Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-12 / 36. szám, szombat
A Bongta Desh hétköznapjai felszabadító harca eredményeként a világ egyik legszegényebb országa állami léte első hónapjait éli. Naponta érkeznek a jelentések arról, hogy újabb országok ismerték el szuverén, független államnak a Bangla üesht. Jellemző, hogy a héten a hivatalos Amerika is megszólalt ez ügyben, kijelentve, hogy az Egyesült Államok Nixon elnök pekingi útja után dönt arról, elismeri-e Bangla Desht. Megállíthatatlan folyamat ez, s minden kockázat nélkül azt is meg lehet jósolni, hogy a ma még egységes Pakisztán délibábjait kergető rawalpindi kormány előbb, vagy utóbb felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Duccával. A fiatal népi állam életében jelentős találkozóra került sor a napokban, indira Gandhi és Mudzsibur Rahman az indiai Calcuttában hétfőn fe/ezték be kétnapos tárgyalásaikat, s bejelentették azt is, március 25-ig kivonják az indiai csapatokat a Bangla Uesh-böl. S még egy fontos bejelentés történt Moszkvában és Daccában hivatalosan közölték, hogy Mudzsibur Rahman miniszterelnök március elején a Szovjetunióba látogat. 1972. II. 12. Egy elmélet bukása Az új pakisztáni elnök, Bhutto, látszólag rugalmasan próbálja kezelni a kérdést. Mi sem jellemzőbb erre, mint az, hogy a közelmúltban még az elnöki tisztséget is felajánlotta Mudzsibur Rahmannak. A Bangla Desh miniszterelnöke ugyanis a The Observernek adott interjújában kijelentette: „Amennyiben Bhutto bármiféle trükkel próbálkozik, hogy a Bangla Desht távol tartsa a (Brit) Nemzetközösségtől, átveszem a hatalmat Nyugat-Pakisztánban és abból is Bangla Desht csinálok.“ A pakisztáni elnök teátrális gesztusa után Rahman azonban kijelentette, nem él a Bhutto által felkínált lehetőséggel. Pakisztán pedig arra kényszerült, hogy kilépjen a nemzetközösségből, mivel Nagy-Britannia elismerte a népi köztársaságot. A realitások ellenére azonban Bhutto továbbra is fenntartja az „egységes törekvés“ látszatát. Ebben talán szerepe van annak is, hogy saját közvéleményét fokozatosan szoktassa hozzá a megmásíthatatlan fényekhez. S miközben Pakisztánban hivatalosan is rehabilitálták Mudzsibur Rahmant, megszüntetve ellene a büntető eljárást, Bhutto személyes üzenetben fejezte ki azt a szándékát, hogy találkozni kíván a Bangla Desh miniszterelnökével. Hovatovább tehát nemcsak a csődtömeg nyilvánvaló következtetéseit kell a pakisztáni vezetőknek levonni, hanem egyre tarthatatlanabbá válik az az elmélet is, miszerint szovjet támogatással indiai bábállamot hoztak létre. Abban a pillanatban ugyanis, ha a Jahja Khan-rend- szer katasztrófapolitikájának tényeit soroljuk, megdőlnek ezek a vádak. A törvényes választások eredményeinek megsemmisítése, a bengál vezetők letartóztatása, milliók száműzésé, s további százezrek lemészárlása, valamint az India elleni kalandor katonai akciók ugyanis kimondottan pakisztáni eredetre vallanak. S ahhoz sem kell különösebb jóstehetség, hogy a pakisztáni „Hallsteinrdoktrina" csődjét megjósoljuk. Pakisztán ugyanis a Bangla Desht elismerő országok egy részével — köztük hazánkkal is — megszakította diplomáciai kapcsolatait. Az ellentmondás nemcsak abban van, hogy szakított a szocialista országokkal, de érintetlenül hagyta kapcsolatait a Szovjetunióval, vagy kilépett a Brit Nemzetközösségből, de nem szakított Angliával stb., hanem abban is, hogy a kapcsolatok felmondása ellenére maradásra szólította fel az érintett országok külképviseleteit. A veszély ugyanis nyilvánvaló. Pakisztán ezzel a politikájával nem a Bangla Desht, hanem önmagát szigeteli el. Ezért érthető, hogy ma már pakisztáni hivatalos körökben is egyre több ellenzője van ennek a gyakorlatnak. A realitások ugyanis arra kényszerítik Pakisztánt, hogy a vereséget követő sokkhatás ellensúlyozásának ezen túlzásait a saját érdekében korlátozza. Az indiai csapatok kivonása pedig arra vall, gyorsan konszolidálódik a helyzet a fiatal népi köztársaságban, melynek mérhetetlen erőfeszítéseket kell tennie, hogy megküzdjön a romokban heverő és éhező ország gondjaival. Bár a bejelentés a vártnál korábbi időpontban, március 25-ig jelölte meg az indiai csapatok kivonását, a megállapodásnak nemzetközi szempontból is nagy jelentősége van. Nemcsak a fiatal népi köztársaság nemzetközi tekintélye erősödése, hanem az indiai—pakisztáni kapcsolatok, valamint a Bangla Desh és Rawalpindi közötti kapcsolatok rendezése szempontjából is. Az újjáépítés gondjai Rahman sejk országának a problémák rengetegével kell megküzdenie, hogy normalizálódjon a helyzet. Nemcsak a romok eltakarításáról van szó és az újjáépítés beindításáról, hanem a szenvedélyek és érzelmek felett is csatát kell nyerniük. A történtek után nem könnyű feladat ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a nyugatpakisztáni katonaság kegyetlenkedéseinek újabb és újabb nyomaira, tömegsírokra bukkantak az országban. És ezek nemegyszer a kilengések és népítéletek elindítói lehetnek nemcsak a büntetésüket megérdemlő kolla- boránsokkal szemben, hanem az ártatlan muzulmán lakosággal szemben is. A fiatal államnak azonban a fanatikusok és szélsőségesek csoportjával is meg kell küzdenie, megnyerve őket a dolgos hétköznapok, a mindennapi munka számára. Az építés gondjait nehezíti, hogy nemcsak tőkéje nincs Bangla Deshnek, de szakembere, értelmisége se. A háború folyamán százával gyilkolták le őket a pakisztáni katonák, a szakemberek egy része pedig elmenekült az országból. így az állam- igazgatás, ipar és mezőgazdaság- irányítás szakaszán egyaránt nagy nehézségekkel küszködnek. A bengál nép nincs egyedül A Bangla Desh tervbizottsága szerint pillanatnyilag 3 millió dollárra volna szükség ahhoz, hogy az amúgy is szegényes 1967—70-es szintet elérjék. Élelmiszerből 2,5 millió tonnára volna szükségük, hogy kielégítően megoldják az ellátást. Az elmaradott viszonyokra jellemző, hogy az ENSZ által a Bangla Deshnek adott 5000 tonna élelmiszert sem tudták eddig szétosztani közlekedési eszközök és szállítási nehézségek miatt. A nyugat-pakisztániak ugyanis minden mozgathatót elvittek vagy megsemmisítettek. Az ország fő megélhetési cikke a juta. Jelenleg, csak a Csalna kikötőben 100 ezer bálna vár elszállításra, 30 ezer pedig a Csittagongban, s mintegy 700— 800 ezer bálna az ország területén. S ezek elszállítására csak akkor kerülhet sor, ha a kikötő két a roncsoktól, aknáktól meg tisztították, s enyhülnek a szállítási gondok. És ebben nagy segítséget jelent az a 100 millió rú pia is, melyet a Szovjetunió ad a fiatal népi köztársaságnak. Az angolbarátnak ismert Rahman miniszterelnök az új ország útjaként a szocializmust jelölte meg. Ebben a törekvésben nem áll egyedül. India és a Szovjetunió mellett a szocialista közösség országai is segítik majd abban, hogy az országalapítás és újjászületés örömteli, de nehéz óráiban a bengál nép sikerrel küzdjön meg gondjaival, s megteremtse a szándékok valóra váltásának feltételeit. FŐNÖD ZOLTÁN EMBERI JOGOKAT AZ ÉSZAKÍREKNEK London — Az angol kormány napok óta tárgyal Észak-Írország alkotmányjogi helyzetének megváltoztatásáról és az érvényben lévő rendelkezések enyhítéséről. Az üléseken Edward Heath elnököl. Heath a jövő héten Harold Wilsonnal, az ellenzék vezérével is eszmecserét folytat, és hamarosan Londonba várják Brian Faulkner belfasti kormányfőt. Az egyik minisztertanácsi ülésre meghívták lord Pailsham lordkancellárt és sir Peter Raw- linson főügyészt. A kormány jogi és alkotmányjogi tanácsadóinak a tanácskozásokon való részvétele alátámasztja azokat a feltevéseket, hogy a brit kormány az északír protestáns rezsim struktúrájának módosítására készül. A londoni kormány nem hivatalosan szellőztetett reformtervei nem elégítik ki az északír anti-unionista lakosság politikai követeléseit. Edwina Stewart asszony, az északír polgárjogi szövetség főtitkára kijelentette: „Minden kezdeményezés lépés előre. Mi kétségbeesve követeltünk magunk is politikai kezdeményezéseket, hogy megoldjuk Eszak-írország problémáit. De meg kell mondanunk, hogy a rebesgetett kezdeményezések nem kieléqitőek. A polgárjogi szövetség és Észak-tror- száq lakosságának csaknem 40 százaléka követeli, hogy azonnal hagyják abba az internálásokat, vonják vissza a kivételes hatalom törvényét, és London törvényben biztosítsa az emberi joqokat az északír katolikusoknak. Ennél kevesebbel nem lehet beérnünk. Nem fogadhatunk el félmegoldásokat. Minden internáltat szabadon kell bocsátani". Az Észak-írországba vezényelt brit csapatok veszteségeinek szempontjából „a legrosszabb napnak“ minősítette a csütörtököt egy brit katonai szóvivő. Az esti órákban Newry körzetében, a két Írország határán aknára futott egy katonai gépkocsi. Két utasa a helyszínen életét vesztette; a másik két angol katonát súlyos sérülésekkel szállították kórházba. RHODESIÁI VITA A BRIT PARLAMENTBEN Salisbury — Csütörtökön a brit parlamentben Heath miniszterelnök kemény bírálatban részesült, amiért kormánya „puha magatartást“ tanúsít a rho- desial Smith-rezsimmel szemben. Harold Wilson munkáspárti vezető rendőrállamnak nevezte Rhodesiát és felelősségre vonta Heath-t amiatt, hogy megbízott ľan Smith-ben, amikor a Pearce-bizottságot Rhodesiába küldte a brit—rhodésiai előzetes megállapodás afrikai fogadtatásának kivizsgálása céljából. Heath a vádat azzal próbálta elhárítani, hogy kijelentette: a vizsgálat körülményeinek megítélésére egyedül maga a Pearce-bizottsáq hivatott. A 18-tagú bizottság pénteken újabb taggal gyarapodott, akinek feladata az lesz, hogy megvizsgálja: helytáll-e Smith állítása, amely szerint az afrikai lakosság tömeges „nem" szavazatai mögött valamiféle „kényszer“ keresendő. Csütörtökön Salisburyban gyűlést tartottak az egykori belügyminiszter, William Harper vezetésével. Ezen a még parlamenti mandátummal sem rendelkező két szélsőjobboldali párt tüntetői elítélték a Smith- kormányt a britekkel kötött előzetes megállapodás miatt. NIXON FEBRUÁR 17-ÉN INDUL KÍNÁBA Az idén nem lesz adóemelés % 22 millió dollár ,.fegyverzetellenőrzésre" Washington — Nixon amerikai elnök csütörtökön mintegy 45 perces rögtönzött sajtó- értekezletet tartott. Az elnök három hónap óta először találkozott a sajtó képviselőivel. Az elnök tájékoztatójában bejelentette, hogy február 17-én reggel indul Pekingbe a Washington közelében fekvő Andrews légitámaszpontról, és február 21-én, helyi idő szerint délelőtt fél tizenkettőkör ér földet a kínai fővárosban; a látogatás február 28-án ér véget. Ismételten figyelmeztetett arra, hogy pekingi látogatásához nem szabad „túlzott várakozásokat“ fűzni, de — mint mondotta —, „túlzott borúlátásra sincs ok“. Kijelentette, hogy elsősorban a kínai vezetőkkel — Mao Ce- tunggal és Csou En-lajjal —- folytatandó megbeszélések céljából utazik a Kínai Népköztársaságba, és a „tárgyalásokat fontosabbnak tartja, mint a városnézést'". Elmondotta még, hogy a megbeszélésekkel párhuzamosan a sajtót nem tájékoztatják, a tárgyalások befejeztével azonban közös közleményt adnak ki. Nixon hétfőn fogadja André Malraux világhírű francia írót, aki De Gaulle idejében a francia kormány minisztere volt és a kínai ügyek szakértőjeként tartják számon. Az amerikai elnök kijelentette: az Egyesült Államok nem szándékozik újabb „békejavaslatot“ előterjeszteni, míg Hanoi, illetve a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány nem válaszol a nyolcpontos tervezetre. Az elnök figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a tervezetet a VDK és a DIFK a jelenlegi formájában nem tartja tárgyalási alapnak, és ezt már közölték is. Az indokínai problémával összefüggésben az elnök figyelmeztette a politikával szembenállókat, elsősorban demokratapárti ellenfeleit, hogy noha joguk van bírálni katonai politikáját, „gondolják meg, javaslataikkal a békét, vagy a háború elhúzódását szolgálják-e“. Az amerikai kormány csak a pekingi látogatás befejezése után dönt a Bangla Desh elismeréséről — mondotta a továbbiakban Nixon. Azt bizonyította, hogy az amerikai kormányzat ,.nem táplál ellenséges érzelmeket“ Indiával szemben és vizsgálja „az indiai szubkontinens országaival kialakult kapcsolatok átértékelésének lehetőségét“. Az elnök végül azt ígérte, hogy az idén nem emelik az adókat. Nixon elnök a kongresszus elé terjesztette szokásos évi jelentését az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának munkájáról. A dokumentum bevezető részében az elnök elégedetten nyilatkozik a leszerelés ügyeiben 1971-ben elért eredményekről, különösen ami a Szovjetunióval folytatott SALT-tárgyalősokat illeti. Az elnök az 1973—1974-es pénzügyi évre 22 millió dollárt kért a kongresszustól a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal munkájához. Ez az ösz- szeg 4,5 millió dollárral magasabb a jelenlegi pénzügyi fedezetnél. Felmondta a szolgálatot az amerikai mini-bolygó Houston — A houstoni űrkutatási központban csütörtökön közölték: az 1971. augusztus 4- én — az Apollo-15 űrhajó segítségével — Hold-körüli pályára juttatott mesterséges hold elektromos hiba miatt befejezte működését. Az összegyűjtött tudományos adatok nagy része már nem továbbítható a Földre. A 34,2 kilogramm súlyú minibolygónak a tervek szerint egy éven át kellett volna adatokat gyűjtenie a Hold gravitációjáról és mágneses tulajdonságairól. Az amerikai űrkutatási prag- ram keretében 1972. április 16- án felbocsátandó Apolla-16 fedélzetén magával viszi a most elnémult műhold ikertestvérét. A CSEHSZLOVÁK NÉPHADSEREG küldöttsége, amely részt vesz az elhunyt Krilov marsall temetésén, tegnap koszorút helyezett el a hadvezér koporsójánál. A marsallt ma temetik. BELGIUM tegnap elismerte a Bangla Desh Népi Köztársaságot szuverén független államnak. Hollandia és Luxemburg is a diplomáciai kapcsolatok felvétele mellett döntött. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására tegnap nem hivatalos, baráti látogatásra Moszkvába érkezett. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke Anvar Szadat elnök meghívására tegnap hivatalos látogatásra az Egyiptomi Arab Köztársaságba érkezett. A RAS AL-KHAIMA emirátus hivatalosan az Arab Emirátusok Szövetségéhez csatlakozott, és annak hetedik tagja lett. MILÁNÓ és más olasz városok dolgozói több rövid általános sztrájkkal és tüntetéssel válaszoltak a csütörtökön Milánóban elkövetett fasiszta merényletekre, amelyek során bomba robbant a milánói Unita épületének udvarán, valamint a fasizmus elleni ellenállásra emlékeztető két szobornál. AZ ARGENTIN HATÓSÁGOK a közvélemény nyomására kénytelenek voltak szabadon bocsátani 31 politikai foglyot. LENINGRÁDBAN 20 nagy teljesítményű nyomdaipari szedőgép készül a csehszlovákiai nyomdaipar számára. MADRIDBAN azzal a váddal, hogy kommunista pártsejtet alkottak, őrizetbe vették a Spanyol Televízió öt munkatársát. RIO DE JANEIRO egyik kül városában tűzharcot vívott a rendőrség városi gerillákkal. A gerillák akiket a rendőrök fegyveres rablás miatt keresnek, elmenekültek, viszont a közelben tartózkodó járókelők közül egyvalaki életét vesztette, négy másik pedig megsebesült. EGY LISSZABONNI KÜLONBÍ- RŐSÁG két évi börtönbüntetésre ítélte Dániel Cabritát, a portugál banktisztviselők egyesületének volt elnökét, és négy társát. Az ítéletet azon a címen hozták, hogy a vádlottak tagjai a betiltott Portugál Kommunista Pártnak és — úgymond — aknamunkát folytattak a főváros „vörös“ kerületében, Bar- reiróban. AUSZTRÁL BENNSZÜLÖTTEK színes sátortábora tanyázik egy ideje a szövetségi parlament canberrai épülete előtt. Az ötödik kontinens őslakói, akik 70 évvel ezelőtt még a mostani főváros területén vadászgattak, azért tértek vissza egykori vadászterületükre, hogy kicsikarják tulajdonjoguk elismerését törzsi területeikre és rezervátumaikra. NIHAT ERIM török miniszter- elnök közölte, hogy kormánya a „politikai polgári különbíróságok felállítását kérte a parlamenttől. Azért tartották szükségesnek ezt a lépést, hogy ha a rendkívüli állapot megszűnik, és a katonai bíráskodás helyébe a polgári lép, továbbra is különbíróságok ítélkezzenek az elfogott gerillák fölött. JOSE CLEMENTE MAURER bíboros vezetésével bolíviai püspökök egy csoportja felkereste Mario Adet belügyminisztert és követelte a „megkülönböztetés nélküli“ letartóztatások leállítását, valamint a börtönben levő politikai foglyok perének „a szükséges biztosítékok mellett való lebonyolítását“. A püspökök elmondták, hogy számos olyan esetet ismernek, amikor a hatóságok nyilvánvaló módon megsértették az emberi jogokat. Adet belügyminiszter bejelentette, hogy összeesküvőket lepleztek le, akik meg akarták gyilkolni Hugo Banzer elnököt. Hétvégi hírmagyarázatunk
