Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám, szombat

Tudják, mi a legfontosabb (Folytatás az 1. oldalról) vezök is. Az ő munkájuk ered­ménye, hogy több gyártmányon a korszerűbb és eddiginél meg­bízhatóbb kivitelezés mellett jelentős munkaráfordítást taka­ríthatnak meg. A műveletterve- zési módosítások az új gyárt­mányoknál 16 000 normaórát, pénzben kifejezve 390 000 koro­nát takarítanak meg. Igen, itt, a termelés előkészítésénél, szervezésénél, a műveletterve­zésnél kezdődik az, amit ered­ményes hatékonysági törekvés­nek nevezünk. Ezen az alapon a munkások kezdeményezése is eredményesebb lehet, hiszen a műszakiak, üzemszervezők ló munkája mindiq serkentő ha­tással van az emberekre. Ezek után nem csoda, ha mozgalom indult a munkahe­lyeken a veszteségidök csök­kentésére. A dolgozók a mun­kaidő jobb kihasználásával 75 ezer koronával vállalták csök­kenteni a költségeket. A „Min­denki szocialista módon“ inoz galom keretében az önköltség­csökkentési felajánlások értéke meghaladja a 8 millió koronát. Alig kevesebb — 7,5 millió — azoknak a megtakarításoknak az összege, amelyeket az ész- szeríísítési intézkedések meg­valósításával akarnak idén el érni. Az újítómozgalom ugyan­csak fellendülőben van. Az elő­zetes számítások arra engednek következtetni, hogy az újítók hozzájárulása a termelés haté­konyságához meghaladja az 1 millió 300 ezer koronát. A szervezettség, a jó terme­lési összhang ugyancsak fontos hatékonysági tényező. Mert hiá­ba takarítanak meg néhány munkahelyen ennyit, vagy any- nyit, ha például a vasúti kocsik kötbére címén a vállalat tete­Tavaszi szüret az illákban (ČSTK) — Az SZSZK Oktatás­ügyi Minisztériuma kí5zli, hogy az első és a második ciklusú tanin­tézetekben március 20—26-ig ta­vaszi szünetet tartanak. Az Iskolákat irányító nemzeti bizottságok a tavaszi szünet ldö- pontiát 14 nappal módosíthatják. Tekintettel erre a lehetőségre, a tavaszi szünet pontos időpontjá­ra vonatkozó információkat be­terjeszthetik az illetékes iskolák igazgatóságai, vagy a nemzeti bi­zottság oktatásügyi osztályai. Az óvodák, a napközi otthonok, a pionírházak a tavaszi szünet ide­jén is üzemben lesznek, mivel azonban nem tudják kielégíteni az összes igényeket, az Oktatásügyi Minisztérium arra kéri a társadal­mi szervezeteket, a pionír- és az ifjúsági otthonokat, a védnökség! üzemeket, és esetleg a szülőket foglalkoztató üzemeket Is, hogy a tavaszi szünet idejére rendezze­nek a gyermekek- és a fiatalok számára különféle sport-, kulturá­lis és társadalmi akciókat, vagy ajánlják fel vállalati üdülőiket a gyermeküdültetés céljaira. mes összegű büntetéseket kény­telen kifizetni. Nos, erre is gondoltak a Kovosmaltban és úgy döntöttek, hogy kihasznál­ják a szombatokat és vasárna­pokat a ki- és berakodásra. E pontnak következetes teljesíté­se 124 ezer koronát „hozhat a konyhára“. Mennyiben jutott érvényre a jelenleg kibontakozó hatékony- sági mozgalomban a szervező- munka, a minden szintű vezető és adminisztratív dolgozók hozzájárulása is, arról néhány következő adat nyújt képet: a művelettervezési módosítások, a munkaráfordítás csökkentése számos felajánlás tartalma volt az üzemben, összesen 470 000 normaórát takarítanak meg 2 6.90 000 korona értékben. A csomagolók sem maradnak le és 105 000 koronával ígérik gaz­daságosabbá tenni munkáju­kat. A kereskedelmi részleg azzal, hogy idejében és kellő előnnyel köti meg a szerződése­ket, 200 000 koronát