Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-29 / 24. szám, szombat

A Szlovák Statisztikai Hivatal jelentése az SZSZK 1971. évi gazdasági fejlődéséről és a tervfeladatok teljesítéséről 1972 I. 29. Az 1971-es év a Szlovák Szo­cialista Köztársaság politikai és gazdasági konszolidációjának sikeres kicsúcsosodását jelen­tette. A politikai és a gazdasági élet fokozatos konszolidálásá­val, a terv alapvető feladatai­nak és céljainak teljesítésével az elmúlt év számára már az 1970-es évben kedvező kiindu­ló alapot teremtettünk. Az 1971-es gazdaságpolitika fö cél­ja a gazdálkodás termelékeny­ségének és hatékonyságának lé­nyeges növelése, a legfontosabb szektorok egyensúlyának meg­erősítése, s az ötödik ötéves tervben előirányzott fejlesztési feladatok feltételeinek kiépíté­se volt. Az 1971-es állami végrehajtá­si terv igényes fejlesztési prog­ramként a termelési ágazatok, elsősorban a termelőeszközük termelésének gyors fejlesztését tűzte ki célul. A társadalom tö­rekvését a megkezdett építke­zési beruházások gyors befeje­zésére, a munkaerővel való jobb gazdálkodásra, az adásvételi kapcsolatok rendezésére és kül­kereskedelmi mérlegünk ki- egyenlítésére irányította. A terv az életszínvonal emel­kedését az anyagi források nö­velésének arányában irányozta elő, előtérbe helyezve a fejlődés kvalitatív oldalait a belkeres­kedelem stabilitásának megőr­zése mellett az áruválaszték rendszeres növelését. A ténylegesen elért eredmé­nyek többnyire megfelelnek a terv célkitűzéseinek. A társa­dalmi össztermék elért terjedel­me 1,8 százalékkal nagyobb volt a tervezettnél, a tényleges nemzeti jövedelem pedig a ter­vezett színvonalat érte el. Az anyagi források előállítá­sának a tervét a döntő jelen­tőséggel bíró ágazatok teljesí­tették túl: az ipar, a mezőgaz­daság, az építőipar és a szállí­tás. A termelési tervek túltelje­sítése kialakította a feltételeket az értékesítési terv teljesítésé­hez Is. A Szlovák Szocialista Köztársaság szocialista szekto­rában (az efsz-ek nélkül) 1584 000 személy dolgozott. Mintegy 40 000 új dolgozó kap­csolódott be a termelésbe, en­nek következtében a foglalkoz­tatottság az előző évihez viszo­nyítva 2,7 százalékkal növeke­dett. A dolgozók létszámának növekedése az iparban és az építőiparban volt a legnagyobb. A dolgozók átlagos havi bére « szocialista szektorban 1981 korona volt, az előző év átla­gához viszonyítva 69 koronával növekedett. Az iparban 65 ko­ronás, az építőiparban 103 ko­ronás volt a növekedés. Az SZSZK ipara 101,5 száza­lékra teljesítette évi tervét, en­nek következtében az ipari termelés az előző évi szinthez viszonyítva 8,6 százalékkal nö­vekedett. A termelés növekedé­sét kétharmadrészben a mun­katermelékenység növekedése tette lehetővé. Sikeres munkát főleg a bá­nyászok végeztek. 1971-ben több mint 5,27 millió tonna szenet és lignitet fejtettek, ami a szlová­kiai szénfejtés történetében évi csúcseredménynek számít. A termelés növekedése a megelő­ző évi teljesítményhez viszo­nyítva 2,9 százalékos volt. A hőerőművek és a vízierő­művek 101 millió kWó-val túl­teljesítették ugyan az előző évi termelést, de az évi tervet csak 96,8 százalékban sikerült telje­síteniük. A kiesést a vízierő­műveknél a tavalyi alacsony vízállás okozta. A kohóiparban és az ércbá­nyászatban 9,3 százalékkal nö­vekedett az évi termelés. Jelen­tős mértékben növekedett a nyersacél, a hengerelt anyag, az acélhuzalok és az alumínium termelése. A gép- és a fémfeldozoó ipar termelése 1,4 milliárd korona értékkel haladta meg az előző évi termelés színvonalát. A vegyipar termelésének évi növekedése 12,8 százalékos volt, a vegyi, üzemek 263 millió koro­nával teljesítették túl az évi tervet. A közszükségleti ipar tervtel­jesítése 101 százalékos volt. A terv túlteljesítéséhez főleg a bőripari, a cipőipari és a szűcs­ipari vállalatok járultak hozzá, melyek együttesen 208 millió koronával teljesítették túl az évi termelési tervet. Az élelmiszeripar 1970-hez vi­szonyítva 7,4 százalékkal növel­te évi termelését, amihez első­sorban a húsfeldolgozó üzemek járultak hozzá. A munkatermelékenység és az átlagbérek növekedése között kedvező volt az arány, bár nem érte el a tervezettet. Az átlag­bérek növekedése ugyanis túl- * haladta a tervezett színvonalat. A munkatermelékenység növe­kedése megfelelő arányban volt az átlagbérek növekedésé­vel a vegyiparban, a bányaipar­ban, az élelmiszeriparban, a ko­hászatban, a gépiparban és az építőanyagok gyártásában. A számokban is kifejezett eredmények arra utalnak, hogy az ipari termelés elmúlt évi fej­lődését pozitívan értékelhetjük. Néhány vonatkozásban azonban az elmúlt évben is folytatódtak a megelőző évek fogyatékossá­gai, csekély volt a termelés ha­tékonysága és a termelési fo­lyamat intenzitása. Az anyagi és az egyéb ráfordítások nőve- . kedésének üteme megelőzte a teljesítmények növekedésének tempóját, ami azt jelenti, hogy az SZSZK kormányának a tü­zelőanyaggal, az energiával és a nyersanyagokkal való takaré­kos gazdálkodásra vonatkozó intézkedéseit a vállalatok nem realizálták kielégítő mértékben. A mezőgazdasági termelés ter­vezett terjedelmét 101,9 száza­lékra teljesítettük. Ez a meg­előző évi színvonalhoz viszo­nyítva 7,6 százalékos növeke­dést jelent. A mezőgazdaságban elért eredmények az intenzifikációs tényezők, a belső források és tartalékok jobb kihasználásá­nak köszönhetők. Szemes terményekből 3,1 mil­lió tonnát termeltünk, ami csaknem negyedrésszel több az előző évben kitermelt mennyi­ségnél. 1970-ben a gabonafélék átlagos hektározama 27,8 má­zsa volt, 1971-ben, főleg az in­tenzív szovjet búzafajták ter­melésével, 33,9 mázsás átlagos hektárohozamot sikerült elérni. Hektáronként csaknem 20 kg- mal több műtrágyát adagoltunk — tiszta tápanyagban — mint a megelőző évben. A burgonya hektárhozama harmadrésszel volt nagyobb az előző évinél, átlagosan 138,5 mázsát értünk el egy hektár­ról. Nem sikerült a terv teljesíté­se a gyümölcs- és a szőlőter­mesztésben, valamint a cukor­répa-termesztésben. Az őszi szá­razság következtében a cukor­répa átlagos hektárhozama 342,6 mázsa volt. Sikeres volt tehát a gabona­félék, a burgonya és a silóta­karmányok termesztése, ami a takarmányellátás lényeges ja­vulásához vezetett, főleg a má­sodik fél évben. Az előző évi­hez viszonyítva több mint 25 százalékkal növekedett a takar­mánykeverékek termelése, és így kedvező feltételek alakul­tak ki az állattenyésztés tervé­nek teljesítéséhez. A szarvasmarha-állomány 13,8 ezerrel, ennek keretében 1100 tehénnel gyarapodott. A sertés- állomány gyarapodása 104,3 ezer volt, ebben 3,9 ezer a ko­cák száma. A baromfiállomány csökkent, a tyúkok száma azon­ban növekedett. A tehenek és a juhok tervezett állományát nem sikerült elérni. ­Szépen növekedett az állatok termelékenysége. A tehenek évi fejési átlaga 2585 liter volt a tyúkok évi tojáshozama 176. Az állattenyésztés progresszív fejlesztése lehetővé tette az ál­lati termékek felvásárlási ter­vének túlteljesítését. A mezőgazdasági vállalatok terven felül értékesítettek 15,1 ezer tonna vágóállatot, ebből 3,5 ezer tonna volt a