Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
Köteteket ' lehetne írni arról, hogy melyik ember tesz legtöbbet másokért, a társadalomért. Anélkül, hogy a vulgarizálás hibájába esnénk, egyet úgy hiszem megállapíthatunk: mindenképpen elismerést érdemel az, aki minden nehézség, visszahúzó erő ellenére újra és újra nekirugaszkodik, hogy tehetségével és akaraterejével valóra váltsa céljait, álmait. A színészre különösképpen érvényes ez a megállapítás, mert ő csak addiq alkptóművész, ameddig képes meújulni. A rutin jura társ: önmagában vesztőhely minden művész számáfa. Várady Béla, a Magyar Területi Színház művésze a „nyugtalanok“, az újrakezdők, a szokványmegvetők közül való. Két évtizede járja az országot, Dél-Szlovákiában valószínűleg nem akad olyan kultúrház, ahol többször ne szerepelt volna. És mégis: a legszebb elismerés, hoqy róla minden túlzás nélkül elmondhatjuk — a szó legszebb értelmében —, hogy FIATAL ... VÄRADY BÉLA III? y.111 'r i »i* n nTTr-'il I FTm»] (... szokványos kezdet, ám most mégis indokoltnak érzem: pergessük vissza az idő kerekét, elevenítsük jel azokat a perceket, napokat, éveket, amikor felsejlett, majd elhatározássá rögződött benned, hogy mi lesz belőled, hogyan irányítod sorsodat...) — Több mint húsz évet kell „visszamenni", vagyis az ötvenes évek elejére. A háború vérzivatara, s az azt követő jogfosztottság, egyéni és társadalmi megrázkódtatások után a tisztuló légkör, a tervezgetések és a cselekedetek időszaka volt ez. Szili- cén születtem, s már iskolás éveim során megfordultam a színpadon, jeleneteket, verseket adtunk elő, -szlovák, majd később magyar nyelven is. 1950-ben olvastam az Űj Szóban és a Fáklyában, hogy a Faluszínház magyar társulata színész-pályázatot hirdetett. A falunkban mondta az egyik ismerősöm: „jelentkezz, Béla, hercig kis színész lehet belőled“. Hát így történt. Jelentkeztem, s a felvételin százhúsz ember közül kettőt vettek fel, rajtam kívül még egyet. Pontosan emlékszem a napra: 1951. szeptember 24-én lettem a Faluszínház magyar társulatának a tagja. Életem első szerepe kuriózumnak is jő és kicsit a kezdeti évek légkörét is érzékelteti: Jirásek Apa című darab-, jában huszonegynéhány évesen egy hetvenéves zsellért alakítottam ... Azóta húsz esztendő telt el. A Faluszínháznál, majd két évvel később a Magyar Területi Színházban eddig összesen 58 szerepet játszottam el. (...A színésznél olykor a fizikai adottságok is megszabhatják, hoqy mit játszhat, habár abszolút korlátozás ilyen értelemben nem létezik ...) — Nemcsak fizikai adottságom teszi, hogy legszívesebben az úgynevezett kisembereket szeretem életre kelteni a színpadon. Első sikerem Hojlý komédiájának, a Kubónak címszerepe volt. A legnagyobb öröm számomra az, hogy az idősebb emberek közül, akik annak idején látták ezt az előadást, még most is sokan Kubónak hívnak. Életem eddigi legnagyobb élménye Goldoni Két úr szolgájának Truffaldinoja volt. Mondhatnám úgy is, jóba lettünk egymással, szinte testvérekké váltunk. Szeretem ezt a mókás, életrevaló, de talpig becsületes fickót, aki kicsit az én ifjúságom és életszemléletem tükörképe. Különös élmény volt számomra Ibsen Kísértetek című drámájának Engstrand- ja. Szintén egyszerű ember, hiszen asztalos, ám ő nem tud ellenállni a különböző kísértéseknek, a „felsőbb“ réteg erkölcsi normái szerint él, életét bűnös tettek is terhelik, tetteir különböző komplexumok gátolják. Ügy érzem, Engstrand jelleme és sorsa, de egészben véve a színmű is, sokat mond a mai nézőnek is. Goldoni: Két úr szolgája (Truffaldino) — Még egyet szeretnék elmondani' kedvenc szerepeimről. Szívemhez legközelebb a parasztemberek állnak, színpadon is. Szülőfalumban és környékén szerettem meg őket, dolgosak, leleményesek, kivágják magukat az élet megpróbáltatásaiból, bármi is történjék velük, újra meg újra talpra állnak és dolgozni kezdenek. Rey- mont, a kedvenc íróm ábrázolta mesterien a parasztember jellemét, gondolkodásmódját. (... a művészember visszatérő, olykor kínzó kérdése, milyen a közönség reagálása, most olyan értelemben vetődik fel, hogy nálunk milyen az érdeklődés a színház előadásai iránt...) — Évekkel ezelőtt falvainkban szinte különleges világnapot jelentett, ha hivatásos társulat fellépett. A gyors műszaki előrehaladás folytán, habár még kivételek, úgynevezett fehér foltok akadnak, nőttek a szórakozási lehetőségek, az igények, ám ez sze. rintem nem jelenti, hogy a színház iránt megcsappant az érdeklődés. Ma már nem lehet akármit játszani, s az előadáshoz kulturált környezet kell. Ezeket az igényeket csak emberek, szervek és intézmények hathatós segítségével valósíthatjuk meg. A feltett kérdésre, még ezek tudatában is azt csak azt válaszolhatom, hogy a színház továbbra is a kulturált ember életszükséglete, ezt semmi más nem tudja pótolni. A színház funkciója tartalmában változatlan, csupán formáiban módosul a korszerű követelményeknek megfelelően. Ez teljes mértékben vonatkozik a mi színházunkra is, habár sajátos helyzetünk természetszerűleg sajátos problémákat, olykor kivételeket is felszínre hoz. f... ilyen beszélgetések alkalmából mindiq felvetődik a tájolás...j — Nem én mondom először, hogy a legnehezebb élete a tájoló színésznek van. A szinte mindennapos utazás nemcsak rengeteg Időt rabol el, hanem sok energiát is. Kemény iskola ez, ember és színész legyen a talpán, aki bírja! A már említett rutinmunka veszélye leginkább itt fenyeget, mert a -szokásos indokon kívül, valóban objektív okok is közrejátszanak. És mégis: nem szabad megállni, egy helyben topogni, mert a jó színész is holtig tanul. A továbbképzés elsősorban magánügy, de a színész érdeke Is. A Thália Színpadon hetente négy órát szentelünk elméleti és gyakorlati kérdéseknek, a szakmai továbbképzés időszerű problémáinak. A tájolással kapcsolatban még ažt is megemlítem, hogy az embernek szinte nincs magánélete, a próbák, az előadások és az utazások teljes embert követelnek. Ezt a hivatást csak meggyőződésből, emberekért lehet választani. Értük, örömükért, hálájukért érdemes csak vállalni minden nehézséget, s feláldozni az életünkből sok mindent, ami csábító, talán érdekes is, de nincs rá sem idő, sem alkalom ... (... Minden színésznek van titkos vágya, olyan szerep, amit legszívesebben eljátszana ...) — Én sem vagyok kivétel. Talán az elmúló évek teszik, de néhány drámában szeretnék játszani. Boldog lennék, ha eljátszhatnám Tiborcot a Bánk bánból, továbbá Shakespeare IV. Richardjának címszerepét. Ám a vígjátékokhoz sem szeretnék hűtlen lenni. Szeretném, ha egyszer bemutatnánk Breal Huszárjait. Persze, ehhez különböző feltételek kellenek, melyek évek múlva valósulhatnak meg, de én bízom benne, hogy vágyaimból — ha nem is mindből — valóság lesz. (... arra kérlek, hogy befejezésül, kérdés nélkül mondd el azt, ami még ide kívánkozik ...) — Mit is mondhatnék? Ismétlem önmagamat, de ezt most tudatosan és boldogan teszem: szeretem színházunkat, s örülök, hogy egyre jobb a kollektív szellem, mert erre itt különösen szükség van. Jő partnerek nélkül nincs jó teljesítmény, a féltékenység és más negatív tulajdonság meglátszik az előadáson és a színház tevékenységén is. Nehéz a hivatásunk, de gyönyörű, ezért örülök, hogy húsz évvel ezelőtt jelentkeztem a Faluszínháznál. Hivatásom nem hagy nyugodni, megpihenni a babérokon, mindig új feladatokra ösztökél, s ezért mondhatom el — a legszebbet, amit ember elmondhat —, hogy életemnek értelme és célja van. Várady Béla kommunista, a Thália Színpad pártalapszervezetének elnöke. A művészi hivatás mellett jelentős politikai munkát véqez. Nála a költő szava mindennapos valóság: Nem elég a iára vágyni, / a jót akarni kell: / És nem elég akarni, / de tenni, tenni kell. S7H.v4sSY JÓZSEF Dobozy: Holnap folytatjuk (Laci) TALÁLKOZÁS SZERGEJ JESZENYINNEL Szergej Nyikonyenkó harmincéves, eddig harminc filmben szerepelt. Az Állami Filmművészeti Főiskola szí-; nészi és rendezői fakultásán végzett. Szergej Geraszimovnak, a híres szovjet filmrendezőnek a tanítványa. — Amikor a Szergej Jeszenyinről szóló film főszerepét reám bízták — mondja —, nagyon megörültem, dó féltem is. A nép annyira szereti Szergej Jeszenyint, hogy senki sem bo* csátja meg nekünk, ha a költő felelevenített alakja nem felel meg az elképzeléseknek. És mindenki másr képp képzeli el Jeszenyint. Amikor filmszerepre készültem, újra elolvastam Jeszenyin valamennyi költeményét, megnéztem a költőről szóló filmhíradót, meghallgattam hanglemezről verseit, amelyeket a költő maga szavalt, sok emberrel beszéltem, akik közvetlenül ismerték őt. * — A felvételeknél kezdetben sok nehézséggel kellett megküzdenem. Én a „geraszimovi iskola“ színésze vagyok, megszoktam a realisztikus hangvételt, ennél a filmnél azonban a dikció elszakad a földtől, tele van jelzőkkel, metaforákkal, hasonlatokkal, Jeszenyin poézisének gyöngyszemeivel. A film rendezője és operatőre Szergej Uruszevszkij (ő fényképezte a „Szállnak a darvak“ című film jeleneteit, amely az 1958. évi cannes-i filmfesztiválon az első díjat nyerteJ, a lírai hangvételű filmek egyik legnagyobb mestere. Vele dolgozni .nehéz, de érdekes feladat. Izgatottan várom a nézőkkel való találkozást. „Feltámadt a múlt" Velikije Lukiban forgatják a Feltámad a múlt című filmet, mely a háború utáni újjáépítés első, legnehezebb hónapjairól szól. A női főszerepet Irina Mirosnyicsenko, a Moszkvai Művészszínház tagja játssza. A film főhősnője Vera, katonafeleség, a háborúban elveszti férjét, egyedül marad három kisgyermekével. Nemiég a Vá- nya bácsi című film ragyogó szépségű nemesasszonyának szerepében láttuk Mirosnyicsenkót. Most parasztasz- szonyt játszik, bonyolult, drámai, mai egyéniséget __ — Mit talál legérdekesebbnek ebben a filmszerepben? — Tősgyökeres városi ember vagyok, el sem tudtam képzelni, hogyan birkózom meg ezzel a szereppel. A filmben csak három hivatásos színész játszik. A többiek parasztok, akik átélték a filmbeli eseményeket. — A Ványa bácsiban olyan kiváló színészekkel játszottam együtt, mint Szmoktunovszkij és Bondarcsuk. Most a Feltámad a múlt című filmben parasztszereplőkkel hozott össze a sorsom. Hitelességükkel, s hitükkel abban, amit csinálnak, csodálatos hangulatot adtak az egész filmnek. Mihail USjanov Bulicsov szerepét játssza A Moszfilm stúdióban folyik a Gorkij Jegor Bulicsov és a többiek című művéből készülő film forgatása. A főszerepet Mihail Uljanov, Lenin-díjas filmszínész, az OSZSZSZK érdemes művésze alakítja. — Amikor elkezdtük a forgatást — mondja Mihail Uljanov —, akkor értettem meg igazán, hogy milyen nehéz feladatra vállalkoztam. — A Jegor Bulicsov számomra a beteg emberi léleknek és a lelkiismeret feltámadásának története. Egy ember békésen, nyugodtan éldegél, amíg a betegség meg nem támadja. Bulicsov meghökkent csodálkozással nézi életének kusza szövevényét. A filmen mindezt nagyon nehéz visszaadni ... Az új szerepben ugyanaz az elmé- lyültség, sajátos eredetiség jellemzi Uljanovot, amellyel a legkiválóbb filmszínészek sorába emelkedett. Zinaida Kirijenko: Első kortárs szerepem Koszovóban, a szőnyegszövéséről és hímzéséről híres kárpátaljai városkában forgatják az Éltető píz című filmet, amely a mai huculföld embereiről szól. Zinaida Kirijenko a főhősnő. Danka szerepét alakítja. ^ — Leggyakrabban filmre adaptált regényének hősnőit kellett megelevenítenem — mondja. — Solohov regényének, a Csendes Donnak, Lev Tolsztoj Kozákok című regényének filmváltozatában játszottam főszerepeket. Danka az első kortás-szerep életemben. _ * ANDREJ ZORKIJ T?mTTT JľuvaJL jßji
