Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-11 / 35. szám, péntek
A járásokban konkretizáljak az idei feladatokat A választási programok realizálásáoak útján A nemzeti bizottságok képviselői és dolgozói teljes mértékben tudatosítják, hogy az állampolgárok elsősorban cselekedeteik, a falvak és a városok további fejlődését biztosító munkájuk alapján értékelik majd őket. Ezért a mostani időszakban a nemzeti bizottságok főleg két jelentős akcióval foglalkoznak: konkretizálják a választási programokban azokat a feladatokat, amelyeket már az idén akarnak megvalósítani, s ezzel párhuzamban állást foglalnak a választások előtti gyűléseken elhangzott felszólalásokhoz-, megjegyzésekhez. Amint ismeretes, a galántai járás felhívását Szlovákiában valamennyi jnb elfogadta, ugyanez történt a trnavai felhívással, amelyet a városi és a helyi nemzeti bizottságok túlnyomó többsége elfogadott. Most, a felhíváshoz való csatlakozás után következik a feladatok konkretizálása. A KoSi- ce-vidéki, a svidníki, a senicai, a topolčanyi járás után a zvolení járás is egy példásan kidolgozott kötelezettségvállalással válaszolt a felhívásra. A javításokra és a karbantartásokra irányítják a figyelmet A zvoleni járás válaszából főleg azt a tényt kell kiemelnünk, hogy az új akciókon kívül igen rendszeresen biztosítják a javítást, a karbantartást, az épületek, a füves kertek, a parkok, a zöld övezetek, a virágoskertek, vagyis mindannak rendbehozását, amit az elmúlt években felépítettek. Kötelezettségvállalásuk eddigi értéke majdnem 65 millió korona. A beruházások között szerepel a vízvezeték építése Drážovce, Blato, Litava és Slatinské Lazy községben. Tervükben a gyermekjátszóterek, a halottasházak, a tüzoltószertárak átadása is szerepel. Készítik több közétkeztetési üzem bővítését is. A zvoleni közszolgáltatási üzem vállalta, hogy a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokból 800 000 koronával, a járási ipari vállalat pedig 150 000 koronával több bevételt ér el, mint az elmúlt évben. A zvoleni Zlatý Potok negyedben befejezik az új mosoda és gyorstisztító építését. Ki kell emelni azt a tényt, hogy a járásban az idén négy vállalatban — melyek szeny- nyezik a levegőt — alapos ellenőrzést végeznek. A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járás célkitűzései Kötelezettségvállalásuk eddigi értéke meghaladja a 40 millió koronát. A járásban sokat várnak az állampolgárok társadalmi munkájától, akik eddig 1,6 millió óra ledolgozását vállalták díjmentesen. A járási székhelyen az idén adják át az új szociális épületet, a halottasházat és gyermekjátszóteret. Horná Pötoíí- ban (Felsőpatony) új üzletet és Zlaté Klasyn (Nagy magyar) jparitanuló-iskolát, Holicén (Gelle) sportteret és öltözőt. Ezenkívül megkezdik hat óvoda építését, tíz halottasházat építenek, 15 községben új szolgáltatási üzemet létesítenek és a lakótelepeken befejezik 214 lakásegység, a magánépítkezők pedig 323 lakás építését. A pénzeszközök összevonásává? az egyes építkezési akciókra majdnem 5 millió koronát fordítanak, s ezt a tartalék- és a fejlesztési alapból további 9 millió koronával bővítik. A járásban az egy lakosra eső szolgáltatás terjedelme az idén az elmúlt évhez viszonyítva 8 százalékkal emelkedik. Politikai nevelőmunko Dunajská Stredán, Samorín- ban (Somor ja) és Čalovón INagymegyer) — ezenkívül a járás nagyobb községeiben — fenn akarják tartani az agitá- ciós központokat. Hasonló elképzelésük van más járásoknak is. Például Iván Sándor, a Košice-vidéki Járási