szarvasmar­ha, 6,3 ezer tonna a sertés és 4.5 ezer tonna a baromfi. A tervezett tejfelvásárlási 9,1 ezer literrel, a tojásét pedig 73,9 millióval teljesítettük túl. Az erdőgazdaság 101,6 száza­lékra teljesítette a fakitermelés tervét. A kitermelt mennyiség­nek csaknem negyedrészét az elemi csapástól sújtott erdők adták. Az erdőgazdasági üze­mek sikeresen teljesítették az erdőültetés és az erdőritkítás tervét is. A háztartások tűzifa­szükségletét 101,8 százalékra, a szocialista országokba irányí­tott exportfeladatokat pedig 112,3 százalékra teljesítették. Az építkezési beruházások 1971-ben teljesített értéke 344 milliárd korona volt. Ez 13,3 százalékkal több, mint a meg­előző évben. A beruházások realizálása főleg a termelési ágazatokban ment végbe, ami lehetővé tette a termelés to­vábbi növelését. Az iparba 11,6 milliárd koronát, a mezőgazda­ságba 3,5 milliárd koronát, a szállításokba és a távközlésbe 3.5 milliárd koronát fektettünk be. A nyilvános teheráru-forga- lom 6,1 °/o-kal volt nagyobb az előző évinél. A szállítások­ban a vasút 59 százalékos a ČSAD üzemei 40 százalékos, a folyami szállítás pedig 0,9 szá­zalékos arányban vett részt. A vasúti szállítások 109,2 száza­lékra, a közúti szállítások 103,6 százalékra, a folyami szállítá­sok pedig 103,7 százalékra tel­jesítették tervüket. A vasúti személyszállítás tervét 100,3 százalékra teljesítették, a szál lított személyek száma 172 millió volt. A személyi fogyasztás 1971- ben 50,1 milliárd korona érté­kű volt. A megelőző évivel szemben 2,6 milliárd koronával növekedett. A társadalmi fo­gyasztás éťtéke csaknem 15 milliárd korona volt. A meg ­előző évihez viszonyítva 1,1 mil­liárd korona volt a növekedés. 1971-ben szocialista társadal­munk számos intézkedést hozott az életszínvonal emelése érde­kében. Ezek főleg a többgyer­mekes családok és a nyugdíja­sok szociális helyzetét érintet­ték. A szülési szabadság idejét a gyermek kétéves koráig hosz szabbítottuk meg, (a második és a további gyermekek eseté­ben), s a gyermek születésekor kifizetett juttatást 2000 koro­nára emeltük. Ezek az inlézke- dések azokra az anyákra Is vo­natkoznak, akik nem voltak munkaviszonyban. A lakosság pénzjövedehne 1970-hez viszonyítva 6,5 száza lékkai növekedett. A betegbiz­tosítás keretében 5,3 milliárd koronát fizettünk ki, ebből a családi pótlék értéke csaknem 3 milliárd korona. A lakosság kiadásai az előző, évhez viszo­nyítva 6,2 százalékkal növeked­tek, a takarékbetétek értéke 7,9 százalékkal növekedett. A kiskereskedelmi forgalom értéke 48,6 milliárd korona volt, ami 3,1 milliárd koronával több. mint az elmúlt évben. Az élel­miszerek kiskereskedelmi árai 0,4 százalékkal csökkentek. Csökkent például a sertészsír, a szalonna, átmenetileg a ba­romit, a tojás és a pástétomok ára. Az ipari áruk közül csök­kent a textilipari és a ruhaipa­ri termékek ára, a televízió-, a tranzisztoros rádiókészülékek, a hűtőszekrények és egyes sze­mélyautók ára. A lakásépítés terve 34 560 lakás felépítését irányozta elő. A lakásépítés ter­vét teljesítettük, és terven felül 1768 lakást építettünk. Az egészségügyi intézmények­ben 45 382 kórházi ágy volt, ami 1,7 százalékkal több az előző évinél. 9389 orvos fejtett ki ak­tív tevékenységet, ami 3,2 szá­zalékkal több, mint az előző év­ben. Szlovákia területén egy orvosra 488 lakos jut. Meghalt Uitz Béla festőművész Budapestről érkezett a szo­morú hír, hogy Uitz Béla fes­tőművész, századunk szocialista képzőművészetének nagy alak­ja hosszan tartó betegség után elhunyt. A nyolcvanöt évet élt mester életpályáján mint laka­tos indult el. 1908-ban ösztön­díjjal beiratkozott a Képzőmű­vészeti Főiskolára, ahol Balló Ede és Ferenczy Károly tanít­ványaként már az első évek­ben feltűnést keltett alkotá­saival. 1915-ben a Tett című folyóirat köré csoportosult fia­talok antimilitarista értelmisé­gi köréhez csatlakozott. Ettől kezdve aktívan vett részt a munkásmozgalomban. Művésze­tét ebben az időben a dinami­kus szín- és formakompozíciók keresése jellemezte, műveire Cézanne és a kubisták, majd a Der Sturm körül csoportosu­ló expresszionisták hatottak. Ebben az időben Kassák Lajos mellett a Ma című folyóirat társszerkesztője lett. A Magyar Tanácsköztársaság idején tevé­keny részt vállalt a kulturális életben, kinevezték a proletár tanműhely igazgatójává és je­lentős agitációs munkát fejtett ki grafikáival. A proletárdik­tatúra megdöntése után börtön­be került, majd Bécsbe, később Moszkvába emigrált. Bécsben ő alakította meg a Kommunis­ta Párt befolyása alatt álló Egység című folyóiratot. Itt ké­szítette el egyik nagy jelentő­ségű alkotását, a 14 rézkarcból álló, szuggesztív erejű korn^iö'- zícióját, a General tudd című sorozatot. Bécsből Párizsba köl­tözött, ahol álnéven élt és a Francia Kommunista Párt meg­bízásából grafikákat és plakáto­kat készített. 1926-ban Moszk­vában telepedett le, ahol két év múlva gyűjteményes kiál­lítást rendeztek műveiből, s ki­nevezték a képzőművészeti fő­iskola tanárává. 1930-ban a szovjet kormány érdemes mű­vész címmel tüntette ki. 1948- ban kollektív csoportjával a Moszkva 800 éves fennállása alkalmával rendezett ünnepsé­gekre elkészítette a Kropotkin tér hatalmas (42x8 m-es) pannó- ját, amelyen a jövendő Moszk­va látképét örökítette meg. Ugyancsak jelentős munkája még a nagy mezőgazdasági ki­állításra kollektívájával együtt készített két freskója, amelyek az Orosz és a Belorusz Pavilon homlokzatát díszítik. Uitz Béla állandóan változó, a történetileg konkrét való­ság festője volt. Műveiből szin­te naplószerűen követhetők nyomon életútjának főbb állo­másai: Budapest, Bécs, Moszk­va, Párizs, Colloure, Kirgizia, Krim, Moszkva és a hatvanas évektől kezdve ismét Budapest. Kezében a toll, ceruza, a szén és az ecset azonos igényű mű­veket eredményezett. Ezek az alkotások a modern, magyar rajzművészet alapköveit jelen­tik. Uitz Béla életét és művésze­tét nem a nehézség előtti meghátrálás, hanem az állandó harc, a soha meg nem elége­dett igényesség jellemezte, ön­magával, a társadalommal és a művészettel szemben. Művésze­te és embersége egyaránt gaz­dagította századunkat. Halála a magyar és a nemzetközi for­radalmi képzőművészet nagy vesztesége. Érezni a társadalom érverését VALENTVIN KATAJEV 75 ÉVES Ogyesszában született 1897. január 29-én. Abban a szovjet városban, amely a 20. század szovjet munkásmozgalma és a forradalmi megmozdulások je­lentős központja volt. 1905-ben itt is véres összeütközésekre került sor. 1917-ben pedig a pétervári eseményekkel szinte párhuzamosan a munkásosztály képviselői Ogyesszában Js ke­zükbe vették a hatalmat. Mind- annviunk emlékezetében élnek a Nagv Honvédő Háború ogyesszai hősei, akik az ostrom során hősies kitartással, életü­ket feláldozva védték szülővá­rosukat. egyben a munkásha­talmat, a fasiszta betolakodók­kal szemben. Erről a városról a békés építőmunka során is sokat hallottunk. Gyárak, üze­mek. középületek és lakások egész sora épült fel a 20-as és a 30-as években, a munkás­hatalom erejének és életképes­ségének legszebb bizonyítéka­ként. Katajev ebben a környezet­ben nevelkedett, a forradalmi megmozdulások a háború vér- zivatara és “a megfeszített bé­kés építőmunka közepette vált emberré és íróvá. Itt kötelezte el magát egy életre, a dolgo­zó tömegekkel, a szocializmus építőnek névtelen hőseivel. Évtizedek óta tettel és tollal munkálkodik a szovjet hatalom felvirágoztatásáért. Művei a szovjet ember békés építőmun­kájának, hazaszeretetének és bátorságának elkötelezett, mű­vészi igényű krónikái. Katajev ifjúkori elbeszélései újságokban láttak napvilágot még a polgárháború ideién, 1918 és 1922 között. Tömören, világosan és energikusan kel­lett írni, néhány szóba kellett sűríteni a legnagyobb mondani­valót is. Furcsa újságok voltak azokban az időkben, amikor dúlt a kíméletlen küzdelem az ellenforradalommal, a pusztu­lással, az éhínséggel. Kevés volt a papír, ezért „beszélő“ új­ságok készültek: a színészek, vagy maguk a szerzők olvasták fel a lapot. A „fali“ újságot a papírnak csak az egvik olda­lára nyomták, és akár a plaká­tokat, kiragasztották a házak­ra. A verseket, és tárcákat röp­lapokon szórták szét. iutott be­lőlük az ellenség lövészárkaiba is. így formálódott Valentvin Katajev oly jellegzetesen tö­mör és energikus stílusa, élet- szemléletének derűje, hallatlan életszeretete, műveinek kifeje­ző ereje. A húszas években a fiatal Katajev méltó fegyvertársa Vlagyimir Majakovszkijnak, aki döntő hatással volt rá. Aztán újabb korszak következett. Ka­tajev lapok munkatársaként be­járta az országot, felkereste az új építkezéseket, figyelmes te­kintettel követte az új emberi típusok, az új emberi viszonyok kialakulását. Zsengéi — elbeszélései, kis­regényei és szatirikus írásai — után jelenik meg első jelentős alkotása a Hajrá című regé­nye. A szerző így vall erről a művéről: „Az első ötéves terv időszaka széles látókört nyitott számomra — megmutatta helye­met társadalmunkban, s mint írónak jelentős jeladatokat sza­bott meg. Ekkor tudatosítottam, milyen felelősséggel tartozom pártunknak és munkásosztá­lyunknak, milyen fontos az író és a művész szerepe. Más­fél évig dolgoztam alkotáso­mon; minden tudásomat, lelke­sedésemet beleadtam, boldog voltam, amikor művem elké­szült. Olyan alkotás ez, amely meghatározza írói és emberi arculatomat.“ A harmincas esztendők vihar előtti feszültségében születtek Katajev lírai kisregényei, kö­zöttük a Távolban eqy fehér vi­torla című, amely a forradalom kimeríthetetlen, letörhetetlen erejéről tesz tanúbizonyságot. Ez utóbbi kötet A Fekete tenger hullámai című uégykötetes re­gényciklus első darabja lett. Katajev prózájának jellegze­tes vonása a történelmi érzék. Fejlődésében és állandó moz­gásban látja és láttatja korát. Ez az alapja életörömmel teli világlátásának, gondolati ener­giájának, mindannak, ami az élet drámai feszültsége ellenére sajátos derűs színt ad művei­nek. Az elmúlt esztendőkben nap­világot látott alkotásai /Az élő víz, A felejtés fűje, Kubíkl nemcsak tartalmi, hanem for­mai szempontból is rendkívül érdekesek. Katajev 75 eszten­dősen is tele van alkotó kedv­vel: nemrég fejezte be úí regé­nyét. Ojra meg újra nekilát, hogy műveiben újrateremtse ezt a „gyönyörűséges, hétköz­napi életet', mely számára mindig tele volt színekkel és költőiséggel. Napjainkban, amikor hazánk­ban olvan időszerű és sokat emlegetett probléma az író és a társadalom megfelelő kapcso­lata, V. Katajev élete és mun­kássága kitűnő példa arra, hogy a művész miként lehet aktív részese a szocialista társadalom építésének és milyen fontos feladata van e közösségben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents