Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-21 / 17. szám, péntek
intenzifikációs tényezőket, Jobban ellátják a gazdaságukat termelőeszközökkel, hatékonyabban kihasználják a munkaerőket és szélesebb körűen érvényesítik a tudományos ismereteket a termelésben, a munka szervezésében és irányításában. Ezért a szövetkezeti tagoknak és az állami gazdaságok dolgozóinak elsődleges érdekük felhasználni az élenjáró mezőgazdasági vállalatok valamennyi lehetőségét és tapasztalatait, és ezáltal kialakítani a feltételeket a mezőgazdasági termelés gyorsabb növelésére s egyben saját életszínvonaluk emelésére. A parasztság életében bekövetkezett szociális-gazdasági változások, amelyek a szocialista átépítés és a szocialista mező- gazdasági nagyüzemi termelés további fejlődése során az élet- körülmények és a munkafeltételek alapvető megváltoztatását lehetővé tették és soha nem látott mértékben növelték a szövetkezeti dolgozók életszínvonalát, döntő hatást gyakoroltak tudatukra és pozitív politikai magatartásukra is 1968—1969 válságos időszakában. Az ellenforradalmi és antiszocialista erők okozta minden politikai és gazdasági nehézség ellenére a mezőgazdaság ebben az időszakban jelentős konszolidációs tényező volt, mind a politikai, mind a gazdasági élet területén. Az 1971. évi novemberi választások igazolták, hogy a szövetkezeti parasztság országunk többi dolgozójával együtt eltökélten akar dolgozni a békéért és a szocializmusért és a szocialista Csehszlovákia további fejlődéséért. Ezek az eredmények kifejezik szocialista hazafiságukat, a felelősségérzetet szabadságunkért és biztonságos jövőnkért, melyet a szocialista társadalmi rend, valamint a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetségünk és barátságunk biztosít. A szövetkezeti parasztság osztálya bebizonyította, hogy a munkásosztály megbízható szövetségese és a szocialista társadalom szilárd támasza. A mezőgazdasági szövetkezetesítés marxista—leninista alapelvei és a parasztkérdés céltudatos programszerű megoldására támaszkodó pártpolitika sikeresen kiállta a kor próbáját. A mezőgazdasági politikának a CSKP XIV. kongresszusán kijelölt alapvető irányai A CSKP XIV. kongresszusa egyértelműen igazolta, hogy a párt mezőgazdasági politikájának alapja továbbra is a munkás-paraszt szövetség szüntelen megszilárdítása, a mezőgazdasági szocialista termelési viszonyok elmélyítése és a termelőerők sokoldalú fejlesztése. A párt szem előtt tartotta a mezőgazdasági fejlődés elért fokát, és a tudományos-műszaki forradalom előrehaladásával összhangban a mezőgazdasági politika távlati törekvéseként jelölte ki a mezőgazdasági termelés további intenzifikálását, annak érdekében, hogy biztosítsa a kongresszus egyik fő feladatát, nevezetesen azt, hogy a hazai termelésből fedezzük az alapvető élelmiszer-szükséglet növekedési hányadát. Szocialista mezőgazdaságunk a termelőerők fejlődésének olyan jelentős, új szakaszába lép, amelyben még kifejezőbben megmutatkoznak a falvak szocialista átépítése által kialakult előnyök. A legújabb tudományos ismeretek, a nagyüzemi termelési technológia és technika kihasználása megköveteli, hogy folytassuk a mezőgazdasági termelés koncentrálását és szakosítását. Ezáltal jobban kihasználhatók lesznek a termelés belső tartalékai, racionálisabb lesz a munkaerő-gazdálkodás és a termelőerőkkel való gazdálkodás, lényegesen fokozódik a munkatermelékenység és csökkennek a termelési költségek. A mezőgazdasági termelés koncentrálása és szakosítása a jelenben és a következő időszakban jelentős minőségi változásokat jelent nemcsak a termelés szervezésében, hanem az emberek tudatvilágában is. Ez hosszan tartó folyamat, amely túlnő az ötödik ötéves terv időszakán és tervszerűen összhangban áll a tudományos- műszaki fejlődéssel, valamint a népgazdasági tervekben rögzített pénzügyi és anyagi lehetőségekkel. A termelés koncentrálásának első szakasza volt mezőgaz« daságunkban az efsz-ek és az állami gazdaságok megalakítása, valamint a kis eísz-ek összevonása. A mezőgazdasági termelés további koncentrálása és szakosítása törvényszerű folyamat, ami a szocialista mezőgazdaságban érvényesülő termelőerők elért színvonalából ered és elősegíti annak további fejlődését. A koncentráció formáinak ugyanakkor a szocialista termelési viszonyok elmélyítéséhez és a minőség magasabb színvonalához kell vezetnie. A CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a termelés további koncentrálásának fő és legelőnyösebb útja, ha a mezőgazdasági vállalatok a kooperációs kapcsolatok fejlesztésével egyesítik erőiket és eszközeiket. Csupán ily módon lehet rugalmasan reagálni az állandóan fejlődő nagyüzemi termelési technológia és technika követelményeire. E fejlődéshez tartozik az is, hogy megnyerjük a még egyénileg gazdálkodó földművelőket a szocialista gazdálkodási formának, melynek előnyei ma már egyáltalán nem kétsége sek. Mindenekelőtt az a cél, hogy a földművelők belépjenek a meglevő efsz-ekbe és új efsz-eket alakítsanak. A szélsőséges természeti viszonyokkal rendelkező helyeken, keresni kell az egyenileg gazdálkodók és a szocialista mezőgazdasági vállalatok kooperációjának különféle formáit. Az, egyénileg gazdálkodók megnyeréséhez kezdeményező és hatékony segítséget kell nyújtania az efsz vezetőségének és a szövetkezeti tagságnak. Nem lehet helyeselni néhány szövetkezet állás- foglalását, amelyek nem hajlandók új tagokat felvenni. A nemzeti bizottságoknak és a mezőgazdasági szervezeteknek támogatni es szervezni kell az egyénileg gazdálkodók belépését a szövetkezetekbe, továbbá az új szövetkezetek alakítását. Másrészt nem szabad megengedni, hogy egyesek a magán- gazdálkodást spekulációs célokra használják fel. A mezőgazdasági termelés további hatékony intenzifikálása és a társadalmi munkatermelékenység növekedése az új szakaszban megköveteli, hogy fokozatosan bővítsük és átépítsük a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapját. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a mezőgazdasági üzemeket korszerű nagyüzemi termelési technikával kell ellátni, biztosítani a műtrágya-ellátást, a növényvédő vegyszereket és a takarmányt, s egyben megfontolt, céltudatos beruházásokat kell eszközölni. Nem csak új beruházásokról van szó, hanem a létező objektumok újjáépítéséről, átépítéséről, bővítéséről és korszerűsítéséről is. az eddigi termelési alapeszközök legracionálisabb kihasználása érdekében. A társadalmi munkamegosztás jelenlegi színvonalán természetes, hogy a szocialista mezőgazdaság további fejlődéséből és egész átépítéséből egyre kifejezőbb részt vállalnak az ipari ágazatok, különösen a gépipar, a vegyipar és az építőipar. A leszállított gépek és berendezések műszaki mutatóinak meg kell felelni a mezőgazdasági termelés új szakasza által támasztott igényeknek, és a szállításokat a tervezett időben, a szükséges mennyiségben és szerkezetben kell realizálni. A mezőgazdasági termelés további koncentrálása és szakosítása, amit mindenekelőtt a kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlesztésével valósítunk meg, nemcsak a termelés és a gazdaság területén jelent majd változásokat, hanem szociális és társadalmi téren is, mivel a mezőgazdaságban jelentős mértékben befolyásolja a munkakörülményeket és életfeltételeket. Kialakulnak a feltételek a kulturáltabb és a műszakokban végzett munkára, valamint arra, hogy a mezőgazdasági dolgozók jutalmazásának színvonala és szociális feltételei megközelítsék az ipari dolgozókét. Ez növeli a mezőgazdasági munka vonzerejét és lehetővé teszi a falu és a város közötti különbségek felszámolását. A KGST tagállamok szocialista gazdasági integrációja a népgazdaság más ágazataihoz hasonlóan a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez is kedvező feltételeket biztosít, elsősorban a tudományos-műszaki fejlődés legújabb vívmányainak kihasználásához. A mezőgazdaság fejlesztési tervének koordinációján és a nemzetközi munkamegosztás kihasználásán kívül lehetővé teszi az együttműködés formáinak és módszereinek tökéletesítését a vetőmag nemesítésében és szaporításában, a tenyésztési és az állatorvosi szolgálatban, az állati és növényi kártevők és kórokozók ellen folytatott harcban, a talaj termőképességének növelésében, a trágya kihasználásában stb.. 4
