többet. Viszont 1970-ben, — amikor csaknem 4500 tonna vágóbaromfit juttattunk piacra — az egy lőre eső baromfihús-fogyasztás 4,26 kg- ra emelkedett. Vállalatunk gyors gazdasági fejlődését bizonyítja, hogy 1970-ben már 490 tonna baromfit, elsősorban libát, exportáltunk. Nem ment ez magától, úgymond „varázsvessző-suhintásra“. Rengeteg szervező munkát és anyagi ráfordítást igényelt ez a fejlődés. De megérte. Például 1965-ben alig ötmillió koronát használtunk fel üzemeink korszerűsítésére. Négy évvel később már 33 millió koronát, majd 1970- ben csaknem hatvanmillió koronát tett ki a beruházások értéke. — Arra kérem, igazgató elvtárs, legyen szíves röviden értékelje az elmúlt évben elért eredményeket is. — Vállalatunk az 1971-es évre merész és mozgósító feladatokat tűzött maga elé, melyek célja az volt, hogy javítsuk dolgozóinak baromfihús-ellátását, és gazdaságosabbá tegyük tisztelő címet. Erre mindannyian büszkék vagyunk, de azt is tudjuk, ez a cím kötelez. — Említést tett vállalatuk racionalizációs intézkedéseiről, mit hozott ez a „konyhára“, igazgató elvtárs? — Tervünk szerint 1971-ben huszonhárom ezzel kapcsolatos akciót valósítottunk meg, ami a feltételezett 3,2 millió helyett 3,5 millió korona értéket meghaladó megtakarítást eredményezett. — Milyen fontosabb termelési feladatok megvaüósí- tásán fáradoznak az idén? — Sikeres tervteljesítésünk- kel már tavaly megteremtettünk bizonyos feltételeket ahhoz, hogy 1972-ben megbirkózzunk a megnövekedett feladatokkal. Az 1971-ben elért eredményeinkhez viszonyítva az idén a bruttó termelés 5,6 millió, az árutermelés 4,7 millió koronával növekszik. Hatszáz tonnával több vágóbaromfit, 89 tonna baromfitermékkel, kétmillió osztályozott tojással többet juttatunk piacra. Természetesen, vállalati nyereségünk is csaknem hatmillió koronával nagyobb lesz. Meghatároztuk az említett feladatok megvalósításának útját módját is. Az üzembővités, korszerűsítés terén legfontosabb feladataink közé a košicei úi üzem. a sala termelést. Az 1970-es évhez viszonyítva a bruttó termelés tavaly 20,1, az árutermelés 20,9 exporttermelésünk pedig 91,4 százalékkal emelkedett. A munkatermelékenység terén közel 12 százalékos növekedést értünk el, míg az átlagkereset 5,6 százalékkal nőtt. Sikereinket elsősorban annak köszönhetjük, hogy dolgozóink nagy lelkesedéssel végzik munkájukat. Tavaly, a párt jubileum évében a pártkongresszus és a választások tiszteletére vállalatunk dolgozóinak 96 százaléka bekapcsolódott a versenymozgalomba. Öszesen 754 egyéni és 68 kollektív felajánlást tettek, amit nemcsak hogy teljesítettek, hanem jóval túl is szárnyaltak. Üzemeink dolgozóinak jó munkáját dicséri az a tény is. hogy például V. Ida-i, kéžmaroki, prešovi és humennéi üzemünk elnyerte a „Példás minőség üzeme“, és, a hu- mennéit kivéve, a többi elnyerte a „Szocialista munka üzeme“ címet is. Majd később vállalatunk is megkapta a „Szocialista munka vállalata“ meggovíki baromfitelep befejezése, a kéžmaroki új üzem építésének folytatása és V. Šebastován egy tojatógazdaság építésének megkezdése tartozik. Az idén kilenc új racionalizációs intézkedés megvalósítását tervezzük, ami a munkafolyamatok javítására, a munkatermelékenység növelésére, a munkaerők számának s az anyagi kiadások csökkentésére irányul. A szocialista munkaverseny és felajánlási mozgalom terén dolgozóink eddigi munkalelkesedésére építünk, és a legnagyobb gazdaságosságra törekszünk. Szeretnénk elérni, hogy vállalatunk minden üzeméből jó minőségű termék kerüljön az üzletekbe és fogyasztóinkhoz, s így még jobban megszerettessük dolgozóinkkal a baromfihúst, az ebből készült termékeket, és ezzel mi is hozzájáruljunk a XIV. pártkongresszus erre vonatkozó határozatainak mielőbbi megvalósításához. Ezt becsületbeli kötelességünknek tartjuk. Beszélgetett: KULIK GELLfiRT Százötvenen dolgoznak a vihar által kidöntött )ák eltávolításán Červená Skala környékén. Az eltakarítási munkálatokat május végéig he akarják fejezni, hogy megakadályozzák a további károkat. (Felvétel: K. Cích — CSTKJ NAGYOBB AKTIVITÁST A CSKP XIV. kongresszusának határozataiból a tömeg- szervezetekre is nagy feladat hárul. Különösen most, a téli hónapokban bőven akad idő a falvakon is a tömegpolitikai munka elmélyítésére. A rožňavai (Rozsnyó) járásban járva, ezzel kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel Kamila Pavlí- kovának, a Szlovák Nőszövetség járási bizottsága titkárának. • A tavalyi általános választások lehetőséget adtak a nők aktivizálására. Miként tükröződött ez a járásban? — A választások előtti időszakban asszonyaink igazán kitettek magukért. Nemcsak kultúrműsorokat készítettek, gondoskodtak az agitációs központokról, hanem 132 agitkettős járta a falvakat, s mintegy 170-en részt vettek a választási bizottságok munkájában. Örömmel újságolhatom azt is, hogy járásunkban 429 nőt választottak meg a különböző szintű képviselő-testületekbe. Hogy a múlt évben asszonyaink jól dolgoztak, azt több tény is igazolja. Kötelezettségvállalásuk 364 982 korona értéket képviselt. Amikor a napokban elkészítettük az értékelést, jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy járásunk asszonyai megduplázták ígéretük teljesítését. Ezenkívül 101 új előfizetőt szereztek a különféle női folyóiratokra, több mint 16 000 koronát gyűjtöttek a szolidaritási alapra, s taglétszámukat 550-nel gyarapították. Huszonnyolc asz- szony pedig vért ajándékozott. • Milyen feladatokat tűztek az idén maguk elé? — A CSKP XIV. kongresszusának határozatát most konkretizáltuk. Az idén — s a jövőben is — nagy súlyt helyezünk a fiatalok nevelésére. Erre igen nagy szükség van, mivel országszerte igen sok a válás. A nők politikai tudásának bővítését sem hanyagolhatjuk el, annál is inkább, mivel egyre többen kerülnek közéleti funkciókba. Azonkívül, hogy a képviselő-testületekben több mint négyszázan dolgoznak, 18 üzemi bizottság élén is nő áll, nem beszélve arról, hogy a Vöröskereszt és a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezeteiben is szép számmal tevékenykednek. Ami a konkrét célkitűzéseket illeti, megrendezzük a legszebb gyermekmese előadóinak Mivel nagyon szép volt és olyan bájosan emelte fel a kezét, mint egy vatikáni oltárkép Madonnája, s mivel a sofőrrel egyetértettünk abban, hogy ilyen értékek nem kallódhatnak az országúton, felvettük a lányt. Almapiros arccal csicsergett az időjárásról, arról, hogy fél hétre Bratislavában szeretne lenni, megkínált bennünket mákoskaláccsal és közölte, hogy néhány nappal ezelőtt múlt 19 éves. Rögtön vígabban ment a motor. Amikor rápillantott a sebességmérőre és látta, hogy 120 körül mozog a mutató, könyörgésre fogta a szót, hogy azt mondja: Áldjon meg bennünket az isten, meg dalai láma, de menjünk gyorsabban, mert reggel vizsgáznia kell az egyetemen és még egy büdös szót se tud a tananyagból. Másodszor is megkönyörültünk rajta és jó fekete Tátránk még a lelkét is elfutotta. Karikagyűrűinket óvatosan a zsebünkbe csempésztük, mert hát 19 az 19! és az ember sohase tudhatja... Közben elmondotta, hogy eddig is egy T-603-sml utazott, de annak nem voltak olyan „karakán* utasai, mint mi, mert mindössze százzal cammog tak, pedig neki sietni kell, mert reggel vizsgázik és még egy büdös szót se tud. A főváros előtt kegyes volt hozzánk a sors, mert a rendőrség éppen egy traktor féklámpáit vizsgálta és nem állította le száguldó szekerünket. Az egyik hatósági közeg, amikor megpillantotta « 19 évest, talán arra gondolt, amire mi is gondol tunk és nem írt fel bennünket gyorshajtásért. — Maguk igazán klassz srácok — mondotta a belvárosban mert ha minden jól megy, fél hétre az internátus elé érünk. Sikeresen vettük az utolsó forgalmi lámpát és befordultunk az egyetemi internátus utcájába. *— Mikor utazik vissza? Hol és mikor találkozhatunk? — faj, nem tudom — válaszolta rengeteg a tanulnivalóm, reggel vizsgázok és még egy büdös ... és így tovább. Nagyot zökkenve megállt a kocsi. Egy gazella mozdulatával kiugrott, Madonnamozdulattal búcsút intett és egyenesen egy hulihajú, a legújabb divat szerint beszőrősí- tett arcú ifjú karjaiba szaladt. Miután többször gyakorolták a szájon való csókolózást, átadta a Robinson-utódnak a mákoskalácsot, majd belekarolt. Elindultak arrafelé, ahol éppen az áramtakarékossági vállalás azon pontját tartották be, mely szerint néhány órán át szüneteltetik a világítótestek működését. Szótlanul utaztunk a neonfényes körutakon és mintha összebeszéltünk volna, szinte egyszerre szólaltunk meg. — Ez a lány egy... szót se tud a tananyagból és ez a nagyhajú srác most fenntartja és rabolja a drága idejét... (komlósi) versenyét, az SZNF évfordulója alkalmából az egykori résztvevőket beszélgetésre hívjuk meg. Abból a konkrét tényből indulunk ki, hogy a nagymamák ma nagy részt vállalnak a gyerekek, illetve az unokák neveléséből; arra számítunk, hogy a közeljövőben több ízben megszervezzük a „nagymamák találkozóját“. Az elsőre jelšavái* (Jolsva), illetve Štítniken kerül sor. • Ezekben a napokban mivel foglalkoznak a nöszövetség tagjai? — A Szlovák Vöröskeresztnek járásunkban 3400 tagja van. Legtöbbjük a szövetkezetekben, az üzemekben dolgozik. Mivel a környéken kevés a férfimunkaerő, a nőiből pedig felesleg van, sokszor igen nehéz körülmények között dolgoznak A ház körül is akad éppen elég munkájuk. AJbiol azonban aktív vezetők vannak, ott találnak időt a szórakozásra, a kulturális élet kibontakoztatá« sára is. így például Dobšinán, Revúcán (Rőce), Gém. Horkán (Gömörhorkán), Sirkén, čierný Balogon női körök tevékenykednek. Ezenkívül 5 községben főző- és sütő-, hétben varró- és szabászati, négyben kötő- és hímző-, nyolc községben pedig hidegtál-tanfolyamokat szerveztek, illetve megrendezésüket tervezik. Ezek igen népszerűek, csak, sajnos, kevés a tanfolyam* vezetők száma. • A többi tömegszervezettel megtalálták az együttműködőt módját? — Azt hiszem, igen. Egyes rendezvényeket közösen szervezzünk a Vöröskereszttel és a SZISZ-szel. Természetesen van még mit javítanunk munkánkon. Szeretném azonban meg* említeni, hogy főleg azokban a községekben, ahol a Nemz»» ti Front helyi szervezete nem elég aktív, a hnb segítségére volna szükség. Bár a feltett kédéssel nem függ össze, itt említem meg, hogy taglétszámunk igen alacsony, jóllehet az ötéves terv éveiben sorainkat 1000 új taggal szeretnénk gyarapítani, a járásban élő nők arányának ez így sem felel meg. Szeretnénk tehát a női képviselőkre, a tanítónőkre apellálni, építsék, erősítsék szervezetüket. • Hogyan készülnek az idei nőnap megünneplésére? — Természetesen minden községben, üzemben különböző módon emlékeznek meg a nemzetközi nőnapról. A jnb elnöké 25, az ellenállásban részt vett* a nőmozgalom érdemes úttörői jét, valamint föl dolgozó asz* szonyt fogad. Hasonló aktuson a kerületben négy asszony vesz részt, a várban pedig egy. • Megemlékeznek a több- gyermekes anyákról is? — Erről, az igazat megvallva — s talán másutt is —, megi. feledkeztünk. Pedig nagyobb gondoskodást, megbecsülést érdemelnének. Nem mentegetőzésképpen mondom, de egy éve nincs elnöke járási bizottságunknak, s magam is csupán ideiglenesen vagyok itt. Tény, hogy azok az édesanyák, akik mindennapi munkájuk mellett több gyermek neveléséről gondoskodnak, az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemelnek a rozsnyói járásban is. NÉMETH JÁNOS 1972. n. 16. A stoppos lány
