Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-08 / 6. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk MEDITERRÁN VÁLTOZÁSOK A nglia számára nem szerencsésen kezdődött az év: janu ár 1-ig, majd 15-ig meghosszabbított hatállyal kitessé­kelték Málta szigetéről, egykori támaszpontországából. A napi sajtójelentések szerint már meg is kezdődött a brit csapatok és a támaszpontok angol személyzete hozzátartozói­nak hazaszállítása, ami valósz ínuleg márciusig eltart. London legalább is görcsösen ragaszkodik a háromhavi költözködési határidőhöz. A brit katonaság máltai takarodója korántsem csak két ország konfliktusának a következménye. Politikai vál­tozások kezdetét jelenti a történelemben fontos szerepet ját­szott szigetországban, melynek munkáspárti kormánya nyár óta a nemzeti függetlenség szilárdításának útját követi. Ugyan­akkor a máltai események a NATO berkekben is jelzaklatták a kedélyeket. J Santiagóban tartózkodik a Chilei Kommunista Párt megala­kulása 50. évfordulója alkalmából Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttsége, amelyet lozef Lenárt, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, Szlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára ve­zet. A jelentős évforduló alkalmából Lenárt elvtárs a Kle­ment Gottwald emlékérmet adta át a Chilei Kommunista Párt vezető képviselőinek. Felvételünkön Miroslav Mamula, a CSKP Központi Bizottságának tagja, Luis Corvalán, a Chilei Kom* munista Párt főtitkára, Jozef Lenárt, Orlando Millas, a Chilei KP Politikai Bizottságának tagja és Vidor Diaz a Chilei KP főtitkárhelyettese. (ČSTK — APJ JOZEF LENÁRT: HAZÁNK NÉPE SZOLIDÁRIS A CHILEI FORRADALOMMAL 0 A „Rule Britannia!“ dicstelen vége A 316 négyzetkilométer terű- fietü és 322 ezer lakosú Málta szegény ország. Történelmi je­lentőségét stratégiai fekvése határozta meg, ezt pedig a mindenkori hódítók nagyon ki­használták. Fontos szerepet ját­szott a föníciaiak, karthágóiak, rómaiak, bizánciak és a nor­mannok háborúiban, később a jjohannita lovagrend vetette meg itt a lábát, s innen indultak kö- aél-keleti keresztes hadjáratok­ba. Málta többször cserélt gaz­dát, míg 1814 ben a britek ve­tették meg véglegesen a lábu­kat. Uralmuk 1964-ig tartott, amikor is névlegesen kikiáltot­ták az ország függetlenségét. Azért névlegesen, mert a nem­zetközösség keretében Anglia befolyása továbbra is érintetlen maradt. London Málta gazdasá­gi ráutaltságát használta ki, hogy akaratának megfelelően szolgálja Málta a brit érdeke­ket. Málta nemcsak az egykori anyaország, hanem az Egyesült Államok és más NATO-országok haditengerészetének is fontos támaszpontja volt. Itt végezték például a hírhedt 6. flotta hajó- {avít<í|;ait, gyakorlatokat rendez­tek Málta partjainál, stb. Most ennek vége lesz. Lom Mintoff miniszterelnök munkáspárti kor- mánya eredetileg — bizonyos korlátozásoktól eltekintve —• meghagyta volna a brit támasz­pontokat, de megkérte árukat: évi 18 millió font sterlinget. London ennyit nem hajlandó fi­zetni, s amennyit felajánlott, mintegy 9 és fél millió fontot tenne ki évente. (1964 óta Ang­lia évi 4 millió 800 ezer font sterlinget fizetett Máltának a támaszpontok használatáért). Meddő alkudozások után ezt követte a La Valetta-i kormány­nak az a döntése, hogy a brit csapatoknak január 15-ig vég­leg el kell hagyniuk a szigetet. Nem vitás, hogy Dóin Mintoff kormányának elhatározása mö­gött politikai célok is állnak. Anglia a London-barát naciona­lista kormány idején igyekezett minél jobban bevonni Máltát a NATO érdekterületébe, s ez ve­szélyeztette a fiatal állam nem­zeti érdekeit. Június óta, a mun­káspárti kormány hivatalba lé­pésével azonban fordulat követ­kezett be a máltai politikában. Dom Mintoff nyilván számolt a Londonnal való szakítás gaz­dasági következményeivel s előre igyekezett biztosítani a hátteret London várható gaz­dasági zsarolásával szemben. £ Baráti kéz Málta még az előző kormány idején felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, s