Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
so mmpi zt halljuk és mondjuk még napjainkban is nagyon sokszor. Talán soha nem volt annyira időszerű e megállapítás, mint ma, amikor társadalmunk a súlyos politikai megrázkódtatások után magára talált, s a közelmúltban lezajlott választásokon megszilárdította dolgozó népünk hatalmát. A fel- r adatok azonban még nincsenek megoldva; sok olyan .részletprobléma vár megvalósításra, mely szerves részét képezi társadalmi fellendülésünknek. E feladatok közé tartozik a jól képzett káderek nevelése, felkészítése. Ezt a feladatot csak akkor oldjuk meg jól, ha az ifjakat alapos általános és szakmai tudással vértezzük fel, kialakítjuk materialista világnézetüket és szocialista erkölcsüket.. Olyan készségekkel és jártasságokkal kell őket felruháznunk, amelyek aktualizálásával a haladó társadalmi törekvéseket segítik elő. Az oktatás és a nevelés területén elsőrangú fontosságú a célok világos megfogalmazása. Egyértelműen meg kell határozni azokat az ismereteket, amelyek segítségével a fiatalok teljes értékű, aktív polgárokként illeszkednek majd a társadalmi termelésbe, kulturális és politikai életünkbe. A gyermekek tudása tehát nemcsak családi vagy iskolai ügy, hanem társadalmi probléma, melynek gazdasági, ideológiai, politikai, erkölcsi stb. vetülete van. E megállapítás igazát bizonyítják azok a történelemből ismert és a különböző társadalmi rendszerekben kifejezésre jutó törekvések, melyek révén az uralkodó osztályok a közoktatás ügyét komoly politikai problémává igyekeztek tenni. Az iskolai teljesítményt meghatározó tényezők ismerete tehát nemcsak az iskolaügyi szakemberek és pedagógusok számára fontos, hanem az egész társadalom érdeklődésére számíthat. Az új nemzedék jó felkészítése a jövő felaáatainak megoldására — társadalmi ügy. A mai modern korban az iskolában szerzett ismeretek politikai és ideológiai jelentőségét abban látjuk, hogy a két tábor gazdasági és ideológiai harca' nemcsak az eszmék csatájában dől el, hanem gazdasági és tudományos téren is. Minél képzettebb szakkáderek kerülnek ki iskoláinkból, annál nagyobb súlya lesz az egyén ideológiai hovatartozását, politikai állásfoglalását kifejező véleményének is. Nem akarjuk leegyszerűsíteni az ideológiai képzettség és a szaktudás közti különbséget, azt azonban szeretnénk aláhúzni, hogy a tudományos-műszaki forradalom korszakában az ideológiai felkészültséget szorosan össze kell kapcsolni a szakmai felkészültséggel, annak magas színvonalával. A tudományos és technikai forradalom a különböző társadalmakat arra sarkallja, hogy az iskolai teljesítményeket országos szinten fel mérjék és keressék a módokat, az eszközöket azok javítására. A szocialista demokrácia, a kultúra és a tudomány további fejlődése szempontjából sem lehet közömbös, hogy milyen színvonalú a gyermekek tudása egy-egy iskolatípus elvégzése után. Ezért a gazdasági, ideológiai és politikai feladatok közé kell iktatni azon tényezők tudományos feltárását is, amelyek elősegítik, illetve gátolják a fiatalok iskolai teljesítményét. Az ifjúkori teljesítmény — Guthke szerint — ... „egy specifikus tevékenység, mégpedig a fiatalkorúak tanulási tevékenységének produktuma, és úgy is felfogható, mint az ember általános magatartásának egyik válfaja. Ez a teljesítmény alá van rendelve azoknak a szabályoknak és törvényszerűségeknek, amelyek az emberi magatartást meghatározzák. Fejlődését azok az ellentmondások biztosítják, amelyek a cselekvő, tevékenykedő egyént jellemzik, illetve az egyén fejlődésének során már kialakult belső feltételek, megtanult tulajdonságok, a külső körülmények és feltételek szabta követelmények, amelyeket az egyénnek el kell sajátítania.“ Az iskolai teljesítmény legáltalánosabb és leglényegesebb meghatározója és feltételei azokból a társadalmi feltételekből adódnak, amelyek között a gyermek él. Ezek közé sorolható például az iskola megszervezése és az azzal összefüggő, azt meghatározó társadalmi életkörülmények, az iskolapolitikai célkitűzések és azok megvalósulásának konkrét formái. Mindnyájunk számára ismert, hogy a tanítás minősége egyike a teljesítményt meghatározó tényezőknek. A tanítás minőségét viszont a tanító személyes tulajdonságai, szakműveltsége, módszertani felkészültsége, sajátos adottságai határozzák meg. Nagyon fontos tényezők az oktatás során alkalmazott módszerek vagy módszerkombinációk. Napjainkban olyan módszereket tartunk korszerűnek és hatékonynak, amelyek nagyfokú aktivitást biztosítanak. Fontos didaktikai feladat, hogy a tanítók módot adjanak az egyéni vagy a csoportos sikerélmény minél gyakoribb átélésére. A feladat időszerű voltát bizonyítja, hogy az utóbbi időben a szaksajtó nagyon sokat foglalkozik a csoportos és a programozott oktatással, a problémakiindulású oktatási módszerekkel és a tanulás ösztönzési formáival. E módszerek célja, hogy elősegítsék a szellemi képességek optimális fejlődését. Az újabb felfogások szerint nem az a feladat, hogy a gyermekek fejét hatalmas mennyiségű ismerettel tömjük tele, hanem az, hogy kialakítsuk bennük a jól megválogatott és struktúrákba szervezett ismeretek felhasználásának képességét. A tanulási teljesítményt meghatározó további tényező a családi helyzet. Nemzetközi méretekben végzett felmérések igazolják, hogy a gyenge tanulmányi eredményt felmutató tanulók többsége kedvezőtlen családi viszonyok között él. A családi felügyelet hiánya, elvált szülők, rendezetlen családi kapcsolatok, árvaság, a biztonságérzet hiánya, gyakori lakhelyváltoztatások, a gyermek és a szülő viszonyában beállt kedvezőtlen változások stb. az esetek 72,9 szá-. zalékban idéznek elő teljesítménycsökkenést. Ha e tényezőket elemezve megpróbáljuk felderíteni, miben nyilvánul meg az intellektuális és pszichikai fejlődést befolyásoló káros hatásuk, arra a megállapításra jutunk, hogy a szeretet, a védettség, a tisztelet és biztonság iránti alapigény marad kielégítetlen, amikor- hatásukat kifejtik. Természetesen vannak esetek, amikor az említett tényezők hatása nem érvényesül. (Példaként említhetnénk az olyan nagy családokat, amelyekben közvetlen gondoskodásból, szeretetből, dédelgetés- ből nem sok jut "egy-egy gyermekre, tanulmányi eredményük mégis kielégítő.) Találkozunk olyan véleményekkel is (Rösler), melyek szerint ciz iskolai sikertelenség csak a feltételek olyan együttes megjelenése esetén lép fel, amikor a gyermek vagy ifjú belső diszpozíciója segíti azok összhatását. Sikertelenség esetén számolhatunk gyermekkori neurózissal is, mely jelentősen csökkenti a teherbíróképességet a kedvezőtlen környezeti feltételekkel szemben. Különböző társadalmi rendszerekben különböző módon értelmezik a szülők foglalkozás szerinti csoportosulásának hatását a tanuló teljesítményére. Feltételezhető, hogy a szülők foglalkozása némi hatással van a gyermek teljesítményére, de ez semmiképpen sem lehet döntő tényező, mint azt a tőkés oszágokban vélik. Az otthoni miliő egyik korosztályban sem hat az iskolai teljesítményre egyformán. A család kedvezőtlen műveltségi feltételei elsősorban a nyel-* vi teljesítőképességet befolyásolják. Egyes szakemberek véleménye szerint az iskolai teljesítményt befolyásolja az anyák foglalkoztatottsága. Többek szerint az anyák munkavállalása — különösen a felsőbb évfolyamokba járó tanulók esetében — nem hat kedvezőtlenül a tanulmányi eredmény alakulására. Rösler és Löwe szerint (NDK) a jó teljesítményű tanulói csoportokban több a dolgozó anya gyermeke. E csoportokban visszaesés csak akkor tapasztalható, ha a gyermek felügyelet nélkül marad. Mivel a gyermekek tudják, hogy anyjuk nem szórakozásból, hanem többnyire nyomós okból vállal munkát, ez a tudat kedvezően hat a gyermekek tanulmányi eredményére. A kedvező hatások közé sorolhatjuk a családtagok kölcsönös segítését, támogatását és a napközik nevelésének minőségét is. Az iskolai teljesítményt jelentősen befolyásolják, sőt sok esetben meghatározzák a belső feltételek. Ezek közül elsőként említjük meg az intelligenciát és a tehetséget. Nem fogadható el az a leegyszerűsítő nézet (Löwe), mely szerint a fiatalkorúak iskolai teljesítményét nagyobbrészt a veleszületett adottságok és a tanulás szándéka határozza meg. A tehetség rendkívül változó, nem a születéskor alakul ki, s nem határozza meg az ember fejlődésének útját. A tehetség csak bizonyos feltételek között a tevékenység során alakul ki. A tehetség nem azonos az intelligenciával, mint azt Herbart óta sokan tartják. Az intelligenciát a marxista lélektan gondolkodási képességként fogja fel, mely ugyan a tehetség legjelentősebb összetevője, de nem azonos azzal. Tehetségen általában többet értünk, mint az intelligencián. Az életben kifejlődött olyan adottságok rendszerének fogjuk fel, amelyek segítségével az ember bizonyos teljesítmények végrehajtására képes (Hiebsch). A sok tisztázatlan kérdés ellenére elmondhatjuk, hogy mind a tehetség, mind az intellektuális tényezők az egyénnek csak konkrét tevékenysége folyamán alakulnak ki végérvényesen. A tehetség kialakulása nagy mértékben a nevelés eredménye. A tehetség és az iskolai teljesítmény kapcsolatáról szólva leszögezhetjük, hogy a jó iskolai teljesítmény még jobban kibontakoztatja a tehetséget, mégsem azonos vele. Az iskolai teljesítményre ugyanis sok olyan tényező hat közvetlen módon (pl. gyengeelméjű szülők, neurotizáló családi légkör), amelynek semmi kapcsolata nincs a tehetséggel. A tanulmányi eredményt befolyásoló tényezők közül igen fontos a tanuláshoz való hozzáállás, beállítottság, motiváció is. A motiváció problémája rendkívül összetett, ezért elég ha annyit tudunk, hogy a teljesítménymotiváció foka, erőssége és jellege, szerintünk, nemcsak pszichológiai, biológiai tényezőkön alapszik, hanem jelentős mértékben befolyásolják azt a társadalmi feltételek is. A tanuláshoz való viszonyt — a fejlődési fokok szerint — más-más tényezők határozzák meg. A kisiskolás tanulási motívumai eltérnek a felsőbb évfolyamokba járó tanulók motívumaitól. A serdülők és az ifjak tanuláshoz való viszonyát elsősorban a személyes anyagi motívumok határozzák meg. Ezt az általánosnak tartott nézetet azonban megcáfolják a közelmúltban végzett felmérések (Rosen- feld, Förster), amelyek szerint a szocialista társadalmi feltételek között a diákok tanulási motívumaiban (az egzisztencionális és anyagi motívumok melett) egyre nagyobb szerephez jutnak a politikai, ideológiai, társadalmi, közösségi és erkölcsi motívu-* mok is. Mint arra már utaltunk, a tanulás motívumaiban egyes életkorokban jelentős változások állnak be. A kisgyermek tanulási motívumai sok esetben arról tanúskodnak, hogy nélkülözik a határozott társadalmi és személyi célokat, pusztán a tantárgy iránti érdeklődésből, a jó jegy megszerzésének vagy a tanító rokonszen- vének, esetleg a kilátásba helyezett ajándék megszerzésének vágyából fakadnak. Az ifjúkorban e motívumokat felváltják a gyakorlati életre vonatkozó célkitűzések, melyek elsősorban a kiválasztott pályával kapcsolatosak. E motívumok minőségüket tekintve már jelentősen eltérnek az előző életkor motívumaitól. A közeli célok mellett megjelennek a távolabbi célok, amelyek az adott tanulási helyzetben — a tanítási órán — aktivizáló tényezőként szerepelnek. Még ebben a korban is hatnak a tanító és a tanulók egymáshoz való viszonyából, valamint a szaktárgy szereteté- ből fakadó motívumok, de már nem olyan intenzitással, mint a gyermekkorban. A tanulók teljesítményében mutatkozó különbségek nemcsak a tehetség és a motívumok vonatkozásában fedezhetők fel. A gyenge tanulók nemcsak a tanulmányi teljesítményben, hanem más téren is, 'pl. a szociális magatartás területén kevesebbet nyújtanak. Ez azt jelenti, hogy az iskolai teljesítmény mindig az egész személyiség tükre, a teljesítőképtelenség tehát — Löwe szerint legtöbbször a hibásan fejlődő személyiség tünete. A gyenge és a jó tanulók közötti teljesítménybell különbségek a tanulási motivizáción kívül egyéb teljesítménykészség megnyilvánulási formáiban is megmutatkoznak. A teljesítmény szándéka, a koncentrálási képesség, a szorgalom, a figyelem, az önállóság, az iskola és a tantárgyak iránti érdeklődés a gyenge tanulóknál kevésbé fejlett, mint a jő tanulóknál. Az iskolai teljesítményt befolyásolhatja az általános testi érettség és az egészségi állapot. A gyenge tanulók között gyakoribb a beteges őlla- pot, a kisebb testi súly, a gyakori fáradékonyság, mint a jó tanulóknál. A gyenge tanulók közül sokan nyugtalanul és keveset alusznak. Reggelente kedvtelenséget tapasztalunk náluk. A gyenge tanulók túlnyomó része rendszerint később fekszik le, mint a jó tanulók. A házi feladatokat rendszertelenül, helytelenül megválasztott napszakokban készítik el. Gyakori náluk az ellenőrizetlen tv- nézés, a passzív pihenés, szórakozás. Sokan közülük csavarognak, értéktelen irodalom olvasásával elégítik ki olvasási igényüket. A jó iskolai teljesítmény legfontosabb feltételei közé tartozik a sza-‘ badideji tevékenységben megnyilvánuló szellemi érdeklődés. Az is sokak számára ismert, hogy az iskolai teljesítmény sokban függ az otthoni neveléstől, annak Irányultságától, következetességétől és hatékonyságától. Az elmondottak alapján leszögezhetjük, hogy a tanulási teljesítmény megítélésekor nem járhatunk el felelőtlenül. Különösen akkor nem, ha a gyermekek teljesítményének javítása a célunk, és ennek érdekében a leghatékonyabb módszereket és eszközöket, valamint a legmegfelelőbb feltételeket akarjuk kiválasztani. E feladat megoldásából nemcsak a pedagógusok, hanem a társadalom minden rétege kiveheti a részét. KULACS DgZSŐ ~inn is hí i in mn7^ jill U [JJÜUÍm. A tanulók teljesítményét befolyásoló tényezők E
