Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

ÖNKRITIKA (Perec — Kijev) — Mert le csak gázzal tudsz öngyilkosságot megkísérelni! Most nézd meg a gázszámlát! (lei Paris) MENETREND — Miért van tulajdonképpen a menetrend, ha az összes vo­nat késik? — méltatlankodik egy utas. A vasutas rögtön válaszol: — Hát ez csak világos: azért, hogy tudják, mennyit késnek a vonatok! BÍRÓSÁGON Kimondják a válást. A bíró megkérdezi a gyerektől: — Pistike, te kihez akarsz menni? A papához vagy a ma­mához? A fiú gondolkozik, majd így válaszol: — Akié a televízió lesz. FEJLŐDÉS Brahováczék sopánkodnak, hogy nem bírnak a gyerme­keikkel. — Ha ez így megy tovább, hová jutnak ezek a mai fiata­lok? — kérdi Brahováczné. — Én nem aggódom — fele­li a szomszédasszony —, las­san, de biztosan eljutnak ad­dig, amíg ugyanezt a kérdést teszik fel ők is ... OKOS — Mondd, szerinted laknak a csillagokon emberek? — Persze, különben éjjel nem világítanának... ATHEN Sztratisz találkozik Grigorisz- szal és megkérdezi: — Mond, Grigorisz, miért jár­kálsz itt a dinamitgyár körül? — Tudod — jeleli a megszó­lított —, elhatároztam, hogy holnaptól leszokom a dohány­zásról és most tréningezek... ŰJABB ÁLDOZAT (Nevelspalter) OK Sopánkai felhívja a munka­helyéről a feleségét: — Halló, Vera, meghívtam estére hozzánk a főnököt, kér­lek gondoskodj valami jó va­csoráról! Este hiába várakoznak, s egy idő múlva megkérdi az asz- szony: — Hol a főnök, Béla? — Már két hete szabadságon van — válaszolja mosolyogva a férj — de szerettem volna az év utolsó napján végre egy jó vacsorát enni!... PÁRBESZÉD — Kdtiról nem mondhatok semmi rosszat. — Nem baj, akkor beszéljünk más nőről... kérdés — Tudod, miért nem gyárta­nak fekete színű Trabantokat? — ??? * — Nehogy brikettnek nézzék az emberek ... ORVOSNÁL — Doktor úr, a feleségem ügyében jöttem ... — Emlékszem a kedves ne­jére. Nos, használtak a fogyasz­tó tabletták? — Igen, doktor úr, olyannyi­ra, hogy a feleségem eltűnt... SVÉD VÁLTOZAT A filmgyár asszisztense be­széli barátjának: — Ma a rendező egy csodá­latos jelenetet forgatott. A szí­nésznő meztelenül ült a fürdő­kádban, nyakig a habos, fenyő­illatú vízben. Amikor a jelenet­tel elkészült, a rendező meg­csinálta ugyanennek a jelenet­nek a svéd változatát is. — És ezt hogyan csinálta? — Egyszerűen. Kihúzta a fürdőkád dugóját... SZERVIZBEN Az autójavítóba bepöfög egy összetört, piszkos kocsi. Egy nő száll ki belőle, s azt mondja a portásnak: — Reggelre hozzák rendbe a kocsimat! Mire a portás: — Asszonyom, ne feledje, ml ugyan megmoshatjuk a kocsi­ját, de sajnos kivasalni nem tudjuk. SZÖVEG NÉLKÜL (J. Molin rajzaj NAGYTAKARÍTÁS _ Na ,e»*. ..yan* . mo*.n építkezések. ;.v (T ancz Tibor karikatúrája) Az elegáns közönség jó hangulatban figyelte a Kro­nos cirkusz gálaelőadását. Hetedhét országra szóló att­rakciók követték egymást, elképesztő bravúrszámok reszkettek és vibráltak kor­cos kék fénnyel. Egy erő­művész a kvantumelmélet­tel hajigálózott és harminc­két differenciálegyenletet nyomott ki fél kézzel. A púderes képű illuzionista pelyhesen csipogó neutro­nokat húzott elő a cilinde­réből és három légtornász bekötött szemmel végzett ha­lálugrásokat a szédítő iram­ban lengő Eötvös-ingán. Valami mégis hiányzott. Valami. A Nagy Szám, a szuperprodukció, amely be­tetőzné az építményt, a zá­rókő. amely önmagától ugornék a piramis csúcsára, hogy feszes és megbontha­tatlan egységgé varázsolja a bazaltok zilált halmát. A világszám, a sohanemlátott, amelytől összeszorult a szív, amelyen álmélkodni lehet, sírni meg kacagni egyszer­re, és amelyet oly ígéretes titokzatossággal helyezett kilátásba a Kronos cirkusz fényújságja. Az elektronikus zenebo­hócok után a porondmester gördült a manézsba. Elfo­gódottsággal küzdött, a va­rázsszem zölden villogott erősítőjén. — Mélyen tisztelt höl­gyeim és uraim — mondta. — Van szerencsém bejelen­teni Homo kapitányt, aki év­tizedekig dolgozott mutat­ványán és most önök előtt produkálja először megrázó és felemelő művészetét... A hangszóró izgatottan sí­polni kezdett, a porondmes­ter ugyanis begerjedt a szenzáció előérzetétől, fütő- csövei túlmelegedtek. — Hölgyeim és uraim — csipogta az eddiginél jóval rövidebb hullámsávon — hölgyeim és uraim ... Ho­mo kapitányi A konzervzenekar tust hú­zott, távvezérlésű harpszi- kordok csilingeltek szél­trombiták kíséretében. Vékony, bajuszos ember­ke siklott a porondra. Této­ván körülnézett, majd hir­telen elhatározással megra­gadta a kis jármű kafráját, előre hajolt és az oldalára fordult. Az orkeszterben pe­regni kezdett a vihardob, amely mindig az életveszé­lyes mutatványok aláfestő zenéje volt. Hajnali kivég­zéseké a sáncárokban, éj­szakai duplaszaltóké a ku­polában. Az elegáns közön­ség előrehajolt a helyén, op­tikáit igazgatva figyelte a döbbenetes látványt. Homo kapitány most emelkedni kezdett fektéből s előbb egyik, majd másik talpát a talajra helyezvén, lassan­ként felegyenesedett. Hom­lokán kidagadtak az erek, arcán a végletes összpon­tosítás fájdalmas vonásai jelentek meg. A nézőtérről rémült sikolyok hallatszot­tak. — Mi az? Mit csinál? Ne engedjék! Eldől és darabok, ra törik. Ez embertelenség. Geo, a régész már tud­ta, miről van szó. Verítékez. ni kezdett a tenyere, ki­száradt torokkal súgta szom­szédjának. — Látja a törzse alján azt a két csökevényt? Még az ősautó korából maradt. Egyikkel a gázpedált, má­sikkal a féket nyomták az előemberek. De, hogy állni is lehet rajtuk, azt sosem gondoltam volna. Homo kapitány bizonyta­lanul, ingadozva állt a po­rond közepén, vonásain fé­mes sápadtság. A dobok most hirtelen elhallgattak, baljós csend nehezedett a Kronos cirkuszra. Többen ki­kapcsolták a vevőcsöveiket, nem bírták nézni az ideg­borzoló mutatványt. Homo kapitány mély lé­legzetet vett s aztán óvato­san csosszanó léptekkel kö­rüljárta a porondot, majd diadalmasan és megköny- nyebbülten visszarogyott a. járműre. A szemeiből akkor már kihunyt a ragadozó fény, elkínzottan és bölcsen nézett maga elé, mint aki megjárta a poklokat s a halálból érkezett. A zenekarban az égre ku­korékoltak az orkánharso­nák, a Kronos cirkusz ele­gáns közönsége zizeregve, süvöltözve köszöntötte a páratlan és fájdalmas szép produkciót. Homo kapitány, aki — íme — újra felfedezte a lá­bat. PETERDI PÁL GONDOLATOK A városokat .'al vakon keltene építeni. Ott jobb a levegő. X-né álma: legyen kis lábam és nagylábon él­jek. * * * Nem élt még a világon olyan filozófus, akt a fogfájást türelmesen viselte volna el. # *• * . =:. ■ . Z. dicsekszik: A feleségem annyira szeret en- gém, hogy néha mór megért. ... A lustaság netovábbja: reggel ötkor kelni hogy minél többet tétlenkedjünk. . ’. * ^ ' * * * ' Barátom mondja: Ne kritizálj senkit! Egyesek süketed.

Next

/
Thumbnails
Contents