Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
Játék, művészet, vagy tudomány a sakkozás? Mihail Botvinnik' a „Lehetséges és lehetetlen a kibernetikában“ című kiadványában felteszi a kérdést, vajon mi is a sakkozás. Játék? Művészet? Tudomány? Vagy talán az első, a második és a harmadik egybevéve? A volt sakkvilágbajnok — a szovjet sakkiskola nesztora — igyekezett a lehető legpontosabb választ adni e kérdésre, a rádioelektronika és kit>ernetika terén szerzett mélyreható szakismeretei alapján. Bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a sakk nem tudomány. A tudománynak ugyanis szükségszerűen kutatnia kell a természet, a társadalom, vagy a gondolkodás törvényeit, míg a sakk csupán egy történelmileg kialakult, közérthető séma. A sakkozásnak ugyan van tudományos eleme is, ám ennek éppen olyan alárendelt szerepe van, akár a művészetben, vagy a sportban. Hiszen senki sem állíthatja. hogy a könnyűatlétika csak azért Is tudomány, mert egy versenyfutő felkészülésekor a sportorvos utasításaihoz tartja magát. A sakk mindig is játék volt. Amikor azonban az emberek fokozatosan mélyebben értelmezték a sakkot, amikor rájöttek a sakkozás szépségére, amikor felfedezték a sakkpartikat, amelyek évtizedeken keresztül esztétikai élményt nyújtottak az embereknek, akkor a sakk már megszűnt láték lenni. Am a sakk mégis játék maradt. Olyan játék, amely néha művészetté válik. És megvan a közönsége is, amely értékeli szépségét. A művészet a valóságot sajátosan művészi képekben hivatott kifejezni. A szakemberek ezért vonogatták a vállukat, amikor a sakkról volt szó: „Ugyan kérem, micsoda tudomány? Milyen valóságot is fejezhet ki a sakk? Talán nem tudják, hogy ez csak egy olyan séma, amelyet maga az ember talált ki?“Mégis űgv vélem, hogy jz az eléggé elterjedt tévedés tulaldonkéopen a dolgok felületes ismeretéből ered. Magunk előtt látjuk a sakktáblát, a figurákat, a felállított sémát és úgy tűnik, hogy éppen ez a sakkozás tartalma. Ugyanilyen sikerrel bizonyíthatnánk, hogy a vonó és a hegedű már zenét Jelent. Sakkozásnál az emberi gondolkodás alkotó, logikus oldalát csodáljuk és erről specifikus sakk-képek for- máiáhan nverünk elképzelést. A sakkparti szerint értékeljük a mestert. Jellemző sakktulajdonságait, ötletességét és találékonyságát, gondolkodásának mélységét, kitartását és energiáját. A sakkjáték szerelmeseinek esztétikai élményt nyújt, ha egy érdekes partit látnak, vagy ha egy bonyolult helyzetet oldanak meg. Szinte a gvönvör érzetét kelti a gazdag elgondolásokkal teli sakkparti, a logikus mérlegelések érzékelésének varázsa Ezek olvan emóciók, melyeket minden sakkjáté- kos ismer. Amikor a salck- 1átéko<;t csodáljuk, afckor azzal egyldőben az emberi gondolkodást csodáljuk. A sakkozás tehát művészet és számolás. Számolni azonban a gép is könnyén tud. fis mi a művészet? Vajon előállíthatunk-e olyan számítógépet, amelyik jól sakkozna? Sikeres lehet-e egy gép és egy sakkmester találkozója? Norbert Wiener, a kibernetika atyja e kérdésre negatív választ adott. Véleménye határozottan figyelemre méltó. Néhány évvel ezelőtt tanúja voltam Mihail Tál nyilatkozatának: állítólag ilyen gépet nem lehet előállítani. Egy szovjet kibernetikus valahol azt mondotta, hogy egy sakkfeladatokat kiszámító gépet ugyan meg lehetne szerkeszteni, ám mérete megközelítené a moszkvai egyetem épületének magasságát. . A számítógépek nagyon megkönnyítették a kutatók munkáját. Még 30 évvel ezelőtt mennyit küzködtek a mérnökök. Diákkoromban magam is részt vettem a Belorusszia számára tervezett energetikai rendszer stabilitásának kiszámításában. Ezek a számítások három hónapot vettek igénybe. Ma a gép — emberi segítség nélkül — ilyen feladatot néhány óra, sőt néhány perc alatt meg tud oldani. A hasonló feladatok nem túl igényesek. Bonyolult feladat megoldására azonban hatalmas méretű gép szükséges. A sakkozásban ugyanis annyi varriáns átszámítása szükséges, hogy a gép már a második lépés után Idő hiányban találná magát. Vajon miért is jutna a gép ilyen helyzetbe? Mindenki tudja, hogy a sakkozó sohasem számíthatja át az összes lehető variánsokat; előbb kettő, vagy négy húzást fontol meg. Ösztönszerűen elveti a fel- használhatatlan variánsokat. Ha megfontoljuk, hogy egy sakkjátszma átlagosan 40 lépés után ér véget, akkor a sakkozónak a játék végéig megközelítőleg 100 lépést kell fontolóra vennie. És ha még ez 100-nál is több lenne, akkor is összehasonlíthatatlanul kevesebb annál az asztronómiai mennyiségnél, amely az összes lehető varriánsok át- vevésénél keletkeznek a gépben. A gépnek a sakkozókkal szemben olyan előnye van, hogy kiváló az emlékezőtehetsége, a kitartása pedig egyenesen irigylésre méltó. Ezenkívül nem érzékeli a teremben uralkodó zajt és az újságírók kommentárját. Ha egyszer majd a gépek is elnyerhetik a nemzetközi sakkmesteri címet, akkor két sakkvilágbajnokságot kell rendezni: egyet az emberek, egyet pedig a gépek számára. Ám ebben az esetben nem a gépek kellnek versenyre egymással, hanem inkább a gépek alkotói és programozói. A gépek (vagy programok) első nemzetközi találkozója már 1967-ben megvalósult. amikor egy szovjet és egy amerikai gép kelt versenyre. Négy játszmát Játszottak le. Az eredmény 3:1 volt a szovjet gép javára. Még nagyon sokat kell tenni a sakkozó gépek minőségének javítása érdekében. Ezt a feladatot csak a sakkmesterek, szakemberek, matematikusok, pszichológusok és más tudományos dolgozók közös igyekezetével lehet megoldani. f Szputnyik I TV-programok Belgiumban „Ilyen tv-műsorkínálat még Amerikában is ritka“ — mondják Brüsszelben az amerikai EGK misszió tagjai. Velük együtt örvendezik máris mintegy 80 000 brüsszeli lakos. Több tv-programot tudnak venni, mint az európai nézők általában. Oka: jó üzleti érzékkel rendelkező társaságok felismerték a belga alföld vétel szempontjából kedvező fekvését és egyre sikeresebben használják ki azt, hogy a belgák már unják mindkét hazai programjukat. Ezt a piacot három évvel ezelőtt elsősorban a Brutell és Coaiioll kábeltársaságok és a Radio Putlic cég fedezte fel, utóbbi már 1933 óta ad el Belgiumnak kábelen keresztül közvetített rádióadásokat. A három társaság először 19 évre szóló, lejártakor újabb 9—9 évvel meghosszabbítható licencszerződéseket kötött a belga kormánnyal. Azután a főváros területeinek vezetőihez fordultak és többségüket sikerült is meggyőzni, hiszen a kábelen keresztüli tévézés végül Is megszünteti majd a városképet rontó antennaerdőt. A társaságoknak ugyanis valóban csak néhány központi antennára van szükségük ahhoz, hogy föld alatti kábeleken keresztül lehetővé tegyék a szomszédos országok adásainak vételét. A kábelelőfizetők jelenleg három német, két belga programot vehetnek és a luxemburgi televízió műsorát. Januárban az angol BBC II. és az ITA adásaival bővül a kínálat. A sok program közül a fővároson kívül már Liege, Namur, Vervlers és Leuven lakói Is válogathatnak. A kábeltársaságok további tervei: a belgiumi Rochefort- ban a napokban kezdték meg egy vevőállomás építését, amelynek segítségével „lefej- hetők“ a tv-műbolygók tengerentúli adásai is. A Radio Public szerint: „Két éven belül húsz programot tudunk továbbítani.“ A viszonylag magas beruházási költségek miatt — főleg a képszűrő-berendezések és a kábelek kerülnek sokba — az üzlet csak a sűrűn lakott területeken fizetődik ki. A Radlo Public szerint, a befektetések hét éven belül térülnek meg, de a kilátások jók, mert az előfizetők száma máris napi százzal növekszik. (Der SpiegelJ Harmincnyolc gyilkosság a falu főterén Dögkeselyűk lakomára készen Kenyában a Csavo rezervátumban éhhalál tizedeli az elefántokat. Tizenhat hónapja nem esett az eső. A természeti katasztrófát — képtelen módon — éppen az okozta, hogy az ember segíteni akart az állatokon: a nemzeti parkban kutakat hoztak létre, s az elefántok hozzászoktak ezekhez, nem vándoroltak tovább, s most az éhinség elérte őket a túlzsúfolt területen. Szakemberek szerint 18 000 elefánt él a 20 800 négyzetkilométernyi területen, s ez legfeljebb 10—11 ezer elefánt fenntartására lenne elég. A kenyai hatóságok most sürgős intézkedésekkel próbálják megmenteni a vadállományt. Alkonyaitól üresek Seminara utcát. Senki sem merészkedik ki házából, mert gytl- kos golyó érheti nemcsak a közvetlenül érdekelt családokat, hanem azoknak barátait. ismerőseit is. Van Itáliában egy tér, ahol a háború befejezésétől napjainkig harmincnyolc embert gyilkoltak meg és mintegy nyolcvanat megsebesítettek. A tér Seminara központjában található egy kicsiny, kétezerötszáz lakosú faluban, vagy ötven kilométerre Reggio Calabriától. Seminarábap változatlanul dühöng a vendetta szelleme. A szemet szemért, fogat fogért elv alapján kíméletlenül írtja egymást a község két legtekintélyesebb családja, a Gioffrek és a Frisinák. Az ellenségeskedésbe természetesen belekeverednek a közvetlenül érdekeltek rokonai és barátai. íL'Europeo Semimara névjegye. Az országúton a falut jelző táblát hét pisztoli/lövés hasította át. Lollobrigida — huszonöt év múltán Gina Lollobrigida húsz év. vei ezelőtt és ma. Kerek huszonöt éve, hogy Gina Lollobrigida, az új olasz film egyik legreprezentatívabb női egyénisége első filmszerepét eljátszotta. 1946-ban a Lammermoorl Lucia filmváltozatában kapott Jelentéktelen kis mellékszerepet. öt évvel később azonban már világhírű lett. A most negyvenöt éves Lollobrigida szépségével, temperamentumával, egyéniségével továbbra is egyik legkeresettebb sztárja a filmvilágnak. 1971-ben egy év alatt három filmet forgatott. Legújabb filmjében David Niven a partnere. 20 ' ifir SEljh!
