Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-19 / 15. szám, szerda
ELŐRELÁTÓ FIATALOK KÉT VILLÁMINTERJÚ — EGY TANULSÁG NEM SZEGÉNY ROKON Két egymástól távol élő és dolgozó járási SZISZ-elnökkel beszélgettünk rövid egymásutánban: az egyikkel Zilinán, a másikkal pedig Rimavská Sobo- tán (Rimaszombat). Mindkét véleményből egyöntetűen kitűnik, hogy a fiatalok szervezeti életében kedvező folyamat bontakozik ki, amelyet áttérés jellemez a kampány szerűségről a távlati, hosszú lejáratú, mélyebb s így nagyobb nevelő hatású tevékenységhez. 1. Mária Majanová, Rimavská Sobota . A SZISZ Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járási bizottságának elnöknője az alapszervezeteket évzáró taggyűléseinek tapasztalatai alapján a szervezet munkájáról a kővetkezőket mondotta: — Eddig az előtérben a tagsági létszám gyarapítása, a szervezeti élet megújítása állt. Járásunk 106 alapszervezetében január elsején 5136 fiatal tömörült, 52 szervezetünk falusi alapszervezet. A mezőgazdasági üzemek integrációja kapcsán most az üzemi szervezetek megalakulása, építése van folyamatban. Az utóbbi évben a tagsági létszám ezerrel gyarapodott. — A politikai-nevelő munka terén a pártszervezetek igen jelentős támogatást nyújtanak mind az üzemekben, mind a falvakon az ifjúsági szervezeteknek. Minden alapszervezetünkben dolgozik a pártszervezet egy-egy aktivistája, jól sikerűit kiépítenünk az eszmei nevelés apparátusát: 4 esti iskolánk működik, kettő szlovák, egy magyar nyelven és egy pionírvezetők számára. Az eszmei-nevelő munka egyik hatásos tényezője a szocialista munkakollektívák szervezése, ami ugyancsak tartós hatást gyakorol olyan területeken, mint a szakképezés, a konkrét tevékenységgel — munkával — való elkötelezettség, stb. Ebből a távlati szempontból szervezzük a versenyt a SZISZ I. kongresszusának brigádja címért, s előreláthatólag a kongresszusig négy ilyen brigád meg is alakul. Jól fejlődik az ifjúsági szocialista brigádmozgalom a šafárikovoi (Tornaija) Ruhagyárban, ahol havonta értékelik a versenyt a baráti Kirejev- szki Ruhagyár vándorzászlajáért. Jó munka folyik a Rimavská Sobota-i Sörgyár SZISZ alapszervezetében, Lehota nad Rimavicouban és Hrnčiarska Ve- sen is. — A választások során 362 olyan képviselőt választottak meg a járás minden fokú nemzeti bizottságába, akiket a SZISZ javasolt. Velük a jövőben rendszeres együttműködést szervezünk, félévenként öszzejövetel- re hívjuk őket, kicseréljük tapasztalatainkat, követelményeinket, véleményeinket. 2. Eduard Kašperkevič, Žilina Közvetlenül a SZISZ járási bizottságának plenáris ülése után beszélgettünk Közép-Szlovákia legnagyobb járási SZISZ-szerve- zetének, a több mint tízezer tagot számláló žilinai járási szervezetnek az elnökével. — Az éppen lezajlott tanácskozás felszólalói — mondotta Eduard Kašperkevič — ismételten azt követelték, hogy a munkakezdeményezés terén is térjünk át a kampányszerűségről a mélyebb, hatékonyabb eszmei eredményt hozó munkára. Hangoztatták, hogy az alkalmi brigádok szervezése helyett olyan állandó módszerekre kell összpontosítani a figyelmet, mint az Ifjúsági Fényszóró bevált gyakorlata, a szocialista brigádok nevelőmunkája, stb. A legeredményesebb tevékenységet ebben az értelemben is a Slovena alapszervezetében, a magasépítő 11. ifjúsági munkabrigádjában és a VágmentI Vegyiművekben tapasztaltuk. Előrelátóan gondolkoznak a Kotešová községben dolgozó fiatalok is, akik vállalták a helyi bölcsőde építését és konkrét, állandó részvételükkel segítenek a választási program megvalósításában. — Az áttérést a nem formális, mélyebb és tartósabb hatású munkára elősegíti a fogyatékosságok felmérése és okainak megismerése is. Az évzáró taggyűlések lezajlása után. elemeztük a helyzetet és a fogyatékosságok alapján minden egyes plénumtag konkrét feladatot kapott a helyzet megjavítására valamennyi alapszervezetben. Éppen a mai plénumon ellenőriztük e feladat teljesítését. Kitűnt, sokhelyütt a politikai és eszmei-nevelő munkát elhatárolták az érdeklődési területeken végzett munkától. Az alapszervezetek tervei gazdagok ugyan, de éppen a sport-, kulturális és egyéb rendezvények nem állnak mindenütt összhangban az eszmei-nevelő munkával, elvész az összefüggés. Ezek a kérdések most munkánk előterébe kerültek és következetesek leszünk abban, hogy a SZISZ tevékenységének minden területén az akciók hozzájáruljanak a tartós hatású eszmei nevelés céljainak eléréséhez is. A két elnök nyilatkozata és tájékoztatása egyértelmű tanulság levonására ösztönöz: a szervező munka, a szervezeti élet, a különféle akciók megrendezése és szervezése nem cél, hanem eszköz. Eszköz a szocialista embert formáló célok elérésére. S erről másutt sem lenne szabad megfeledkezni a sokoldalú napi feladatok tömkelegében sem. Hazánkban majdnem negyed évszázadra tekint vissza a szocializmus építése. Ez alatt számtalan párthatározat, és az állami szervek nem kevesebb jogszabállyá, rendelkezése és intézkedése hangsúlyozta a mezőgazdaság jelentűs szerepét az új rend anya gi bázisának megalapozásában, szilárdításában és fejlesztésében. Legutóbb pártunk XIV. kongresszusa foglalkozott mélyrehatóan ennek az ágazatnak a kérdéseivel is. Leszögezte, hogy szocialista mezőgazdaságunk fejlődésé, nek új szakaszába léptünk. A termelőerők további hatalmas méretű gyarapítása és főleg a nagyüzemi termelési technológiai és a technika hatásos alkalmazása megkívánja a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés céltudatos koncentrálását és szakosítását. Érthető ez, hiszen a kongresszus határozata szerint: „A mezőgazdaság további fejlődése a népgazdaság arányos és hatékony fejlesztésének elengedhetetlen feltétele“. Az ötéves terv második évébe léptünk és visszatekintve az előző esztendő kimagasló eredményeire, láthatjuk a szavak tettekké érését. Nyilvánvaló. hogy a mezőgazdaság dolgozóinak százezrei a fokozott gondoskodást egész népgazdaságunkat gazdagító eredményekkel hálálja meg. A többi ágazatban dolgozóknak annál inkább tudatában kell lenniük annak, hogy a mezőgazdasági beruházások nem könyöradományok, és ez az ágazat nem tekinthető hamupipőkének, vagy házunkban szegény rokonnak. Sokat mondó tényekkel és adatokkal bizonyíthatjuk ezt. Nem áll szándékunkban hivatkozni az 1971-es esztendőre, mert a hitetlen Tamások azt mondhatnák, hogy a megnövekedett hektárhozamok és a többi ékesszóló eredmény inkább az „égieknek“ köszönhető, mintsem a földeken dolgozók szorgalmának, hozzáértésének és az izmosodó állami támogatásnak. A bizonyítás alapjául hosszabb időszak néhány — úgy hisszük — meggyőző tényét és adatát sorakoztatjuk fel. Jól tudjuk, hogy az 1930- ! os évhez mérten jelentősen megcsappant a CSSZSZK mezőgazdasági földterülete. Ab- szolut számokban ez a csökkenés több mint 7(10 ezer hektár, vagyis hozzávetőleg 9 százalékos. Ezen a jóval kisebb területen ma egy- harmadával kevesebbet dolgoznak, mint a háború előtt. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés egyötödével nagyobb lett. Nem titkoiljuk — hiszen ez a fejlődés természetes rendje —, hogy ez elsősorban a termelékenység, a belterjesség növekedésének köszönhető, vagyis a szövetkezetesítés, a szocializálás alapján a termelőerők fejlődésének, az új technika és technológia alkalmazásának. Az ember szerepe azonban elhanyagolhatatlan és így a mondottak ellenére le a kalappal a tény előtt, hogy hazánkban már 1970-ben egy földműves majdnem 13 lakost „látott el“ élelmiszerrel, míg 1930-ban hozzávetőleg négyet. Hogy mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás, a korszerű gépek alkalmazása, arról a legkifejezőbben talán az tanúskodik, hogy 1970-ben a mezőgazdaság egy állandó dolgozójára az 1930-évi 2,4 hektár helyett 0,3 hektár megművelése jutott. így már érthető, hogy a szóbanforgd időszakban az egy mezőgazdasági dolgozóra eső bruttó termelés 241,8 százalékkal gyarapodott. Még ennél is többet mond, hogy például a marhahús termelése több mint 1,5-szeresével, a sertéshúsé 2,7-szereséveI, a tojásé kétszeresével növekedett. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének ütemét tekintve sem kell szégyenkeznünk. Sőt! Az 1906—1989-es évek ben a bruttó termelés növekedése nálunk 5,9 százalékot tett ki, míg például az USA- ban 1,9 a Szovjetunióban 2,8, a szomszédos szocialista országok közül Magyarországon 4 0, Lengyelországban 1,7, az NDK-ban 0,9 százalékot fis az egész világ átlaga 3,4 százalék volt. Ki tagadhatná, a gondoskodás, a támogatás búsásan megtérül.... GALY IVAN VILCSEK GÉZA Miroslav Anger felvétele , SEGÉDANYAG A PÁRTOKTATÄS fi CSKP - az állam fis a Nemzeti Front vezető ereje A CSKP XIV. kongresszusa a kommunista párt vezető szerepével kapcsolatban leszögezte, hogy a párt vezető és szervező szerepe pótolhatatlan feltétele a sikeres szocialista haladásnak. Amint tudjuk, a revizionisták és a jobboldali opportunisták elsősorban a marxista—leninis- ta elméletnek ezt az alapelvét támadták. Azt állították, hogy a kommunista pártnak a szocialista társadalomban betöltött vezető szerepe ellentétben áll a szocialista demokrácia fejlesztésével: a szocialista demokrácia rendszerében legalább két politikai párt szükséges, amelyek egymás között versenyeznének a vezető szerepért. Azt is bizonygatták, hogy a demokratikus centralizmus elve kizárja a párton be. tüli élet demokratizmusát. A szocialistaellenes jobboldali opportunista nézetejc politikai értelme az volt. hogy bebizonyítsák: a pártnak a szocialista társadalomban betöltött vezető szerepe jellegzetes „orosz ügy“ és nem internacionalista alapelv. Ezáltal lebecsülték az SZKP történelmi tapasztalatainak jelentőségét. A párt elleni egyik fő támadást a „demokratikus ellenzék“ pluralista koncepciója által vezeték. Ezzel a „demokratikus ellenzékkel“ akarták ellensúlyozni Csehszlovákfa Kommunista Pártjának vezető szerepét. Kétfajta nézetet terjesztettek. Az egyik csoport azt állította, a CSKP vezető szerepének megszilárdítása azt jelenti, hogy a kommunista párt jogait a nép jogainak és történelmi szerepének, valamint népünk és társadalmunk demokratikus szervei jogainak megkárosításával bővíti. Mások azt hirdették, a párt vezető szerepe azt jelenti, hogy a CSKP-nak monopóliuma van a csehszlovákiai politikai rendszerben, a szocialista társadalomban, melyet úgy értelmeztek, mint a kommunisták uralmát az egész társadalom fölött. Szerintük ott, ahol egy párt uralkodik, nem létezik demokratikus szocializmus. Ez oda vezetett, hogy a kommunista párton belül is tagadták a demokráciát. A megoldást abban látták, hogy megszüntetik a kommunisták hatalmát, demokratikus ellenzéket létesítenek, hogy így ellensúlyozzák a pártnak a szocialista társadalomban betöltött vezető szerepét. Ebből számos szocialistaellenes, jobboldali, opportunista követelmény következett. Elsősorban újabb és újabb ellenzéki f>olitikai pártok és csoportosulások kialakítását szorgalmazták (KAN, K 231 stb.) Továbbá olyan politikai rendszert akartak kiépíteni, amelyben az egyes pártok versenyeznének a politikai hatalomért. Azt állították, hogy ez jelentené az elmúlt években elkövetett deformációk kiküszöbölését. Ezzel az állítással próbálták leplezni valódi céljaikat. A csehszlovák szocialista rendszer olyan rendszerré való átépítése, ameilyben különböző politikai pártok versengnének, azt jelentené, hogy olyan politikai csoportosulások alakulnának ki, melyek megbontanák a munkásosztály egységét. így tehát törvényszerűen a munkások politikai harcot folytatnának a munkások ellen, a parasztok a parasztok ellen, az értelmiségiek az értelmiségiek ellen. Ezek a csoportosulások törvényszerűen és szükségszerűen szocialistaellenes ellenzékké válnának. Reális lehetőség keletkeznék a kapitalizmus visz- szaállítására: hisz ez is volt a céljuk. A további fejleményeket ismerjük. Csak a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása vetett véget terveik megvalósításának. A CSKP vezető szerepe politikai rendszerünkben A párt vezető politikai erő. Kidolgozza, meghatározza, ki-' tűzi a társadalom fejlődésének politikai irányvonalát, amely nagyon fontos szerepet játszik az állami, gazdasági és társadalmi szervezetek tevékenységében. Ellenőrzi a társadalmi fejlődés politikai irányvonalának teljesítését, és törődik a káderek helyes kiválasztásával. Mindennapos, rendszeres és céltudatos ideológiai és szervező munkájával kezdeményezésre, alkotó munkára ösztönzi tagjait, valamint a többi dolgozót. A párt vezető szerepének felújítása és a múltbeli fogyatékosságok és hibák kiküszöbölése azt jelenti, hogy következetesen érvényesítenünk kell a marxista—-leninista elméletet, az új típusú pártra vonatkozó lenini tanítást. Ez csak 1969 áprilisa után vált lehetségessé, amikor megváltozott a párt vezetősége. Amikor megállapítjuk, hogy a szocializmus és kommunizmus építése során egyre jobban megszilárdul a kommunista párt vezető szerepe, nincs szó a párt szubjektív kívánságáról. Ez törvényszerű folyamat. A párt vezető szerepe a szocializmus építésének új feladataival és szükségleteivel párhuzamosan megszilárdul. Minél fejlettebb a társadalmunk, annál igényesebbek a politikai, gazdasági és ideológiai feladatok, annál szükségszerűbbé válik a párt társadalmi vezető szerepe — mondotta Husák elvtárs a XIV. kongresszuson. A kommunista párt vezető szerepe érvényesítésének elve természetesen a szocialista társadalom politikai rendszerében is érvényes. A párt feladata, hogy megfogalmazza és meghatározza a politikai rendszer valamennyi részének egységes, fő irányvonalát. A párt, az állam, a tömeg- és társadalmi szervezetek e irányvonal alapján a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeit szem előtt tartva, közös célokat követnek, de a mindennapi munkában különbözőképpen viszonyulnak az egyes kérdésekhez. Ennek oka többek között az is, hogy a szocialista viszonyok között — a társadalom dolgozó rétegei alapérdekeinek teljes egybehangoltsága mellett — sajátos érdekek is léteznek, melyeket egybe keli hangolni és figyelembe kell venni, ezért a pmletárdiktatúra rendszerében minden szervezetnek pontosan meg kell határoznia feladataik A párt társadalmi vezető szerepe öt alapelem: a megismerő^ programozó, szervező, politikainevelő és ellenzőrző szerep szintézise. Eze^ az elemek a párt vezető szerepe érvényesítésének viszonylag különálló kérdéseit jelentik. A párt vezető szerepének optimális érvényesítéséhez ennek az öt elemnek dialektikus egységé szükséges. Az állam szerepe A szocialista társadalom politikai rendszerében központi szerepet tölt be az állam, amely irányítja a gazdasági és szociális-kulturális építést, biztosítja a közrendet, a polgárok jogainak védelmét, a dolgozók forradalmi vívmányainak védelmét. Ezért a CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a szocializmus politikai rendszere fejlődésének fontos feltétele továbbra is a szocialista állam tökéletesítése. A marxizmus—leninizmus klasszikusai megdönthetetle- nüi bebizonyították, hogy az állam az osztályellentétek produktumaként keletkezett, hatalmi eszközként szolgált és szolgál az ellentétek megoldásában, és az ellentétek megszűnésével megszűnik maga az ál’am is. A marxista—leninista tanítás szorint az állam lényege az uralkodó osztály diktatúrája. A kapitalizmus alatt ezt a szerepet a burzsoázia gazdasági 1972. I. 19.
