Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
1. A levicei textilüzem egyik fiatal munka- csoportja. Néhány számadat — A 30 hektárnyi területen fekvő üzemet 1966 májusában kezdte építeni a Priemstav nemzeti vállalat — tájékoztat Udvardi János, az Igazgató gazdasági helyettese. 2. Polák Júlia, a CZ-68 jelzésű lengyel gyártmányú textilgép kezelése közben. közös Az új esztendőben az új képviseleti szervek is megkezdik vállalt feladataik teljesítését. A választási programok fokozatos valóra váltása nem lesz könnyű feladat, még ha munkájukban az előző évek eredményeire, a XIV. pártkongresszus határozatai alapján gondosan kidolgozott tervekre, de mindenekelőtt a polgárok többségének a bizalmára is támaszkodhatnak. Ezt a bizalmukat a polgárok nemcsak a választások előkészítésével kapcsolatos rendkívüli aktivitásukkal juttatták kifejezésre, hanem a választások eredményeivel is bebizonyították. Most már az a fontos, hogy a szavakat tettek, konkrét cselekedetek kövessék. Milyen feladatokra gondolunk? A Szövetségi Gyűlés a múlt év végén elfogadta a szövetségi kormány programnyilatkozatát, melyből kitűnik, mi minden vár aránylag rövid időn belül elintézésére. A népgazdaságban p'éldául a termelés fokozásán kívül a fejlődést biztosító racionalizációs intézkedésekre kerül sor. Ezeknek az iparban és a mezőgazdaságban megvalósítandó strukturális változásokban kell megmutatkozniuk. Mindez azonban önmagában véve nem sokat jelentene az irányítási és tervezési rendszer további tökéletesítése, a vezető dolgozók munkájának színvonalasabbá tétele nélkül. Ez tehát a legsürgetőbb követelmény, mégpedig nemcsak a vállalatokkal és üzemekkel szemben. Hasonló változásokra van szükség a nemzeti bizottságok tevékenységében, de másutt is. Mert minek is tagadnánk, a pozitív intézkedésekkel egyidőben fed kell vennünk a következetes harcot a fogyatékosságok és a hibák ellen is. A be nem fejezett építkezések még mindig nagy számát, a nyersanyagok tékozlását, az állami terv teljesítésének elhanyagolását, a felelőtlenséget és a többi kispolgári csö- kevényt, melyeket L. Štrougal miniszterelnök a programnyilatkozatában joggal ostorozott — a jövőben nem tűrhetjük! Gazdasági életünket tehát a jövőben objektívebben kelil megítélnünk. Helyes, ha hangsúlyozzuk a sikereket, de nem térhetünk napirendre a fogyatékosságok fölött sem. A hibák feltétlenül megkívánják elemzésüket, mert csak akkor távolíthatók el, ha rávilágítunk okaikra. Ezért tulajdonítunk oly nagy fontosságot a szövetségi kormány programnyilatkozatának, mely reálisan, objektiven mutat rá a való helyzetre és a ránk váró igényes feladatokat sem hallgatja el. Vétkes mulasztás volna a fogyatékosságok fölötti közönyös vállvonogatás. Ez a köny- nyelműség munkaigyekezetünk és sikeresen megkezdett művünk pusztulásához vezetne. Ezt pedig semmi esetre sem engedhetjük meg magunknak. Mi tehát a megoldás? Természetesen a népképviseleti szervek is sokat tehetnek a kormány és az állami apparátus segítségével, a döntő szó azonban valamennyiüké. A dolgozók millióié, mert elsősorban tőlük függ, milyen mértékben és mennyi időn belül váltjuk valóra a terveket. Sikerül-e megszüntetnünk a nehézségeket, a gyors fejlődést hátráltató fogyatékosságokat. A követelmények nem formálisak. Hiszen a kormány és a nemzeti bizottságok a CSKP vezetésével megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a szocialista társadalmunk jövőjéről történő döntésekből és a közös problémák megoldásából minél többen kivegyék részüket. A többség dicséretére váljék, hogy készségesen nyújtja a segítő kezét a közös munkához. De ne tagadjuk, még mindig szép számban akadnak olyanok, akik hallani sem akarnak arról, hogy szabad ideiük egy részét közéleti tevékenységgel töltsék. Egyszerűen nem hajlandók áldozatvállalásra, még ha ez a tevékenységük a saját javukat is szolgálja. Ezeknek az embereknek a megnyerése és beszervezése a közléleti munkába a kormány és a nemzeti bizottságok további fontos teendője. fis hogv nem lehetetlen feladat teljesítéséről van sző — hiszen jóakaratban többnyire nincs hiány —, arról az elmúlt hónapokban többször is meggyőződhettünk. Ezért indokolt a következtetés, hogy a párt politikáját és a szövetségi kormánynak a XIV. pártkongresszus határozataiból kiinduló programnyilatkozatát, mely megteremti a szükséges feltételeket, a feladatok teljesítésére, minden bizonnyal valamennyien erőnkhöz mérten támogatni kívánjuk. —km— ■ u *'wí > 'M.:* * 5*2 Nehéz lenne összeszámolni és megtudni a pontos végösszegét annak a sok százezer munkaórának, amelyet a tervezők, konstruktőrök, építészek, szerelők, fuvarozók a levicei (Léva) textilgyár létrehozásánál dolgoztak le. Szinte lehetetlen felsorolni azokat az ismert és ismeretlen dolgozóknak a nevét, akiknek a keze nyoma rajta ran ezen a nagy művön. A gyapjúfeldolgozó kombinát — munkásaik, technikusaik, és mérnökeik összefogásának kiváló eredménye — valósággá vált. Az új üzem már a mindennapos munka ritmusában éli dolgos, termelő napjait. Több millió méterre tehető már az új gyárban előállított szövet mennyisége, több százezer métert tesz ki az az anyagszállítmány, amelv az exportfeladatok teljesítésével külföldi piacokon terjeszti legfiatalabb üzemünk jó hírnevét. Jelenleg 1500 dolgozót alkalmaznak a termelésben. A további gépek beszerelése és fokozatos beindítása után az 1972-es évben, melyben már szilárd terv szerint kell a termelést Irányítani, 1900 dolgozó alkalmazása is lehetővé válik. A gyártási csarnokok területe több mint 50 000 négyzetméter. Az üzem a legnagyobbak közé tartozik hazánkban. A kezdeti nehézségek természetesek, és az üzem dolgozói tudatában vannak annak, hogy csak kitartó, türelmes munkával odlhatók meg. A gyártás közvetlenül az 5. ötéves terv megkezdése előtt indult. A modern gépek beszerelése és üzembe helyezése fokozott figyelmet, kellő szakértelmet és jó munkaszervezést követelt a dolgozóktól, vezetőktől egyaránt. Bár a munkafeltételek eleinte nem voltak a kellő szinten, a munkalendület mégsem csökkent, ezt elsősorban a fiatal és az idősebb dolgozók munkakollektívái biztosították. A szocialista munkaverseny sikerei Kupčová Mária, a szocialista munkaverseny egyik kezdeményezője és fő irányítója számos szép eredményről tájékoztat. Részletesen szól az üzembehelyezéssel ösz- szefüggő problémákról, az indulás első napjairól, s általában az új vállalat mindennapi gondjairól. Főleg az 1971 októberében kiértékelt szocialista munkaversenyt említi. E fiatal vállalatban 570 dolgozó kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe, ami az üzem alkalmazottainak 40 százalékát jelenti. A CSKP megalakulása 50. évfordulója alkalmából és a XIV. pártkongresszus tiszteletére összesen 143 szocialista munkafelajánlást tettek, melyből 130 személyes, a többi pedig kollektív jellegű. A szocialista munkabrigád címért folyó versenyt negyedévenként értékelik ki. Fiatal üzem — fiatal dolgozók Beszélgetésünkbe Mrišo Ján, az üzem egyik fiatal mestere is bekapcsolódik. Vele járjuk végig az üzem egyes részlegeit. Mindenütt lelkesen magyaráz. Jelenleg még hatékony irányításra van szüksége az itt dolgozó embereknek, hiszen több helyről jöttek ide, hogy megalapozzák az üzem munkáskollektíváját, valamint saját jövőjüket is. Mindezt természetszerűen közli velem Mrišo elvtárs, s hozzátoldja, hogy a kollektívák megszervezése a terv teljesítésének egyik előfeltétele. Azt is megtudom tőle, hogy két műszakban dolgoznak. A termelés indítása idején éjjeli műszakokat is szerveztek. Ha az üzem érdekei időnként megkívánják, erre mostanában is sor kerül. Lelkesen beszél a fiatalokról: „Mindenütt segítenek, odaadásuk nem ismer határt. Elmondhatjuk, hogy üzemünk elsősorban a fiatalok üzeme. • * * A munkaeredmények, munkakörülmények azonban még nem olyanok, mint amilyeneket szeretnének. A szárnyát bontogató üzemek mindezért meg kell még küzdenie. Az emberek bizakodással dolgoznak, az üzemet sajátjuknak érzik. A lelkesedés általános, s a kezdeti sikerek sem maradtak el. TÖTHPÄL gyula KOUEKTIVA SZÜLETIK .