a munkáspárti kormány tava­lyi hivatalba lépése óta gaz­dasági kapcsolataik is eredmé­nyesen fejlődnek. A nemrégen aláírt szovjet—máltai gazda­sági megállapodás értelmében a Szovjetunió segítséget nyújt Máltának ipara, főként a hajó­javító üzemek fejlesztésében, bizonyos új üzemek építésében, s a két ország képviselői rend­szeres gazdasági konzultáció­kat fognak tartani. Ugyancsak baráti kezet nyújtott Máltának Líbia, mely a területén levő tá­maszpontokról kitessékelte az amerikaiakat és sorstársának tartja Máltát. Líbia például fel­ajánlotta Máltának, hogy három éven keresztül 54 millió font sterling segítséget nyújt neki, ez pótolná a támaszpontok fel­számolása folytán elveszett évi 18 millió fontot. London sokáig nem hitte, hogy a máltai kormány bevált­ja Ígéretét. Ugyanis feltéte­lezte, hogy ebben az esetben nemcsak a támaszpontok hasz­nálati díjától esne el, hanem attól a 15 millió fonttól is, ame­lyet London számításai szerint a 3fCL főnyi brit hadsereg és a katonák hozzátartozói költe­nek a szigetországban. Ezenkí­vül mintegy 9 ezer főnyi máltai személyzet marad munka nél­kül. Málta kétségtelenül gazdasá­gi nehézségekkel küzd. Domi­náns iparága az építőipar 20 ezer embert foglalkoztat, döntő szerepet játszik még textilipara, amely 60 százalékban exportra termel. Málta fejletlen ipará­nak hátránya, hogy 75 százalé­ka angol tőkés érdekeltség. Mezőgazdasága mintegy hét­ezer embert foglalkoztat, az or­szág szükségleteit sem képes teljesen kielégíteni. Fő bevéte­li forrása az idegenforgalom maiad. 1969-ben 186 ezer turis­ta fordult meg Máltán, ami 12 millió font sterling jövedelmet hozott az állandóan veszteséges külkereskedelmi mérlegű or­szágnak, ahol 4 százalékos az állandó munkanélküliség. London arra számított, hogy ezek a körülmények visszatart­ják majd Mintoffot elhatározá­sának végrehajtásától, de téve­dett. Málta gazdasági téren nyil­vánvalóan más partnerek felé fog orientálódnit hogy kivéd­hesse a brit imperializmus gaz­dasági nyomását. £ Riadalom a NATO-ban A jelek szerint London húz- za-halassza a 3500 főnyi kato­naság és a hozzátartozók haza- szállítását, műszaki nehézsé­gekre hivatkozik, s végül azzal érvel, hogy a támaszpontok használati díja március végéig ki van fizetve. Nagyon átlátszó, hogy a huzavonának nem ez az igazi oka. Málta elhatározása kellemet­lenül érinti az egész NATO-t, melynek szervei már negyed­szer foglalkoztak a máltai kér­déssel. A Times szerint a mál­tai brit támaszpontok felszá­molása „súlyos csapás lenne Angliára és a NATO földközi­tengeri stratégiai pozícióira“. A máltai fejlemények más szempontból is félelmet keltet­tek egyes országokban. A brit haderő egyrészét ugyanis Cip­rusra, másik részét meg Szicí­liába helyezik át, s a szicíliai tartományi kormány már most ennek megakadályozására tö­rekszik. Természetesen, Don Mintoff kormányának is megvan a bel­ső ellenzéke, amelyet a nacio­nalista párti Borg Olivier ex- miniszterelnök vezet. Nyilván az ö megbízásából repült Goz- zi La Valetta-i érsek London­ba. hogy közvetítsen. London még mindig abban reményke­dik, hogy ,,új elemek“ tűnnek fel a máltai politikában. A Mál­ta partjaira kiküldött Albion re­pülőgép-anyahajó és újabb ezer főnyi katonaság (állítólag a költöztetés végrehajtásárai azonban „gyengéd fenyegetés­nek" tűnik. Málta sem tétlen, s hogy ke­resztülvigye akaratát — a brit csapatoknak 15-ig el kell hagy­niuk a szigetet — szükség ese­tén a Biztonsági Tanácstól kér segítséget a britek „kilakolta­tására“. „Karhatalmi segítségét“ egyébként már Líbia is felaján­lotta Máltának. A repülőterek brit személyzetét kölcsönkért líbiai szakemberek pótolják. ­A történelem ítélete, hogy Angliának a „Szueztől nyugat­ra" is hátrább kell húzódnia. L. L. nétiány sorban A SZOVJETUNIÓ és Csehszlo­vákia úgy döntött, hogy kilép a nemzetközi környezetvédelmi konferencia előkészítő bizottsá­gából. A kilépésre az szolgálta­tott okot, hogy az ENSZ-köz- gyűlés 26. ülésszakán a konfe­rencia előkészítésével kapcsola­tos kérdések vitájában az im­perialista államok elutasították a szocialista- és más országok jogos követelését. A NYUGATNÉMET jobboldal újabb akciókat szervez a Szov­jetunióval és Lengyelországgal megkötött szerződések tervezett parlamenti ratifikálása ellen. ALEXANDRU MIKHUL román professzor, a dubnai Egyesült Atomkutató Intézet igazgatóhe­lyettese a tudóstanács ülésén beszámolt az intézet múlt évi nemzetközi tevékenységéről. Mint elmondotta, az év folya­mán a Dubnában dolgozó tudó­sok 270 tudományos munkát készítettek a szocialista orszá­gokban működő kollégáikkal együtt. KURT WALDHEIM, az ENSZ új főtitkára csütörtökön a vi­lágszervezet székhelyén újabb megbeszélést folytatott az in­diai—pakisztáni háború nyomán a hindusztáni félszigeten kiala­kult helyzetről, valamint az ENSZ jövendő emberbaráti se­gélyakciójáról. BEJRUTBAN megkezdődött a Libanoni Kommunista Párt III. kongresszusa. VICTOR JOANNES, a Francia Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja, a Maurice Thorez Intézet Igazgatója Pá­rizsban hirtelen elhunyt. TRYGVE BRATTELI norvég miniszterelnök hivatalos látoga­tásra Brüsszelbe érkezett. A L L E N D E : Az alkotmánnyal és a törvénnyel felelünk Santiago — Salvador Allende, chilei köztársasági elnök beje­lentette, hogy /ősé Toha bel­ügyminisztert, akit a képviselő­ház az ellenzék javaslatára fel­függesztett hivatalából, a kor­mányon belül jelentős posztra nevezik ki. A chilei elnök a miniszterel­nökségi hivatal erkélyéről be­szédet mondott a belügyminisz­ter mellett tüntető több ezer fő­nyi hallgatóság előtt. „A nép politikai öntudata megnőtt és színvonala emelkedett — hang­súlyozta az elnök —, de a po­litikai éretlenséget bizonyítaná, ha most felfegyvereznénk a tö­megeket. Nem akarunk erőszak­hoz folyamodni és elutasítjuk azt, de ha mások az erőszakot alkalmazzák ellenünk, mi az al­kotmánnyal és a törvénnyel fe­lelünk“ Ha ebben is meg akar­nak akadályozni bennünket, akkor a forradalmi erőszak esz­közéhez nyúlunk... ALGÍRBAN közös közleményt tettek közzé az algériai, marok­kói és mauritániai külügymi­niszterek tanácskozásáról. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kor­mánya a következő gazdasági évben 5 milliárd dollárral kí­vánja emelni hadiköltségveté­sét. Santiago de Chile — Cseh­szlovákia Kommunista Pártja küldöttsége, amely Jozef Le­nárt vezetésével a Chilei Köz­társaságban tartózkodik, a Chi­lei Kommunista Párt megalapí­tásának 50. évfordulója alkal­mából, tegnap megbeszéléseket folytatott Américo Zorrilla chi­lei pénzügyminiszterrel. A szí­vélyes légkörben folytatott ta­lálkozón a két küldöttség meg­vitatta az egymást érintő kér­déseket. A csehszlovák pártkül­döttség ellátogatott a Puento Alto-i műszaki iskolába is. Ez az intézet ugyanis a legutóbb Washington — Kenneth B. Keating, az Egyesült Államok in­diai nagykövete már tavaly áp­rilisban figyelmeztette William Rogers külügyminisztert, hogy az amerikai kormánynak szá­molnia kell Pakisztán kettésza­kadásával és a független Bang- la Desh megjelenésével. Ez de­rül ki abból a titkos távirat­ból, amelyből a Washington Post részleteket idéz. A doku­mentum feltehetőleg jack An­derson iratcsomójából került a lap birtokába. A New York Ti­mes, amely egy másik titkos KeatLng-táviratot közöl teljes terjedelemben, nyíltan megírja, hogy Jack Andersontól kapta az iratot, egyéb anyagokkal együtt. A New York Times közli, Keating nagykövet táviratát, amelyben az amerikai diploma­ta bebizonyítja, hogy az Egye­sült Államok Tájékoztató Hiva­tala nemzetközi hírszolgálatá­ban aznap reggel, fehér házi forrásokra hivatkozva, olyan magyarázatot adott az indo—pa­kisztáni konfliktus okairól és hátteréről, ami nem egyéb, mint hamisítások, torzítások és va­lótlanságok gyűjteménye. Keating sorra megcáfolja az Egyesült Államok Tájékoztató Hivatala által közreadott Kis- singer-tájékoztató állításait, a többi között azt, hogy az ame­rikai „közvetítés“ bármiféle eredménnyel járt volna Mudzsí- bur Rahman sejk ügyében. A nagyköve):, különösen „érthetet­lennek“ találta azt a Kissin­ger állítási, amely szerint a konf­aláírt csehszlovák—chilei egyezmény értelmében hazánk támogatásával fejti ki tevé­kenységét. A CSKP küldöttségének láto­gatásáról a chilei lapok bő ter­jedelemben számolnak be. Ki­emelik azt a tényt, hogy Jozef Lenárt elvtárs látogatást tett a főváros munkásnegyedében és kijelentette: hazánk népe szo­lidáris a chilei forradalommal. Tegnap este a CSKP küldött­sége részt vett a santiagói színházban rendezett nagygyű­lésen. liktus kirobannása előtt „Wa~ shingtonnak a leghalványabb sejtelme sem volt arról, hogy küszöbön állnak a hadművelet tek“. Keating ezzel kapcsolat­ban idézi az amerikai „védelmi hírszerző szolgálat“ 219-72. szá­mú, november 12-én készült tit­kos tájékoztatóját, amely csak­nem 3 héttel előrejelezte, hogy „küszöbön áll a fegyveres konfliktus kirobbanása". A Rogers külügyminiszterhez intézett tavaly áprilisi nagykö­veti Jelentés, amelyből a Wa­shington Post közöl részleteket, megállapítja: „Pakisztán való­színűleg megszűnt, mint egyesí­tett állam. India nyilvánvalóan ténylegesen és potenciálisan is a térség domináló hatalma. A Bangla Desh korlátozott lehető­ségekkel és óriási problémák­kal — valószínűleg független ál­lamként fog megjelenni.“ A nagykövet ebben a távirat­ban, s ezt később tucatnyi Je­lentésben megismételte, sürget­te az amerikai kormányt: adja fel a pakisztáni katonai diktatú­ra véres elnyomó politikájának bátorítását, s alkalmazkodjék a szubkontinens realitásaihoz. Washingtoni megfigyelők sze­rint a leleplező okiratokat az amerikai kormány olyan fontos személyiségei juttatták nyilvá­nosságra, akik a Nixon—Kissin- ger-féle „pekingi nyitás“-sal kapcsolatos kapkodó diplomá­ciai rögtönzések számlájára ír­ják az USA katasztrofális presz­tízsveszteségét a hindusztáni szubkontinensen. Kényes kérdése San Clemente — A tervezett­nél fél órával tovább, három és fél óráig tartott a „mini-csúcs­találkozónak“ minősített Ni­xon—Szato találkozó első for­dulója. A közép-európai idő sze­rint pénteken hajnalban véget ért megbeszéléseken az ameri­kai elnök és a japán kormány­fő a két ország egymáshoz, il­letve a Kínai Népköztársaság­hoz fűződő kapcsolatait vitatta meg. Szó volt a vietnami hábo­rú kérdéseiről és az indiai—pa­kisztáni konfliktus következmé­nyeiről is. Mint a szóvivői közlésekből kitűnik, Nixon elsősorban arról igyekezett meggyőzni tárgyaló partnerét, hogy pekingi látoga­tása során nein folytat olyan tárgyalásokat, és nem köt sem­miféle olyan jellegű megegye­zést, amely veszélyeztetné az Egyesült Államok és szövetsé­napirenden geseii, így Japán kapcsolatait. Nixon és Szato megbeszélé­seivel párhuzamosan William Rogers külügyminiszter japán kollégájával, Fukuda Takeoval, Connally pénzügyminiszter pe­dig Mizuta Mikio pénzügymi­niszterrel tárgyalt. A külügyminiszterek tanács­kozásán Washington és Tokió kapcsolatain kívül előkelő he­lyen szerepelt egy olyan közös politika kidolgozása, amelyet a két ország a Kínai Népköz- társaság, illetve Tajvan irányá­ban kíván folytatni. Az amerikai külügyminiszter jelezte, hogy Okinawa Japán fennhatóságának helyreállításá­ról maga Nixon elnök fog nyi­latkozni a csúcstalálkozó má­Titkos távirat sodik fordulója után. Az Egye­sült Államok július elsejét ja­vasolja, míg a japán kormány­zat előbbre szeretné hozni a sziget visszaadásának időpont­ját, megfigyelők szerint már április elsejére. Ami a pénzügyi és kereske­delmi tárgyalásokat illeti, Con­nally kénytelen volt kijelente­ni, hogy japán partnerével, Mi­zuta Mikioval folytatott megbe­szélésein „semmiféle végkövet- keztetés vagy megállapodás nem született“. Az amerikai fél kereskedelmi engedményeket kér Japántól. A San Clemente-i nyugati Fe­hér Ház szóvivőjének közlés« alapján várható, hogy zárómeg­beszéléseket követően amerikai —' japán közös közleményben összegezik a tárgyalások ered­ményeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents