Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

Szovjet kulturális hírek A z Illyés-idézet ide kívánkozik Is­mertető írásom elé, amelyben Andrej Plávka Sóvárgó szerelmes (Smädný milenec. Slovenský spisovateľ, 1971) című kötetének jellegzetes voná­sait és sajátosságait próbálom közelebb­ről megvilágítani. A szerző 544 oldalas, számos fényképpel ellátott könyve al­címében jelzi, hogy „csaknem életre­gényt“ ad az olvasó kezébe. Ez a mű­faji meghatározás bizonyára alapos megfontolás eredménye, és amikor fi­gyelembe vesszük — goethei szóval él­ve —, önként felmerül a gondolat, mi­lyen fajsúlyú a kötet valóságeleme, mi­lyen mértékben közelítik meg a közölt tények és adatok az igazságot, mennyi­ben kerekíti ki őket a képzelet a va­lóságot átszínesítő költészet. Vajon él­hetünk-e az illyési gyanúval, hogy a képzelet elcsábítja és túlságosan elru­gaszkodik a valóság talajáról, amikor a múltba, gyermekévei, ifjúsága és érett férfikora emlékeibe merül, s időrend sze­rinti pontossággal életregényt ír. Ifjúságunk emlékei gyakran eleveneb­ben bukkannak fel bennünk, mint ahogy emlékeztünk, a közelmúlt eseményeit rögzíti, ám ugyanakkor a visszapillantó könnyen az idő megszépítő hatalmába ke­rül. Az emlékíró Plávka javára írható, hogy bár az idő kísértése őt is megkör­nyékezi, ellen tud állni csábító erejének: a valóság talaján maradva nem szépít- get, nem kalandozik el, nein kerekíti ki élményanyagát a nagyobb hatás kedvé­ért. A szerző visszapillantó és rögzítő módszere a legapróbb részletekre és tényekre kiterjed; szinte a fényképező lemez hűségével idéz elénk mindent, em­bert és környezetet, eseményt, szokást, hallott történeteket ugyanúgy, mint át­Egri Viktor: zal a groteszk látásmódjával, amellyel minden krtikai elemzésnél Jobban átvi­lágítja az orosz kisváros furcsaságait: későbbi képvíziói, álom- és legendavilá- gónak termékenyítő forrását, ihletőjét. Ám, hadd fűzzem mindjárt hozzá, hogy a Sóvár gó szerelmes szerzőjének tény­közlő hűségét, a memoárirodalomtól megkövetelt pontosságát magasra érté­kelem, különösen ott, ahol a felsorakoz­tatott faktumokat a ti^pta költészet ha­táraihoz vezető meleg és vonzó emberi­esség hatja át. Az a költészet, amely a valóság tényeit túlemeli a mindennapin, és megnöveli, elmélyíti jelentőségüket. A gyermekkorból ezért lép elénk oly megnyerő élethűséggel az apa alakja, a munkáját hallatlan szorgalommal és becsületességgel végző tímármester, a szlovák patriótának ez a bensőséggel megrajzolt példaképe. Nem nehéz nyo­mon követni, milyen mély nevelő ha­tást gyakorolt az apa feddhetetlen mun­kás élete és erkölcse a szerzőre, és nem fér kétség hozzá, hogy a legnemesebb emberi erények már zsenge korában, a szülői házban oltódtak beléje és két fi­vérébe. Élete során, amikor messze kerül oly rajongó, meleg színekkel megfestett szü­lőfalujából. a liptói hegyi világból, va­lahányszor az apa meglátogatja munka­helyén, bensőséges szeretettel idézi elénk alakját. Elvész itt a faktumok tehertéte­le, az emlékezés szövetét színező mesék és adomák fényt kapnak, a sok bedo­bott név is mintha értelmet nyerne, élet­közeibe kerülne. A család testi jólété­ről gondoskodó anya az emlékekben már háttérbe szorul, csak két alkalommal jut hangsúlyosabb szerephez; kivált a halála előtt szülővároskájában, St. Ľubovftán (Ólublón) tett látogatása írói remeklés. KÖLTÉSZET ÉS VALÓSÁG hűséggel végigkíséri, szinte önálló feje­zetet szentelve Krúdy tollára méltó alak. jának. A harmincas évek elején, amikor Luče- necen (Losoncon), az YMCA szlovák tit­káraként első állását elfoglalja, megis­merkedik magyar titkártársával, Gombos Ferenccel. Irodalmunk Simándy Pál né­ven, az első köztársaság legkiválóbb esz­tétájaként tartja számon Gombost, és azok az oldalak, amelyekben Plávka le­írja baráti kapcsolatukat, újabb beszé­des bizonyítékai, hogy szemléletében nem volt gyökere az olykor tetszetős, de mindenkor káros nacionalista előíté­leteknek. De bizonyítékai az igazmon­dás erényének is: Plávka nem kendőzi el, milyen vitái voltak Gombossal, s hogy haladó világnézetét * csak később tette magáévá, amikor partizánként tagja lett a kommunista pártnak, s itt sem hall­gatja el, hogy inkább erős érzelmi okok késztették a belépési nyilatkozat aláírá­sára. Titkári hivatalnokoskodása többi állo­másán. Kroméŕížen, Hradec Královén, Banská Bystricán és Bratislavában szlo­vák patriotizmusa nem hozza összeütkö­zésbe a cseh sovinisztákkal, amire bő­ven volna oka, hiszen Szlovenszkón lép- ten-nyomon tapasztalnia kellett az akko­ri szűkkeblű cseh gazdasági politika túl­kapásait, azt a „gyarmatosító“ törekvést, amely melegágya, éltetője lett a későbbi nemzeti ellentéteknek. A nemzetiségi kérdésekben tanúsított józan nézetei mintegy jelzői későbbi proletár interna­cionalizmusának. ANDREJ PLÁVKA ’ .a . s ;• -V ••: Y C-" . *•:<£$ - . »< "jr, " • . ­SMADNY MILENEC ■ , „ŕ*-; ' Tv«. ■'.í-v.jKä:. Jegyzetek Andrej Plávka SÓVÁRGÓ SZERELMES című könyvéhez élteket, gondosan körüljárva, átvilágítva mindazt, ami fejlődése, költővé érése né­zőszögéből fontos. A memoárírónak ez az erénye azonban buktatót is rejt: em­lékezete feleleveníti a jelentéktelent is, gyakran beszól emberekről, akik jelleme formálásában, költői arcéle kialakításá­ban nem játszottak szerepet, s azért je­lenlétükkel, nevü^ említésével túlter­helik a faktumokban amúgy is bőséges emlékanyagot. H a döntenem kell abban a kérdés­ben, vajon az emlékező irodaiam melyik formája felel meg jobban ízlésemnek, teljesen szubjektív vélemé­nyem, hogy jobban kedvelem azt a fajtá­ját, amelynek kisebb a krónikaszerűsége, nem törekszik adatszerű pontosságra s a tényközlésnél lényegesebbnek tartja, hogy a találkozásokból és beszélgetések­ből erőteljesebben csapódjanak le a szer­ző emberi és írói szándékai. Nikosz Kazantzakisz Jelentés Grecónak címmel megjelent konfessziójára gondo­lok. Ezekben a vallomásokban a szerző szülőföldje, távoli tájak mese- és legen­davilága elevenen a közelembe jut, s ugyanakkor egy sokfelé Járt, sokat ta­pasztalt szemlélődő ember íróvá érésé­ről kapok rendkívül érdekes és hiteles képet. Déry Tibor Ítélet nincs című ön­életrajzi regénye ugyanúgy nem faktu­maival, nem történeti hűségével és konk­rétságával bilincsel le, hanem azzal a kritikus elemző készségével, amellyel a magyar kulturális és társadalmi életnek az utolsó évtizedekben lezajlott esemé­nyeit nyomon követi, írókortársait és barátait jellemzi — egyéni nézeteivel nem egy esetben kiegészítve és módo­sítva a bennem kialakult képeket. De idéznem kell itt Marc Chagall Ma vie — Életem címmel megjelent önélet­rajzi vallomásait is vityebszki gyermek­éveiről és ifjúságáról. Chagall könyve nem annyira pái^tlanul érdekes él­ményanyagával köt le. mint inkább az­Az apai házban kapott morális tanítá­sok egész élete folyamán megóvják a fa­ji, vallási és nemzetiségi elfogultságok mérgétől: Betűvetésre egy Klein nevű zsidó tanító fogja falusi magániskolájá­ban, és mikor évek múlva találkozik ve­le, ismét a meghatottság érzésével be­szél róla. A falu kocsmárosának szere­pét nyílt, tiszta szemmel nézi, nem lát­ja benne a népet becsapó uzsorást, a falu piócáját. Szellemiségétől, elvi ma­gatartásától távol áll ez az elfogultság, amely elismert szlovák prózaírók, Martin Rázus és Milo Urban regényeiben fellel­hető. 1918 szeptemberében a mikulási gim­náziumba kerül, s itt rövid hetek alatt alaposabban megismerhette az Apponyi- féle iskolapolitika elképesztő korlátolt­ságát, amely az akkori szlovák értelmi­ség fiataljaiba — érthető védekezésként — a belső ellenállás szellemét oltotta, s bennünk is óhatatlanul nemzeti elfo­gultságot ébresztett. A veszély a szerző esetében is vitathatatlanul fennáll: a „Tótul beszélni nem szabad!“ parancsa az ő ifjúságát is megmérgezte, latintanára feddése: „Buta vagy, és buta maradsz!“, sebet ütött a magyarul felelni nem tudó kis deákon — ám mindez csak rossz em­lék, olyan seb. amelyet felejteni ugyan nem lehet, de nem is ébreszt gyűlöletet. Hogy mennyire meg tudta óvni magát mindennemű nacionalista túlzásoktól, arra visszaemlékezéseiben gyakran ta­lálunk meggyőző, szép példát. így Szitay plébános az ő szemében nem a régi ma­gyar úri rend vak kiszolgálója, de ki­vált egy Joób Baltazár nevű elszegé­nyedett vén dzsentri írja le rokonszen­vesen, és még melegebben — de tör­téneti hűséggel — festi le Miklós fiát, akit a magyar kormány megfosztott fő­szolgabírói tisztjétől, és negyvenéves korában nyugdíjba küldött. A szerző en­nek a Voltaire-t olvasó, a Tisza Istvánok és Apponyiak politikáját elítélő koldus­szegény dzsentrinek sorsát a haláláig A terjedelmes vallomásokban a leg­izgalmasabb nyomon követni, ho­gyan jutott el a szerző még a Szlovák Nemzeti Felkelésben való aktív részvétele előtt odáig, hogy vállalni kell a jövőt. A Felkelésnek szentelt fejezet pregnáns rövidségével a szlovák emlé­kező irodalom csúcsát jelenti: a króni­kaíró adatrögzítő, tényközlő szerepe itt szerencsésen ötvöződik az ellenálló, majd életveszedelmek közt bujkálni kényszerülő partizán személyes élmé­nyeivel. Nincs ebben a szűkszavú, amel­lett költői szépségű fejezetben olyan moz­zanat, amelynek ne lenne személye­sen túlmutató általános jelentősége. Ugyanilyen művészi és egyúttal felejt­hetetlen tuberkolózisban szenvedő ötesz­tendei gyógykezeltetése után a szülői ház­ban halálos betegen visszatérő Viktor nevű bátyja utolsó óráinak leírása. A klasszikus szlovák széppróza általá­ban kerüli az érdes és éles naturalista ábrázolást; a tragikus pillanatok érzé­keltetésében is tartózkodó, s inkább ol­dott, lírai hangot üt meg, mint kemé­nyen drámait. Plávka itt nemes hagyo­mányokat követ, s az idézett fejezetben a szlovák széppróza legmelegebb lapjai­val ajándékozza meg az olvasót. A kötet, mintegy kiegészítésként és magyarázatul, zsengék mellett a költő legszebb verseit is közli, köztük a Liptói furulya című hosszabb poémáját, költői és eszmei világának krédóját. A liptói és árvái táj bűvöletétől eltelt líráját nem fenyegette az a veszély, hogy elszakad ol­vasóitól. Szerinte a költő dolga: figyel­met ébreszteni olyan eszmények iránt, amelyek lelket. Jellemet formálnak, és érzelmeket gazdagítanak, tudatosan vál­lalva ezzel a költő közéleti szerepét. A Sóvárgó szerelmes az utolsó eszten­dőkben megjelent szlovák önéletrajzi írá­sok között a legrangosabbnak mondható, s emellett élenjáró helye van az egész új szlovák szépprózában. A MÜNCHENI XX. Nem­zetközi Zenei Versenyen a vonóshangszerek csoport­jában az első díjat Vlagyimir Sztopicsev szovjet hegedű- művész nyerte el. 37 ország 270 muzsikusa versengett. • • • MÁSODSZOR RENDEZTÉK MEG Moszkvában az „Ifjú­sági könyv és könyvgrafika“ kiállítást. Ezen a Gyetszkaja Lityeratura, a Proszvescseny- nyije, a Szovjetszkaja Rosz- szija és a Malis kiadóválla­latok kiadványait mutatták be. Az említett vállalatok évente 217 millió példány­ban jelentetnek meg ifjú­sági könyveket, és 200 mil­lió példányban, 38 nyelven tankönyveket. A TATARTLRI MINARETET amely réges-rég épült Észak- Oszétiában, Elhotovo falu közelében, Tyerek folyó menti csodának nevezik. A régészek véleménye sze­rint a minaret az annak ide­jén itt elterülő Verhnyij (azaz Felső-) Dzsulat város egyik terén magasodott. A Kaukázuson túl és a Don közt fekvő városnak nagy hadászati és kereskedelmi jelentősége volt. A műemlé­ket mostanában restaurálták. • • • SZOVJET és amerikai csil­lagászok összehangolt prog­ram szerint figyelik meg a kvazárokat. ezeket a külön­leges, csillagszerű rádiófor­rásokat, amelyeket a 3,5 centiméteres hullámhosszon tanulmányoznak. Az első megfigyeléssorozat nemrég ért véget. A megfigyelések célja az, hogy meghatároz­zák a kvazárok méretét és szerkezetét, ami, mint I. Mojszejev, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia krími csillagvizsgáló intézete rá­diócsillagászati osztályának vezetője mondta, igen fon­tos -a világmindenség sok titkának megértéséhez. A vizsgálatokat részben a Krím-félszigeten, részben Amerika keleti és nyugati részén végezték. Az egyszer­re több helyről végzett mé­rések lehetővé teszik, hogy rögzítsék a kvazárok visel­kedésének legkisebb változá­sait. A rádiótávcsöveken vett jelzések egyidejű rög­zítését atomórával biztosí­tották. * * * RÉGI PÉTERVÁRI cégtáb­lákat állítottak ki nemrég a leningrádi Orosz Múzeum­ban. Ez az érdekes kiállítás Pétervár alapításától kezdve két évszázados időszakot ölel fel. A XIX. század vé­gén mintegy 80 önálló cég- táblakészító mester dolgo­zott a városban, akik üveg­re, fatáblára, vaslemezre, vászonra festették jellegze­tes, sokszor naiv kompozí­cióikat. SZÖRNYŰ NEVŰ szörny­nek, pterodactylusnak neve­zett repülő őshüllőnek meg­kövesedett maradványaira bukkant V. Kormilicin, -a moszkvai földtani főiskola hallgatója Bahcsiszeraj kö­zelében, a krími fennsík mészköveiben. A hozzávető­leg 80 millió évesre becsült értékes leletet a Szovjet Tu­dományos Akadémia Őslény­tani Intézetének adják át. * * * A HEGYSÉGEK leküzdhe­tetlen akadályt jelentenek a tévéadást hordozó elektro­mágneses hullámok számára, de jó közvetítők is lehetnek, ha fémhálókat állítanak fel rajtuk. így jártak el a Pamír egyik hóborította csúcsán, 4500 méter magasságban. A háló területe nagyobb mint 600 négyzetméter. A Pamír magashegyi településein most már zavartalanul él­vezhetik a dusanbei tévé műsorát. „Az íróknak gyanúval kell nézniök emlékezőtehet­ségük hűségét. Képzeletük annyiszor elcsábítja azt. Élményanyaguk annyiszor kikerekedik, át- és meg- szerkesztődik müveik hatásossága végett... Az emlékezet működéséhez tartozik, hogy saját magunk alakját nemcsak szívesen idézzük vissza a múltból, teremtjük újjá még a gyászos múltból is, ha­nem szinte apai elfogultsággá. 4 szemléljük." (Illyés Gyula: Levél Meggyessy Ferencről.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents