Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
ÖNKRITIKA (Perec — Kijev) — Mert le csak gázzal tudsz öngyilkosságot megkísérelni! Most nézd meg a gázszámlát! (lei Paris) MENETREND — Miért van tulajdonképpen a menetrend, ha az összes vonat késik? — méltatlankodik egy utas. A vasutas rögtön válaszol: — Hát ez csak világos: azért, hogy tudják, mennyit késnek a vonatok! BÍRÓSÁGON Kimondják a válást. A bíró megkérdezi a gyerektől: — Pistike, te kihez akarsz menni? A papához vagy a mamához? A fiú gondolkozik, majd így válaszol: — Akié a televízió lesz. FEJLŐDÉS Brahováczék sopánkodnak, hogy nem bírnak a gyermekeikkel. — Ha ez így megy tovább, hová jutnak ezek a mai fiatalok? — kérdi Brahováczné. — Én nem aggódom — feleli a szomszédasszony —, lassan, de biztosan eljutnak addig, amíg ugyanezt a kérdést teszik fel ők is ... OKOS — Mondd, szerinted laknak a csillagokon emberek? — Persze, különben éjjel nem világítanának... ATHEN Sztratisz találkozik Grigorisz- szal és megkérdezi: — Mond, Grigorisz, miért járkálsz itt a dinamitgyár körül? — Tudod — jeleli a megszólított —, elhatároztam, hogy holnaptól leszokom a dohányzásról és most tréningezek... ŰJABB ÁLDOZAT (Nevelspalter) OK Sopánkai felhívja a munkahelyéről a feleségét: — Halló, Vera, meghívtam estére hozzánk a főnököt, kérlek gondoskodj valami jó vacsoráról! Este hiába várakoznak, s egy idő múlva megkérdi az asz- szony: — Hol a főnök, Béla? — Már két hete szabadságon van — válaszolja mosolyogva a férj — de szerettem volna az év utolsó napján végre egy jó vacsorát enni!... PÁRBESZÉD — Kdtiról nem mondhatok semmi rosszat. — Nem baj, akkor beszéljünk más nőről... kérdés — Tudod, miért nem gyártanak fekete színű Trabantokat? — ??? * — Nehogy brikettnek nézzék az emberek ... ORVOSNÁL — Doktor úr, a feleségem ügyében jöttem ... — Emlékszem a kedves nejére. Nos, használtak a fogyasztó tabletták? — Igen, doktor úr, olyannyira, hogy a feleségem eltűnt... SVÉD VÁLTOZAT A filmgyár asszisztense beszéli barátjának: — Ma a rendező egy csodálatos jelenetet forgatott. A színésznő meztelenül ült a fürdőkádban, nyakig a habos, fenyőillatú vízben. Amikor a jelenettel elkészült, a rendező megcsinálta ugyanennek a jelenetnek a svéd változatát is. — És ezt hogyan csinálta? — Egyszerűen. Kihúzta a fürdőkád dugóját... SZERVIZBEN Az autójavítóba bepöfög egy összetört, piszkos kocsi. Egy nő száll ki belőle, s azt mondja a portásnak: — Reggelre hozzák rendbe a kocsimat! Mire a portás: — Asszonyom, ne feledje, ml ugyan megmoshatjuk a kocsiját, de sajnos kivasalni nem tudjuk. SZÖVEG NÉLKÜL (J. Molin rajzaj NAGYTAKARÍTÁS _ Na ,e»*. ..yan* . mo*.n építkezések. ;.v (T ancz Tibor karikatúrája) Az elegáns közönség jó hangulatban figyelte a Kronos cirkusz gálaelőadását. Hetedhét országra szóló attrakciók követték egymást, elképesztő bravúrszámok reszkettek és vibráltak korcos kék fénnyel. Egy erőművész a kvantumelmélettel hajigálózott és harminckét differenciálegyenletet nyomott ki fél kézzel. A púderes képű illuzionista pelyhesen csipogó neutronokat húzott elő a cilinderéből és három légtornász bekötött szemmel végzett halálugrásokat a szédítő iramban lengő Eötvös-ingán. Valami mégis hiányzott. Valami. A Nagy Szám, a szuperprodukció, amely betetőzné az építményt, a zárókő. amely önmagától ugornék a piramis csúcsára, hogy feszes és megbonthatatlan egységgé varázsolja a bazaltok zilált halmát. A világszám, a sohanemlátott, amelytől összeszorult a szív, amelyen álmélkodni lehet, sírni meg kacagni egyszerre, és amelyet oly ígéretes titokzatossággal helyezett kilátásba a Kronos cirkusz fényújságja. Az elektronikus zenebohócok után a porondmester gördült a manézsba. Elfogódottsággal küzdött, a varázsszem zölden villogott erősítőjén. — Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim — mondta. — Van szerencsém bejelenteni Homo kapitányt, aki évtizedekig dolgozott mutatványán és most önök előtt produkálja először megrázó és felemelő művészetét... A hangszóró izgatottan sípolni kezdett, a porondmester ugyanis begerjedt a szenzáció előérzetétől, fütő- csövei túlmelegedtek. — Hölgyeim és uraim — csipogta az eddiginél jóval rövidebb hullámsávon — hölgyeim és uraim ... Homo kapitányi A konzervzenekar tust húzott, távvezérlésű harpszi- kordok csilingeltek széltrombiták kíséretében. Vékony, bajuszos emberke siklott a porondra. Tétován körülnézett, majd hirtelen elhatározással megragadta a kis jármű kafráját, előre hajolt és az oldalára fordult. Az orkeszterben peregni kezdett a vihardob, amely mindig az életveszélyes mutatványok aláfestő zenéje volt. Hajnali kivégzéseké a sáncárokban, éjszakai duplaszaltóké a kupolában. Az elegáns közönség előrehajolt a helyén, optikáit igazgatva figyelte a döbbenetes látványt. Homo kapitány most emelkedni kezdett fektéből s előbb egyik, majd másik talpát a talajra helyezvén, lassanként felegyenesedett. Homlokán kidagadtak az erek, arcán a végletes összpontosítás fájdalmas vonásai jelentek meg. A nézőtérről rémült sikolyok hallatszottak. — Mi az? Mit csinál? Ne engedjék! Eldől és darabok, ra törik. Ez embertelenség. Geo, a régész már tudta, miről van szó. Verítékez. ni kezdett a tenyere, kiszáradt torokkal súgta szomszédjának. — Látja a törzse alján azt a két csökevényt? Még az ősautó korából maradt. Egyikkel a gázpedált, másikkal a féket nyomták az előemberek. De, hogy állni is lehet rajtuk, azt sosem gondoltam volna. Homo kapitány bizonytalanul, ingadozva állt a porond közepén, vonásain fémes sápadtság. A dobok most hirtelen elhallgattak, baljós csend nehezedett a Kronos cirkuszra. Többen kikapcsolták a vevőcsöveiket, nem bírták nézni az idegborzoló mutatványt. Homo kapitány mély lélegzetet vett s aztán óvatosan csosszanó léptekkel körüljárta a porondot, majd diadalmasan és megköny- nyebbülten visszarogyott a. járműre. A szemeiből akkor már kihunyt a ragadozó fény, elkínzottan és bölcsen nézett maga elé, mint aki megjárta a poklokat s a halálból érkezett. A zenekarban az égre kukorékoltak az orkánharsonák, a Kronos cirkusz elegáns közönsége zizeregve, süvöltözve köszöntötte a páratlan és fájdalmas szép produkciót. Homo kapitány, aki — íme — újra felfedezte a lábat. PETERDI PÁL GONDOLATOK A városokat .'al vakon keltene építeni. Ott jobb a levegő. X-né álma: legyen kis lábam és nagylábon éljek. * * * Nem élt még a világon olyan filozófus, akt a fogfájást türelmesen viselte volna el. # *• * . =:. ■ . Z. dicsekszik: A feleségem annyira szeret en- gém, hogy néha mór megért. ... A lustaság netovábbja: reggel ötkor kelni hogy minél többet tétlenkedjünk. . ’. * ^ ' * * * ' Barátom mondja: Ne kritizálj senkit! Egyesek süketed.
