Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-24 / 19. szám, hétfő

A Doszpat megváltoztatja folyását Nyaktörő iramban száguld terepjárónk a szerpentinen, amely Kricsimből kígyózik fel­felé a Rodope-hegységbe. Nincs sok látnivaló: meredek, kopár sziklák az út jobb oldalán, bal­oldalt pedig mély szakadék. Időnként nehéz szállító teher­autókat hagyunk magunk mö- gütt, amelyek lassan döcög­nek fel a meredeken. 90 kilométer hosszú építkezés Húszpercnyi út után hirte­len óriási betontömb mered elénk, amely félig elzárja az utat. Megérkeztünk a Kri- csim-eróinű építkezéséhez, Bul. gária jelenlegi legnagyobb vízi­erőmüvéhez, a Viccsa-Doszpat vízilépcsőhüz. Ami az építkezés vezetőségé­nek irodájában függő térképen áttekinthetetlennek tűnt, a va­lóságban óriási arányú építő­telepnek bizonyult: öt víztároló és hét erőmű épül a 90 kilomé­ter hosszú, völgyben. Ezenkí­vül több sziklába vájt alagu­tat, transzformátor-állomást és betongyárat, új lakótelepeket, valamint sok-sok kilométer hosszú utat kell megépíteni .itt. A Kricsim-vízierőműnél meg­lepett, hogy a sziklás szaka­dékban csupán egy kis ér csör­gedez a völgy felé. Nyomát sem látjuk gátfalnak, vagy víz­nek, amely a Csehszlovákiából származó két hatalmas turbi­nát hajtaná, a 40 megawattos szovjet generátorokkal. A titok nyitja egyszerű és egyben meghökkentő volt. To­vábbi negyedórányi kacskarin- gós út után a Kricsim-duzzasz- tógát koronáján álltunk, ame­lyet nemsokára átadnak ren­deltetésének. Nyomát sem láttuk itt erő­műnek. Ehelyett a jövendő víz­tárolóból két hatalmas betonto­rony meredezett. Amint Nikola Penkov, az építkezés üzemi párttitkára elmagyarázta, e tor­nyok gyűjtik össze a 18 millió köbmétert magába foglaló tó vizének felső rétegeit. A víz sziklaalagúton át folyik a Kri­esim, a Vicsa Nova és a Vi- Csa Sztara erőművekhez. A Viktoria-vízesésnél magasabban Egy víztároló és három vízi- erőmű. Ennek a módszernek a fő alapja az, hogy a turbinákat hajtó víz ereje nemcsak a víz mennyiségétől, hanem esésének magasságától is függ. A vízi- erőművek a völgyben a duz­zasztógát lábánál sokkal mé­lyebben fekszenek. Ilyen mó­don az alagutak következté­ben a Kriesim gátfalai gyakor­latilag magasabban fekszenek, mint a Niagara-vízesés, habár magasságuk csupán 102 méter. A Tecsel 120 megawattos erő­mű is a Doszpat víztárolóból kapja a vizet egy 16,2 kilomé­ter hosszú sziklaaknán keresz­tül. A múlt év november 17-én nyitották meg először a zsi­lipeket. Ez az egyszerű műve­let megváltoztatta a Doszpat irányát, amely eddig északnyu­gatról déli irányban folyt, s a görög Nesztosz-folyóba ömöl­ve haszontalanul veszett ei vize az Égei-tengerbe. Most a duzzasztógát arra kényszeríti, hogy irányát megváltoztatva a folyó vize északnak tartson. Hét ízben kell turbinákat meghaj­tania, amelyek 1976 ban egy- milliárd kilowattóra energiát fognak termelni, mielőtt a Vi- csán és a Maricán át a ten­gerbe ömölne. Amikor 11 évvel ezelőtt a Viqsa völgyében megkezdődtek a munkálatok, sokan hitetlenül csóválták a fejüket. Különösen az idősebbek. A fiatalok, kis hegyi falvak lakói azonban örömmel fogadták a tervet, mert az építkezés új munkale­hetőséget jelentett számukra. Nem volt egyszerű az átállás, a nehéz napi munka után az