Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

TANACS Az egyik asszony panaszolja 07 orvosnak: — Professzor úr, mihelyt le­fekszem, elalszom. — Minden este ez történik? — Igen. Mit tegyek? — Cseréljen férjet... OK Az ismert slágerénekesnő fel­kéri az ügyvédet. — Válni szeretnék. — Hogyhogy? ' Hiszen alig egy hete ment férjhez kiváló pályatársához. — Igen, de azóta veszekszünk. — S mi okból? — Nagyobb betűkkel írta alá a nevét az anyakönyvvezetőnél, mint én! PÁRBESZÉD — Tudod, fenő, én egy is­mert beatzenekar nélkülözhetet­len tagja vagyok. — Áh, szóval gitáros vagy? — Nem. Villanyszerelő ... MUNKAVÉDELEM Felirat egy üzem falán: „Felkérjük kedves női mun­katársainkat, hogy ha bő a munkaruhájuk, akkor óvakodja­nak a gépektől, ha pedig fe­szes, akkor a férfiaktól!" KÉPMUTATÁS Sopánkai sétál az utcán a fele­ségével. Egyszer csak hirtelen így szól az asszonyhoz: — Azonnal vágj boldog és meg­elégedett képet! Erre tart a volt feleségem! ISKOLÁBAN A tanítónéni megkérdi Móric­kától: — Móricka, örülnél, ha én lennék az édesanyád? A kisfiú ravaszkásan moso­lyog: — . örülnék, de a papám egyenesen boldog lennel TÚLÉLTE — Mondja, Kiss, átélt maga már életében legalább egy va­súti szerencsétlenséget? — Igen. — Mikor? — Egyszer az egyik szerel­memmel és annak édesapjával utaztam vonaton, s amikor ala­gútba értünk a lány helyett az apját csókoltam meg! NEHÉZ ÖSSZEADNI Kudlacsek megkérdi az es­küvő után feleségétől: — Mondd, szívem, hány fér­fit szerettél előttem? Az asszony nem felel. Egy idő múlva megkérdi a férfi: — Szivecském, megnémultál, vagy nincs mit mondanod? Mire az asszony: — Várj egy kicsit, nem olyan könnyű őket összeadni! SZÁLLODÁBAN Egy férfi és egy nő lép oda a szálloda vezetőjéhez. — Van kérem kiadó szobá­juk? — Van, de csak akkor adhat­juk ki, ha önök házasok. Mire az asszony: — Akkor rendben. Mindket­ten házasok vagyunk! Utcai hirdetmény (Vasvári Anna rajza) TÉRDEN Szabó megkérdezi barátjától: — Mondd, Pista, hogy végző­dött tegnapi vitád a feleséged­del? — Jól. Az asszony térden áll­va könyörgött nekem. — És mit mondott? — Azt, hogy gyere ki az ágy alól, Pista! bevált Asszonyok beszélgetnek gyerme­keikről. — Tavaly egy asztrológus meg­jósolta kislányomnak, hogy meg­ismerkedik egy csinos fiatalem­berrel — meséli Cicvarekné —, megházasodnak és ikreik szület­nek. firahováczné megkérdi: — Na, és minden bevált? — Csak az ikrek ... RIPORT A rádió riportere megkérdi az egyik férfit: — Mondja, maga az a ci­pész, akinek tizenkét gyerme­ke van? Mire a férfi: — Nem kérem, én csak a se­gédje vagyok ... DUDA Kovács mondja Szabónak: — Ki nem állhatom, ha az au­tók dudálnak itt az ablak alatt. — Miért? — Azért, mert a feleségein va­lamilyen sofőrrel szökött meg, s ha dudálást hallok, mindig meg­ijedek, hogy visszajött! KÉRDÉS Egy falusi asszony* ka a következő kér­déssel fordult a női hetilap orvosi ta­nácsadó rovatához: „Férjem a mezőn kiválóon dolgozik, dé amint bejön a tanyá­ra... Mit tegyek? Néhány hét múlva elolvashatta a vá­laszt* laszi. „Menjen ki utána a mezőre!" — Mondja, szerzett ön az eddigi munkája során tapasztalatokat? — Hogyne, hiszen csak az elmúlt eszten­dőben hat munkahelyen dolgoztam! (J. Molín rajza) Az ólom Sokfélét szoktam álmodni. Sokféle marha­ságot. Ezek közül az egyik mindig visszatér: Meghívtak vacsorára a Buckhingham palotá­ba. Kinyílik előttem a díszterem hatalmas ajta­ja és belépek. Mindenki engem bámul, illetőleg csodálatos öltözékemet: tiroli nadrág, lila térd­zokni és micisapka. A királynő elé érve leve­szem a micisapkát, mire a koronás hölgy ba­rátságos közvetlenséggel barackot nyom a buk­simra. Aztán hirtelen zavarba jön és valamit súg a mellette álldogáló szárnysegédnek. Hal­lom a szavait: „fézusmária, nincs elég ülőhely! Szaladjon át a szomszédba a Karpfenstein bá­csihoz, tudja, ott a földszinten balra, a házmes­terlakásba és kérjen tőle kölcsön egy hokked­utr Motor hiba Száguld a gépkocsi Trnava felé. Az ország­út csendes. Napsütéses őszi reggel van. A kocsi lassít és az egyik kanyarban leáll. A kilomé­terkő mellett egy kis Fiat búslakodik. Jó oka van rá, mert nekivezették a kilométerkőnek. Egy magas férfi hajol ingadozva a ripityomra zúzódott motorház fölé. Amikor érdeklődünk a történtek felől, felénk imbolyog. Olyan részeg, hogy alig tud lépni, húszméteres körzetben érezhető a szilvapálinka aromája. A férfi kettőt csuklik aztán kinyilatkoztatja: — Hát mit... mit szólnak ehhez a disznó- sághoz? Tegnap vettem ezt az izét... ezt a micsodái... ezt a kocsit és már az első úton elromlott a motor ... > Idill Az áruházban kevés az érdeklődő, csak a fe­hérnemű osztályon látható némi élénkebb moz­gás. Három eladónő rohanva hordja az árut a vevő felé. A vevő: kb. 19 éves ragyogó csini­baba. Életveszélyes szexbomba, a filmcenzúra még felöltözve is betiltaná, mint pornográfiát. Mögötte ott áll egy férfi. Totyakos és kövér. Mindkét keze tele csomagokkal. Kopasz feje izzad. Szuszog á szájával, az orrával, talán még a fülével is. A két lábon járó pornofilm megszólal: — Csomagolják be! Lajos, fizess! Lajos nyöszörög: — Mozdulni sem tudok! — Jaj de ügyefogyott vagy Lajos! Hol a pénz­tárcád? Es benyúl a férfi kabátjába, kiveszi a Lajos pénztárcáját és a szegény öreg, kopasz Lajos nem ordít, hogy segítség, zsebtolvaj, hanem beleegyezően szuszog. A csinibaba fizet, újabb néhány csomagot helyez el a málhás lovon, illetőleg a málhás Lajoson és elindulnak egy másik osztály felé. A bájtündér Lajos fülébe sziszeg: — Húzd ki magad Lajos, nem a feleségeddel vagy! Szakértő A képkereskedés kirakata előtt egy házaspár nézelődik. Most szálltak ki a kocsiból, cukrász- süteményt táplálkoztak és most képeket néz­nek. A nő arcán legalább két évtizedet álcázó kence. Kence nélkül legalább 45 tavaszt látott, de 14 évig vak volt. A férfi beszél: — Hát itt kérlek semmit sem veszünk. Tu­dod, hogy nem vagyok zsugori, aranyat szíve­sen veszek, de ilyesmit nem. Nem támogatom ezeket a léha festőket. Nézd kérlek, én aztán igazán értek hozzá... ott a sarokban, nézd azt a képet, nézd milyen kicsi... és nézd az árcé­dulát: 4000 korona! Atyaisten! Négyezer koro­na! A nyersanyagért legfeljebb 20 koronát adott és négy-öt óra alatt lekente ezt a képet. Ezer koronát akar keresni óránként... de engem nem ver át, én egy fillért sem adok ki fest­ményre, meg szoborra, nekem ne mondják, hogy a művészet így, meg a művészet úgy, mert én igazán értek hozzá ... A nő olyan ájult gyönyörűséggel bámulja a férfit, mint az éhes tehén a nagy kupac cukorrépát. Érthető, valóban imádni kell ezt a pasast, ha így ért a művészethez. A siker Néhány évvel ezelőtt hosszú levelet kaptam egy olvasótól. Leírta panaszait, szomorúságát és dicsérte a cikkeimet. Asszony, több gyermeke és több problémája van. Tanácsot kért, hogyan oldhatná meg problémáit. Ez a levél négy oldal terjedelmű volt. Néhány hónap múlva nyolc­oldalas levelet kaptam tőle. Szöveg nagyjából ugyanaz, csak a problémák változtak. Ebben a levélben már egy lepréselt havasi gyopárt is küldött. Persze nekem nagy volt a mellé­nyem, hogy íme olvasóim már nem egyházi személyeknek gyónnak, hanem nekem. A har­madik levél 16 oldalas volt. Ügy megdicsért, hogy szinte már sokállottam, (ámbár jól jön az a kis dicséret, hiszen szidják az embert ele­gen). Részletesen válaszoltam, megköszöntem az elismerést és igyekeztem megoldani legújabb problémáit. Aztán kaptam egy 24 oldalas le­velet, tele bibliai idézetekkel és azzal a fel­szólítással, hogy csatlakozzam az igazhivők, a jehovisták táborához, mert az ilyen embernek, mint én vagyok — ott a helyem, ugyanis ak­kor holtbiztos, hogy bejutok a mennyeknek országába. Másfél sorban közöltem, hogy ateista vagyok. Azóta nem dicsér senki. Így múlik el minden földi dicsőség. P. Gy. MAR AKltOR IS...- Gutenberg, éu^ ten berg! Már mégint ,a betűiddel vacakolsz? (Sajdik L. karikatúrája^ — T udod, a papa nagyon félt engem!

Next

/
Thumbnails
Contents