Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

Beszélgetés VITARIUS LAJOS mérnökkel, a Rimavská Sobota-I Járási Mező- gazdasági Társulás igazgatójával A CSKP XIV. kongresszusa az ötödik ötévqs tervre vonatkozó Irányelvekben a mezőgazdaság számára célul tűzte a szocialista termelési viszonyok megerősítését,' azok teljes érvényesítését a termelőerők fejlesztésében, hogy a mezőgazdasági termelés töké­letesebben elégíthesse ki a lakosság egyre növekvő szükségleteit. A kongresszus határozata hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság fejlesztése a népgazdaság arányos és hatékony növelésének nél­külözhetetlen feltétele. Fő feladatul adta, hogy a fagyasztás nö­vekedését az alapvető élelmiszerekben hazai forrásokból fedez­zük. E feladat teljesítéséhez konkrét intézkedések szükségesek. Tovább kell fokozni a termelés intenzitását, szélesebb területen kell alkalmazni az ipari termelési módszereket, bővíteni a szol­gáltatásokat, hatékonyan kihasználni a nagyüzemi technikát és technológiát, kooperációs és integrációs kapcsolatok alapján to­vábbfejleszteni a termelés összpontosítását és szakosítását, fel­használni a tudomány és a technikai haladás eredményeit, a mezőgazdasági és az élelmiszeripari vállalatok dolgozóinak kez­deményezéseit és tapasztalatait. A mezőgazdasági termelés irányításának járási szervei, a ter­melési igazgatóságok és a mezőgazdasági társulások e feladatok értelmében láttak hozzá járásuk koncepciós távlati fejlesztési tervének kidolgozásához. Alapjában véve olyan tanulmányokról van szó, amelyek egészen 1985-ig előrejelzik a mezőgazdasági termelés fejlesztésének útjait. Eddig három ilyen tanulmány ké­szült el, éspedig a Nitrai, a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) és a Spišská Nová Ves-i járásban, melyek kellő összeegyeztetés és kölcsönös kiegészítés után mintaként szolgálnak a többi járás számára is. Ezek a tanulmányok a CSKP XIII. és XIV. kongresszu­sa határozatának realizálását jelentik, visszatükröződik bennük az efsz-ek VIII. kongresszusának közzétett vitaanyaga, célszerű lesz tehát, ha olvasóinkkal megismertetjük az egyik kiemelt já­rás, a Rimavská Sobota-i Járási Mezőgazdasági Társulás fejlesz­tési programját. E célból a legilletékesebbhez, a mezőgazdasági társulás igazgatójához, Vitárius Lajos mérnökhöz fordultunk, felvilágosításért. A juhtenyésztésben 3 bárányhizlaló szakosított üzemet hozunk létre, ide összpontosítjuk a hízó bárányokat az egész járás területéről. Ezek kooperá­ló egységek lesznek. Az első ilyen üzemet Ratková mellett építjük fel az állami gazdaság kezelésében. Ami a sertéseket illeti, egyetlen kö­zös sertéstenyésztő vállalat építését tervezzük, amely két farmjában éven­te 800 vagon sertéshúst fog termelni, és ezzel eleget tesz az egész járás ter­melési feladatának. Az első nagyüze­mi hizlalda már épül a Bátkai Ág fi- gai részlegén. A tojástermelést szintén egyetlen közös vállalatban fogjuk szervezni, melynek évi kapacitása a tervezett két farmon 22 millió tojás lesz. Ez a közös vállalat részben már működik, 1971-ben kiváló eredményt ért el, ösz- szesen 10 464 000 tojást adott át az ál­lamnak. # Megjelel a termelés vázolt színvonalához a mezőgazdasági termelőüzemek jelenlegi struk- túrája? Az efsz-ek egyesülése igen jó felté­teleket teremtett a célkitűzések meg­valósításához. Jelenlegi üzemeink elég nagyok ahhoz, hogy megfelelő koope­rációs együttműködéssel a legkorsze­rűbb technológiát is sikeresen alkal­mazhassák. A tanulmány ugyanis fel­tételezi, hogy a természeti feltételek­nek megfelelően 2—3 szomszédos vál­lalat kooperációs közösséget hoz lét­re. Ezeket a kooperációs közössége­ket a tanulmányban mikrorajonok'nak neveztük el. Tervünkben 26 mikrora- jon kiépítése szerepel. Az egyes mik- rorajonokba tartozó gazdasági egysé­gek összterülete átlagosan 4000—5000 hektár, ami lehetővé teszi a nagyobb teljesítményű erőgépek és magajáró munkagépek, főleg a betakarító kom­bájnok teljes kihasználását. Eseten­ként a szarvasmarha-tenyésztés zárt állományforgója is lehetővé válik, mégpedig szakosított, koncentrált ál­lományok tartása mellett. # Még egy kérdés kívánko~ zik beszélgetésünk végére. Ho­gyan, milyen gyors ütemben válnak majd valóra a tanul- mányban megfogalmazott el­képzelések? — Valóban, az elképzelések, pontos megfogalmazása nem jelent még sem­miféle gyakorlati eredményt. A valóra váltás folyamata azonban már elkez­dődött. Ezt a szót szeretném még egy­szer hangsúlyozni, folyamatról van szó, melyet rendszeresen, az adott lehetőségek és szükségletek mértéké­ben, a célszerűség és a gazdaságosság elveinek következetes betartásával kell végrehajtani. A dolog lényege az, hogy megfogalmaztuk célkitűzésein­ket és napi feladatainkat már a célki­tűzések értelmében végezzük. Az, hogy milyen gyorsan és mi­lyen konkrét formában valósulnak meg jelenlegi elképzeléseink, nem­csak a járás mezőgazdaság'i dolgozóin múlik, sok függ az egész társadalom gazdasági lehetőségeitől, a nagy ka­pacitású gépek és gépi berendezések gyártási ütemétől és szállításától, és számos más, előre nem várható kö­rülménytől. Mi minden tőlünk telhe­tőt megteszünk, hogy terveink mi­előbb valóra váljanak, hiszen mind­nyájunk érdeke ezt kívánja. Beszélgetett: MAKRAI MIKLÖS Igazgató elvtárs, mi adott rá okot, hogy a Rimavská So­bota-i járás egyike volt az el­ső három járásnak, ahol kidol­gozták a mezőgazdaság távlati fejlesztésének mintatanulmá­nyát? — Ennek több oka is van. Terme­lési feltételeink bizonyos értelemben eléggé tipikusak és tapasztalatainkat jól hasznosíthatják más, hasonló fel­tételekkel rendelkező járások. A fő okot azonban abban kereshetjük, hogy járásunkban már 1970—71-ben konk­rét lépéseket tettünk a területi kon­centráció növelése érdekében. Az­előtt 114 szövetkezet működött járá­sunk területén, ez a szám jelenleg 41-re csökkent. Most egy szövetkeze­tünkre átlagban mintegy 1700 hektár mezőgazdasági terület jut, ami ugyan — a nyugat-szlovákiai szövet­kezetek területéhez mérve — semmi rendkívülit nem jelent, nekünk azon­ban az előbbinél lényegesen jobb fel­tételeket biztosít a termelés további fejlesztéséhez. Ez a minőségi változás önmagában még nem oldotta meg a küszöbönálló termelési, szervezési és gazdasági problémákat, sőt, inkább siettette a távlati fejlesztési koncep­ciók minél gyorsabb kidolgozását. Közben megjelent a CSKP KB elnök­ségének 1971 márciusában jóváha­gyott közleménye is „A termelés sza­kosításának és koncentrálásának alap­vető irányzatairól“, mely jó kiindulá­si alapot nyújtott a mezőgazdasági termelés fejlesztése távlati tanulmá­nyának kidolgozásához. A tanul­mányt a mezőgazdasági társulás és az egyes mezőgazdasági vállalatok dol­gozóival való szoros együttműködés­ben a Tudományos Gazdálkodás Rend­szere Intézetének Banská Bystrica-i munkaközössége készítette el. Mond­hatom, nagyon igényes munka van mögöttünk, hiszen a tanulmány magá­ban foglalja mind az 5. ötéves terv konkrét célkitűzéseit, mind pedig az 1985-ig szóló távlati fejlesztési pers­pektívákat is. «. 0 Milyen szervezési változá­sokat tartalmaz a tanulmány a növénytermesztésre vonatko- I zóan? — A tanulmány elsőrendű feladat­ként tűzi ki a gabonatermesztés fej­lesztését, melynek keretében lényeges mértékben növeljük a kukorica ter­mesztését is. 1971-ben például a sze­mes kukorica vetésterülete 2000 hek­tár’’volt, ezt 1985-re 4900 hektárra akarjuk növelni. Szakosítjuk és kon­centráljuk a cukorrépa termesztését is. Ezt a terményt 18 termelési kör­zetben, vagy ahogy mondani szoktuk, „mikrorajonban“ helyeztük el, s ezek mindegyikében legalább 50 és leg­több 300 hektár lesz a cukorrépa ve­tésterülete. Hasonló szakosítást ter­vezünk a zöldségtermesztésben, amely terveink szerint 11 termelési körzet­ben összpontosul. Lényeges változás­ra számítunk a takarmányok termelé­sénél. A silókukorica vetésterületét az előző évi 2400 hektárról 1985-ig 6900 hektárra növeljük. A növénytermesztés fejlesztésében sokat várunk a tervezette agrokémiai központ munkájától is. Az agrokémiai központ közös szövetkezeti vállalatot fog képezni Rimavská Sobota-i szék­hellyel és három további kirendelt­séggel a járás területén. Az agroké­miai központ gyakorlati megvalósítá­sa jelenleg van folyamatban, a közös szövetkezeti vállalatba való társulás kérdése a szövetkezeti évzáró gyűlé­sek egyik fontos tárgyát képezi. Fel­tételezzük, hogy február hónapban az agrokémiai központ már működésbe is lép. A központ tevékenységét ko­rábbi intézkedéseinkkel is biztosítot­tuk, szerződést kötöttünk például a Slov-air-rel két agrorepülőgép igény- bevételére, melyek munkáját 1972-ben már a közös vállalat fogja koordinál­ni. Elkezdődött az építkezési tervfel­adatok kidolgozása is, az agrokémiai központok kiépítése ugyanis jelentős beruházásokkal jár. Elgondolásaink szerint a beruházási költségek 25 %-át a tagvállalatok saját forrásaiból, 25 % át hosszú lejáratú kölcsönökből, 50 °/o-át pedig állami hozzájárulásból fedezzük. Az agrokémiai központ épí­tésében a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat, valamint a Gép- és Traktorállomás részvételére is számí­tunk. Az agrokémiai központ szállítá' sokkal, is foglalkozik majd, esetleg az istállótrágyák kezelését és felhaszná­lását is elvégzi, főleg az alom nélküli istállózásnál. ® Az állattenyésztés intenzi­tásának növelése megköveteli a takarmányellátás mennyiségi és minőségi fejlesztését. Milye­nek a járás perspektívái ezen a téren? karmányok, főleg lucerna szárítását is végezhetjük rajta. E nagy teljesít­ményű szárítóberendezésen kívül a já­rás területén még két közepes kapaci­tású szárító felépítését tervezzük. Az állattenyésztés szakaszán sürge­tő feladat a szarvasmarha-tenyésztés továbbfejlesztése. A járás jelenlegi ál­latsűrűsége igen alacsony. Most a já­rás szocialista szektorában 15 000 te­henet tartunk, a tehenek mennyiségét 1985-re 29 300-ra akarjuk növelni. Ek­kor éri el a járás a közepes intenzi­tásnak megfelelő szintet, 28—29 tehe: net 100 hektár mezőgazdasági terület­re számítva. Már most foglalkoznunk kell a tehénistáliók építésével. 1971- ben megkezdtük két nagy kapacitású tehénistálló építését, Veľké Teriakov- cén 300, Gemerben pedig 320 tehén számára. Ebben az évben további öt istálló építését kezdjük el, s az ötö­dik ötéves terv folyamán 3000 tehén kerül korszerű istállókba, ami az állo­mány 16—17 %-át fogja képezni. Emellett folyamatosan korszerűsítjük a meglevő istállókat is, melyekben elsősorban hízó marhát helyezünk el. A járás északi részében öt üszőnevelő farmot építünk ki, melyek a járás déli fekvésű üzemeivel együttműköd­ve felvásárolják a hathónapos üsző­borjúkat és azokat előrehaladott vem­hes állapotban visszaszármaztatják születési helyükre. Ezt az együttműkö­dést már az idén elkezdjük. Az ilyen nyílt állományforgón kívül zárt állo­mányforgóval rendelkező termelési körzeteket is kiépítünk, ahol a terme­lés az egyes szakosított vállalatok kö­zött oszlik meg, mégpedig körzeten belüli együttműködés formájában. — Járásunk a takarmányellátás te­rén önellátó lesz. A terimés takarmá­nyoknál lényeges mértékben növel­jük a szenázs és a nagyobb száraz­anyag-tartalmú kukoricasiló mennyi­ségét. A cukorgyár szárítóberendezé­sét univerzális szárítóvá alakítjuk át, és így szezonon kívüli időben zöldta­Az agrokémiai központ és kirendeltségeinek elhelye­zése, valamint az egyes* kooperációs körzetek, „mikrorúfonok" elrendezé­se a járás területén. QMMMH

Next

/
Thumbnails
Contents