Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

E

redetileg az volt a tervünk, hogy bemutatjuk olvasóinknak a ras- ticei (Nagymagyar) tekézőket, akik az elmúlt évben kitűnően szerepelve bejutottak a II. ligába. Az alig 2300 lakost számláló kisközség sportéletében ez jelentős esemény volt, és érthetően pozitívan hat a testnevelési mozgalomra. Hogyan? Erre is választ kaptunk, mert végül nemcsak a tekesport funkcionáriusaival volt alkalmunk beszélgetni. Így azután pontos képet kaptunk Rastice jelenlegi sportéletéről.

Nehéz a helyzetük

Amikor járjuk a vidéket, sosem mulasztjuk el, hogy meg ne látogassuk az iskolákat és elbeszélgessünk a testnevelőkkel problémáikról. Ebben Ras- ticén sem tettünk kivételt. Az iskola tornaterme éppen tíz éve épült, szeptemberben jubilál. Kosárlabdázásra és röplabdázásra is alkalmas. Az iskola mellett pedig salakos kézilabda- pályát létesítettek. Egyszóval, nincs akadálya annak, hogy a fiatalokból sportolókat neveljenek.

— Igen ám, csakhogy nálunk a kilencedik osztály elvégeztével távoznak a fiatalok — mondja a tornaóráról érkező Németh Imre testnevelő —, tehát amikorra beérnének, akkorra legtöbbjüktől el kell búcsúznunk. Iskolánkban nagy az érdeklődés a sportjátékok iránt. Ma már ott tartunk, hogy a legfiatalabbakkal — az első osztálytól felfelé — is foglalkozunk, így mikorra serdülőkké nőnek, vagy elérik az ifjúsági kort, tudjuk csak meg, melyik sportág felel meg számukra legjobban.

— Járásunkban leginkább az atlétikát, kézilabdát, labdarúgást, és az utóbbi időben a kosárlabdát forszírozzák, de a többi sporttal kevesebbet törődnek. Véleményem szerint például a tornát nem kellene így elhanyagolni. Természetesen, akarva, nem akarva mi is az említett sportágakba vagyunk kénytelenek bekapcsolódni. Atlétikai körünk jól működik, főleg a lányok dicsekedhetnek eredményeikkel. Elsősorban Merva Magda hetedikes és Kubovics Edit nyolcadikos tanulóink. Szeretnénk, ha leánycsapatunk bejutna a járási ligába. Reméljük, ugyanez sikerül a fiúknak a kézilabdában. Igyekszünk eredményeket felmutatni, dehát amint már elöljáróban említettem, a folytatás rendszerint elmarad. Nehéz a helyzetünk.

Tornatermi edzésekkel készülnek

Bohus Ferenc, a kilencéves magyar Iskola igazgatója, 1970 óta a rasti- cei labdarúgócsapat edzője, s hogy jó kézzel fogott munkához, az a tavalyi eredményekből is kitűnik.

— A járási bajnokságban játszottunk és Blatná n/Ostrovén (Sárosfa) vetélkedtünk az első helyért. Mi rúgtuk a legtöbb gólt a tavaszi idényben. Nagyon jó sorozatot fogtunk ki, sajnos mégsem sikerült előbbre lépnünk ősszel gyengébben ment a játék, mert a fiúkat egy időre letörte a kudarc. Most ismét versenyben vagyunk a II. osztályba jutásért. Bizakodunk is, de ez nem elég. Meg kell küzdeni az ellenfelekkel.

— Az új idényre január elején kezdtük el a felkészülést. Az iskola tornatermében hetente kétszer tartunk erőnléti edzéseket, és a jövő hónapban már kimegyünk a szabadba. Február 27-re tervezzük első barátságos, idénynyitó mérkőzésünket. Edzéslehetőségeink megfelelőek, és a fiúk élnek is vele. Ami a szorgalmat Illeti, Vlahy, Farkas, Bernek, Molnár Járnak elől Jó példával.

Csak két szakosztály

Csaknem tíz éve annak, hogy Rastice, Cenkovce és Maslovce (Nagymagyar, Csenke és Vajasvata), Zlaté Klasy (Aranykalász) néven egyesült, de csak a térképen. Legalább is ez a benyomásunk. A čenkovcei szövetkezet ugyanis saját csapatát támogatta, mely Zlaté Klasy B néven szerepelt. Talán érthető is. Az A csapat viszont anyagi gondokkal küzdött.

— Eddig anyagi téren — mondja Németh László, az egyesület

Az SMD Zlaté Klasy labdarúgó-csapata nagyon igyekszik, hogy feljusson a II. osztályba.

elnöke — bizony nem álltunk valami jól. A január nyolcadiki évzáró közgyűlés úgy határozott, hogy a B csapat a jövőben a TJ Družstevník nevet viseli, az A csapat pedig az ŠMD Zlaté Klasy néven szerepel. Minket a vízgazdálkodási szövetkezet (Špecializované melioračné družstvo) vett pártfogásába, s a vezetők megígérték, hogy messzemenő támogatásban részesítenek bennünket. Ezért úgy határoztunk, hogy a labdarúgás és a teke mellett még két szakosztályt alakítunk: az asztaliteniszt és a kosárlabdát.

Eddig a tekézök tettek ki magukért a legjobban. Felvételünkön a játékosok és a funkcionáriusok egyaránt boldogan mosolyognak, ami érthető, hiszen sikerült a II. ligába jutniuk. (Kiáts Gyula felvételei)

Övék a dicsőség

Már több mint egy évtizede a teké- zők szerzik a legtöbb babért a községben. A szakosztály 1957-ben alakult, amikor a mostanra már kiöregedett tekepályát építették. 1960 óta Méry Béla a szakosztály elnöke. 1942- ben a magyar válogatott tagja volt, de ő ezzel nem dicsekszik. Imádja kedvenc sportját, és csaknem kizárólag az ő érdeme, hogy a rasticeiek megtanultak tekézni, és kiváló eredményeket tudnak felvonultatni.

— 1960-ban nyertünk először bajnokságot — mondja csillogó szemmel —, és a második osztályba jutottunk. 1962-ben viszont már az első osztályban szerepeltünk. Három évvel később, 1965-ben ismét az első helyen végeztünk, és bejuthattunk volna a IL ligába, de kedvezőtlen anyagi helyzetünkre való tekintettel ezt nem mertük vállalni. Két évvel később ugyancsak a második helyet szereztük meg. Az illetékesek felajánlották: legyünk a II. liga részvevői, de ismét lemondtunk a dicsőségről. 1970-ben megismételtük előző évi szereplésünket, de csak tavaly örülhettünk igazán annak, hogy a tizenkét éven át végzett becsületes munka meghozta gyümölcsét: bejutottunk a második ligába. Nyugodtan vághatjuk ilyen nagy fába fejszénket, mert a járási testnevelési szövetség messzemenően gondoskodott rólunk.

— A szakosztály létszáma tizennyolc. Az A csapatban azonban csupán 6 játékost igazoltunk, mivel a B csapat tagjai a szabályok értelmében négy mérkőzésen szerepelhetnek az A csapat színeiben. így azok a tehetséges fiatalok, akik később a nagy csapatban is számításba jöhetnek, négy alkalommal játszhatnak a második liga mérkőzésein. A B csapat a bratislavai városi bajnokság IIL osztályában a második helyen végzett. Ifjúsági együttesünk a városi bajnokságért folyó 12 fordulós küzdelemben vesz részt, mely február 20- án ér véget, és a győztes bekerül az országos ifjúsági bajnokság mezőnyébe. Nincs reményünk arra, hogy mi legyünk a továbbjutók, de tisztes helyezésre számíthatunk.

— Az A csapat az őszi bajnoki idényben a hatodik helyen végzett. Nem rossz eredmény, de mi ezen feltétlenül javítani akarunk, és bízom abban, hogy terveinket sikerül valóra váltani. Egyéniben Mózes József Sándor 80 versenyző között, 415 faátlaggal, a nyolcadik helyen végzett. Zsig- mond Mihály pedig, aki közben harmadosztályú bírói minősítést is szerzett, 16. lett.

— Ami versenyzőinket illeti, mindnyájukról az elismerés hangján nyilatkozhatok. Amennyiben ez a gárda a jövőben együttmarad, és az eddig tanúsított szorgalomban, lelkesedésben sem lesz hiány, akkor továbbra is sikeresen képviselhetjük községünk színeit. Az utánpótlás gondjaitól sem kell félnünk, mert az ifik megfelelően szerepelnek, és a tekézés iránt nálunk nagy az érdeklődés.

uJ SZÓ

■v & ■ ■-m

KI'::::;I I [ U UH II U i l UI

X I L i i P v'.ft

Ilmáit ilruiPi

•UÍ-Č . . ".'r v': .'ŕ . *; ' -«iaSíí -r-V.-'.. 1-Lt • .fkt-'n.-.i -..'J-*Épül az új tekepálya

A tekézők sikerei az egész járásban visszhangra találtak, s ebben Dávid Ferenc, a hnb titkára — aki különben nagy sportbarát — jócskán közrejátszott. A funkcionáriusok kivétel nélkül elismeréssel nyilatkoztak lelkesedéséről, odaadó munkájáról. Elsősorban neki köszönhető, hogy a község egy automata tekepályával gazdagabb lesz.

— Nem kell a dolgot eltúlozni — mentegetőzik mosolyogva a nemzeti bizottság titkára —, de hát a tekézők bajnoki szereplése minket is kötelez. Szeretném, ha megfelelő környezetben játszhatnák mérkőzéseiket. Az új létesítmény — mely a sportpálya mellett épül, és nemcsak tekepályát, hanem öltözőket, klubhelyiséget is magában foglal — választási programunkban szerepel. Még mielőtt az építkezést elkezdtük, összehívtuk a szakembereket, akikkel megtárgyaltuk a teendőket, majd a község lakosságát csoportokra osztva szerveztük meg a társadalmi munka menetét. Olyan lelkesedéssel fogtak munkához, hogy túlzás nélkül mondhatom: fékezni kellett igyekezetüket. Hetente rendszeresen vettek részt kisebb (18), nagyobb (56) tagú csoportok a brigádmunkákon. A tervek Merva István elképzelései alapján készültek, és ő irányítja az építkezést is. A falakat például egy nap alatt húzták fel, és ebből — egy kivételével — a falu minden kőművese kivette részét. Az egész létesítmény 1,5 millió koronába kerül, de ha nincs összefogás, talán a kétszerese sem lett volna elegendő.

Rastice épül, szépül, erről tanúskodnak az új családi házak, az épülő óvoda, a sportlétesítmények stb. A társadalmi munkának itt hagyományai vannak, s az eredményekre a község lakosai büszkék lehetnek. Ha a jövőben a többi szakosztály is igyekszik a tekézők nyomdokaiba lépni, a sport kedvelőinek sok örömben lesz még részük.

KOLLÁR JÓZSEF

JCiodjo Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszt) a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorki] ntco 10. Telelőn: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-16 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, táviró: 09308. Journal Kiadód tvvatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava. Jesenskéhc 12. Belefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Űi Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad tjhinden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gotfwaldovo námestie 48/VII.