es­ti tanulás, mégis szívesen csi­nálták. Száz fiatal még az es­ti főiskolát is elvégezte. Az ifjúság építkezése A Vicsa völgyében lépten- nyomon fiatal szakemberekkel találkozunk. Lelkes munkát vé­geznek itt az „öreg rókákkal“ együtt, akik már évek óta az egyik duzzasztógát építéséről a másikra vándorolnak. Kri- csimben azonban nemcsak a tanulásban és a munkában mu­tatkozik meg az, hogy a Vicsa- Doszpat vízilépcső 1965-óta Bulgária hatodik nemzeti ifjú­sági építkezése. Míg valaha a Kriesim völgyének lakói min­den szabad idejüket a kocsmá­ban töltötték, ma az ifjú épí­tőmunkások a tornacsarnokok­ba és a kultúrházba járnak. Nemzetközi együttműködés A Vicsa-Doszpat vízilépcső a nemzetközi szocialista együtt­működés szép példája. Mielőtt a tervezők ^-munkához láttak volna a Szovjetunióban és más szocialista országokban tanul­mányozták a hasonló létesít­ményeket. A turbinák Csehszlo­vákiában, a generátorok a Szovjetunióban készültek, a négy kábeldaru pedig, amelyek mély sziklaszakadékokat hidal­nak át, a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett. így Bulgária testvérországai is hozzájárulnak segítségükkel ahhoz, hogy e nagy létesítmény az ötéves terv végéig elkészül­jön. Ez az óriási beruházás ugyanis nemcsak a villany­áram-termelés céljait szolgálja. A bonyolult duzzasztógát-rend- szer a több milliárd kilowatt­óra áram termelésén kívül fon­tos szerepet tölt be a vízellá­tásban is. A plovdivi kerület­ben nagy kiterjedésű földeket látnak el öntözőberendezések­kel, és a hatalmas víztárolók a vízisportolók számára is ki­tűnő sportolási lehetőséget nyújtanak. Ezenkívül a hét víz­tároló tó megváltoztatja a Vi- csa-völgyének jelenleg eléggé zord éghajlatát is. így azután további nagy üdülési központ jöhet itt létre. Míg az építkezés kezdetekor a Vicsa völgyének csupán hétezer lakosa volt, számuk hamarosan eléri a 25 ezret. , (Neues Deutschlandj ,Parancsnokunk‘ A Naše vojsko Kiadóvállalat 50 000 példány­számban kiadta „Az élet útjain“ címmel Ludvík Svoboda elvtárs visszaemlékezéseit. A könyv már majdnem mindenütt elfogyott, s ezért készítik a második kiadást. Tekintettel a Ludvík Svoboda köztársasági el­nök könyve iránti nagy érdeklődésre, a Naše vojsko Kiadóvállalat szerkesztői dr. P. Hárka, Ji- rí Blecha, Ivan Cigánek és Magda Minkeioitzová új érdekes publikációt készítettek „Parancsno­kunk“ címmel. A könyv Ludvík Svoboda elvtárs 40 bajtársánuk visszaemlékezéseit tartalmazza, akik csehszlovák egységekben harcoltak a Szov­jetunióban, vagy Svoboda elvtárs közvetlen kö­zelében vagy azokban az egységekben, amelyek­nek ő volt a parancsnoka. A könyv szerzői így nyilatkoztak munkájuk­ról: „Számos apró élményt, epizódot és eseményt gyűjtöttünk össze és sorakoztattunk fel, hogy se­gítségükkel megrajzolhassuk annak az embernek a profilját és tulajdonságait, aki katonái élén nehéz harcokban küzdötte át magát Buzuluktól egész hazáig. Ma államunk élén áll. Az idő el mosta a részleteket, ám egyúttal sok igazságot bizonyított. Bővebb összefüggésekben akartuk bemutatni az embert. Az embert a nép között, barátai, bajtár­sai között és különböző helyzetekben. Hogy mi­lyen ez az ember, állapítsa meg az olvasó. Az egyes visszaemlékezések tartalma arról ta­núskodik, hogy többnyire csak a közeli és beava­tott bajtársak írhatták, akik parancsnokukat hosszabb időn keresztül kölcsönös kapcsolat alapján ismerték. Persze, vannak köztük olyanok is, akik apró epizódokkal és a parancsnokkal való rövid találkozásokból indultak ki. Jóllehet, az elbeszélések tartalma különböző, azonban egy valami egységes mindannyiban: őszinte, mély személyes élményeken alapul, és ezáltal lehető­vé teszi az olvasóknak, főként az ifjúságnak, hogy megismerje köztársasági elnökünk szemé­lyét, mint parancsnokot, aki a nehéz időkben ve• ze'tte egységeinket a Szovjetunióban. A kiadvány minden bizonnyal nagy érdeklő- dést kelt olvasóink, főként a fiatalok körében. (MILOŠ VÁNI alezredes nyomán) Tüzelőállásban a légvédelmiek [Koláček felvétele) Pusztították az ellenséget... A Szovjetunióban alakult légi hadosztály történelmének dicső fejezete i.972. Itt épUI a Balkán legmagasabb duzzasztógátja Huszonhét évvel ezelőtt — 1945. január 25-én — alakult meg a Szovjetunióban az első csehszlovák vegyes légi had­osztály, amely a szovjet hadse. reggel és a csehszlovák harc­kocsidandárral együtt jelentős mértékben kivette részét a ha­zánk felszabadításáért vívott súlyos harcokból. A csehszlovák repülőegység a Szovjetunióban már 1943- ban formálódott. Fokoza­tosan azután az első csehszlo­vák vegyes légi hadosztállyá alakult, amelynek alapját a szovjet katonai iskolákban ok­tatott repülőseink, s azok a csehszlovák repülősök alkot­ták, akik Angliából a Szovjet­unióba mentek, továbbá a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben részt- vett pilóták. Ez a vegyes had­osztály három ezredből állt, ezek közül kettő vadászrepülő- gépezred, egy pedig csatarepti- lő-ezred volt. Itt harcolt a Zvolenský elnevezésű csehszlo­vák vadászrepülő-ezred is, amely 1.944-ban a Szlovák Nem­zeti Felkelésben súlyos feltéte­lek között kiváló sikereket ért el a fasiszta betolakodók el­leni harcban. Az első csehszlovák vegyes légihadusztályt a Szovjetunió­ban alakult első csehszlovák hadtest részeként 1945. január 25-én besorolták Zsdanov altá­bornagy 8. szovjet légihadtes- tóbe. Ebben az összeállításban vett részt azután a hadosztály Csehszlovákia felszabadításá­nak hadműveleteiben. A har­cokba való bevetés percétől kezdve az első csehszlovák ve­gyes légi hadosztály katonái nagy harci felkészültségről, magas erkölcsi értékekről és fegyvereik mesteri kezeléséről tettek tanúbizonyságot. Opava, Moravská Ostrava és Tešín tér­ségében nagy ellenséges had­erőt, sok géoet semmisítettek meg, s ezzel biztosították a szovjet és a csehszlovák szá­razföldi haderők gyors előre­haladását. A Szovjetunióban alakult el­ső csehszlovák vegyes légi had­osztályt a harci érdemek elis­meréseként három ízben em­lítették a szovjet hadsereg fő­parancsnokának napiparancsá­ban, ezenkívül kitüntetésre ja­vasolták. Harci zászlaját több érdemrend díszíti. Számos ki­tüntetést és érdemrendet kap­tak a hadosztály egyes kato­nái is. Nagy elismerésben volt részük a csehszlovák repülő­söknek az Ostrava felszabad? tásakor véghezvitt mesteri had­műveletükért. A város védnök­séget vállalt a repülőalakulat felett, és így elnyerte az Ost­ravský tiszteletbeli elnevezést. A csehszlovák repülősöknek a második világháborúban a fasizmus ellen vívott aktív küz­delme a csehszlovák légierők történetének dicső fejezete. A felszabadítás után az első csehszlovák vegyes légi had­osztály a légierők építésének alapja lett. Több fejlődési sza­kaszon ment át, s ma már je­lentős harci erőként hadsere­günk többi katonájával együtt magas fokú harci felkészült­ségben szilárdan kész teljesí­teni becsületbeli küldetését — védelmezni dolgozó népünk vívmányait. Légi haderőnk politikai arc- élével, erkölcsi és harci felké­szültségével, a csehszlovák néphadsereg szerves része, s a Varsói Szerződés keretében szövetségeseinkkel együtt a béke megbízható védelmezője. Ján Mičátek alezredes Nemes cselekedet Annak a tüzérosztálynak ka- tonái, amelyben szolgálok, a múlt ősszel a Sumavai Állami Gazdaságban voltak brigádmun­kán. Mintegy 65 000 korona volt a jutalmuk. A katonák egyhan­gúlag úgy határoztak, hogy en­nek az összegnek a felét a hős vietnami nép megsegítésére ajánlják fel. Az egység pa­rancsnoka helyeselte elhatáro­zásukat és elismerésének adott kifejezést. VAJDA ANDRÁS közkatona A feladatok teljesítéséért Az idei kiképzési év fel­adatai a tavalyinál nagyob­bak és igényesebbek. Ennek kapcsán felkerestem katonai alakulatunk egyik politikai tisztjét és a következő kér­dést tettem fel: „Hogyan fognak hozzá a nemzetvédelmi miniszter pa­rancsának és a politikai fő- csoportfőnök irányelveinek teljesítéséhez az új kiképzési évben?“ Ivan Karaffa alezredes válaszában a következőket mondotta: „Tevékenységünkben pár­tunk XIV. kongresszusa ha­tározatainak teljesítését te­kintjük fő feladatunknak. Az általános feladatokat szeret­nénk olyan valósággá vál­toztatni, hogy hadseregünk szilárdan álljon a világbéke és a szocialista tábor védel- mezésében a szovjet hadse­reg oldalán. Az új kiképzési év konkrét feladatait úgy tö- niörítettük tervbe, hogy min­den tiszt és parancsnok előtt ismeretes legyen nemcsak a cél, hanem a célravezető út is. A politikai-nevelőmunka, a harci felkészültség és a művelődés szakaszán minden hivatásos katona előtt vilá­gos, konkrét feladat áll. Az elmúlt évben a politikai tömeg munka terén értékes tapasztalatokat szereztünk a katonák nevelésében. Megta­nultuk, hogyan nyerhetjük meg a tényleges szolgálatot teljesítő katonákat a kezde­ményezés és az aktivitás fej­lesztésére. Munkánk gyümöl­cse a szocialista versenyben nyilvánul meg. A legértéke­sebb eredmény, hogy kato­náink már politikailag gon­dolkodnak, és ez tükröződik a kötelességek példás telje­sítésében, a katonai szolgá­lathoz való viszonyukban. Az új kiképzési évben a CSKP és a SZISZ üzemi szer­vezeteivel, valamint a tisz­tek és a parancsnokok össze­fogásával szeretnénk eze­ket a pozitív megnyilvánulá­sokat továbbfejleszteni. Cé­lunk: elérni azt, hogy a ne­velésért érezzék a felelőssé­get nemcsak a hivatásos ka­tonák, hanem feleljen min­den katona is önmagáért és bajtársaiért, így emelhetjük magasabb színvonalra a kö­zösséget. Meggyőződésem, hogy a párttagok és az ifjúsági szer­vezet segítségével sikerül mindezt elérnünk, és ezál­tal teljesítjük az 1972-es évre kitűzött legfontosabb feladatokat mind az alakula­toknál, mind néphadsere­günkben“. —gf— ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI A. BÉKE

Next

/
Thumbnails
Contents