Nemzeti Bizottság titkára arról tájékoztatott, hogy a járásnak mintegy 22 nagyobb központi községében nemcsak az agitációs központokat hagyják meg, hanem bővítik a politikai és társadalmi művelődési központokat is. Az emberek továbbra is itt találkoznak majd, s megismerkednek a CSKP XIV. kongresszusának határozataival, a választási programok teljesítésével és megerősítik kapcsolataikat a képviselőkkel. Ezekben a központokban zajlik le majd a pártoktatás, az idős kommunistákkal való beszélgetések, a község krónikájáról, történetéről tartott megbeszélések, főleg a fiatalsággal megrendezett találkozások, a kérdés—felelet estek stb. A rožňavai (Rozsnyó) járásban, amint arról bennünket ján Tulák elvtárs, a Rožňavai Járási Nemzeti Bizottság elnöke tájékoztatott — már több község kidolgozta válaszát a Trnavai Vnb felhívására. Gemerská Hórkában (Gömörhorka) ennek alapján befejezik az uszoda környéki sportteret, megjavítják a járdákat stb. Dob- sina város kötelezettségvállalásának értéke több mint 2 millió korona A trnavai járásban most ösz- szegezik a 102 kollektív — városi és községi —, valamint több mint 10 500 egyéni kötelezettségvállalást, melyek értéke meghaladja a 90 millió koronát. A Liptovský Mikuláš-i járásban a vállalások értéke megközelíti a 00 millió koronát. Ezen a téren a további járások sem maradtak le. A Hlohoveci Drótgyár példája Külön fejezetben kell megemlékeznünk a Hlohoveci Drótgyárnak a város megsegítésére és a közérdekű munkák elvégzésére tett kötelezettségvállalásáról. Az üzem gépeket és munkaerőt ad a sportstadion építésének befejezéséhez, a kézilabda-stadion építéséhez, a játszótér bekerítéséhez. A drótgyár dolgozóinak kötelezettségvállalása majdnem 370 000 korona értékű. Kezdeményezésük hasznos követendő példa további üzemek számára. Februárban valamennyi járásnak konkretizálnia kellene kötelezettségvállalásait — ha azt még nem végezte el —, hogy a kora tavaszi hetektől megkezdhessék a lakosok szervezését a vállalások megvalósítására. Megválaszolt és válasz nélkül hagyott megjegyzések A nemzeti bizottságok túlnyomó többségében a választási programokban az idei évre Drobecsek Pistával, régi jó barátommal találkoztam a minap. — Jó neked — mondta, s megnyúlt ábrázatáról a lemondás, a nemtörődömség kínokkal vegyülve, szívbe maróan tükröződött. — Jó —, hagytam rá, nehogy ellentmondásba keveredjünk, s esetleg még nagyobb sebet üssek bevarasodott lelkén. —• Látom, írogatsz, írogatsz... JO NEKEM! — írogatok. — Lehozzák? — Le. — Jó neked. — Jó. — Nekem nem hoznák le. — Próbálkoztál már valamivel? — Nem, de tudom. Pedig valamikor a suliban én is nagyon jól fogalmaztam. Ilyen cikkeket, mint te írsz, a kisujjamból is kiráznék, üehát...! És olyan nagyot legyintett, hogy az utcán szétdobált papírdarabok egy csíkba sodródtak össze. — Meg kellene ))róbálnod — bíztattam. — Nekem?! — Legyintett újra, valamivel kisebbet, mint az előbb, aztán kabátzsebébe süllyesztette mindkét kezét, sarkon fordult, s köszönés nélkül otthagyott. (ebedi). kitűzött feladatok megvalósításával párhuzamban oldják meg a választások előtti gyűléseken elhangzott megjegyzéseket. A járási nemzeti bizottságok túlnyomó többsége a polgárok ösz- szegezett megjegyzéseit továbbította a jnb ügyosztályaira. A jnb tanácsai ellenőrzik a javaslatok és a vélemények intézését. A trnavai járásban a legtöbb megjegyzés a községek kereskedelmi hálózatát, valamint a Csehszlovák Autóbuszközlekedé- si Vállalat személyszállítási részlegét érintette. A rožňavai járásban az 1972-es évi terv már felöleli a megjegyzések egy részének megvalósítását. A megjegyzések intézését megvitatják a nemzeti bizottság körzeti értekezletein, s a jnb képviselőinek is egyik feladata lesz, hogy erről tájékoztassák a polgárokat. A jnb tanácsa elvként fogadta el — ez helyes és hasznos volna más járás számára is —, hogy a járási nemzeti bizottság írásban válaszoljon minden helyi nemzeti bizottságnak a községükben a választások előtt elhangzott megjegyzésekre. Gondosan feljegyezték és figyelemmel kísérik a megjegyzések elintézését a Zvoleni járási Nemzeti Bizottságon is. A járásban összesen 144 olyan követelmény hangzott el, amely a közérdekű létesítmények építését, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javítását, és a nemzeti bizottságok munkáját érinti. Ezek közül a jnb ügyosztályai már több megjegyzést és kérést elintéztek, ezenkívül valamennyi megjegyzéshez állást foglaltak. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt Szlovákia további járásairól. Ezúton is szeretnénk felhívni a figyelmet e feladat sürgősségére, arra, hogy a demagóg és irreális követelményeknek (mert ilyenek is vannak) nem tehetünk eleget, ám ezekkel szemben is világos álláspontra kell helyezkednünk. Biztosítanunk kell, hogy az előterjesztett követelmények megvalósíthatat lanságáról meggyőző magyarázatot nyújtsanak ott, ahol ez a követelmény elhangzott. Ez minden nemzeti bizottság kötelessége, e feladat alól nem menthetők fel. IÁN KOMEŠ ft NAP MARGÓJÁRA Eggyel kevesebben leszünk? Rohanó életünkben gyakran megfeledkezünk az embertársaink iránti kedvességről, s ritkán lehetünk tanúi a mindennapi életben szívességnek, udvariasságnak. Olykor szinte meglepődünk, ha az üzletekben nagyon kedves hozzánk a kiszolgáló, vagy ha valaki a vonalban átadja helyét idősebb embernek. Soká sorolhatnánk, melyek azok az apró-cseprő megnyilvánulások, melyeket egyre gyakrabban nélkülözünk. Ma, egy bratislavai villamoson néhány másodperc alatt kétféle ..megnyilvánulás“ tanúja lehettem. Előbb azt láthattam jóleső érzéssel, hogy egy hölgy nagyon kedvesen visszaadott a villamosvezetononek egy jegyei, mert az tévedésből kettőt adott neki, holott csak JÉGZAJLÁS... (Molnár János felvétele/ egyért fizetett. Sokan talán megtartották volna. A fiatal hölgy azonban odanyújtotta a villamosvezetőnőnek s így szólt: — Véletlenül két jegyet tetszett adni. Most nyilván mindenki azt gondolja, hogy a villamosve- zetönő ugyancsak kedvesen megköszönte a szívességet. Nem, ez történt. Ellenkezőleg: durván rámordult a hölgyre, miért nem adja valamelyik felszálló utasnak a felesleges jegyet. Olyan felszállónak, aki már bedobta 1 koronását a „perselybe“, de még nincs jegye A hölgy a meglepetéstől szólni se tudott. Amikor aztán mégis megszólalt, csak ennyit mondott: — Hát érdemes valakinek szívességet tenni?! A villamosvezetononek bizonyára eszébe se jutott amiatt aggódni, hogy ezentúl talán eggyel kevesebben lesznek azok, akik még tudják, mit jelent szívességet tenni embertársainknak. (fUlöp J KESERŰ TAPASZTALAT Azt a férfit, akiről ripor tunk szól, megszéditette a nyugati élet, pedig otthon sem volt rossz dolga, havonta 5000 koronát keresett és be tétkönyvén csaknem 70 000 koronája volt. Két évig élt Nyugaton és meggyőződött arról, hogy a manhattani felhőkarcolók nemcsak a fényűzés, hanem a szenvedés jelképei is ... Engedjék meg, hogy először bemutassam hősünket. Neve Izsák Béla, 38 éves, nős, három kisgyermek apja. Az emigrációig a ČSAD Žiar nad Hro- nom-i üzemében volt gépkocsi- vezető és jó munkájáért ,,A legjobb közlekedési dolgozó“ kitüntetést kapta. Megpróbáltatása 1969. október 27-én a nyugat-németországi Nürnberg autókempingjében kezdődött. A csehszlovák szállítókocsi legénysége itt töltötte az éjszakát. Belgiumból tértek haza, még egynapos út állt előttük. Izsák Béla azonban nem tért haza. Az autókempingben találkozott egy bizonyos (ohn Ticossal, egy Amerikában élő földivel, és ez a találkozás tragikus volt hősünk számára. John örült — legalábbis azt állította — a váratlan találkozásnak. Kérdezősködött, mi újság otthon, magáról is beszélt, és amikor a személyautókra terelődött a szó, büszkén simította végig a Lincoln tetejét. — Tudja Béla — mondta —, maga nagyon könnyen vásárolhatna egy ilyen kocsit. Csak jöjjön el hozzám New Yorkba. Éppen gépkocsivezetőket keresek vállalatunk számára. Jól keresne. Három hónap alatt össze is gyűjtené a kocsi árát... Béla sohasem gondolt arra, hogy nem tér haza, habár több lehetősége lett volna már arra, hogy külföldön maradjon. Jó dolga volt otthon. John ajánlata azonban nagyon csábító volt. Az autó volt a gyengéje. De mi legyen a családdal, jutott eszébe. Az amerikai mintha megsejtette volna kétségeit, biztosította öt, hogy családjára ne legyen gondja. — Támogatni fogom magát és családja nagyon jól élhet majd. Ez az ajánlata döntő volt. Béla még aznap este a nürnbergi emigránstáborba került. ■— Csak egy éjszakát tölt ott — nyugtatgatta John — holnap magáért jövök, dollárokat is hozok és holnapután Amerikába repülünk. Nyugodt lehet... A tábor nagyon barátságta- lan volt. Valamikor kaszárnyának használták, és amióta a katonák elköltöztek az emigránsok ideiglenes otthonául szolgált. Bélát az őr bevezette egy szobába, ahol a háromemeletes ágyakban 40 ember szorongott és szótlanul rámutatott az egyik szabad ágyra. — Danke — suttogta Béla, a kemény matracra vetette magát, fejére húzta a durva pokrócot és azonnal elaludt. Szürke, barátságtalan reggelre ébredt. A szobatársai éppen felkeltek. Béla álmos tekintetlel szemlélte az öltözködő nőket és férfiakat. Nem volt kellemes látvány. A padló tele volt hulladékkal, a levegő ápo- rodott, dohos volt. Béla sietett megmosakodni, örült, hogy tovább megy, és nem kell még egy éjszakát itt töltenie. Ha tudta volna, mi vár rál Már nyolckor az épület előtt várta Johnt. Érkezett néhány személygépkocsi, de a nagy Lincoln sehol. Kilenckor elkezdett gondolkozni, vajon mi tartotta fel az amerikait. Az idő nagyon lassan telt. A szíve megdobbant minden motorzúgásra, de hiába várt. Még három napig várakozott. Csak aztán döbbent rá, hogy Johnt először és utoljára látta. Csalóval találkozott, aki bizonyára szép összeget kapott az „emigránsért“. Mivel nem volt hova mennie, a táborban maradt. Hatkor volt ébresztő. Reggelire teát és száraz kenyeret kaptak, majd egész délelőtt dolgoztak. A rozoga épületeket javították, söpörték az udvaron, agyagot talicskáztak. Az emigránsok többsége valami mást várt, és nagyon csalódott volt. Volt ott egy orvos is, aki berendezett lakást és személy- gépkocsit hagyott otthon, a táborban földet talicskázott. Egy szót sem tudott németül. Az őr kézzel-lábbal magyarázta neki a teendőket. így telt el a délelőtt. Azok. akik legalább négy órát ledolgoztak egy rózsaszínű kártyát kaptak, és ennek fejében ebédet. Aki nem dolgozott, az nem is ebédelt. Délután szabaduk volt. Cigarettáztak, kártyáztak. Béla nem vegyült közéjük, hosszú sétákat tett egyedül. A legrosz- szabbak az éjszakák voltak. A 1972. 11. 11.
