Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám, szombat

Évzáró taggyűlésen

z évzáró taggyűlés kez- detére ott ült mind a 42 tag a rúbaňi (Für) nagy kultúrteremben. A regisztrált, vagyis a szövetkezeti pártszervezet nyilvántartásába vett, másutt dolgozó nyolc párttag közül is csak kettő hiányzott, s azok is elfogdahatóan megindokolták távollétüket.

Ónodi Imre elvtárs, a párt- szervezet elnöke, egyébként a helyi egységes földmüvesszö- vetkezet agronómusa, a beszámolóban taglalta a pártszervezet múlt évi munkáját és a további feladatokat. A jelenlevők figyelmesen hallgatták szavait, hiszen minden mondat közvetlenül érintette őket, akár a község, vagyis lakóhelyük, akár a szövetkezet, vagyis az itt megjelentek legtöbbje munkahelyének életével foglalkozott. A pártbizottság értékelte, hogyan vették ki részüket a kommunisták a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött határozatok megvalósításából. Megállapította.: gazdasági téren mindent megtettek azért, hogy az et'sz jó eredménnyel zárja az évet. Habár a szövetkezet élete nem mentes a problémáktól, a termelési eredmények jó szintet értek el. E megállapítás mellett a beszámoló mindjárt megemlítette, hogy ez nem jelenthet önelégültséget, hiszen ha eltekintenének a meglevő hibák és fogyatékosságok felett, akkor önmagukat csapnák be és ártanának a közös ügynek.

A kritikai hangvétel tehát nem hiányzott a beszámolóból. Elismerte azt is, hogy a párt- szervezet tevékenységében nem tartották be teljesen a kidolgozott munkatervet és néhány taggyűlés elmaradt. Ez bizony komoly hiba és akárhogy is indokolják, tudniuk kell, hogy a taggyűlések elmulasztása a pártalapszabályzat megsértését, és lényegében a tagok jogainak korlátozását jelenti, hiszen a taggyűlésen való részvétel nemcsak kötelesség, hanem jog is, mellyel a tagok a demokratikus centralizmus alapján részt vesznek a pártélet kérdéseinek megvitatásában és eldöntésében. Ezt a pártbizottságnak u jövőben soha nem szabad szem elől tévesztenie. Hiszen a párt- szervezet tagjainak aktivitása jó, ezt nemcsak az évzáró jelentés emelte ki, hanem a taggyűlés is bizonyította. A vitában nem kellett felszólalásra biztatni a jelenlevőket, egyszerre hárman is jelentkeztek, s szavaik arról tanúskodtak, hogy jól ismerik a pártszervezet feladatait, működési körzetének problémáit, és részt akarnak vállalni ezek teljesítéséből, megoldásából. Ezt igazolja az a követelmény is, amit a vitában többen szóvá tettek, hogy élénkítsék fel a pártcsoportok tevékenységét, biztosítsák rendszeres ülésezésüket, mert ez a pártfórum lehetővé teszi a rugalmas reagálást a mindennapi problémákra. Sáfár Béla, az egyik vitázó említette meg a munkaerkölccsel kapcsolatban, hogy a pártcsoport- üléseken konkrétan foglalkozhatnának az egyes szakaszok dolgozóinak munkájával és a hibákra rögtön felhívhatnák a figyelmet. Csak remélni lehet, hogy a pártbizottság az évzáró taggyűlés után, az ott elfogadott határozat és a pártalap- szabálvzat szellemében biztosítani fogja a rendszeres pártéletet, a gyűlések megtartását.

A beszámolóban és a vitá- ban egyaránt hangsúlyozták, hogy az egyre növekvő feladatok megkövetelik a pártmunka színvonalának rendszeres emelését. Ezzel összefüggésben rámutattak annak szükségességére, hogy ne csak a pártbizottság, hanem az egész szervezet tagjait bízzák meg konkrét feladatokkal, és teljesítésüket következetesen ellenőrizzék. A pártmunkában a formalizmus megszüntetésének múlhatatlan követelménye ez. A jövőben, az úi feltételek között még nagyobb szükség lesz arra. hogy a nártalanszervezet az eddiginél még hathatósabban érvényesítse vezető szerepét. Három falu. Rúbaň. Dubník fCsözl és Strekov {Kürti szövetkezeteinek tagsága ugyanis elhatározta, hogy lépést tartva a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság igényeinek fejlődésével, mostantól kezdve egy gazdaságban egyesülnek. Az alakuló gyűlés már megtörtént, most van soron az egyesült gazdaság közös jiártszervének és irányító szerveinek a megválasztása. Ily módon 5385 hektáros mezőgazdasági nagyüzem jön létre, a tagság létszáma pedig megközelíti az ezer főt. Kétségtelen, hogy az egyesüléssel járó problémák megoldása, a termelés koncetrálásá- vai és szakosításával összefüggő feladatok teljesítése fokozott igényeket támaszt a párt- alapszervezetek munkájával, így a rúbafti kommunisták tevékenységével szemben is.

Az évzáró taggyűlésen szerzett benyomás teljes mértékben indokolttá teszi azt a reményt, hogy a rúbaňi kommunisták eleget tesznek megnövekedett feladataiknak. A község nagyságához (1400 lakos) mérten a pártszervezet elég erős, tagjainak nagy része a legaktívabb életkorban van, törődnek az utánpótlással is, tavaly 3 új tagot vettek fel. Természetesen ezt az igyekezetei folytatni, sőt fokozni is kellene. A községben megalakult a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi csoportja, a fiatalok most aktivizálják soraikat, kidolgozták munkatervüket, s kezdeményezésük egyes eredményei már meg is mutatkoztak. Mihálek György, a SZISZ helyi szervezetének elnöke a vitáben ismertette célkitűzéseiket, amelyekben első helyen szerepel a szocialista szellemű nevelés. Ennek megvalósításához kérte a pártszervezet segítségét. Ebben bizonyára nem lesz hiány, aminek eredménye hozzájárul majd a párt új, fiatal tagjelöltjeinek előkészítéséhez. Az új párttagok felvételével kapcsolatban ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy a gyűlésen jelenlevők között csak három nő volt, mindegyikük tanítónő. Pedig a szövetkezet 315 tagja között 110 a nők száma. A taglétszám kibővítésénél a pártbizottság a nők megnyeréséről se feledkezzék meg.

C öldművesszövetkezeti

■ pártszervezetről lévén szó, természetes, hogy a párt- munka kérdésein kívül, sőt ezekkel összefüggésben is, az évzáró taggyűlés a legtöbbet az efsz életével foglalkozott. Mégpedig nemcsak az eredményekkel kapcsolatban — amelyek, amint már említettem, számottevőek —, hanem a problémákkal, főleg pedig az emberek, a párttagok és a párton- kívüliek konkrét tevékenységével összefüggésben is. Sok nehézség ellenére egyre javulnak az eredmények az állattenyésztésben. Az átlagos tejhozam tavaly is 38 literrel növekedett, tehenenként elérte az évi 3108 litert, az idén pedig a 3200 liter elérését tűzték ki reális célul. A hústermelés helyzetének javulására jellemző, hogy míg 1964-ben évi 10 vagon húst adtak el, tavaly már 22 vagonnal, s ezeket az eredményeket ugyanolyan feltételek között, ugyanazokban az istállókban érték el. A növény- termesztésben is számos szép eredményt mutatnak fel. A 320 hektáron termesztett búza átlagosan ötven mázsát adott hektáronként, az 520 hektár összterületű gabonaföldről pedig átlagosan 48 mázsás termést takarítottak be. A kertészet és a dohány hektáronként 50 000 koronát jövedelmezett. A szőlő hektárhozama 92 mázsa volt, ebből 13 vagonnal adtak el kilónként 8 koronáért.

Amint már szó volt róla, az elért sikerek nem ejtik őket önelégültségbe. Ismerik és nyíltan rámutatnak a fogyatékosságokra és a hibákra. Ezek ellen következetesen küzdenek, hogy biztosíthassák az Idén és a további években előttük álló fokozott feladatok megvalósítását, amit František Slezáček mérnök, az efsz elnöke részletezett a vitában. A beszámoló és több felszólaló rámutatott arra, hogy a szövetkezet vezetőségében dolgozó kommunistáknak energikusabban és egyöntetűbben kell kiállniiík a határozatok valóra váltásáért és javítaniuk kell a szervező munkát. A gyűlést általában az a törekvés jellemezte, hogy céltudatosan növelni kell a párttagoknak és a pártonkívüliek- nek az elvégzett műnkért viselt felelősségtudatát. A vezetők kötelességét — a helyi nemzeti bizottság képviselőire is vonatkoztatva — találóan summázta Pócs Mihály nyugdíjas szövetkezeti tag, 1950-től a nemzeti bizottság képviselője, amikor kijelentette, hogy „aki felvette a kolompot, az zörgesse is“. A képviselő és a vezető nem lehet passzív — hangoztatta —, aki pedig nem teljesíti feladatát, azt felelősségre kell vonni, és indokolt esetben le is kell váltani. Václav József minden egyes kommunistához fordult felszólalásában, amikor kiemelte a lelkiismeretes, a becsületes munka szükségességét. A kommunistáknak hatással kell lenniük munkatársaikra, példát kell mutatniuk, s ne forduljon elő az, hogy „nem szolgáljuk meg a fizetést“. A feladatok megvalósításáért érzett felelősségtudat csengett ki Zálezsák Ferenc zootechnikus szavaiból is, amikor kijelentette, hogy bál említésre méltó eredménye két értek el, ezekkel még nincsenek megelégedve, mert az emberek többre is képesek, és a termelési alap helyzete is lehetővé teszi az eredmények fokozását. Idejében megtették a szükséges intézkedéseket, hogv maradéktalanul teljesítsék a jelentősen megnövekedett eladási feladatokat.

A tartalmas és tárgyilagos vita számos részvevőjének szavait említhetném még meg. Részletezni lehetne például Valeska János felszólalását, aki a falu problémáiról, az üzlethálózat fejlesztésének

szükségességéről beszélt. Nagyon szeretnék például elérni, hogy a községben ruha- és textilboltot nyissanak. A helyi nemzeti bizottság képviselőinek munkájával kapcsolatban megemlítette, hogy a községet a 21 képviselőnek megfelelően 21 körzetre osztották fel, ami lehetővé teszi minden képviselő számára a lakossággal való közvetlen kapcsolat kiépítését.

Általában elmondhatjuk, hogy a vita és a gyűlés egész lefolyása a tagság elkötelezett igyekezetét, a pártirányvonal következetes megvalósítására irányuló elhatározását fejezte ki.

GÁL LÁSZLÓ

Drahomír Kol der az ellenőrzésről

A cseh kormány hetilapja, a Národní výbory, február 10-i számában közli Drahomír Holder miniszternek, a Szövetségi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a parduta'cei ellenőrzési aktíván elmondott beszámolóját. A miniszter főbb megállapításait az alábbiakban ismertetjük:

Kolder elvtárs rámutatott, hogy az ellenőrzési tevékenység során két veszély áll fenn. Az egyik, ha az ellenőrzött tényeken keresztül mindent feketén látunk, a másik, ha rózsaszínű szemüvegen keresztül vizsgálnánk munkánk tárgyát, s ujjongnánk, hogy minden jól megy nálunk, akkor ezek a sikerek egy idő múlva kispolgári liberalizmust, hamis betyárbecsületet, a hiányok tudatos elhallgatását, az eredmények eltorzítását jelentenék. Az ilyen kritikátlanság végtére is olyan töltéssé változhatna, amelynek gyújtózsinórját az osztályellenség az adott időben nagy effektussal meggyújthatná. Az ellenőrzés szerves része az osztályharcnak, de része a világ proletariátusa harcának is.

Találkozunk még olyan jelenséggel is, hogy egyes helyeken a magasabb munkatermelékenység a valóságban nem más, mint a társadalmi vagyon felelőtlen pazarlása. Pl. ott, ahol szükségtelen és rossz minőségű árut gyártanak, amelyet senki meg nem vesz, és csak a raktárkészletet gyarapítja. Ma ilyen formában közel 20 milliárd korona értékű áru fekszik a raktárakban befagyasztva.

Az ellenőrzésnek fel kell emelni a szavát mindenütt, ahol a terveket csak papíron, a jelentésekben és kimutatásokban teljesítik, de a társadalom a valóságban nem kap semmi értéket.

Kolder elvtárs kitért az ellenőrzési rendszerre is. Nagy szükség van valamennyi ellenőrzési szerv szoros, összehangolt együttműködésére, de ha az ellenőrzés során egy helyre több különböző ellenőrzési szerv száll ki, az csak árthat tekintélyünknek. Rámutat továbbá arra, hogy nem várhatunk ölbe tett kézzel az egyes ellenőrzési szervek együttműködési rendszerének kidolgozására. Ezt a feladatot menet közben kell megoldani. Nem akadályozza semmi azt, hogy legnagyobb üzemeinkben és kulcs- fontosságú vállalatainkban megalakítsuk az üzemi ellenőrző bizottságokat. Világos, hogy nem a bizottságok mennyiségéről van szó, hanem elsősorban a valóban jól működő ellenőrzési szervek létrehozásáról. Nem szándékunk az ellenőrzési apparátus létszámának bővítése, de egy pillanatra sem mondunk le az ellenőrzés tömegjellegéről.

Az ellenőrzés fő tartalmát az adja meg, hogy következetesen figyelemmel kísérjük: miképpen válnak valóra az illetékes szervek határozatai és rendele- tei a mindennapi életben.

Az ellenőrzést nem tekintjük hivatalnoki, alkalmazotti tevékenységnek. Ellenőreink többségükben a párt tagjai, tehát a proletariátus élcsapatához tartoznak — írja D. Kolder — a párt nehéz harci szakaszt bízott rájuk, amely noha nem dönti el a csata kimenetelét, de a győzelemhez jelentős mértékben hozzájárulhat.

A mi len gyei eink

A Tvorba 5. számában Libor Havelka írt figyelemre méltó cikket az észak-morvaországi lengyel kisebbség életéről. Ismerteti a Lengyel Kulturális és Népművelési Szövetség tevékenységét, felvázolja a lengyel nemzetiségi oktatás helyzetét, s rámutat néhány sajátos lengyel nemzetiségi problémára.

A Lengyel Kulturális és Népművelési Szövetség 93 helyi szervezetének 22 ezer tagja van.

Havelka örömmel állapítja meg, hogy a szövetség munkája iránt a párt- és állami szervek a legnagyobb megértést tanúsítják.

A kétnyelvűség kérdésére kitérve megállapítja: a kétnyelvűség nemcsak az üzlethálózat felirataiban nyilvánulhat meg. A kétnyelvűség igazi tiszteletben tartását a pultok mögött álló elárusítók is demonstrálhatják, pl. azzal, hogy legalább az árulistát ismerik mindkét nyelven, ami azért szükséges, hogy hosszabb találgatás helyett azonnal megértsék, mit kér a vevő.

Franciszek Szopa, az Ostravai Knb lengyel tanfelügyelője a cikk írójával egybehangzóan megállapítja, hogy az oktatásügy színvonala a nemzeti tudat és a szocialista állam még a kisebbség közti viszony legérzékenyebb fokmérője. A folyó tanévben a 69 lengyel tanítási nyelvű alapiskolába 5572 tanuló iratkozott be. Az alapiskolák tanulóinak létszáma az utóbbi években csökkent, különösen a

kisebb falvak egyosztályos iskoláiban. De ez a jelenség megvan a cseh iskolákban is. A lengyel iskolák érettségizett tanulói viszont szép számban találhatók a cseh egyetemeken és főiskolákon.

A cikkből megtudjuk, hogy a CSSZK Oktatásügyi Minisztériuma lehetővé teszi a pedagógusok, a színészek, újságírók és azok számára, akiknek a lengyel nyelvtudás feltétlenül szükséges, a lengyelországi tanulást. Több lengyelországi egyetemen és főiskolán tanulnak a lengyel kisebbség tagjai, sőt lengyel nemzetiségű óvodákban alkalmazott tanítónők a Bielskoi Pedagógiai Iskolán szerzik a képesítést.

A Tvorba cikkírója írását a lengyel tanfelügyelő egyik megjegyzésével fejezte be. A tan- felügyelő arra a régi tapasztalatra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzeti kisebbség érzésvilágában mindig pozitív hatást vált ki, ha saját magáról a többség nyelvén, a többség részéről hall, vagy olvas. Minden ilyen figyelmességnek nagy erkölcsi jelentősége van, még az olyan egyenlőségen alapuló viszonyok között is, amilyeneket a különböző nemzetiségek számára a szocialista állam alkotmányosan és gyakorlatban biztosít. A Tvorbáról, amelyben nem ez az első cikk a hazai nemzetiségekről, mi is elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy ezen a téren sem hanyagolja el az internacionalizmus elveinek gyakorlati alkalmazását.

Cikk az infarktus megelőzéséről

A Kráíovský Clilmec-i Járási Ipari Vállalat perbeníki asztalosrészlege tavalyi tervét és ez évi januári tervezett feladatait is túlszárnyalta a lakosságnak nyújtott szolgáltatások terén.

(Tóthpál Gyula felvétele)

Az infarktus és a gutaütés a harmadik helyen áll a halál okainak felsorolásában. Főleg azokat az embereket éri ez az elhalálozási mód, akik túlzásba viszik a dohányzást, állandóan autón járnak, ahelyett, hogy a friss levegőn sétálnának vagy mértéktelenül táplálkoznak. Ez a vég érheti azokat is, akik mindig sietnek, továbbá a cukorbajosokat és a magas vérnyomásúakat. Ezért nem csoda, hogy az orvosok elsősorban azt ajánlják, hogy ne dohányozzanak, mértékleteseb- bek legyenek az evésben, s kerüljék az idegfeszültséggel teli helyzeteket és többet sportoljanak.

A lap egy megelőző orvosi műtétről ad hírt. Arról van szó, hogy ha nem az agyban

áll be az érszűkülés, hanem a koponyán kívül, a nyak részén, akkor egyszerű operációval megakadályozható az érszűkület tragikus kimenetele. Az ilyen műtétek 80 százalékban sikerrel járnak. A műtét lényege: vagy kibővítik a szűkülő eret, vagy pedig megfelelő műanyaggal helyettesítik.

Az agy érrendszerének rendellenességét jelzi pl. a gyengülő látás (a páciens szeme előtt mintha fátyol lenne), némely esetben kéz, láb-, illetve fejfájás, továbbá beszédhiba. A veszélyben levő érszakaszt felfedni nem könnyű dolog, de ma már a korszerű műszerekkel, ultrahang és izotóp segítségével ea is megoldható — írja a Lidová demokrácie.

(smj