Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
VLAGYIMIR JORDANSZKIJ KONGÓI ÚTIJEGYZETE E lég egy rövid látogatás Pointe Noire-ban, a Kongói Népi Köztársaság egyetlen tengeri kikötőjében, hogy szemléltető képet nyerjünk arról, amit „gyarmati örökségnek“ neveznek. Itt mindent láthat az ember, amit a Nyugat szükségesnek tart kivinni Afrikának ebből a részéből, — trópusi fák masszív törzseit, cukorzsákokat a Jacoba környéki ültetvényekről, kálisót a közeli ércbányákból, mangánércet a szomszéd Ga- bonből. Azt látja az ember, hogy az emelődaruk éppen azt rakják be a hajókba, amire Kongónak is a legnagyobb szüksége van: autókat, berendezéseket, szöveteket, élelmiszercikkeket. Az importcikkek közül viszont nem minden feltétlenül szükséges. Ott, ahol évszázadokkal ezelőtt cit- ruszfélék virágzottak, ma a Nyugat könnyen értékesíti narancsszörpkon- zervjeit. Egy Pointe Nolte-i séta megismerteti a kolonializmus másik oldalát, szociális részét is. A város központjában, amelyet pálmák és mangófák zöld ernyője véd az egyenlítői napfénytől, villák, közigazgatási épületek sorakoznak egymás mellett. Ez a városrész az óceánba bemélyedő fokon épült. Azelőtt csak fehérek éltek, dolgoztak és üdültek Itt, az afrikai negyedek a szárazföldön voltak. Változott-e a függetlenség ével alatt a város és Kongó szociális képe? Látszatra nagyon keveset. A fokon élők közül sokan ma is Importszörppel oltják szomjukat. Ezt pedig azoknak munkájával fizetik, akiknek gyakran egy pohár vízre sincs pénzük. Lerakták az alapot Az ember csak akkor érti meg, lényegében milyen mélyreható változások történtek a Kongói Népi Köztársaságban az utóbbi években, ha jobban megismeri a nép életét. — Országunk története bővelkedik drámaiságban, — mondotta a Kongói Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének egyik vezetője. — Mit gondol, miért? Azért, mert népünk többé nem törődik bele sorsába. Ha kell, kivonul az utcákra, hogy megvédje létérdekeit. Valóban, amióta Brazzaville-ben 1960. augusztus 15-én ünnepélyesen kihirdették az ország függetlenségét, sok megrázkódtatás érte a fiatal köztársaságot. Az első kormány hamar elvesztette tekintélyét a nép szemében; ezt 1963 augusztusában megdöntötték. A szakszervezetekkel, a demokratikus szervezetekkel kapcsolatban álló új erők kerültek hatalomra. Megalakult a Nemzeti Forradalom Mozgalom párt. Massamba-Debat, az új elnök azonban a reakciós elemek befolyására 1968 júliusában kísérletet tett a párt forradalmi demokratikus szárnyának felszámolására. A nép határozott ellenállása nélkül ki tudja, hová vezetett volna a reakció ármánykodása. Ezekről az eseményekről szólva ismerősöm erősen hangsúlyozta: — Kongó újabb történelmének két társadalmi erő — a szakszervezeti mozgalom és a városi ifjúság szerepe domborodott ki. Ök voltak a forradalmi demokraták támaszai, ők akadályozták meg az ország jobbratolódását. Brazzaville-be visszatérve találkoztam Anatol Kondóval, a kongói szak- szervezeti mozgalom elnökével. A dolgozószobájában fogadott. A falon Marx és Engels képe, az asztalon Lenin képe. Beszélgetés közben érintettük a szakszervezetek politikai szerepét. A gyarmati években Kongóban három szakszervezeti egyesülés és két autonóm szákszervezeti szövetség volt. A függetlenség elnyerése után ez az állapot a dolgozók egyesülésének akadálya lett. 1963 augusztusának eseményei döntően kihatottak a dolgozók összefogására. A nép egysége a felkelés idején Brazzaville utcáin ösz- tönszerüen alakult ki. A hatvanas évek végén kialakult sajátos helyzetben éppen az ifjúsági szervezetben tettek szert nagy befolyásra a forradalmi demokratikus erők. Alphonse Fingui elvtárs, a Kongói Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának elnöke elmondotta, hogy amikor Massamba-Debat a fantasztikus „afrikai szocializmus“, vagy ahogy ő mondogatta „bantu szocializmus“ eszméivel állt elő, az ifjúság válaszul az erők egyesítésének jelszavát tűzte ki a forradalom megmentésére. Az 1968-as diákkongresz- szuson nyilvánosan megbírálták az elnök reakciós irányvonalát. Miután a haladó erők szövetsége 1968. július 31-én elsöpörte Massamba-Debat-t, az ifjúsági mozgalom erélyesen síkra- száüt azért, hogy a sikert élcsapat típusú forradalmi párt megalakulása koronázza. Újjászületés Brazzaville központja keveset változott az utóbbi években. Akác- és mangófák koronáitól védett utcái makacsul tartják régi vonásaikat. A Fnch utca járdáin kézművesek zsibKongó népe résen van a neokolonializmussal szemben. A honvédelemből a nők Is kiveszik részüket. C. Quay és f. Lambert, az éberségi brigád tagja. vására folyik, a Parisanga áruháznál vidéki asszonyok gyümölcsöt árulnak, távolabb utcai szabók serénykednek ... Hogyan él és gondolkodik ez a város? Egy ház árnyékában a járdán üldögélő fiatalember tranzisztoros rádiót tart a térdén. Suhancok ülik körül és figyelmesen hallgatják. Helyszíni közvetítést adnak bírósági tárgyalásról. Egy sikkasztási ügyet tárgyalnak. A vádlott, egy vízgazdálkodási társaság alkalmazottja 9 millió frankot sikkasztott. Tagad, cáfolja a tényeket, igyekszik megzavarni a tanúkat. A bíró, akivel egyébként személyesen is megismerkedtem, azonban ügyesen vezeti a tárgyalást, s olyan ügyet csinál belőle, hogy a nép meggyőződhet róla: örökre a múlté az az idő, amikor az államkincstár Csáky szalmája lehetett. Egy újságárus fiútól megveszem az Etumbát. Ez a Kongói Munkapárt, a kormányzó párt lapja. Látom, az egyik jegyzet azt a kormányrendeletet magyarázza, amely a vállalatokban és intézményekben forradalmi bizottságok alakítására és arra vonatkozik, hogy a dolgozókat közvetlenül vonják be a hivatalok, gyárak ügyeinek intézésébe. A sikkasztási ügy nyilvános tárgyalása és az említett rendelet is egy célt követ: minden kongói lássa meg: hogy egy akarat van, a Kongói Munkapárt akarata. A pártveElmondja, hogy a problémán a falvak egyesítésével kívánnak segíteni. De hogyan bírják rá a parasztot, hogy hagyja ott évtizedek óta művelt földjét, és térjen át más, több munkát és Időt követelő új földek megművelésére? A közigazgatás a maga részéről olyan központok létesítésével foglalkozik, amelyeknek vize és villamos energiája lenne, iskolákkal, kórházakkal, üzletekkel rendelkeznének. Kin- damba vidékén például 11, Kinkala vidékén pedig 16 ilyen központot terveznek. Ügy véljük, ez lehetővé teszi a parasztoknak, hogy összefogjanak és könnyebben birkózzanak meg a falusi termelőerők fejlődését fékező nehézségekkel, — mondja a kormánybiztos. Nagyon nyilvánvaló a falu átalakításának haladó jellege. Már most világos, hogy nemcsak gazdasági területre, hanem a parasztok társadalmi kapcsolataira is kiterjed. Az Etum- ba munkatársa erről így ad képet riportjában. „Felháborító jelenet tanúja voltam Gaua faluban, ahol július 5-én nagy földimogyoró-vásár volt. A parasztasszonyok maguk elé tették kosaraikat portékájukkal és várták a vevőket. Férfiak csoportjai zsebre dugott kézzel a pénztár közelében őgyelegtek. Egyikük egy kereskedő áruiban gyönyörködött; az árus kora reggel érkezett a faluba. . . i .. .. ... / I A Harcban a gyarmati orokseggel • Szakszervezetek - fiatalok - népi egység — Élcsapat párt vezetésével • m a i *• • * ti Ui vezetes# A konzervativizmus atka ■ ...v . > ' zetőség úgy véli, hogy az ország a múltból neokolonialista típusú állam- apparátust örökölt, amely gyökeres átalakításra szorul. ... A Kongói Munkapárt alakuló kongresszusát 1969 decemberének végén tartották. A párt megalakulását 1970 küszöbén jelentették be. Ez az esemény nagy korszakjelző volt az ország történelmében. A párt a szocialista társadalom építése alapjainak megteremtését tűzte ki fő célul. S ebben a szavakról rátért a tettekre. A falu B razza ville-ből Pool gazdag mező- gazdasági vidék központjába, Kinkalá- ba dombokon keresztül vezet az út. Minden kanyarban végtelenbe vesző hullámzó tájkép tárul az ember elé. Gyér fák, pálmaligetek, helyenkint az országúihoz kúszó bambuszerdők. Átvergődve rajtuk kaotikusán rendezett házcsoportokkal jellegzetes faluba ér az ember. Egyes házak téglából épültek, vastetőzettel, de a legtöbb szalmatetős agyagkunyhó. Az itteni falvak építészete csodálatosan harmonizál a környező tájképpel. A parasztházak a természetnek éppen olyan részeiként hatnak, mint a pálmaligetek. Mintha abból a földből nőttek volna ki, amelyből épültek. Mellettük néhány modern épület idegen testként hatott. Kinkalában találkoztam Baundi Gomával, Pool terület kormánybiztosával, a Kongói Munkapárt tagjával. — Hasonlítsa össze a két számot: 342 ezer négyzetkilométernyi területen körülbelül egymillió ember él. A lakosság sűrűsége nem éppen nagy, amiből az következik, hogy nagy eszközöket kell fordítani országutak építésére, amelyek gyakran valóban nép- telen vidékeket szelnek át. Nehéz iskolákat és kórházakat biztosítanunk a szétszórt falvaknak és sok nehézséget okoz a parasztgazdaságok terményeinek a begyűjtése is. Megszólítottam. — Földi mogyorót árulsz? — Én-e? Hát mi vagyok én? Asszony?! Nálunk csak az asszonyok foglalkoznak földi mogyoró termesztésével és eladásával. Mi, férfiak kávéültetvényeken dolgozunk. — Hát akkor mit csinálsz itt? — Figyelem a feleségeimet és várom, hogy elszámoljanak. — Hány feleséged van? — Kettő. Az első már 40 ezer frank értékű mogyorót adott el. Ebből veszek egy rádiót, s valamit félreteszek tetőfedő-vasra. — S mit adsz a feleségednek? — Még nem tudom. Majd meglátom; ha sokat fog nyafogni, kap valamilyen rongyot. — És te ezt rendes dolognak tartod, hogy elköltőd azt a pénzt, ami nem is a tiéd? — Nagy váltságdíjat fizettem az asszonyért. De miért faggatsz engem? Te talán másképp cselekszel? Ügy jössz nekem, mint egy rendőr Az újságíró keserűen jegyezte meg, hogy még az asszonyok és a többi parasztok is normálisnak tartják ezt az állapotot. Ám eltűrhető-e a női munka ilyen kizsákmányolása? Megengedhető-e a nő rabszolgasága egy független afrikai államban? A kongói forradalmi demokratáknak a parasztkérdéshez való viszonyulására — más haladó politikusokkal szemben — az jellemző, hogy ők nem próbálják elkenni a társadalmi ellentmondásokat, hanem ellenkezőleg, belelátnak mélységükbe. — A kígyót eltaposták, de még tekergőzik, — jegyezte meg a kingalai kormánybiztos. — Erről az oldalról a kormány politikája még heves ellenállásba ütközhet. Hisz a parasztok áttelepítése megfosztja a törzsfőnökök^ földjogát minden reális tartalomtól. Nem lesz joguk a pálmaligetekre és gyümölcsfákra, a patakokra, amelyekkel nemzedékeken át a maguk hasznára rendelkeztek, s amelyeket az új földekre áttelepülő törzsbelieik elhagynak ... B5P 1 ti 14 a maga Államát _ ÉP ÍTI Az Atlanti-óceán partja Pointe Noire-nál.