képes megtakarítani a vállalati kasz- szának. Minden munkahely hoz­zájárul ahhoz, hogy a reklamá­ciók száma idén 10 %-kaI, tehát 100 000 koronával csökkenjen. A Kovosmalt válallati felaján­lása e gazdaságosság szempont­jából felette igényes év küszö­bén nemcsak azért született meg, hogy növekedjék a válla­lat nyeresége. Egy társadalmi szempontból nagyon időszerű országos törekvést akarnak tá­mogatni a Kovosmalt dolgozói, s a hatékonyság növelését célzó kezdeményezésükkel politikai lépést is tettek: a CSKP XIV. kongresszusa egyik legjelentő­sebb követelménye, a gazdasá­gos termelésfejlesztés mellett foglaltak állást konkrét csele­kedettel. Ez azt jelenti, hogy az üzemi pártszervezet nemcsak a gazadsági vezetésben képes ér­vényesíteni vezető szerepét, ha­nem a dolgozók széles tömegeit is megnyeri a társadalmilag fon­tos törekvések számára. VILCSEK GÉZA Csehszlovák—?(í*iai árucsereforgalom (CSTK) — A csehszlovák kor­mány megbízásából Miroslav Bursa, a külkereskedelmi mi­niszter helyettese, a kínai fél részéről Ceng Tien külkereske­delmi miniszterhelyettes aláír­ta az 1972. évi csehszlovák- kínai árucsere-forgalmi és fize­tési egyezményt. A csehszlovák küldöttséget a Kínai Népköztársaságban töl­tött tartózkodása alatt Karéi Bunka pekingi csehszlovák nagykövet kíséretében és Paj Siangkua kínai külkereskedel­mi miniszter jelenlétében fo­gadta Li Sien-nien, a KNK Ál­lamtanácsának alelnöke. Elhunyt Peter Matejka érdemes műrész (CSTK) — A bratislavai Kép­zőművészeti Főiskola közli, hogy február 11-én életének 59. évében váratlan hirtelenséggel elhunyt Peter Matejka protes/- szor, érdemes művész, a Munka- érdemrend tulajdonosa, a fes­tészeti tanszék vezetője. Az el­hunyt a modern szlovák képző­művészet legjobb képviselői kö­zé tartozott, és tagja volt an­nak az elkötelezett „1909-es nemzedéknek“, amely az anti­fasiszta ellenállás időszakában alakult ki, s amely a felszaba­dulás után hozzájárult képző- művészetünk és képzőművészeti oktatásunk fejlődése szocialista alapjainak lerakásához. j Megkezdődött ! az indokínai bekéért küzdő erők konferenciéga — Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára tegnap a CSKP KB székházában fogadta Juan Garcia Romerót, Chile prágai nagykövetét, akivel a cseh­szlovák—chilei kölcsönös kap csolatok néhány kérdéséről ta­nácskozott. A tanácskozást a szívélyes légkör jellemezte. — Vasil Bifak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB tit kára tegnap átadta a Munkaér demrendet Františka Lišková- nak 60. születésnapja alkalmá­ból. A kitüntetést a köztársasá­gi elnök adományozta a jubi­lánsnak a forradalmi mozga­lomban, a pártban és a köz­életi tisztségekben kifejtett sok­éves odaadó tevékenysége elis­meréséül. — Dr. Dalibor Hanes, a Sző vetségi Gyűlés alelnöke február 11-én meglátogatta Herbert Ďurkovičot, a szlovák kormány alelnökét, a Szlovák Tervbizott­ság elnökét, akivel a közép­szlovákiai kerület tervfeladatai­val összefüggő problémák meg­oldásáról tanácskozott. — A Szlovák Béketanács el­nöksége üdvözlő táviratot kül­dött Bratislavában megtartott üléséről az indokínai népek bé­kéjéről és függetlenségéről tár­gyaló világkonferenciának, amely tegnap kezdődött meg Párizsban. A távirat biztosítja a világkonferenciát, hogy a Szlovák Béketanács teljesíti a tanácskozás határozatainak ér­vényesítésében ráháruló felada­tokat. — Ján Risku, a Csehszlovák Rádió központi igazgatója teg­nap fogadta Igor Nyikolajevics