Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-16 / 39. szám, szerda
Szlovákiai munkások Nyergesújfalun 1972. II. 18. jókora jégtáblák úsznak, a Dunán, s metszőn hideg a szél itt a parton. A nemrég létesített kikötő csendes és kihalt; pedig éppen műszakváltás ideje van. — Január 16-a óta nem jár a hajó a zajlás miatt. Nagy kár, mert a folyón mindössze 12 percig tart az átkelés, innen pedig percek alatt jutnak be munkahelyükre u szlovákiai asszonyok. Most sajnos körbe kell utazniuk, s a komáromi hídon hozza át őket az autóbusz — mondja Zsengellér István, a Nyergesújfalusi Magyar Visco- sagyár igazgatója, majd hozzáteszi: „Már aki vállalja a körbeutazást.“ — Van más lehetőség is? — Van. A nálunk dolgozó egyelőre 130 szlovákiai fiatal lány, illetve asszony három lehetőség közül választhat: vállalja a már említett kerülő utazást, átmenetileg otthon maradhat, amolyan „fagy szabadságon“, vagy megtelepedhet nálunk a munkásszálláson. Azoknak, akik továbbra is naponta járnak be, s ezzel mintegy 2 órás többlet utazást vállalnak, ezért napi 15 forintot fizetünk. Pillanatnyilag negyvenen vannak ilyenek. A téli szabadságot igénybe vevőknek — harmincán lehetnek — fenntartjuk a munkaviszonyát, a 3,20-as órabért számolunk el nekik a kieső munkaidőre. Mindenképpen érdekünk ugyanis, hogy megtartsuk, aki egyszer eljött hozzánk. A többieknek díjtalan szállást biztosítottunk. A lenfonó gyár példájára ... De hogyan és miért is kerültek ide a szlovákiai munkások? — Tavaly rendkívül nagy volt a munkahiány — válaszol az igazgató. — Egyetlen példa: danamid selyem-üzemünknek 3200 tonna műszálat kellett volna gyártania 1971-ben; a létszámgondok miatt azonban még a 2600 tonnát sem értük el. Termelőkapacitásunkat ma sem tudjuk teljesen kihasználni. Szomorú látvány: a DS (Da- namidselyem) üzem egyik nagy csarnoka most is üres, a gépsorok állnak. Nehezíti a hiányzók pótlását, hogy a Viscosa- gyár nagy részében — majd 50 százalékában — három műszakos, illetve folyamatos munka van. Bár voltak próbálkozások, a megyén belül nem sikerült lényegesebb munkaerőforrást találni. Más megoldás utón kellett hát nézni. 1970 augusztusa óta fokozódó érdeklődéssel figyelték a gyár vezetői a Komáromi Lenfonógyár munkáját. A munkaerőhelyzetben sorstárs üzemben ugyanis azóta dolgoznak szlovákiai, pontosabban komárnól munkások. Naponta autóbusz hozza és viszi őket a Duna-hí- don át. Miért ne lehetne ilyen megoldást találni a Viscosa- gyár számára is? 1971 júliusában kiegészítő egyezmény jött létre a két ország munkaügyi minisztériumai között a határmenti munkaerőkooperációról. Hatálya „oda és vissza" érvényes. A komáromi lenfonóban szlovákiai asszonyok, a komárnoi hajógyárban viszont magyar férfiak dolgoznak. Szlovákiai dolgozókat foglalkoztatnak a győri Textilipari Vállalatnál, s Rajkánál Pozsonyba járnak át magyar férfiak. Munkaerő-kooperáció van Ágcsernyőnél, tavaly augusztus óta pedig a Nyergesújfalusi Magyar Viscosagyárban is. — Az érdekelt hatóságok rendkívül rugalmasan intézték a munkaerőcserével kapcsolatos adminisztratív ügyeket — mondja Zsengellér elvtárs. — Augusztus 4-én már a mi saját autóbuszunk hozta az első 14 szlovákiai munkásnőt — ideiglenesén Esztergomon keresztül, ahová komppal jöttek át. Itt nálunk ugyanis még nem volt határátkelőhely. Októberben megnyílt a gyárnál az e célra külön létesített határátkelő. Ettől kezdve a MAHART-től bérelt vízibuszon érkeztek szlovákiai munkatársaink. Vasárnap kivételével — valamennyien három műszakban, s heti 42 órát dolgoznak. S hogy hogyan érzik magukat nálunk? Legjobb, ha személyesen kérdezi meg őket. Mindannyian kitűnően beszélnek magyarul... Forintbon és koronában A DS cérnázóüzemében 130, pillanatnyilag 100 szlovákiai munkásnő dolgozik. Egyebek közt azért dolgoznak csak ebben az üzemrészben, mert itt nem folyamatos a munkamenet, tehát a vasárnap mindig szabad. Ezenkívül itt viszonylag a legkönnyebb a betanulás. Az újonnan belépők egységesen 7,50-es órabért kapnak. Néhány hónap múlva azután — kinek- kinek ügyessége, tudása szerint — emelik és differenciálják a béreket. Mindenkori keresetük maximálisan 40 százalékát forintban kaphatják meg, a többit koronában. A forintot a gyárban fizetik ki, a koronát lakóhelyükre utalják át. — A gyakorlat ezzel kapcsolatban is még csuk kialakulóban van — jegyzi meg Skulecz Lászlóné üzemvezető. — Az asz- szonyok érthetően óvatosak, amíg meg nein ismerkednek jobban a mi árviszonyainkkal és áruellátásunkkal. Egyelőre inkább csak kávét vesznek meg édességet. Lehetőségük van azonban arra, hogy összegyűjtött pénzükért tartós fogyasztási cikket is vegyenek, s azt vámmentesen vihessék haza. Sabla Margit Karvára való, onnan jár be naponta. Évekkel ezelőtt darukezelő volt Komár- noban meg Párkányban, aztán a kicsi gyerekek miatt kimaradt a munkából. Közben elvált a férjétől, s így sürgős volt újból elhelyezkednie. A járási nemzeti bizottságnál hallott a nyergesújfalusi munkalehetőségről. Örömmel jelentkezett, s nem bánta meg, hogy eljött. Füsi Rozália Dunamoqsról jár a Viscosába. A barna hajú fiatal lány csupa vidámság. — Én is a nemzeti bizottság hangszóróján hallottam, hogy el lehet jönni Nyergesújfalura és azonnal, az elsők között jelentkeztem még tavaly augusztusban. Odahaza érettségiztem. Már kicsi koromtól szerettem a gépeket. Etért nagyon jól érzem itt magam, karácsonykor már pénzjutalmat is kaptam. A fizetéssel együtt 2000 forintot vittem haza... Hogy vunnak-e már itt barátnőim? Az egész cérnázó a barátnőm! Megtaláltok a számításukat Meglepően sokan vannak közöttük egészen fiatalok. Éppen most vettek fel négy 18 éven aluli kislányt, egyelőre persze, csak kisegítő munkára, mert gépnél még nem dolgozhatnak. Mellen fűlika, alig 20 éves, ugyancsak karvai kislány. Neki már van egy szakmája: — Szövőnő voltam otthon, de nagyon messzire kellett mennem: Jablonec környékére és én rettenetesen anyás vagyok. Nem bírom sokáig anyám nélkül. Most is, mióta nem jár a hajó — bár itt lakom a szálláson — mégis kétszer hazamé- gyek egy héten ... Egyikük szóvá teszi, hogy rövidesen bál lesz a gyárban, farsangi bál; főleg a lányok izga tottan készülődnek. Az üzemvezető szerint mór 25-en jelentkeztek a szlovákiai munkások közül. Jól alkalom lesz a „másik nemmel“ való ismerkedésre is, hisz a Viscosában szép számmal dolgoznak férfiak! Csaknem ezren (és 1330 nő). Van, aki máris talált partnert, mint például Julika. Skulecz Lászlóné kissé cinkos mosollyal teszi hozzá: „Lesz itt egy két éven belül még házasság, családalapítás is. Miért is ne?u Novák Mária és Madarász Máriu Bátorkesziről jöttek ide, a múlt év októberében. Mindketten jól megtalálták a számításukat; Novák Máriának is három gyereke van. Igaz, az egyik már felnőtt. A férje traktorállomáson dolgozik, neki pedig odahaza jobbára csak idénymunka akadt a téglagyárban. Madarász Mária kétgyermekes családanya. A férje villanyszerelő egy üzemben, ő maga korábban kertészetben dolgozott, később otthon maradt a két kicsivel. Most örül, hogy már nagyobbacskák, s így ő is újra kiszabadulhatott a négy fal közül. — Meglepően gyorsan élték bele magukat az itteni körülményekbe — kapcsolódik a beszélgetésbe Csintalan Adorján, a műszálüzemek alapszervezeti párttitkára. — Igaz, ebben döntő szerepe van annak, hogy tudnak magyarul, s így semmiféle nyelvi nehézségük nincs. Nagyon érdeklődnek, aktívak. Többen nézik a filmvetítéseinket és találkoztunk már olyan igénnyel is, hogy valaki szeretne nálunk gimnáziumba járni. Erre sajnos, egyelőre nincs lehetőség. Szeretettel, segítséggel Az egyik legsürgetőbb dolog lenne az itt dolgozó szlovákiai munkásnők szakszervezeti tagságának rendezése — mondják beszélgető partnereim. Indokolt és kívánatos lenne, ha itt lehetnének szakszervezeti tagok, hiszen ezzel függ össze szinte valamennyi munkajogi kedvezmény. A két ország illetékes szakszervezeti szervei között már folynak az ezzel kapcsolatos tárgyalások. Addig is azonban, amíg e kérdések „hivatalból“ elrendeződnek, a gyár éppúgy gondoskodik a szlovákiai munkásnőkről, mint magyar társaikról, vagyis: segélyben, jutalomban, üdültetésben teljesen egyenjogú alapon részesülnek. Az ideérkező szlovákiai munkásokat őszinte szeretettel fogadják. Nem hagyják magukra, elkísérik őket a felvételi munkaügyek intézésénél, s fokozott figyelemmel vannak irántuk a betanulási időszak idején is. Mielőtt az első munkásnők megérkeztek volna, téma volt jövetelük a szakszervezeti és a pártgyűléseken is. Az emberek megértették: a szlovákiai munkások az itteni feladatok megoldásához nyújtanak nélkülözhetetlen, az egész kollektíva üzemi közérzetét és jövedelmét befolyásoló segítséget. TERÉNYI ÉVA (Népszabadság) Mniyes Műszakot énekeltük PARTMUNKA FALUN A bieli (Bély) falusi pártszervezet a minap tartotta évzáró taggyűlését. A vezetőség a szervezet elmúlt évi tevékenységéről konkrét beszámolót készített, mely gazdag és termékeny vitát eredményezett. A regisztrált párttagok és a. falusi szervezet között jó kapcsolat alakult ki. Rendkívüli egységesítő hatása volt községünkben a lenini centenáriumi ünnepségsorozatnak, valamint hazánk felszabadulása negyed- százados évfordulója megünneplésének. Ezek az akciók bizonyították azt, hogy községünk döntő többsége teljes mértékben egyetért a CSKP 1969 április utáni politikai irányvonalával. Az 1970-es jubileumi ünnepségek megszervezésébe teljes mértékben bekapcsolódtak tömegszervezeteink és a helyi intézmények. Az elmúlt évben több idős kommunistát — a CSKP alapító tagjait — hívtunk meg községünkbe beszélgetésre. Az 50. évforduló ünnepségére Fábry István elvtárs, az SZNT alelnöke is ellátogatott hozzánk. A beszámoló utáni vitában 16. an szólaltak fel. A felszólalások lényege: tetteinkkel, munkánkkal szerezzünk még nagyobb tekintélyt a kommunista pártnak, szocialista társadalmunk vezető erejének. A határozat egyebek közt kiemeli, hogy állandóan figyelemmel kell kísérni a helyi választási program teljesítését. MAG GYULA, Bély (Biel) Könözsi felvételé A racionalizálás sincs ingyen Az ésszerűsítési intézkedések finanszírozósárál Úgyszólván minden üzemben nagy lendületet vett a termelés racionalizálásának mozgalma. Az ésszerűsítési tervek magukba foglalják az ésszerű munka, szervezési módosításokat éppúgy, mint az újításokat vagya beruházási jellegű, nagyvonalú korszerűsítést. Az egyes intézkedések megvalósításának szintje igen különböző — a műhely, a részleg, vagy a vállalat ésszerűsít a maga liatás- körében, de erre a tevékenységre külön alapot nem utalnak ki. Miliői finanszírozzák hát az ésszerűsítést? A racionalizálás finanszírozása több forrásból történik. Számos intézkedés pénzügyi fedezetét az üzemviteli költsé- gekbő] fedezik. Ebből ugyan nem futja nagyobb arányú, több százezer koronás munkára, viszont van egy tagadhatatlan előnye: az eredménynek az üzemviteli költségvetésben köz. vetlenül kell megmutatkozni, hiszen egyébként nem lehetne a kiadást elszámolni. És ez egyben biztosítéka is annak, hogy valóban előnyös, gazdaságos termelést célzó, rövid időn belül megtérülő módosítás történik. A fejlesztési alapból finanszírozott racionalizálás természetesen * terv része, s így külön nem foglalkozunk vele. Számunkra fontosabb az olyan műveletek, vagy berendezéseik módosítása, amelyeket a javításokra előirányzott összegből fedeznek. A generál javítások kínálják a legj<Jbb alkalmat a módosítások elvégzésére, egyben a generál javítási összegből finanszírozott ésszerűsítés biztosítéka a javítás hatékony elvégzésének. Egyik kohászati nagyüzemünkben például 1 millió 400 000 koronát terveztek a hengermű kemencéjének átépítésére. Ezt mint generál javítást tervezték be, ugyanakkor a javítást korszerűsítéssel kötötték egybe, s átépítették a kemencét földgáz-fűtésre. Ez a módosítás nem emésztette fel a hagyományos generál javításra előirányzott összeget és több, mint százezer koronás megtakarítást értek el. Ugyanakkor érvényre juttattak egy remek ésszerűsítési javaslatot, amely az idei év hátra levő 11 hónapja alatt nem kevesebb, mint 300 000 koronás önköltségcsökkentést eredményez. Kevéssé ismert és kihasznált formája a termelés ésszerűsítése finanszírozásának az úgynevezett racionalizálási hitel. Ezt az állami bank utelja ki, természeteden pontosan ki szá* mi tot t biztosíték ellenében. Ennek a hitelnek gyakorlatilag nincsen felső határa, sőt valu* ta-hitélre is kiterjed. Korlátozás azonban itt is van, bár ez nem az összeg nagyságára vonatkozik, hanem megtérítésének idejére. A visszafizetés maxi* mális határideje három év. A bank ügyel iá, hogy a hitelt ne fizethessék vissza más forrásból átutalt összeggel — kizárólag a racionalizálási intézkedés hozta nyereségből lehet a hitelt visszatéríteni. Ez igen serkentő hatású előírás. Arra ösztönzi az üzemeket, hogv egyrészt felette hatékony módosításokra vegyenek csak fel hitelt, másrészt, igyekezzenek mielőbb megvalósítani a javaslatot, mert különben képtelenek lennének idejében visszafizetni a tartozást. Egyik üzemünk két racionalizálási intézkedése beruházás jellegű volt, összesen közel hat és fél millió koronás hitelt vettek fel rá. Eaek az egyenként több, mint háromunili- ós beruházások meglepően rövid időn belül valósultak meg. Isanerjük az áldatlan gyakorlatot, hogy ennél sokkalta kisebb beruházások is gyakran évekig elhúzódnak. De a racionalizálási hitel nem engedi az ilyesmit; s ez kitűnő eredményeket hoz. A racionalizálás finanszírozásának gyakorlata iránt a podbrezová! Š ver ma Vasmű igazgatóhelyettesénél, Bohumil Sa- mek mérnöknél, a racionalizálási bizottság elnökénél érdeklődtünk. Kérésünkre elmondta: — Az idei racionalizálási tervünk 14 akciójának megvalósítását január hónapra irányoztuk elő. A 14 akcióból 11 meg is valósult és már működnek a módosított berendezéseké. A fennmaradó három módosítás más vállalattól megrendelt berendezés, illetve műszer beszerzésétől függ, azonban a kései szállítás miatt ezek nem va. lósulltattak meg maradéktalanul. Mint látjuk, a külön racionalizálási alap hiánya nincs a ra- rionaliaálás kárára, sőt előnyére válik. Ez a gyakorlat megakadályozza az ésszerűsítésre szánt összegek „csúsztatását“, a «határidő eltolódását és egyéb hu- za-vonát. A vállalaton bélüli racionalizálás hitelből és üzemviteli költségekből való finanszírozása sürgeti s előre lendíti a hatékonyabb termelésre irányuló törekvést. V1LCSEK GÉZA.