Medvegyevet, a Novosztyi szov­jet hírügynökség vezetőségének alelnökét és Szvjatoszlav Pet- rovics Molcsanovot, a Novosz­tyi prágai fiókintézetének veze­tőjét. Á tekintély kötelez A szakszervezet évzáró kon­ferenciáin a fő beszámolót ál­talában formalizmustól mentes vita követte. A felszólalók nem jöttek üres kézzel a szónoki emelvényre. Az általuk képvi­selt műhelybizottság, üzemrész­leg vagy munkahely dolgozói­nak az elmúlt megbízatási idő­szakban elért kitűnő eredmé­nyeit hozták magukkal. Ezzel köszöntötték annak a szervezet­nek a legmagasabb fórumát — magát az évzáró konferenciát —, mely hazánkban a legtöbb dolgozót tömöríti. De nemcsak a múltról beszéltek, nemcsak azokról a munkasikerekről szá­moltak be, melyeket a társa­dalmi konszolidáció során értek el a munkahelyeken, hanem el­mondották azt is, hogyan szán­dékoznak dolgozni az elkövet­kező időszakban. A munkacso­portok vezetői felolvasták az új kötelezettségvállalásokat, be­széltek arról, hogy az emberek ismét bíznak a szakszervezet­ben, mely ismét elfoglalta mél­tó helyét a népgazdaság Irá­nyításában, védi a dolgozókat, a szocialista törvényesség meg­tartásának őre a munkahelye­ken. Méltányolták, hogy a szak- szervezet nemcsak a munkafel­adatok teljesítését követeli meg, hanem széleskörűen gondosko­dik a munkások, a technikusok és a tisztviselők egészségvédel­méről is. Míg a válságos évek­ben a szakszervezetet Igyekez­tek egyesek a szervezet alapsza­bályaiba ütköző, a dolgozók ér­dekeivel ellentétben álló tevé­kenység kifejtésére ösztönözni — és, sajnos, néhány munka­helyen ez részben sikerült is nekik —, ma a szakszervezet már kiheverte ezt a múló rák­fenét és sztrájkok szervezése helyett a többtermelést szor­galmazó kezdeményezéseket ka­rolja fel, ügyel a munkabizton­sági szabályok megtartására, védi a dolgozókat a bürokrá­cia ltt-ott még fellelhető tá­madásai ellen. A szakszervezet évzáró kon­ferenciáinak és taggyűléseinek küldöttei jól tudták, amilyen határozatokat fogadnak el, aszerint kell majd élniük, dol­gozniuk. Éppen ezért ezeken a tanácskozásokon a XIV. párt- kongresszusnak a szakszerveze­ti munkával kapcsolatos hatá­rozatai szellemében tárgyaltak és határoztak. Ügyeltek arra, hogy a dolgozók által jól is­mert, tettrekész és megbízható szakszervezeti tagok kerüljenek az üzemi bizottságokba, olyan emberek, akik 1968—69-ben is helytálltak és bíznak bennük a tömegek. Az új tisztségviselők­re nagy feladatok várnak. Arra kell törekedniük, hogy a szak- szervezet által nyújtott segítsé­get, érdekvédelmet minden ar­ra érdemes tagra kiterjesszék, hogy a dolgozók élet- és mun­kafeltételeinek javítását célzó óriási szakszervezeti lehetősé­geket alkalmas módon használ­ják ki. Minél gyakrabban el­lenőrizzék a vállalatvezetősé­gek és a dolgozókat képviselő szakszervezet üzemi bizottsága által megkötött kollektív szerző­dés kétoldalú teljesítését; legye­nek igazságosak a jutalmak el­osztásakor, ne engedjék meg a sógor-komaságot. A szakszervezet új tisztségvi­selőinek munkája azonban ez­zel még nem merül ki. Sokan közülük még nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, és nem is­merik a szervezet alapszabá­lyainak minden kitételét. Tanul­niuk kell. Nem lesz könnyű, mert ezt csak a napi munka elvégzése után tehetik. Fontos, hogy a közösség érdekeit tart­sák szem előtt, gondoljanak arra, az emberek bíznak ben­nük, tőlük várnak orvoslást ügyes-bajos dolgaikra. A szakszervezet mérhetetle­nül nagy erővel és nagyszerű lehetőségekkel rendelkezik. Az évzáró taggyűlések és konfe­renciák után ennek egyedüli haszonélvezői maguk a tagok. Vigyázzanak a szakszervezet visszanyert tekintélyére, és so­ha ne éljenek vissza a tisztsé­gekből eredő kisebb vagy na­gyobb jogkörükkel! Ne feled­kezzenek meg arról, hogy a szakszervezet egy olyan közös­ség érdekeit védi, melynek mindannyian tagjai vagyunk! KOMLÚSI LAJOS (Folytatás az 1 oldalról) — Miközben Indokína népei ellen az amerikai agresszorok bűnös háborút vívnak — hang­zik az üzenet —, Versailles-ban a világ lelkiismeretét képviselő személyek gyűltek össze, hogy kifejezésre juttassák tiltakozá­sukat az Egyesült Államok gyarmati háborúja ellen és tá­mogatásukról biztosítsák az ag­resszió ellen küzdő indokínai népeket. Az amerikai imperialisták, jóllehet az utóbbi években a harctereken súlyos vesztesége­ket szenvedtek, nem hajlandók lemondani az indokínai népek ellen szőtt terveiről. A háború folytatása érdekében hozzálát­tak a vietnamizálási politika megvalósításához, és az úgy­nevezett Nixon-doktrina alkal­mazásához. A dél-vietnami há­ború fokozásával egyidejűleg, a harci cselekményeket kiterjesz­tették Kambodzsára és Laosz- ban mind kegyetlenebbé válik az amerikai vezetéssel vívott úgynevezett különleges háború. Nixon javaslatairól szólva ki­jelentette, hogy a VDK határo­zottan elutasítja az álnok ja­vaslatokat és teljes támogatásá­ról biztosítja a vietnami prob­léma békés rendezését szolgáló, 1972. február 2-án elhangzott DIFK-nyilatkozatot. Pham Van Dong befejezésül meggyőződését fejezi ki, hogy a versailles-i nemzetközi érte­kezlet aklív módon járul hozzá ahhoz a harchoz, amelynek az a célja, hogy az Egyesült Ál­lamok befejezze indokínai ag­resszióját. Az ASZÚ rendkívüli kongresszusa a jövő hét fo eseménye (Folytatás az 1. oldalról) közel-keleti konfliktus békés rendezésére vonatkozó határo­zatát. Várható tehát, hogy a moszk­vai és a damaszkuszi tárgyalá­sokon egyaránt szóba kerülnek majd a közel-keleti helyzetnek azok a legégetőbb problémái, amelyekről az elmúlt héten történt álláspontegyeztetés a Szovjetunió és Egyiptom kö­zött. A Szovjetunió Irakkal és Szí­riával egyaránt szoros gazda­sági kapcsolatokat tart fenn. London — Joseph Godber, brit külügyi államminiszter csü­törtökön magához kérette Szmirnovszkij, londoni szovjet nagykövetet s egyórás beszél­getésen vitatta meg vele a kö- zel-keleti helyzetet, valamint a kétoldalú kapcsolatok néhány kérdését. Brit források az eszmecserét hasznosnak és barátságosnak minősítették. Az AFP megjegyzi, hogy Lon­dont a következő kérdések ér­deklik: — Milyen Jeltételekkel haj­landó Egyiptom közvetett tár­gyalásokat kezdeni Izraellel a Szuezi-csatorna megnyitásáról, s a közel-keleti válság ezzel összefüggő részleges rendezésé­ről? — Mi lenne a szerepe ezeken a tárgyalásokon az ENSZ köz­vetítőjének, Gunnar Jarringnak? — Általában véve Anvar Sza­dat egyiptomi elnök melyik le­hetőséget részesíti előnyben: a háborút vagy a diplomáciát. Tel Aviv — Galili, az izraeli kormány tárcanélküli minisz­tere, Golda Meir egyik legben­sőbb bizalmi embere a Jerusa­lem Postnak adott nyilatkoza­tában „teljesen alaptalannak“ minősítette azokat a híreket, hogy az izraeli kormánykörök eddigi álláspontjuk felülvizsgá­latára készülnek. Galili közölte, hogy Izrael csak abban az esetben vonja vissza haderejét a Szuezi-csa­torna megszállt keleti partjá­ról, ha az egyiptomiak cseré­ben korlátlan időtartamú tűz­szünetet hirdetnek meg. [Egyip­tom jól ismert álláspontja, hogy a korlátlan tűzszünet csakis az izraeli megszállás örökletessé tételének eszköze.) Galili szerint ezen az alapon fogadta el Izrael kormánya a Szuezi-csatorna megnyitását célzó tárgyalások gondolatát. Persze — telte hozzá a mi­niszter — a tárgyalások felvé­teléhez az is szükséges, hogy Egyiptom fogadja el az Egye­sült Államok jószolgálatait, s ne követelje Izraeltől eleve azt, hogy az összes megszállt terü­letet ürítse ki. Moszkva — Mose Dajan iz­raeli hadügyminiszter jelenlegi amerikai útját kommentálva az SZKP KB lapja, a Szovjetszkaja Rosszija arra a következtetésre jut, hogy az utazás összefügg a legújabb amerikai—izraeli mesterkedésekkel. „Azok a változások, amelyek most a Közel-Keleten végbe­mennek, továbá Tel Aviv növek­vő nemzetközi elszigeteltsége arra kényszeríti az Egyesült Államokat és Izraelt, hogy ismét összehangolják politikájukat.“ A Szovjetszkaja Rosszija fel­hívja a figyelmet arra, hogy Tel Aviv üdvözölte az Egyesült Államoknak közvetítőként való felajánlkozását az arab—izraeli konfliktusban. Az amerikai in­dítvány, írja a lap, zavarkeltés a Jarring-misszió felújítása kö­rül. Saigon — A DNFF fegyveres erői csütörtökön nagy erejű tá­madást indítottak a saigoni kormánycsapatok Binh Dinh tartományban levő egyik tá­maszpontja ellen. Hivatalos saigoni közlés szerint a csa­tában a kormánycsapatok hu­szonhét embert vesztettek. Közben a B-52-es stratégiai bombázók folytatták Dél-Viet- nam lakott területeinek táma­dásait: csütörtökön száz beve­tésben bombázták Dél-Vietnam Központi-fennsíkját. Amerikai hírügynökségi je­lentésekből kitűnik, az Egye­sült Államok további repülőgé­peket és anyahajókat kíván az indokínai térségbe vezényelni azzal a céllal, hogy fokozza a nyomását a dél-vietnami haza­fiakra. Tízévi börtönbüntetésre, lefo­kozásra és a hadsereg kötelé­kéből való eltávolításra ítélte a Da Nang-i amerikai hadbíró­ság csütörtökön James Slough őrmestert, azzal a váddal, hogy helikopterével együtt elrabolta egyik feljebbvalóját. Slough 1971. október 30-án a vád szerint arra kényszerí­tette főhadnagyát, hogy heli­kopterrel Huéból szállítsa át Da Nangba. Az őrmester az Egyesült Államokba akart visz- szaszökni, hogy meglátogassa beteg feleségét. New York — Az Egyesült Államokban tanuló dél-vietnami diákok egy csoportja csütörtö­kön megszállta a saigoni rend­szer New York-i főkonzulátu­sának irodahelyiségeit. A dél-vietnami fiatalok elő­ször kikergették a misszió al­kalmazottait, majd elbarikádoz- ták magukat az irodákban. Ki­jelentették, hogy akciójukkal Nguyen Van Thieu elnök távo­zását, a százezer dél-vietnami politikai fogoly szabadonbocsá- tását és a saigoni rendszer el­nyomó apparátusának feloszla­tását követelik. A New York-i rendőrség köz­beavatkozott és a dél-vietnami diákokat erőszakkal távolították el a misszió helyiségeiből. EGY DOMINIKAI BÍRÚSÁG 10—10 évi börtönbüntetésre ítél­te a Baloldali Dominikai Népi Mozgalom nevű illegális szerve­zet hat vezetőjét. Az volt elle­nük a vád, hogy összeesküvést szőttek Joaquin Balaguer elnök rendszerének megdöntésére. A BRIT PARLAMENT 48 kép­viselője írta alá azt a levelet, amely teljes amnesztiát követel a görög politikai foglyok szá­mára Papadopulosz miniszterel­nöktől. í| szó 1972. II. 12. Offenzávában a hazafiak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents